godach

godach

Vasárnapi Blog 003 - A videójátékok hatásai, ránk.

Maaaajd gyilkos leszel amiért ilyen szarokkal jácccol !+44!négy

Szerintem még a futás is igen nehezen ment, amikor már joystickot fogtam a kezembe. Atari 2600 volt az áldozat és a családomban szinte sorba kellett állni, hogy végre a képernyő elé kerülj. A kézről kézre járó tetris, házilag barkácsolt hálózati dugójával, hisz az elemet nem bírtuk venni már a múlté volt. Új sherif volt a városban, ez pedig a tévéjáték amivel iszonyatos mód kellett vigyázni, mert függőséget okozhatott és leszophatta a színt a tévéből, mondták a szomszédok és általában mindenki aki félt a technológiai vívmányoktól. Mi, azonban csak nyomtuk és esténként műanyagot forrasztva készültünk a következő napra, amikor végre célba érhettünk a véget nem érő forma1-es játék pályáján.

Metagame_cards2.jpg

Na de kicsit elkalandoztam, ez egy teljesen más történet és a lényeg az lenne, milyen hatással lehet ránk a videójáték. Én most teljesen őszinte leszek, de szerintem nagyon sokat köszönhetek ennek a hobbinak. Az első ilyen esetem, angol órán történt, amikor fel kellett készülni pár összetett mondattal. Természetesen nem készültem, hisz nagyban nyomtam a Resident Evil 3: Nemesist így másnap döbbenten konstatáltam, hogy ez bizony egy vizsga anyaga lesz szóban. Hirtelen felindulásból és természetesen valamennyi függőségből, csak ezek a mondatok csengtek a fülembe:

September 28th, daylight. The monsters have overtaken the city. Somehow, I'm still alive
Az ég világon semmit nem csináltam, csak fogtam magam és a dátumot kicseréltem a szörnyeket pedig nácira és még a Jill hangsúlyát is megtartottam. Nem tudom, hogy a tanárom lepődött e meg jobban vagy én magamon, de utána nem szólt többet hozzám, ha a kis gameboyom nyomkodtam. Emberi kapcsolatokról és problémák megoldásáról is sokat merítettem ezekből a játékokból, de azt hiszem hogy a nagyon alapfokú nyelvtudásom is ennek köszönhetem. Persze, a kardot behelyettesítettem kanálra, amikor kértem egyet és hasonló dolgok, de azért ha őszinte akarok lenni, negyed ennyi szót nem ismernék ha nem űzném ezt a hobbit. 


A nyelvtudás után kapcsolatokra is szert tettem a játékok során. Elképesztő, hogy szinte nem is játszom multis játékokkal, csupán fórumokon és ilyen-olyan közösségekben beszélgetek játékokról, mégis mennyi embert ismertem meg ezeknek köszönhetően. Persze voltak negatív élmények is, de jóval több pozitív és kellemes élmény köthető ide. Természetesen a TheGamers Hungary csoportomat is a játékoknak köszönhetem, és azóta már több mint 5000 kisorsolt játékot köszönhetnek a tagjai is.


Apró technikai dolgoktól megkezdve, hogy mi is kell egy felvonóhoz vagy hogy mire lehet használni egy kurblit, esetleg hogyan kell megtölteni egy fegyvert vagy milyen lőfegyverhez milyen kaliberű töltény kell, mind-mind a játékokból ismerem. Persze magam is tudom, hogy nem leszek katona azért mert végigjátszok egy Call of Duty részt, mint ahogy a szöszi szomszéd csaj sem lesz modell, mert naponta húsz képet tölt fel csücsörítve a facebookra és nagyon szélsőséges példák ezek, de apró dolgokra szert tehettünk azért a játékokból, amiket talán egy kis kreativitással még a való életben is kamatoztathatunk.


Egy játékos, tehát nem csak agresszív lehet egy játéktól, ahogy ezt a szaksajtó sokszor és az angol tudósok megállapították.
Ti, hogy gondoljátok? Esetleg van példátok erre?

