godach

godach

Akkor és Most - PlayStation Games

Rövid mese egy hosszú útról a Sony konzoljával karöltve...

Sziasztok!

 Bár eddig a megjelent írások ebből a sorozatból azt sejtették, hogy stílusokra bontva fogok mesélni azokról a játékokról amikkel eddig találkoztam, ennél jóval több mondanivalóm van. Így a mostaniban a Sony PlayStation konzoljának megismerkedésével és a generációkon átívelő kötődésemről szeretnék beszélni. Ennek segítségére, pedig mi más lehetett volna vint a játékok.


Első találkozásom a falunkban lévő testvérpároknál kezdődött, akik a Nintendo után kaptak egy PS1-es gépet, azzal együtt pedig egy Kensei nevű játékot. A szombati biciklizős, kazettacserés szombat reggeli körút ebben a pillanatban változott meg teljesen és lett belőle egy még nagyobb rajongás az addigi hobbimból. A Kensei: Sacred Fist egy 3D verekedős játék volt, ami elhozta a szobánkba azt a látványt, amit addig csak a plázákban láthattunk, azt hiszem Virtua Fighter minőségbe. Egyszerűen, letehetetlen volt így a nyaram egészét ennek a nyüstölése mellett a haveroknál egy PS konzolra gyűjtésére szenteltem.

Menet közben megismerkedtünk a Tekken 3 című játékkal, amit szerintem megintcsak nem sok embernek kellett bemutatni. Mára már hihetetlen számomra, hogy a kis 30 másodperces bunyók hogy tudtak minket hónapokig lekötni, de abban az időben maga volt a mámor ez nekünk, játékosoknak.


Nem sokkal ezután, valamilyen úton módon még megszereztük a Crash Bandicoot 3: Warped-et is és egyszerűen istennek éreztük magunkat, hogy azt amit akkor még csak TV-ben láthattunk (nem tudom emlékeztek e, de volt valami telefonos játék amiben a tv-néző irányíthatta a játékot) mára a saját TV-nkben talált otthonra. Így telt hát a nyarunk és a rengeteg játék és gyűjtögetés mellett, végre az iskolavégzés és nyári szünet előtt nem sokkal megérkezett a polcomra az első PlayStationom és vele együtt a Final Fantasy VIII. amivel a világ is megváltozott.

A Final Fantasy nyolcadik része több okból is korszakalkotó volt számomra. Egyrészt, sosem játszottam hasonló játékkal, másrészt itt először éreztem azt, hogy bizony nekem szükségem lesz az idegen nyelvre. A következő évem erre, és még két játékra ment rá, de azt hiszem hogy az a nyár volt a legcsodálatosabb számomra. Sem a többi konzolomat sem pedig a PC-met, szinte be sem kapcsoltam, csak és kifejezetten a PS pörgött.


Második játékom és azóta is nagy kedvencem a Dino Crisis 2 volt. Eszemet sem tudom, hányszor játszottam végig, volt hogy egymás után toltam le a játékot és próbáltam minél jobb és több eredményt elérni. Talán, a Resident Evil 3: Nemesis volt amit ennyiszer végigjátszottam egymás után. És persze a az akkor etalonnak számító, Gran Turismo 2.

Ez volt az a játék, ami elhozta az akkori generáció csúcsát. Több száz autóval, versenyekkel de még rallival is, gyönyörű grafikával, jó zenékkel és rengeteg versennyel szinte végeláthatatlannak tűnt a végigjátszása. De persze szépen, lassan mindig haladtunk előre így bátran mondhatom, hogy ha abban az időben lett volna platinázás, akkor bizonyára rendelkeznék vele.


Nemsokára bejelentették a PlayStation kettőt. Már, akkor elkezdtem gyűjteni rá és tisztán emlékszem, hogy megjelenésekor még az egyik kereskedelmi csatornán is a hírekbe került, hogy a japánok teljesen össze taposták egymást az árusítás kezdetén. No, nekem valamivel később lett meg egy csodálatos csomagban, a Gran Turismo 3 -Aspec játékkal. Nevetni fogtok, de mivel az alap csomag nem tartalmazott memóriakártyát és sajnos a játék dobozában sem volt, ezt úgy játszottuk végig, hogy a gépet nem volt szabad kikapcsolni hisz a mentés opciója nem volt lehetséges. Sikerült, minden egyes versenyt aranyra teljesíteni egy jó fél év alatt és mai napig azt mondom, hogy életem egyik legjobb élménye bizony a GT3 volt.


