Sziasztok!

Tehát, a City-building azaz a városépítős játékokról lesz szó a mostani blogomban, ahol bevallom őszintén igencsak meg kellett erőltetnem az agyam és felkutatni az emlékeket, hol is kezdődött ez a szerelem. Első találkozásom a témával kapcsolatban a Settlers II című játék volt. Az egyik legjobb haverom édesapja játszott vele akkoriban és bár az elején kicsit furcsán néztem és értetlenül álltam azelőtt, hogy mit lehet szeretni egy ilyen látszólag unalmas játékban, végül már én is izgatottan ültem egy-egy küldetés előtt és meglepő mód élveztem annak az összetettségnek a gyümölcsét, amit egy ilyen játék foglal magában. Sajnos, magára a játékra már nem igazán emlékszem de a mai napig várólistán van a pótlása, hisz az élmény és az emlékeim szerint nekem ezzel játszanom kell!

A következő játékot, szintén a fentebb említett úriembernek köszönhetem, hogy megismertem. Jancsi bá ugyanis élt és halt ezekért a városépítős stratégiákért és mivel ekkorra már én is rendelkeztem egy alapgéppel, örömmel vihettem haza az Anno 1602: Creation of a New World és SimCity 3000 másolatát. Bár, igazán egyikbe sem sikerült belemélyülnöm és végigvinnem, emlékszem hogy rengeteget játszottam és játszottunk azért vele. (Azt hiszem, itt lehetett UFO-kat is rá küldeni a városra), bár az már lehet a SimCity 4 volt amivel inkább csak ökörködtünk mintsem komolyan vettünk.

Ezek után azonban elszakadt a cérna és bár ritkán találkoztam olyan CB játékkal, ami igazán meg is fogott, a Caesar III ilyen volt. Nem csak a zenéktől, de a látványtól is el voltam ájulva. Nem azért, mert annyira csodaszép volt, hanem mert olyan élettelinek tűnt az egész. Nem elég, hogy mai napig emlékszem a csodás szőlő és dinnye ültetvényekre, de a dallamainak a csengése is sokszor eszembe jut, sőt még néha be is tolom a youtuben a soundtrackot és mintha időt utaznék, rögtön fel csengenek a vészjelzések zajai is.

Pont úgy, mint a Pharaoh című játéknál is, amit le sem tagadhatott volna az Impressions Games, hogy ők készítették. Lényegében és nagyon gonoszan fogalmazva ez a játék nem más volt, mint a Caesar átskinnezett változata immár az ókori egyiptom köntösében, mégsem éreztem magam becsapva vagy átverve, sőt meg sem tudnám nektek mondani, melyik játékot szerettem jobban. Kettőjükbe, több száz órát öltem bele és egy fikarcnyit sem bánom. Érdekes, hogy igazából egyik korszak sem érdekelt sosem, mégis annyira megszerettette magát velem eme két játék, hogy a Zeus: Master of Olympus és Emperor: The Rise of the Middle Kingdom ókori görög valamint kínát feldolgozó játékuk is mai napig várólistára kerültek. Természetesen az előző kettővel együtt, hisz azokat sem sikerült végigjátszani.

Sokáig nem is találtam semmit ami ebben a stílusban elkényeztetett volna, míg nem rá akadtam a Sol 0 - Mars Colonization című remekműre. Ugyan az a harc nélküli városmenedzsment csak épp nekem valóan a Marson. Mondanom sem kell, milyen gyorsan rákattantam, hisz ha nem játék vagy valami sori megy itthon akkor mindig valami Science Fiction dokumentumfilmet nézek (amivel persze a nejemet az őrületbe tudom kergetni). Azt viszont már akkor tudtam, hogy nagyon soká fog megint elkapni a gépszíj és ha nem is ehhez a játékhoz de a stílusban maradva is sok idő múlva fogok visszatérni, ezért rögtön platinára vágtam az egész játékot.

Most, újra eljött az idő és a minap a Pharaoht előkapva, aminek meglepő mód az első három pályájára kívülről emlékeztem, valami újdonság is érdekelne már, bár nagyon jól el vagyok a régi, be nem fejezett kedvencekkel is. Jelenleg két játék van, ami érdekelne ebből a stílusból ez pedig nem más mint a Cities: Skylines és Frostpunk.

Valamilyen módon ezeknek a játékoknak is megvan a varázsa és elképesztő módon tudnak a monitor elé szegezni. Nektek, a felsoroltak közül, volt dolgotok valamelyikkel vagy esetleg lenne olyan, amit tudnátok nekem ajánlani?