Jó reggelt/napot/estét.

Van-e egyáltalán olyan ember az oldalon, aki ne ismerné az Assassin’s Creed sorozatot? Nincs? Gondoltam.  Biztos vagyok benne, hogy mindenki játszott már valamelyik részével és megvan a saját kedvence az eddig 6 részt megélt (Assassin’s Creed, Assassin’s Creed II, Assassin’s Creed: Brotherhood, Assassin’s Creed: Revelations, Assassin’s Creed III, Assassin’s Creed IIII vagyis IV: Black Flag. Az ilyen mellékrészeket nem számolom bele) játéksorozatból. Én Jómagam a 4. részével játszom éppen, és azt kell, hogy mondjam igazán kellemes csalódást okozott. Nagyon bejön, sokkal jobban, mint a 3, ami nekem óriási visszalépés volt a sorozatban. Na de ne térjünk el ennyire, most itt nem Ezióról, Connorrol vagy Edwardról van szó. Hanem arról az emberről, akinek a történetével kezdődött el az egész AC sorozat. És a Ubisoftnak a mai napig ez az aranytojást tojó tyúkja.

Történet:

Konkrétan majdhogynem szóról szóra át lett ültetve a játék a könyvbe. Mondjuk erre számítani lehetett.

24 évesen Altair az Assassin már megkapta a Mester Assassin titulust. Ám egyik küldetése során ahol Robert De Sable-tól meg kéne szereznie egy igen ritka és értékes tárgyat, kudarcot vall. Alábecsülte Robertet és így drágán megfizetett ezért. Forrófejű, és meggondolatlan volt és nem elég, hogy az egyik társa odaveszett a másiknak meg az egyik karja szakadt le, még a kinccsel sem tudott visszatérni Maszjafba, ahol Al Mualim Nagymester rettenetesen csalódott benne.

Végül a félkarú Malik hozta el a ládát amiben egy aranyszínű gömb volt. Először még nem sok mindent tudni róla, de ez később megváltozik.

Miközben Al Mualim nem lát a dühtől, közben ostromolják Maszjaf falait. Altair megleckéztetése várhat most először is el, kell üldözni a behatolókat.

Kisebb ügyeskedések után a behatolók nagy része megsemmisül és így Altair azt, hiszi Mualim majd talán kicsit, megkegyelmez neki.

TÉVED.

Al Mualim nagymester a testvériség elé vezeti Altairt ahol, felsorolja, hogy habár igaz, hogy végzett a behatolókkal mégis előző küldetésében fittyet hányva rúgta fel a krédó aranyszabályait, és semmibe vette a testvériséget, így bűnös marad és a bűn, nem lehet más, mint az azonnali hatállyal végrehajtandó megtisztító HALÁL.

Így hát Al Mualim nem teketóriázik sokat, és azonnal előránt egy kést és mélyen Altair gyomrába, vágja.

VÉGE.

Na ennyi lenne, remélem tetszett. HAHAH.

Nos mivel mindenki azt hiszi, hogy meghalt és jó páran már rég ki X-elték az ablakot, hogy OMG micsoda szar blog így folytatom tovább, mert a történetnek még korán sincs vége.

Al Mualim nem bolond és pláne nem ölné meg az egyik legtehetségesebb és legjobb tanítványát. Altair miután felébredt meglepődve látja, hogy a mennyország kísértetiesen hasonlít a Nagymester irodájához. Gyorsan oda kap, ahol megszúrták, de semmilyen sebet nem fedez fel a testén.

Kiderült, hogy a Nagymester egy rugóskéssel szúrta le és így megrendezte a halálát. Nagy tervei vannak még a fiatal orgyilkossal, és esze ágában sincs még elveszíteni őt.

De. Ennyivel nem ússza meg Altair. Al Mualim parancsba adja neki, hogy 9 személlyel végeznie kell és nem akármilyen módon. Úgy kell felkutatnia őket, mintha még kezdő Assassin lenne. Felkutatni, megtalálni, kinyírni.

Al Mualim elvette a Mester Assassin titulust főhősünktől, és arra kényszeríti, hogy öljön meg 9 embert ráadásul úgy, hogy még neki is kelljen felkutatni őket?

Ez egyáltalán nincs ínyére Altairrnak, de örüljön, hogy ennyivel megúszta a dolgot. Így is elég nagy szégyenben marad, hiszen akármerre is jár a háta mögött, sugdolóznak és már egyáltalán nincs akkora tekintélye, mint az incidens előtt.

