giga321

giga321

Vörös Hó.

Link másolása
Apró szárnypróbálgatásom.

Jó reggelt/napot/estét attól függ milyen napszakban, kattintasz blogomra.

Rögtön belecsapnék a lecsóba. Pár hete kajálás közben eszembe jutott egy történet. Mondtam is ott helyben hát, ha nem is magamnak mert az már skizofrénia első tünetei inkább akkor a hörcsögeimnek (nem tudom így jobb-e :D), hogy ezt miért ne írhatnám meg én magam? Nem vagyok egy író zseni, vannak itt nálam sokkal jobbak az oldalon de, ez csak egy apró szárnypróbálgatás tőlem nincs vele tervem csak ide a Gamekapocs oldalra, publikálnám majd. Jelenleg épp a 3. fejezetet írom, még nem tudom hány, készül el.

Két könyvajánló közt fogom beilleszteni így pontos dátumot, sem tudok adni, majd mindig megleplek titeket vele:) nos hát akkor élvezzétek az első fejezetet, remélem tetszeni fog. ^^

Vörös Hó

1. fejezet.

 

A lakásban mindössze 1 asztali lámpa égett, ami halványan bevilágította a szobát.

 Szerényen berendezett kis lakás volt. Ha belépünk egy hatalmas előszobában, találjuk magunkat, ami a nappali is volt egyben. Jobbra a konyha volt, ami a lánynak pont megfelelő hisz nem az a konyhatündér típus. Nem igazán készített Ő magának komolyabb ételeket. Többnyire hideg élelmen élt habár nagyon szerette a zacskós levest. Főt, ételt ritkán készített nem szeretett bajlódni az ilyen-olyan sült ételekkel és a végére mindig nagy mocskot készített maga után. Inkább rendelt magának valamit vagy a közeli étteremben megkóstolta az aktuális napi ajánlatot. A konyhával szemben volt a mellékhelyiség és a fürdőszoba. Utóbbit nagyon szerette , rengeteg időt eltöltött a tükör előtt hogy kicsinosítsa magát az aktuális pasijának, vagy ha éppen egy buliba ment. Amikor megvette a lakást az első dolga volt, hogy átalakítsa a fürdőszobát a saját ízlésére. Ez volt az Ő szentélye ahova bármikor visszavonulhat.

 Az asztali lámpa kevés fényt adott de arra pont elég volt, hogy a lány jobban megnézze magának támadóját.

A férfin jól láthatóan egyedi készítésű szürke öltöny volt. Hófehér inget viselt és vérvörös nyakkendő feszült a nyakán. A kezén pedig orvosi gumikesztyű volt. Az arcát nem tudta megnézni a félhomályban.

 

Sarah Harper mindig is jó dobó volt. A középiskolában 4 évig volt a kosárlabdacsapat kapitánya és számos meccset nyertek meg ütőképes csapatával. Úgy látszik ez a képesség még nem veszett ki belőle, ugyanis a váza, amit imént ragadott meg és dobott el, vészesen közeledik az ajtóban álló férfi felé. A tárgy egy laza ívet írt le a levegőben szinte látni lehetett az útvonalát. A férfi egy egyszerű oldalra lépéssel letudta a dolgot és a váza most hangos csörömpöléssel vágódott neki a falnak és a darabjai szanaszét hullottak a parkettára. A lány kétségbeesetten hátrált. Arcára lassan de biztosan kiült a félelem. A közelében már nem volt semmiféle tárgy, amit hozzávághatott volna az egyre közeledő alak felé.

