Jó reggelt/napot/estét.

Most, hogy megünnepeltem a 6000. pontomat kedvenc shounen animém bemutatásával itt az idő, hogy visszatérjek a gyökereimhez és ahhoz, amihez a legjobban értek. Az olvasáshoz. Az olvasást befejeztem, most jöhet a meló az ajánló megírása.

Mark Lawrence disztópikus dark fantasy trilógiájának a második felvonásával foglalkoznék, most ami nem más, mint mindenki kedvenc könyörtelen királya. Őfelsége Honorous Jorg Ancrath herceg *csatt*.

-Mit képzelsz te alávaló porbafingó kis nyomoronc? Ha még egyszer hercegnek hívsz, kitépem a lábadat és feldugom abba a nagy hájas picsádba. Jegyezd már meg végre, hogy én most már király vagyok és így írd le az utókornak. És ha még egyszer jó pofizni mersz és így örökítesz meg azt is, megbánod, hogy megszülettél.

-Igenis felség, ahogy óhajtja felség.

Khmm. Tehát Honorous Jorg Ancrath KIRÁLY következő kalandjait szeretném bemutatni.

A könyv egyébként a szokásos módon mutatja be az eseményeket, mint ahogy azt az első könyvben is megtapasztalhattuk. Két idősíkon ugrándozunk. Van a jelen ahol hősünk hatalmas 20 ezer fős sereggel, találja magát szemben. A próféciák, és a jóslatok szerint Nyíl hercegének kell elfoglalnia a trónt, és neki kell egyesítenie a széthullott birodalmat és ez által békét teremtenie. Mindenki Őt akarja királynak, hiszen tényleg úgy néz ki, ahogy az a nagy könyvben is meg van írva. Jóképű, kiváló kardforgató, nemes, gazdag, satöbbi. Úgy szeretné egyesíteni a birodalmat, hogy minél kevesebb vér áztassa az emberek kezét. Minden jó király tudja, hogy ez az az ember, aki képes megtenni a lehetetlent. Ám Jorg Király nem jó király.

Dacára annak, hogy a próféciák és a jóslatok egyértelműen megjósolják Orrin győzelmét, szembe száll a húszezres sereg ellen. És habár az egész erőfeszítés reménytelennek hat, Jorgnak van egy-két ütőkártyája a tarsolyában.

A másik idősík, mint ahogy azt már megszokhattuk 4 évvel, ezelőtt játszódik. Jorg itt a frissen elfoglalt várában ünnepel és élvezi a dicső győzelmet. A Regnar Felföld uraként még mindig nem pihenhet, ugyanis hamar megismerkedik azzal az emberrel, aki a prófécia szerint egyesíti majd a birodalmat. Szúrja is a szemét rendesen, hogy ez az Orrin szinte mindenben jobb nála és tényleg az az ember amilyet a nép megkíván. Ezt nem bírja elfogadni ezért kétségbe esetten szövetségeseket, kezd el gyűjteni maga mellé. Trollokat, és még Ancrathba is ellátogat, hogy szövetséget köthessen rég nem látott rokonaival. Ráadásul ez a tüzes kis jószág Góg aki képes irányítani a lángokat még mindig nem képes teljesen uralni erejét. Ezért elhatározta, hogy „díszes” kompániájával az őrült gyilkos  „Testvérekkel” útnak indul, hogy felkutassák a híres tűzmágust és megkérjék, hogy tanítsa meg Gógot uralni az erejét, hiszen később akár még hasznos is lehet. Persze nem minden úgy megy, ahogy azt eltervezik.

Remek kis fantasy könyv azt kell, hogy mondjam. Jorg továbbra is egy szívtelen kegyetlen gonosz gyermek ám néhol fel-felbukkan benne érzelmes emberi oldal is. Persze, csak nagyon kevés és az olvasó, amikor azt hinné, hogy kicsit rendesebb lett ez a fiú, akkor csinál egy olyasmit, amitől visszaránt minket a gonoszság mocskos bugyraiba.

Szerintem ez így van jól, mert kell az embereknek néha napján egy olyan könyv, ami nem a jóságos királyt mutatja be, hanem annak a szöges ellentétjét.

Jorg és csapata kalandoznak, ám őket már nem kell különösebben bemutatni, hiszen majdnem mindenkit bemutattak már az előző könyvben. Makin továbbra is hűséges jobb keze Jorg királyunknak, de a többiek is jelen vannak és 1-2 háttér információt most is kapunk a csapat többi tagjáról, de mivel ez a könyv nem igazán róluk szól ezért ez ki is, merül ennyiben.