20.
Nyarlako
#19: Esélyes mert ott nem is igazán kommentem soha emlékezetem szerint.
19.
Mortis
#14: akkor nem az vagy, akinek hittelek. annak a gyereknek akkora volt az arca, hogy semmiképp nem feledné el a nick-jét.
18.
Diabolis83
Ahogy előttem írták, ha valaki egy GTA után kimegy az az autópályára lövöldözni, annál már eleve nem stimmelt valami, és már régen az IMEIben lenne a helye, a társadalomtól elzárva. A film, a könyv, a játék nem hibás.
Aprópopó, könyv : rengeteget olvastam régen, most is előveszek időnként valami könyvet. Ha olvasok, beleélem magam, ott, abban a világban vagyok. De pl. egy Battletech könyv után nem akartam senkit kinyírni. A könyvek talán annyiban befolyásoltak, hogy idéztem onnan egy-egy jó dumát a kellő helyen a valós életben.
A játékok ennyire sem. Azok esetleg annyit tudnak hatni az életemre, hogy ha nagyon belebuzulok egy játékba, akkor az asszony szedi szét a mosdó alatti lefolyót, miután megunta a "mindjárt megyek" szöveget :D De egy Sim City hétvége után nem jelentkezek polgármesternek :D
17.
Yanez
#16: Ez fordítva is lehet igaz. Néha aki a poklot is megjárja, kivész belőle az emberiség. Ismertem egy ilyen embert. Bár ki tudja pontosan hogyan értelmezi egy adott személy a "megjárni a poklot" fogalmat.

Lőfegyverek: Úgy értettem, hogy ezekkel hatásosabb és könnyebb ölni, ami értelemszerűen több áldozathoz vezet. Akárcsak az alkohol, ha nem létezne, szerintem sok ember maradt volna életben/lenne józan élete, és egyáltalán nem biztos, hogy rászokott volna más szerekre.
16.
Fata Morgana
#12: Nagyon ismerős a szituáció mikor anno piáltam én is, nálunk a csúcs 12 helyen volt lehetőség arra, hogy kiengedje az ember a benne rejlő "állatot" kitiltani engem is szerettek volna de nem került rá sor mivel a tulajok sem akartak zakót bár az egyik kapott kettőt amitől pihent egy ideig, de a többi tanult belőle, én is nem keveset, most van 13 éve, hogy nem ittam alkohol tartalmú löttyöt és nem is hiányzik.
Sokat köszönhetek a videójátékoknak, mert segítettek abban, hogy megváltozzak, de hangsúlyozom a változást én akartam, mert a tükörből már nem az nézett vissza rám akit "ismertem".
Azt hiszem, sőt tudom, hogy az válhat értékes emberré aki a poklot is megjárta.
15.
Fata Morgana
#5: "Csakhogy, ha mondjuk nem léteznének és soha nem is léteztek volna lőfegyverek, akár ártatlan emberek milliói úszhatták volna meg. "

Sajnos ez hibás következtetés, mert nem a fegyver öl, hanem az ember ezt mindig tartsd szem előtt.
Azért fontos ez, mert "minden emberi élet kioltására használt tárgy-eszköz fegyvernek minősül" nem kell, hogy konkrétan lőfegyver legyen, mielőtt éles fegyvert kaptunk a katonaságnál ezt elég komolyan kihangsúlyozták.
14.
Nyarlako
#13: Na ott se jártam ezer éve, ott is ezt a nevet használtam?
13.
Mortis
#2: Csak most jöttem rá ki vagy, eddig eszembe sem jutott, mèg az animeaddicts-ról ismerlek.