 

M..mit akarsz tőlem !? - kérdezte remegő hangon a lány. A férfi most megállt és némán a lányra nézett. Sarah nem látta az arcát de érezte a tekintetét. Egy pillanatra mintha a halvány fény megvilágította volna az alak száját, amin kísérteties széles vigyor terjedt el. Több sem kellett eldöntötte sikítani fog. Sikítani, mert az élete múlik rajta. Már éppen nyitotta volna a száját és előkészítette a hangszálait a terhelésre, amikor a férfi hirtelen előre ugrott. Jobb kezével hátra nyúlt, bal kezét rászorította a lány arcára, és neki dobta a falnak. Reccs. A lány döbbenten pattant vissza a falról és érezte, ahogy több bordája is megreped. Vagy lehet a fal horpadt be ennyire? Már sosem tudja meg. A férfi még a levegőben újra elkapta az arcát, és neki nyomta a tömör falnak. Reccs. Nincs értelme már sikítani. A férfi olyan erősen szorítja az arcát, hogy a lánynak csak egy valami jutott az eszébe: ez emberfeletti. Sarahn is volt azért egy kis izom hisz a több éves edzés és a meccsek megerősítették a kezét, lábát de esélye nem volt.

 

 Kapálózott ütötte, még rúgta is de, hiába a férfi teste mintha márványból lett volna. Üvölteni akart. Üvölteni, hogy valaki meghallhassa és végre véget érjen ez az őrültség, de mindhiába, az arcán ott van a férfi bal keze és teljes erejéből neki, szorítja a falnak a fejét. A lány látta hogy a férfi jobb keze most előkerül és egy éjfekete katonai kést tart benne. Ismert ilyen kést, az apja katona volt és pár éve látott nála ilyet. Sötét markolat, sötét matt fekete penge hogy az éjszakai vadászat alatt a hold ezüstös csillogása ne verődjön vissza a pengéről és így az ellenség, sem veszi észre a támadót. Képzett katonáknak van ilyenje, akik a gyors és tiszta ölésre specializálódtak. Csöndben, hangtalanul szinte már modernkori ninják. A lány egész testében remegett, sőt olyat csinált, amit már nagyon régen nem tett. Sírni kezdett. Eljött a vég ez az ember itt és most meg fogja ölni Őt, ezzel tisztában, kell lennie. Fel kell készülnie a halálra és gondolatban elbúcsúzni szüleitől. A drága szüleitől. Az apjától, akitől a férfias sport utáni vágyakat örökölte. Akire mindig is felnézett, amiért olyan erős és igazi mintaszülő volt. Sokat baseballoztak együtt. Fociztak és kosaraztak. Végül a kosárlabda jött be neki a legjobban.

Az édesanyjától, akitől a szépségét örökölte és gyönyörű nőies vonalait, és mert mindig meg vigasztalta, ha baj történt vele.

 

- Anya, apa én nagyon szeretl..

Valami furcsát érzett. Valami hideget.

Sarah ismét látta a férfi kísérteties mosolyát. Nem értette az egészet. Az előbb még látta a férfi jobb karját és a kést, és most? Hova tűnt? Kereste a férfi jobb kezét, de nem találta. Kezdte magát rosszul érezni, furcsán szinte már idegesen. Aztán egyszer csak lenézett.

 

- Megtaláltam. - gondolta magában a lány.

A kés hideg pengéje eltűnt a mellkasában. Pont a két melle között. A férfi lassan húzta ki, hogy áldozata minél többet érezzen a gyilkos fegyverből. Miután teljesen kihúzta Sarah habos vért öklendezett fel és továbbra is könnyezett. Elhomályosultak körülötte a tárgyak. Az asztali lámpa fénye groteszk táncot járt körülötte. Szinte minden tárgy egyfajta spirálban végződött. A férfi most eleresztette a lányt, aki úgy csuklott össze, mint egy marionett bábú, akinek elvágták a köteleit. A teste mintha ólomból lett volna a karját sem tudta felemelni.

- Ez tehát a vég. - gondolta Sarah. A forró vér érdekes mintákat kezdett rajzolni a lány fehér pólójára. Csodálatosan nézett ki a vörös folyadék a hófehér ruhadarabon. Ha egy kirakatban köszönt volna vissza ez a forma, még lehet meg is, vette volna a ruhadarabot. A férfi lehajolt és Sarah legnagyobb megdöbbenésére megszólalt.

 

- Sajnálom édesem, sok dolgom van még veled, de szerencsére hosszú az éjszaka.  