Megkezdődött a cserélgetés és kaptam egy Ratchet & Clank című játékot. Őszintén megmondva el sem akartam hozni, már csak a borító miatt. Egy fura egér egy csőkulccsal nem igazán volt menő akkoriban számomra. Végül amikor kipróbáltam, megismerkedtem egy Crash féle platformerrel, ami bizony igencsak minőségi iparos munka volt.


Emlékszem, hogy a Tekken 4 volt még az, ami rengeteget pörgött ebben a gépben. Abba az időbe, a haverok nagy része PC-n játszott ott pedig a Mortal Kombat 4 volt a menő. Azt hiszem, talán három embert ismertem aki rendelkezett PS2-vel, így bárkinek beraktam a Tekken 4-et és meglátta Christie idomait, teljesen el volt ájulva. Sőt, olyan is volt aki csak fogta a kontrollert a kezébe és nézett bambán, amikor már a meccs is elindult, mert azt hitte filmet néz.


A God of War-al való találkozásom pedig a H&S műfajban hozta el azt a mércét, amit azóta sem tudott megütni semmi sem. Érdekesnek tűnhet de a sorozatból a két PSP-s címet és az első részt játszottam csak ki, mégis olyan minőségnek tartom még így is, hogy sem a Darksiders sem semmi nem tetszett utána már, pedig még gondolom a javát nem is láttam.


Igencsak sok időt kihagyva aztán a megjelenés után bő két évvel lett PlayStation 3.-om. Itt céltudatosan már egy bizonyos játék miatt döntöttem emellett a konzol mellett, méghozzá az Uncharted 2: Among Thieves miatt, amit nem csak a mai napig a kedvenc TPS játékomnak tartok, de a sorozatból is ez tetszett a legjobban. Mai napig hihetetlenek azok a jelenetek, megvalósítás és szinkron a zenékkel és természetesen tájakkal együtt.

Ellenben a Gran Turismo 5-el, aminek a megérkezésekor szabadságra helyeztem magam és remegve tettem be a konzolba. Aztán, az idegtől remegve hajítottam el majdnem, mert szinte minden emlékem, minden csodálatot amit azzal a sorozattal megéltem tönkretett. Hihetetlennek tartottam, mi lett ebből a sorozatból és a Forza Motorsport után azt is, hogy lehet így kiadni egyáltalán valamit.


Persze azért kellemes és jó élményeim is voltak. Indításig nem is tudtam mi az a Resistance, csak az egyik konzolboltba szinte egy játék áráért tudtam megvenni, mindhárom részt. Call of Duty és Medal of Honor szerető játékosként aki azért elmondhatja, hogy a Half-Lifeon nőtt fel, igencsak kellemes meglepetés volt egy olyan második világháborús játék, ami sosem ért véget mert menetközben megtámadták a földet az UFO-k így összefogás után, ellenük ment a harc. Az a fajta minőség javulás, történetmesélés és fordulatok, ami a három rész alatt ért, bebizonyította azt hogy kevesebb ember lennék, ha nem foglalkoznék a játékokkal. Méltatlanul alulértékelt és elfeledett sorozat amit nagyon sajnálok.


Így voltam a MotorStormal is. A Flatout 2 magasra tette a lécet és bár a MotorStorm nem akarta ezt megugrani vagy meglovagolni, életem egyik legjobb és egyben legnehezebb arcade ökörködése volt. Nem mondom, hogy csodaszép de csodálatosan részletes és a maximumot kihozta a sivatagi tájakból, amire azóta sem láttam példát a Mad Max-en kívül.