Számomra a játèkok mindig kettős cèlt szolgáltak: valóságból való kiszakadást s kèrdèsek különböző perspektívából való megvizsgálását. Ezèrt vagyok szinte exklúzíve single játèkos.
12.
godach
#5: Ez hülyeség már ne haragudj. Káin vagy ki a tököm volt, egy nyamvadt kővel verte agyon a testvérét. Szerintem, aki alapból hajlamos erre, annak nincs határ. Megfolyt, lemérgez vagy halálra dug :)
Viccet félretéve, 9 kocsma volt a falunkba és ebből hétből ki voltam tiltva. Részben kissebbségi komplexus, részben bizonyításvágy de egy szinten a saját szegénységi bizonyítványom miatt. Ha megvertem valakit, mindig bűntudatot éreztem és sokszor szégyelltem magam, amire a megoldás megint csak fellengzés volt. Túl tudtam ezen lépni úgy, hogy maradandó sérülést nem okoztam sosem és mára én vagyok a nyomi, akinek ha szólnak szépen tovább áll, de egy lépéssel mindig előrébb van. Részben, ezt is a játékoknak köszönhetem, mert ha sok olyan játékkal játszol, ahol azonosulnod kell a lovaggal, megtanulsz lovag lenni. :D
11.
godach
#3: Akartam hosszabbat és nagyon jó is lenne erről dumálni, de másabb egy sör mellett összeülve, mint így. Két hete folyamat, szombat-vasárnap melózom (ma is) így örülök hogy ez nem ment ki a fejemből :D
10.
godach
#2: A minap néztem az adatlapodra és vigyorogva olvastam, hogy ez a csávó két évvel idősebb mint én, de talán azért vágja mire is gondolok sokszor.
Prehistoric nekem is meg volt viszont pl a Street Fighter sorozat teljesen kimaradt. WoW-tól már az elején ódzkodtam (mert tudtam hogy kifordítana önmagamból) a soulsborne játékok pedig sosem voltak az eseteim a The Surge-ig.
Ivás nálam is volt rendszerese, bár valamiért a gaming mindig megmaradt. Talán, mert rossz alvó vagyok és 4-5 óránál többet nem tudok szunyálni.
Az elismerést pedig köszönöm, tényleg hasonló jókat tudok rólad mondani de ne vigyük túlzásba mert aztán jönnek majd az egymás golyómasszírozásával :D
9.
godach
#1: Néha félek mesélni az ilyen játékos dolgaimról, de csípőből megmondom Peti haveromnak mikor lett meg a jogosítványa, mert pont akkor játszottam a Resident Evil második részével. Még arra is emlékszem, hol jártam a játékban (asszem az utolsó sakkfigurás "pluge?" cuccot vadásztam, amikor kopogtatott az ablakon és kinn világított a fényszóró. Azt hiszem, igazán ez a gamer szó jelentése :)
8.
Nyarlako
#7: Szerintem elötte is megtalálták a módját, elsösorban gyilkos szándék kell, az eszköz maga már másodlagos.
7.
Yanez
#6: Nem jött le neked a lényeg, de ha azt mondod, hogy a lőfegyverek létezése nélkül is ugyanannyi ember halt volna meg a történelem és a hétköznapok során, akkor no komment...
6.
Nyarlako
#5: Akkor mással öltek volna, az emberek mindig rendkívül kreatívak voltak ha egymás lemészárlásáról volt szó.
A közelmúltból példa hogy jármüvel szándékosan tömegbe hajtani például, védhetetlen, és nem kell hozzá semmi csak elkötni egy kocsit ha nincs saját.
Aztán lehet még savval, bozótvágó késsel, törött üvegdarabbal, gyúlékony anyagokkal, és még sorolhatnánk a végtelenségig.
5.
Yanez
Jó témaválasztás, de még jobb tartalom. Azt hittem a gyilkolós esetekről fog szólni, amit a GTA és hasonló játékokhoz kötöttek. Viszont a cikk elolvasása után kellemeset csalódtam.

A téma gyökerét adó szituációról nem a magunk példájából kéne kiindulni. Mármint egyetértek a leírtakkal, mert ahogyan pl a cikk is mutatja, akár pozitív eredmény is származhat a dologból. Ugyanakkor ez a lőfegyverekre is igaz, mert ameddig sokan csak vadászat, sport vagy önvédelem céljára használják, addig jó dolognak számít. Csakhogy, ha mondjuk nem léteznének és soha nem is léteztek volna lőfegyverek, akár ártatlan emberek milliói úszhatták volna meg. Az érem két oldala.
4.
RangerFox
Érdekes téma, és tényleg sokkal több van ebben, mint csak a saját tapasztalataink. Nekem is szerepet játszott a nyelvtanulásban, egész pontosan annyiban, hogy nem kellett külön készülnöm ebből a tárgyból. Rengeteg embert ismertem meg játékok által, közülük 2 barátra is szert tettem a LoL-nak köszönhetően. Szerintem a szórakoztatóipari termékek közül a játékok adták a legjobb élményt nekem (persze film/sorozat/könyv is akadt bőven, de ezek közül a játékok adják a legteljesebb narratív élményt véleményem szerint). A játékok adtak életcélt nekem, hogy az infó pályát válasszam és fejlesztő legyek (annak tanulok).