A férfi felállt és kisétált az ajtóhoz. Néhány másodperccel később egy ezüstszínű táskával tért vissza. Felpattintotta a két zárat és kivett belőle egy hosszú fóliát, amit leterített az előszoba közepére. Odasétált Sarahhoz és felemelte, bal kezével a lába alá nyúlt jobb kezével a hátát tartotta. Rátette a fóliára, a lábait kinyújtotta a kezeit, meg a testéhez szorította. Most úgy néz ki, mint egy vigyázzállásban lévő katona, csak fekve. A lány érezte, hogy már nem sok van hátra az életéből. Minden eltorzult körülötte, most már azt kívánta, hogy hamar legyen vége. Ekkor a férfi ismét megszólalt.

 

- Érdekes még mindig élsz, más ilyenkor már meghalt volna, de nyugi hihi nemsokára vége lesz. Tudtam én, hogy különleges vagy ühümm, úgy bizony. NAAA shhh nem kell sírni, mondom hamar vége lesz. Már tegnap, amikor megláttalak a kávézóban és utána hazáig követtelek huhúúú. Mondtam is magamban, hogy igazi főnyeremény vagy. Pont az esetem, nagy mell, kerek segg, szép csípő és még szőke is. Ha nálam lett volna a felszerelésem, már tegnap kinyírtalak volna. Ezért is szeretnék bocsánatot kérni, hogy nem tegnap jöttem. Egész éjjel csak rád gondoltam jó, ha aludtam 3 órát. Szóval nézd el nekem ezt a kis baklövést. Már biztos számtalanszor megkérdezted magadtól, hogy miért teszem ezt? Meg miért én? Hát őszintén mondva biztos, hogy aznap ütött be nálam minden ,de erre most nincs idő drágám sok mindent, kell még csinálnom veled.

A férfi közelebb húzta az ezüstszínű táskáját, amiben minden fajta orvosi szerszám, steril orvosi köpeny, és gumikesztyű volt. Megragadta a fekete kését és így szólt:

- Akkor hát kezdjük.

Sarah már a mondat közepén halott volt. Ugyanis teste újra eggyé vált a jéghideg acéllal.

 

A kritikákat: CSAK KEMÉNYEN. Nem kell kímélni.

Köszönet Vuliemnek aki átolvasta és rávilágított a problémáimra. THX bro még egyszer.


8.
8.
QuartoDestra4
#3: am hogy pozitívumot is mondjak már, elég jó ötlet, hogy bemutatod az áldozat érzéseit, és a múltjába is bevezetsz minket, csakhát ugyebár több tapasztalat kéne ahhoz, hogy ez jól elsüljön. ^^"
7.
7.
Gamelord
Áh, pedig vártam a nekrofil jelenetet. Egyébként én is azt tudom mondani, hogy sok a vesszőhiba. És bár tele van nagyon jól megfogalmazott dolgokkal, azért látszik hogy nem vagy még annyira jártas az írásban. Van még mit csiszolni rajta, de akár egy jó történet is kisülhet belőle. Hajrá.
6.
6.
QuartoDestra4
#5: uh-oh somepony is from texas
4.
4.
giga321
#2: Nagyon szépen köszönöm.
Lehet elhamarkodottan publikáltam de már régóta nem adtam magamról életjelet. Következő fejezet nem tudom mikor lesz, először még könyvajánlót kell írnom.
3.
3.
giga321
#1: Köszönöm szépen.
Pedig word-ben is átnéztem és még vagy 1000x javítgattam. De úgy látom még kell akkor.
Csak nyugi a 2. fejezetben már kapjuk az információt és a 3.-an is ^^.
2.
2.
Lacek896
Őszintén szólva nem szoktam a blog szekcióban lévő novellákat elolvasni. Most kivételt tettem és kellemes meglepetésként ért az írásod. :) Nekem nagyon tetszik!
Néhány vessző hibán kívül nem tudok negatívumot mondani és várom a következő fejezetet!
1.
1.
QuartoDestra4
vesszőhibák
szóismétlés
helyesírási hiba
és valahogy számomra olyan mintha nem történt volna semmi. megöltek egy csajt. kész. puff. megesik a modern médiában. ennél ütősebb kell :3
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...