Eljött aztán a PS4 pillanata is, amit már ekkor nem a konzol vagy annak hűségéből vettem, kifejezetten csak kényszervásárlás volt az exkluzív címek miatt. Olyan kimaradt címeket pótolgattam, mint a TheLast Of US vagy Uncharted 4, de igazából egyik sem hozta el számomra azt a nagy hűde értzést. Bár a TLOUS-t a végére nagyon megszerettem, az UC4-nél egyáltalán nem értettem a fellángolásokat, főleg a 2013-as Tomb Raider után.


Viszont, mindenben van valami jó. Az Asylum játékok után bíztam abban, hogy fogunk kapni még jó szuperhősös játékokat és erről a Ratchet alkotói az Insomniac meg is győztek minket. A Marvel's Spider Man-ben minden benne volt, ami a Batman játékokba egy csodálatos open world köntösbe, szabadsággal, hatalmas és látványos akciókkal és persze a környezeti interakciókkal. Már, csak ezért az egy játékért is megérte PS4-et venni (amit időközben PRO-ra váltottam). De lett egy nagy ágyú is.


A szaksajtó és a játékosok is igencsak megtépázták a Days Gonet, de bátran kijelenthetem, hogy életem legjobb játéka volt a hibái ellenére is, amiből mondjuk én hála az égnek, kevéssel találkoztam. A DG nem akart hősöket létrehozni, mégis számomra hősök voltak a karakterek. Hősök voltak, mert a rossz döntéseikkel és abban a világban képesek voltak életben maradni. Képesek voltak a készítők egy olyan világot létrehozni, amiben sosem érezhettük magunkat biztonságban de mégis megnyugvást találhattunk a táborokban. A Hordák, az apróbb főellenségek, a társak és ellenfelek, a barátok mindd a szívemhez nőttek. Életem első és egyetlen előrendelt játéka amiből egy pillanatot sem sajnálok, hisz egy zombi rajongónak kihagyhatatlan.


Ez lett volna tehát az én utam a PlayStation konzol mellett karöltve, ami már több mint húsz éve tart és ami valószínű, hogy sosem fog véget érni. Viszont, kíváncsi lennék, hogy ti mikor és hogyan valamint mivel kapcsolódtatok be a gaming ezen világába?

49.
jarlaxle
Gratulálok Mr. Fanboy!
Legközelebb inkább az élményeidről ìrj..
Azt szìvesen olvasnám..;)
48.
Aanash
Én a ps3-al szálltam be a konzolok világába.
Az Uncharted 2-t vettem meg először, de csak találomra, azt se tudtam mi az.
Jól bele szerettem, többször végig is játszottam.
Resistance 3, Skate, Castlevania: Lords of shadow, Motorstorm: Apocalypse, Assain's Creed 3/Black Flag, Warhammer: Space marines.
Azt hiszem többet nem nagyon játszottam végig.
Ezek viszont nagyon bejöttek.
A Resistance igazán nehéz volt, már néhol a hajam téptem, de akkor is jó élmény volt.
A The Last Of Us-t végig vittem és számomra abszolút nem tartozott a kedvelt játékok közé.
Tudom ezért kötelet érdemlek, de mindenkinek más az ízlése.
A God of war-t se kedveltem sosem, mert számomra a műfaja borzasztóan unalmas, a Castlevanianak a világa fogott meg.

Aztán a Ps4-et a Battlefield 4-el kezdtem el és hú de adta nekem.
Azóta se láttam olyan pvp játékot, ami tudná azt nyújtani, mint az az epizód.
Nagyon sokat játszottam vele.
Aztán a Killzone: Shadow Fall, de ott a sztorit nem vittem végig, a pvp és pve része jobban lekötött.
A Driveclub először nem tetszett, aztán sok időt bele tettem.
És jött a Destiny és onnantól kezdve évekig nem játszottam semmi mással.
Igen függőség volt.
De szét hullott a csapat és már nem volt akkora fan a játék.
De a mai napig kettő díjat tudhat magáénak.
A legnagyobb nyomot hagyta bennem, és a legrosszabb böntésem volt, hogy elkezdtem játszani vele.
Onnantól kezdve nekem kimaradt minden és már nem akartam más játékokba időt tenni.
Valahogy kiölte ezt belőlem, tudtam hogy rengeteg időm volt a játékban és amikor eszembe jutott az, hogy újra oda kellene üljek megismerni, időt adni egy másik játéknak, egyszerűen nem akartam.
Túl sok volt.
És a baráti társaság is megszűnt, úgy meg egyik online játék sem élvezhető számomra.
Mostmár úgy gondolom, hogy nem szabad leragadni egy játéknál, mert az egy idő után kiöli az érdeklődést más címek után és bele is lehet fásulni de nagyon.