A meló az meló így, hát Altair sorra járja be a városokat és egyesével végez a célpontokkal. A feketekereskedővel Tamírral, Abu’l Nukúd, Damaszkusz kereskedőkirályával, Nábluszi Garnierrel az ispotályosok nagymesterével, a rabszolgakereskedő Talallal, Madzsd Addin, Jeruzsálem helytartójával, Montferrati Vilmossal, aki Akkó ura, Sibrand a német lovagrend nagymestere is megízleli Altair pengéjét. Csakúgy, mint Dzsubair al-Hakim aki Damaszkusz vezető tudósa és a végén természetesen nem marad el Robert de Sable a templomos lovagok nagymestere.

Miközben Altair sorra öli le célpontjait az áldozatok rendre fura és érdekes dolgokat kezdenek el neki mondani miközben halálukon, vannak és éppen a hidden blade áll ki a nyakukból. Altair miközben végzi a megbízatásokat, megtalálja a választ, hogy mit is jelent, ha valaki orgyilkos illetve mi az orgyilkosok igaz hitvallása. De közben kételkedni is kezd Al Mualimban akiben, egyre jobban nem tud megbízni és érzi, hogy valamit eltitkol előle.

Így hát kicsit felveszi az agresszív énjét, és kőkeményen megkérdezi a mestertől, hogy mégis mi a fene volt az, amit elhoztak anno.

Így hát Al Mualim megmutatja neki az „almát” vagyis az Éden egy darabját, ami az előző civilizációból maradt fenn. Hatalmas ereje van, és ha rossz kezekbe kerül iszonyatos pusztítást, tud végezni. Viszont olyan, mint egy érme, két oldala van, és ha valaki, aki méltó rá akár csodás dolgokat is tud vele művelni, amitől sokkal jobb hellyé változtathatná a világot. Csak idő és türelem kell hozzá és eljön az, amit már sok évszázada el akarnak érni: A Béke.

Nem kell sok idő, és végül kiderül, hogy Al Mualim sem az, aminek mutatja magát, de nem szeretnék nagyon spoilerezni meg igazából már minden AC fan, aki minimum egyszer kijátszotta már a játékot az úgy is, tudja, mi van a végén.

Altairt egészen öreg aggastyán koráig végig kísérjük. Szemtanúi lehetünk ahogy elveszi feleségül Mariát illetve születik két gyerekük. De az idilli környezet nem tart sokáig, ugyanis amíg Altair és családja utazgatnak a világban addig Abbász, Altair gyerekkori legjobb barátja, akit végül teljesen megőrjít az igazság, amit Altair mondott neki kiskorában a Nagymesteri címre pályázik és Maszjaf egyedüli uralkodója, akar lenni. Régóta meg akarja ölni Altairt és el, akarja venni tőle az „almát” de végül Altair megint sikeresen el tudott menekülni az éden darab segítségével habár iszonyatosan nagy árat kellett fizetnie érte.

20 év múlva aztán visszatér és…..

Na legyen ennyi elég a spoilerekből. Különben is, aki tolta a Revelationst az úgy is tudja, mi történik.

Nos a könyv nem volt rossz habár meg kell, hogy mondjam untam az egészet. Az első részt én anno vagy négyszer játszottam végig elejétől a végéig, keresztül-kasul, jobbra-balra, fel-le, kívülről-belülről. Tehát egyszerűen már mindent tudtam az egészről. Így egyáltalán nem volt benne semmi újdonság és kb az egész olyan volt mintha 5.-ére is végigjátszottam volna a játékot meg kicsit a Revelationst is. De ettől eltekintve nem rossz iromány, habár szerintem egy-két jelenet és fejezet laposra sikeredett és a harcjelenetek is amiket mondjuk mivel jó a képzelő erőm el tudtam képzelni de mégis olyan üres volt az egész.

És habár semmi bajom Altairral és a korral, mert anno rengeteget ugrándoztam a városban csak úgy brahiból, de mégis engem Ezio és a reneszánsz kór csavart az ujjai közé.

Szóval egy szónak is száz a vége a könyv, hozza a kötelezőt és minden elismerésem Oliver Bowdennek, hogy megírta és biztos vagyok benne, hogy valakinek tetszeni is fog így bátran ajánlom minden AC fannak, de túl sokat ne várjunk tőle.

Apró Információk:

Író: Oliver Bowden

 Oldalak száma: 426

Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 410 gr

Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2012

Ár: 3790 Ft.

Kedvenc rész.

 Köszönöm, hogy elolvastad szép napot és további jó olvasgatást és ne feledd:

"Nothing is true, everything is permitted"

Nem tudom, hogy ez mennyire kamu poszter de beraktam, mert az első nagyon üt szerintem.