Rengeteg helyen megfordulnak hőseink. A csúszós barlangokon keresztül a ragacsos sáros mocsarakon át egészen a királyi kastélyokig nagyon sok helyszín van. Még vándorcirkusz is.

Említettem, hogy Jorg szövetségeseket gyűjt maga mellé, ám ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ahhoz, hogy Robert nagybátyja belemenjen Jorgnak érdekházasságot, kell kötnie egy alig 12 éves lánnyal. Pont az ostrom közepén. Mert végül is akkor a legjobb a házasság, amikor ostromgépek pusztítják a falakat nem igaz? De nincs mit tennie ezt, muszáj meglépni.

Nem vagyok képes nem elsiklani azokon a bizonyos Építő tárgyakon és miegymáson. Ugyanis ahogy egyre jobban olvassa az ember a könyvet a vége felé, megbizonyosodunk benne, hogy az „Építők” az ŐSÖK azok mi vagyunk. Tehát most mi a jelenben. Aztán biztos történt valami katasztrófa és az egész világ elpusztult. Majd újra élet jelent meg kis bolygónkon és ismét középkori jelmezt húztunk. Különösen akkor figyel fel az ember ezekre, amikor Jorg olyan táblákat olvas, hogy „Parkolni csak napközben” aminek mondjuk, egyáltalán nem érti a jelentését, de úgy van vele, hogy az Ősök biztos jobban tudják.

Ez az oldala nagyon tetszik a könyvnek, mert így olyan kis desszert íze van az egésznek, mint az Assassin’s Creedben. Ott is a civilizáció előtt volt egy civilizáció. Remélem a harmadik kötetben több és még több utalást kapunk erről, mert ez a vonal nagyon érdekel, és még keveset tudunk róla.

Van egy-két jelenet, amikor az Időgép című film ugrott be. Azt ajánlom mindenkinek, mert elég érdekes kis időutazós film.

Túl sok mindent nem szeretnék elmondani, illetve lelőni, mert ez mégis már a 2. rész és aki nem olvasta az elsőt annak ez már így is elég nagy spoiler. Ez a baj a többrészes könyvekkel. Nem tudom jól kifejteni nektek, mert félek, hogy lespoilerezném amit nem szeretnék.

Szóval ajánlom mindenkinek, aki már elolvasta az első részt. Nem fog csalódni a másodikban, hiszen hozza a kötelezőt. Jorg kegyetlen, mint mindig a többiek a „Testvérek” is őrült pszichopata mindegy szálig. Talán Makin a legértelmesebb a többiek tényleg csak arra jók, hogy gyilkoljanak. Kapunk egy kis flashbacket Jorg gyermek éveiről ahol az apja egy elég kegyetlen dolgot művel vele csak, azért mert eltört egy hó gömböt. És lehet (sőt biztos) ez is hozzájárult annak amilyen emberré vált most Jorg. Habár még mindig nagyon fiatal de Jorg céltudatosan megtervez mindent előre, és nem kell félteni, ha az ellenség húszszoros túlerőben is van. Jorg nem az a király, aki becsületesen harcolna az ellenségével. És pont ez fogja meghozni neki a győzelmet.

Nagyon jó kis folytatás remek történettel és szereplőkkel és ajánlom mindenkinek, akit csak kicsit is érdekel a fantasy téma. Ráadásul ez pont egy olyan könyv ahol nagyon jól megbújik a háttérben ez az „Építő” erő és technológia és ezáltal Jorgék sok-sok eszközre azt hiszik, hogy mágikus erővel bír, holott ez nekünk csak egy tök hétköznapi tárgy. Például Karóra.

Szóval, ha éppen vásárlás előtt állsz és valami jó kis kegyetlen dark fantasyt akarsz egy igazi Anti hőssel, akkor ne tétovázz a Széthullott Birodalom Trilógia neked való. Habár még a 3. részről nem tudok nyilatkozni, mert az még hátra van, de ha hozza azt a színvonalat, amit az első kettő akkor ott már baj nem történhet.

Apró információk:

Író:

Oldalak száma: 500
Borító: KEMÉNYTÁBLA
Súly: 680 gr

Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2013

Ár: 4495 Ft.

Köszönöm, hogy elolvastad és további szép napot, no meg jó olvasgatást kívánok ^^.

-Hmm. Nem is rossz. Azt hiszem, megtartom az életedet egy ideig. Legalábbis addig, amíg az utolsó kalandomat papírra nem veted.

-Köszönöm felség, igenis felség.