A Titanfall 2 egy nagyon kellemes meglepetés volt, először téptem a hajam, mert nagyon gyors volt a játékmenet.
De megszoktam egyre jobban tudtam a falakon ugrálni és nagyon megszerettem, tudott valami újat mutatni.

A Cod Black Ops 3-al is sokat játszottunk haverommal, egyikönk sem codos, de jó áron szereztük be és mivel mindketten csak nevettünk a bénázásainkon, jó móka volt.

A GTA 5-öt pár hónapig játszottuk, ott éreztem először azt, hogy kezdtem átlépni valamilyen határt.
Valahogy egyre kevésbé láttam értelmét a féktelen rombolásnak, lövöldözésnek.

Egy rövid időre cseréltem Xbox-ra.
A Forza Horizon 2 bejött, de olyan 10 óra után meguntam.
Az online része borzalmas volt, mindenki ment amerre látott, ami régebben tetszett, de ott elkezdett zavarni nagyon.
A száguldás helyett a szép vezetés kezdett el tetszeni.

A Halo 5 sztorija kicsit se kötött le, de a multija tényleg jó.
Csak olyan furcsa az egész játék.
Aztán a Subnautica megint egy olyan cím volt, amit nem ismertem és megtetszett.
Nyugis volt, amihez nem voltam hozzá szokva, tetszett.

Vissza tértem a ps-hez és az Overwatch-ban próbáltam ki magam, de számomra abszolút pocsék játék.
Fantázia karakterek és nagy részük csak lőni tud.
Semmi változatosság.
Nem jött be, megpróbáltam a Paladins-t, de az se jobb.

A Hawken viszont egy egészen érdekes cím, igaz sokat nem foglalkoztam vele.
De mégis megmaradt bennem valamiért.

Aztán valahogy az indie műfajhoz keveredtem.
A The unfinished Swan nagyon tetszett, változatos pályáival meg tudott fogni. Csak ajánlani tudom.
Journey, Flowers, Rime, Oure, Entwined.
Ezek a játékok egy teljesen más világot mutattak meg nekem.
Nem gondoltam volna, hogy ilyenekkel is fogok játszani, de nem bántam meg.

Jött pár motoros/autós cím, de valahogy már sehogy nem akart igazán tetszeni semmi.

Legutoljára a Rocket League fogott meg, jópofa játék.
Olyan nyugis, mégis pörgős.

Eddig kb ennyi volt, de valahogy nem találom azt a műfajt, vagy bármit, ami tetszene.
Sztori alapút már jópár éve nem játszottam, igazából nincs olyan ami tetszene jelenleg.
Valahogy a konzol exkluzívok már nem kötnek le, régebben meg csak miattuk vettem konzolt.
Annyi időt sem akarnék már ezekre áldozni és nagyon kevés játék tudja már egy kicsit is magára vonni a figyelmem.
47.
FrankBlack
C64-el, és Amigával kezdtem a 90-es évek elején. Minden volt ezekre, ami engem érdekelt, ezért nem éreztem szükségét semmilyen konzolnak. De aztán 99 körül a szüleimmel egy baráti családlátogatást tettünk Németországba. Egy kiskölyöknek volt egy PSX a szobájában. Két játék volt, ami teljesen levett a lábamról: MGS, és a Driver. Amikor hazamentünk vettem én is egy PSX-et. Nagy sláger volt: MGS, Driver 1-2, Syphon Filter, Medal of Honor, Colin 2, Dino crisis 2, Silent Hill. Kb. ezek voltak a kedvencek.