Kb ennyi az, amit a játékoktól kaptam. Sose éreztem időpocséklásnak a játékokkal eltöltött időt, mindig megfelelő keretek között maradtam, jutott idő mindenre. A játékok (ahogy minden médium) egyfajta lehetőséget nyújtanak arra, hogy az emberek kikapcsolódjanak és kiéljék azokat a vágyaikat, amiket a mindennapi életben nem tudnak (most nem az MW2 No Russian küldetésre kell gondolni, hanem pl. én nem tudok egy Audi R8-at a Nürnburgringen vezetni, ezért játszok a GT Sporttal, mert ott ezt megtehetem).

Ha valaki nem tudja megkülönböztetni a valóságot a játéktól, ott nem a játékban kell a hibát keresni, hanem a személyben. Nem a játékok miatt vannak lövöldözések, és nem miattuk lesz valaki sorozatgyilkos. De simán okozhat függőséget, és ilyen szempontból káros is lehet a videojáték. De ebben az esetben is a játékosban van a hiba, nem a játékban.
3.
Obi Wan Kenobi
Nagyon jó lett, kicsit jobban kifejtethetted volna a véleményed hosszabban, de abszolút jó lett és izgalmas.
2.
Nyarlako
Látom egy generáció vagyunk, a bootleg Tetris nekem is kultikus tárgy volt és imádtam. Atari koppintást rokonoknál láttam és ma is emlekszek hogy volt rajta valami repülős cucc meg pitfall valamint olyan izék amikre soha nem jöttünk rá mik lehetnek.
A következő nagy találkozás suli szamtechen a Dangerous Dave és a Prehistoric, de az igazi kockaság és a sorsom megpecsételődése azzal jött el mikor kaptam egy SNES-t, hozzá Street fighter 2, Super Air Diver és Super Ghouls and Ghosts játékokkal amikbe el se tudom képzeli hány órát tettem bele, és utóbbi miatt kaptam rá azonnal a Dark soulsra mert azt a fantasy hangulatot kerestem azóta is.
Utána egy elég vacak pc-m volt sokáig, majd egy ideig semmilyen mert fiatalon sok évig nem érdekelt csak koncertekre, bulikba járás, csajozás, ivás meg a narkó.
Mikor lehiggadtam jött pár egy új olcsó pc és par év wow, arra rá meg laptopot meg egy Xbox360at Fable 2 és Njnja Gaiden 2 kíséretében, azzal tértem vissza normálisan, nem mmo junkieként a gaming világába és teljesen elámultam azon mennyit fejlődött a grafika az évek alatt.
Angolt mondjuk én többet magamra szedtem akkor mikor angolul kezdtem mangákat olvasni, később pedig hentai fordítóként is kamatoztattam,
számos elvetemült alkotásnál ott a régebben használt álnevem amik ma is elérhetőek a neten és néha látom hogy emberek újra feltöltik más oldalakra.
Na de elkalandoztam, nagyon jo blog lett Godach, csak így tovább.
1.
Neotechtr
Az annak idején nálunk is tényező volt, hogy a tévéjáték miatt elromlik a TV :) Én is, szinte kész nyelvtudást köszönhetek a játékoknak. Amire elkezdtem életemben először angolt tanulni (középiskolában, előtte német volt), szinte már mindent tudtam egy pár segédigés nyelvtani szerkezeten kívül. Ezt a dolgot pedig kiválóan helyre tette utána a tananyag, mint amikor van egy halom zizid és valaki beteszi neked egy zacskóba. Amúgy sok állomásánál ott voltam annak a folyamatnak, aminek az eredményét ma gaming-nek nevezzük, a többit meg próbáltam, ismerem. Azt tudom, hogy sok játék sok élményt és örömet szerzett nekem, amit nem hiszem, hogy valaha megbánok és bár sok horror, burutális és egyéb játékokat is toltam, agresszív meg gyilkos mégsem lettem tőle.

Normális ember nem lesz gyilkos a gyilkolós játékoktól. Aki hülye fasz alapból, az meg bármitől az lesz, legyen az képregény, film, játék, zene, bármi.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...