Szerintem még a futás is igen nehezen ment, amikor már joystickot fogtam a kezembe. Atari 2600 volt az áldozat és a családomban szinte sorba kellett állni, hogy végre a képernyő elé kerülj. A kézről kézre járó tetris, házilag barkácsolt hálózati dugójával, hisz az elemet nem bírtuk venni már a múlté volt. Új sherif volt a városban, ez pedig a tévéjáték amivel iszonyatos mód kellett vigyázni, mert függőséget okozhatott és leszophatta a színt a tévéből, mondták a szomszédok és általában mindenki aki félt a technológiai vívmányoktól. Mi, azonban csak nyomtuk és esténként műanyagot forrasztva készültünk a következő napra, amikor végre célba érhettünk a véget nem érő forma1-es játék pályáján.

Na de kicsit elkalandoztam, ez egy teljesen más történet és a lényeg az lenne, milyen hatással lehet ránk a videójáték. Én most teljesen őszinte leszek, de szerintem nagyon sokat köszönhetek ennek a hobbinak. Az első ilyen esetem, angol órán történt, amikor fel kellett készülni pár összetett mondattal. Természetesen nem készültem, hisz nagyban nyomtam a Resident Evil 3: Nemesist így másnap döbbenten konstatáltam, hogy ez bizony egy vizsga anyaga lesz szóban. Hirtelen felindulásból és természetesen valamennyi függőségből, csak ezek a mondatok csengtek a fülembe:

September 28th, daylight. The monsters have overtaken the city. Somehow, I'm still alive
Az ég világon semmit nem csináltam, csak fogtam magam és a dátumot kicseréltem a szörnyeket pedig nácira és még a Jill hangsúlyát is megtartottam. Nem tudom, hogy a tanárom lepődött e meg jobban vagy én magamon, de utána nem szólt többet hozzám, ha a kis gameboyom nyomkodtam. Emberi kapcsolatokról és problémák megoldásáról is sokat merítettem ezekből a játékokból, de azt hiszem hogy a nagyon alapfokú nyelvtudásom is ennek köszönhetem. Persze, a kardot behelyettesítettem kanálra, amikor kértem egyet és hasonló dolgok, de azért ha őszinte akarok lenni, negyed ennyi szót nem ismernék ha nem űzném ezt a hobbit. 

A nyelvtudás után kapcsolatokra is szert tettem a játékok során. Elképesztő, hogy szinte nem is játszom multis játékokkal, csupán fórumokon és ilyen-olyan közösségekben beszélgetek játékokról, mégis mennyi embert ismertem meg ezeknek köszönhetően. Persze voltak negatív élmények is, de jóval több pozitív és kellemes élmény köthető ide. Természetesen a TheGamers Hungary csoportomat is a játékoknak köszönhetem, és azóta már több mint 5000 kisorsolt játékot köszönhetnek a tagjai is.

Apró technikai dolgoktól megkezdve, hogy mi is kell egy felvonóhoz vagy hogy mire lehet használni egy kurblit, esetleg hogyan kell megtölteni egy fegyvert vagy milyen lőfegyverhez milyen kaliberű töltény kell, mind-mind a játékokból ismerem. Persze magam is tudom, hogy nem leszek katona azért mert végigjátszok egy Call of Duty részt, mint ahogy a szöszi szomszéd csaj sem lesz modell, mert naponta húsz képet tölt fel csücsörítve a facebookra és nagyon szélsőséges példák ezek, de apró dolgokra szert tehettünk azért a játékokból, amiket talán egy kis kreativitással még a való életben is kamatoztathatunk.

Egy játékos, tehát nem csak agresszív lehet egy játéktól, ahogy ezt a szaksajtó sokszor és az angol tudósok megállapították.
Ti, hogy gondoljátok? Esetleg van példátok erre?