De hamar kifulladt. Sorra jöttek 2000 után pc-re az olyan címek, amelyek lenyűgöztek, és amik nekem kényelmesebbek voltak egér+bill. kombóval: Ghost Recon, Rainbow Six, Delta Force, COD, Undying, NoLF, Return to castle Wolfenstein, SW Jedi Outcast, Soldier of Fortune, MAX PAYNE, Project IGI, Red Faction, Half Life, Far Cry, Left4dead, Brothers in Arms, Mafia, GTA3, stb. stb. Ennyi rengeteg jó játék mellett nem éreztem szükségét egyik ps exnek sem. Ennek ellenére vettem egy ps2-t, mert annyira mindenki mondta, hogy milyen sok jó ex van rajta. Engem egyik sem nyűgözött le különösebben, így hamar porfogó lett. PS3-ra, és PS4-re már nem is neveztem be, mert egyetlen ex sem érdekel. Ami engem igazán érdekel az van pc-n is, sőt jó néhány kedvencem pc ex, vagy legalábbis annak indult, és számomra teljesebb az élmény pc-n (egér+bill, és xbox kontroller, 60 fps, mod támogatás, sweetFX, Reshade, stb.)

Nem tartom magam nagy gamernek (sőt, egyáltalán gamernek sem). Habár régen még sok játékkal játszottam, és a szabadidőm nagy részét erre a hobbira áldoztam, mégsem voltam az a mindenevő, sok olyan stílus, műfaj volt, ami teljesen hidegen hagyott. Azóta még kevesebb időm van játékra, és még kevesebb game érdekel. Az ízlésem is sokat változott. Sok olyan van, amiért még régebben odalettem volna, de ma már nem érdekel, nem köt le. Tovább szűkült azon stílusok, műfajok köre, ami érdekel, és magasabb lett az ingerküszöb is.

Kevesebb játék felel meg az ízlésemnek manapság, de azokkal sokáig jól elvagyok. Kedvenceimet többször újrajátszom, évek múlva is elvagyok velük. A PS exek azonban teljesen kívül esnek az ízlésemen. De a 2000-es évek elején az a pár játék ami nagyon lenyűgözött psx-en, az örök szép emlék marad.
46.
Ps fanboy
#44: Igen a régi időkről szóló fröcsögést azt kiolvastam belölle, de konkrétan te sem tudod, hogy mitől volt olyan nagy szám a Ps1, Ps2 korszak azon kívül, hogy az első komplexebb játékok nyujtotta élményt azokon élted át. És mivel azt az élményt már nem tudod felidézni, mert nyilván lehetetlen, akkor ebből azt hozod ki, hogy a mostani gépeknek nincs meg az a varázsa és mellé teszed az amúgy jelentéktelen érveidet, hogy nincs akkora választék mint régen, miközben a mai konzolokon nagyobb a választék mint valaha. Plusz azért te is vártál a Last of Us al a Ps4 ig, mint írtad, hogy a lehető legjobb minőségben játszhasd, közben nyomod a bölcs dumát a régi időkről, miközben olyan elvárásaid vannak, aminek játék legyen a talpán ami megtud felelni. Hát barátom ez már kiégés jele, ezt el kell fogadni. ;)
45.
godach
#43: Én két dolgot sajnálok nagyon. Bár nem adtam elég időt (a visszajelzések alapján) a Horizon Zero Dawn-nak, nekem nem tetszett. Ellenben a Driveclub és The Order ha ma jelennének meg sem lenne semmi szégyenkeznivalójuk. Mindkettőre úgy tekintek, mint egy konzolgeneráció utolsó dobására. Tudod, amikor már nem hitted volna, hogy ezt még ki lehet facsarni a gépekből. Márpedig szerintem mindkét játék ilyen. Nagyon sajnálom a bukásukat, mert a Driveclub méltó ellenfele (nem ellensége :D ) lehetett volna a Forza Horizonnak, míg a TheOrder egy csodálatos felvezetése valami nagy franchisenak. Persze, cserébe kaptunk mást de ezeket sajnálom nagyon.
Mondjuk, most meg én kanyarodtam el a témától nagyon :)
44.
Ultimate
#28: Leírtam az egyes kommentben. De látom fullba tolod megint mert SZERINTED megszólták a Szonikát... Nem tudok mit mondani már ha nem vagy képes felfogni a leírtakat. További jó fröcsögést. :)
43.
Ps fanboy
#42: Ezzel abszolút egyetértek. Vagy pl. ott vannak a Capcom mostani játékai, amik egyszerűen nem tudom hogy lehetnének jobbak ha exkluzív címek lennének, talán kicsit látványban, de ennyi. Ellenben kicsit visszakanyarodva az elöbbi témához, manapság azért nem ugyanazt jelenti az exkluzívítás mint régen a Ps1 és a Ps2 idején. Tény, hogy akkor sem voltak olcsók az olyan játékok amik kifacsarják az adott gép teljesítményét, de manapság már olyan dollár milliókba kerülnek az ilyen játékok, hogy sokaknak nincs rá keret, vagy nem olyan hülyék, hogy egy tíz órás kampányba invesztáljanak ekkora összeget és várják a csodát. Viszont a Sony az van ilyen hülye, hogy eleve úgy épít fel egy játékot a kezdetektől, hogy a kifacsart teljesítmény a kampányba menjen mindenmást alárendelve ennek, manapság a legtöbb multiplatform cím műhelyében ez ellentétessen működik és ez meg is látszik rajtuk. Persze tény, hogy vannak még olyanok mint a Sony, de szerintem egyre kevesebben, sőt lineáris játékokban talán már egy sem.
42.
godach
#41: Na mondjuk azért ezzel is vitába tudnék szállni, sőt szoktam is. Mert aki azt mondja, hogy csak a multiplatform címek kapnak kellő odafigyelést, annak megemlítek egy Witcher 3-at és rögtön kiderül, hogy nem is olyan rossz teória az enyém sem. Szerintem, lényegtelen hogy valami exkluzív vagy sem. Ha a csapat mentalitása olyan, akkor úgyis lehet belőle jó játék, hogy több platformra megjelenik. Szerintem :)
41.
Ps fanboy
#40: Nincs azzal semmi gond ha az ember jobbat akar. Én is eltudnék viselni több olyan játékot amik a Sony exek szellemiségében készülnek, olyan műfajokban is, mint pl. a világháborús témájú Battlefield, vagy egyéb olyan frenchiseok amik mára szimpla bevételi forrásként alibi jelleggel jelennek meg. Csakhogy a világ megváltozott, ma már nem csak a Sony gépe elött állnak sorban a kiadók a játékaikkal, ott a PC, Xbox, ez majd háromszor akkora potenciális vásárlót jelent nekik, még úgyis, hogy ezeknek a multiplatform címeknek nagyon nagy részét kevesebb befektetett energiába kerül elkészíteni, mint egy valódi exkluzív címet.
40.
godach
#39: Az is lehet, hogy túltolom. Nem is tudom, miért panaszkodom, hisz a ps store mellett a live, uplay, steam, originen is csak gyülnek a játékok, szóval igazad van. Lehet nekem ugrott meg a fantáziám nagyon. :)
39.
Ps fanboy
#38: "Egyszerűen az exkluzív címek és itt nem csak a sony kiadóra gondolok, hanem a fejlesztőkre is akik már nem csak a ps-re fejlesztenek."

Újfent nem akarok kötekedni, de az utolsó mondatrészt nem értem. Mi a baj azokkal a fejlesztőkkel akik már nem csak a ps-re fejlesztenek ha egyszer jó játékot csinálnak, márha jó játékot csinálnak ugye? Semmi, ha azzal ugyanúgy játszhatok, mondjuk ps4-en is. Na mindegy, szerintem kicsit túldimenzionálod ezt az exkluzívitás dolgot.
38.
godach
#37: Figyelj. Én nem bántottam a sony-t, nem fikáztam. Egyszerűen van egy igény, amit nem tud kielégíteni nálam. Természetesen, találok olyat is, ami miatt megéri megvenni a konzolt, akár egy játékért is (volt már ilyenre példa). Egyszerűen az exkluzív címek és itt nem csak a sony kiadóra gondolok, hanem a fejlesztőkre is akik már nem csak a ps-re fejlesztenek. Mint ahogy mondtam is. Régen, volt nagyon sok választási lehetőség, talán túl sok is. Ettől független örülök, hogy olyan játékokkal találkoztam mint a Detroit, Spidey és DaysGone. Szóval, nincs gond és bele sem halok, a felhozatalba. Van szerencsére még sok platform, amikben válogathatok :)
37.
Ps fanboy
#36: Pfh... Nem kell, hogy egyetérts velem csak elvárhatunk egymástól egy kis realítást ha már beszélgetünk. Ezt nem a blog kapcsán mondom, hanem eme beszélgetés kapcsán. Szerintem az baromi írreleváns elvárás bármely kiadótól, hogy minden műfajban legyen egy rakat címe a választék kedvéért mert csak. Ez nem elvárható sem most és régen sem volt az. És ha csak a saját gyártású címeik maradnak, még az is korrektebb mint amit az Epic csinál, hogy bevásárolják magukat más címekbe, bár nekem azzal sincsen semmi bajom, de így legalább azért nem ugrálhat senki, hogy kizárják őket olyan címekből amihez semmi közük nincs, csak a saját címeik, amik vagy megérnek neked egy gép árrát, ha már választani kell, vagy nem.
36.
godach
#35: Rendben van. Úgy látom nem fejezzük be míg azt nem mondom hogy igazad van és eme nagyszerű játékok listájával tökéletesen egyet kell értsek.
35.
Ps fanboy
#32: Istenem, ugyanott folytatod ahol jóval elöbb. Megérte ennyit gépelnem de tényleg. Mellesleg sorolhatnám az autós játékokat ps4 en Project Cars, Driveclub, F1 széria, Need for Speed széria, GT sport... stb...stb. Ugyanez az FPS fronton is igaz és TPS ből is rengeteg van. Mi a baj ezekkel? Az hogy a zömének nem a Sony a kiadója? Elárulom, hogy régen sem ők voltak, csak ilyen olyan okokból egy ideig az ő gépünkön voltak elérhetőek ezek a játékok, de most úgyanúgy játszhatsz ezek folytatásaival vagy szellemi örököseivel Ps4 is, csak nincs rájuk írva, hogy exkluzív. Amúgy a Sonynak egyszemélyben mint kiadónak sincs semmi szégyenkezni valója ha a választékot nézzük. Szinte minden műfajban van egy két címük openworld tps, lineáris tps, hack and slash, autós álá sport játék, fps, horror, sci-fi, napjainkban játszódó, fantasy, képregényes, mindez egy generáció alatt, azt nem is említem, hogy ezek között mennyi év játéka van. Mi kell még? Nem sok ilyen kiadót tudok mondani aki ilyen széles skálán mozog ennyi címmel és stílussal és sikerrel a háta mögött, és ahogy elöbb is mondtam egy generáció alatt.
34.
godach
#33: Need For Speed II SE, Need For Speed (Road & Track Presents), Ace Combat 3: Electrosphere, Tekken 1-2-3 Crash Bandicoot 1-2 nagyjából ami eszembe jut hirtelen, no meg amikkel csak játszottam, nem végigvittem.
32.
godach
#30: Teljesen félreértesz. Nem a nosztalgia faktorról van szó, hanem a kínálatról magáról.
PL van két említésre méltó TPS az Uncharted 4 ami nekem speciel nem igen jött be és a The Last of US amit a végére megszerettem, de közel sem okozott akkora katarzist, mint pl a Days Gone.
Szóval, hiába van kb 20 nagyon jó exkluzív, ha autós játékok között nem találom meg a szémításaim mert a Gran Turismotól pl a röhögés jön rám, vagy volt kezdésnek egy Killzone de azóta semmi.
Ami az én problémám és úgy látom azért másnak is aki leveszi a szemellenzőt, hogy van bizonyos számú ex amivel vagy játszol vagy így jártál de válogatni nagyon nem igazán tudsz.

Egyébként, attól hogy neked a kezdeti 3D nem jött be, nem tudom miért olyan hihetetlen, hogy van aki épp annyira szereti mint te pl a 2D-s mászkálós valamiket. Az elmúlt két évben több ps1 címet pótoltam mint ps4-et és ha tetszik ha nem, jobban szórakoztam velük :)
31.
Ps fanboy
#30: Jaj de jól mondtad. :)
30.
Nyarlako
#29: Régenmindenjobbvolt,de a legtöbb PS1-2 játék mai szemmel kamerakezelés és irányítás terén nagyon kiforratlan.
Amúgy meg fiatalon minden frissebb és izgalmasabb, öregen sokan felveszik a nosztalgia napszemüveget de ha újra kellene azokat a játékokat tolniuk ugyanabban a minőségben már kiborulna a bili.
29.
Ps fanboy
#28: Még mindig nem hallottam épkézláb magyarázatot egyikőtöktől sem, hogy miben volt jobb a Sony a Ps1 és a Ps2 idejében mint most. Próbáltok itt mély gondolatokat átadni, de arra nem vagytok képesek, hogy elötte más aspektusból is megvizsgáljátok a mondandótokat talán. És ha valaki erre rávilágít akkor az csak is fanboyságból mondatja. Közben meg pont azt nem veszitek észre, hogy a Sony az egyik olyan kiadó azon kevesek közül akik nem kurvultak el, tartják az évi két-három nagyköltségvetésű exkluzív cím megjelenését és ezek rendszerint nem gagyi folytatások melyek nélküznek mindenféle mikrotranzakciót, meg felesleges multiplayert inkább a sztorira és a kampányra fókuszálva ahogy régen is. És ez nem segnyalás, mielőtt még egyikőtök megint téveszmébe esne a nevem láttán, pusztán érdekes adalék ehhez a remek bloghoz. :D
28.
Ps fanboy
#27: Nem kritizálta senki, de azért csak kimondod, hogy régen bezzeg jobb volt. És mi a f@szom volt jobb már megbocsás? Már maga a szemlélet is buta, a jelenben kell élni baszod és a jelenben is ugyanott kockulsz a géped elött, ennyi a történet. Nem a felállás változott, hanem te magad.
27.
Ultimate
#26: De továbbra sem kritizálta senki fixen a Sony-t, de még csak azt sem mondta senki hogy a Sony tehet róla. Playstation... Erről szól a blog. A Sony a Nintendo mellett a legnagyobb múltú konzolszereplő akikhez az egyik ha nem legnagyobb múltú konzol köthető. Ennyi a történet. Te meg fanatikusságodhoz hűen jöttél Sony-t védelmezni tök feleslegesen. És igen régen EZ jobb volt tetszik vagy sem.
26.
Ps fanboy
#25: Csak a tisztázás kedvéért. Én azért is szálltam be ebbe a beszélgetésbe, mert számomra furcsa látni, hogy egyesek a nosztalgia keltette hiányérzet hevében kritizálnak valamit, adott esetben a Sonyt, úgy, hogy voltaképp nem változott semmi, ami meg igen arról nem a Sony tehet. És nem Sony segnyalásból mondom, de ha neked a kiadók mostani játékai nem tetszenek, amik szintén úgyanúgy megtalálhatók Ps4-en, az nem azért van mert nem exkluzívak. Akárhogyis nézem, ez a "régen minden jobb volt, még a Sony is" nosztalgia duma nem tartalmaz jogos kritikát, csak amolyan sablonszöveg. Ezzel nincs gond, érezheted így, csak nem próbáld kritikának beállítani, mert ebben az esetben aki ellen írányítod, nem állja meg a helyét.
25.
Ps fanboy
#24: Nem kötekedésből, de akkor nem értem mi a problémád. Most akkor mi a baj, az, hogy Ps4-re nincs kellő számú játék kellően nagy választékban, vagy az, hogy ezek nem exkluzívnak vannak feltüntetve? Mert játék az van rá, ott az összes multiplatform, indie, meg az exkluzívok. Akkor most mi a probléma a Ps4 el voltaképpen amiben a Ps2 jobb a nosztalgiát leszámítva? Mert szerintem semmi olyan ami ne lehetne áthidalható a játékiparra.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...