godach

godach

Vasárnapi Blog 004 - Maximalista vagy Minimalista vagy?

Link másolása
Minek kell neked még a fűszálakat is nézni vs. Igénytelen egy valaki lehetsz, ha még ez sem érdekel… Platinás Nolife-ok vs. Végigszaladsz a játékon játékosok.

Sziasztok.


Elég fura egy blog lesz ez és lehet nem is fogom tudni magam teljes mértékben kifejezni vagyis igazából átadni a gondolatmenetem. A lényeg az, hogy nagyon sok mindenben igénytelennek tűnhetek viszont nagyon sok mindenben meg szőrszálhasogatásnak. Emiatt, kicsit haragszom is néha magamra, de mint azt már megtanulhattuk, mindenki a hátán hordja a keresztet.


Számomra a grafika például teljesen lényegtelen. Nekem, nem emiatt lesz jó egy játék, de mivel már a kilencvenes évek elején a kis kockákból kirakott játékoknál ott voltam, számomra lenyűgöző az a grafikai teljesítmény ami most van. Persze, szeretem kényeztetni a szemem és volt már rá precedens, hogy maga a játék nem jött be annyira viszont a grafika miatt és hogy még többet lássak a játék szépségeiből, tovább játszottam és végig élveztem a látványt. De ez közel sem minden.


Én inkább olyan apró részletekre, szeretem ha figyelnek mint a fizika, vagy a környezet. A Bioshock egy nagyon jó játék, de megjelenés és kipróbálás után rettentő mód gyűlöltem, mert úgy éreztem, hogy a játék és a pálya két teljesen különböző dolog. Mintha egy Resident Evil 3-ban lettem volna, ahol fényképek között mászkálok és míg ott ezt még megbocsájtottam, addig már a Bio szériánál közel sem tudtam, hogy egy lámpát nem tudok kilőni, egy edényt nem tudok szétlőni az asztalon vagy egyéb dolgokat nem tudok megcsinálni, ami nélkül természetesen még teljes értékű egy játék, de számomra nem ad akkora beleélést.


Vegyük példának a második világháborús játékokat. Számomra a WWII egy olyan téma, amit nem messziről kerülök, de nem a kedvencem. Mégis, szinte minden WWII játékot végigjátszottam a MOHAA-tól kezdve most a CoD WWII-ig. Az, hogy a korszak nem jön be még nem jelenti azt, hogy le kell pattintanom magamról, hisz a játékélményt nem kell mesélnem azoknak, aki tolták a Medal of Honor Allied Assaultot például. Aztán, jöttek sorba a Call of Duty-k és nagyon sok játék, míg nem találkoztam a Brothers in Arms szériával. Ott is az utolsó rész, tehát a Hell’s Highway volt az, ami olyan mércét állított fel, hogy most az egyébként nem rossz CoD WWII játékot mosolyogva és közben fejcsóválva játszottam végig. A modern és futurisztikus korban, vagy egy Wolfensteinben elmegy számomra az egy személyes hadsereg, de a WWII-ben már (ismétlem a BoA sorozat óta nem).


Amiért imádom azt a játékot, hogy nem egyedül kell végig harcolnod hanem olykor még 3-4 szakaszt is vezetve. És itt jönnek képbe a részletek, amikor egy gránát robbanástól szakadnak a testrészek és fröcsög a vér. Félreértés ne essék, nem erre vagyok rákattanva, de ez nagyon segít nekem beleélni magam a játékba és azt hiszem ez a lényege az egésznek. Hibákkal, hiányosságokkal együtt szeresd azt amivel játszol.


Autós játékoknál, olyan apróságokra emlékszem, mint a Need for Speed Pro Streetnél, ha meghúztad az autót, akkor ott figyegett végig míg le nem szakadt a visszapillantó. Nem nagy szám, de mégis olyan élményt ad, hogy az valami hihetetlen. A Resident Evil szériában imádtam, hogy ha csökken az életed akkor fogja az oldalát majd még több sebzés elszenvedése után csoszog és sántít a karaktered. És, mindez 2000 előtt megvalósult már.


Említhetném még a PS3-as Resistance sorozatot, aminek bár az első része fapados, a többi ha ma kijönne egy kis ráncfelvarrással, akkor szerintem úgy elverne mindent mint szódás a lovát. Emlékszem volt egy jelenet, amikor egy barlangból akartam jönni kifelé de el volt deszkázva, kinn pedig drónok voltak amik reflektorokkal világítottak befelé és keresték az ellenállókat. Csak álltam és néztem a fények játékát, ahogy a rések között benn a barlangban fokozatosan váltakozott. Nagyjából így és ilyen látványvilággal tudnék elképzelni egy Terminator játékot, ami szerintem sosem fog elkészülni.


Ha ki tudsz lőni egy lámpát vagy a holtestekbe bele tudsz lőni, akkor nekem az már pozitívum míg ellenben nem érdekel hogy fújja a haját a szél a karakternek vagy RTX beállítások mellett, hogy csillan meg a fény rajta. Autós játékokban a törés az ami le tud venni a lábamról, bár sajnos igen kevés példa van erre. De ami van, az Flatout vagy Motorstorm vagy pedig Burnout. A környezetrombolásnál pedig azt hiszem, hogy a Split Second az, ami viszi a pálmát. Szóval, bár igen fura ízlésficamom van én bizony ilyen apróságokra szoktam figyelni és ezek azok a dolgok, ami miatt jó játéknak tartok valamit. 


Itt jön képbe nálam a Platina avagy Achievement rendszer. Van olyan ismerősöm, akinek csak azért van 2 accountja, mert az egyikre olyan játékokat aktivál, amiket ki is fog maxolni. Nekem semmi bajom a platinázással, vagy a 100%-ra kijátszással, ha valakinek tetszik az adott cucc. De nem értem mai napig, mi a jó abban ha nem tetszik de 100%-ra teljesíti. Számomra ez olyan, mint a korlátlanba csak azért televágni a gyomrod, mert kifizetted vagy egy hambit azért megenni az utolsó csepp ketchupért, mert már azt is kifizetted. Mindegy hogy rossz, hideg vagy ízetlen de megeszed mert megvetted. Nos, én ezeket vagy kifizetem vagy szomorúan konstatálom, hogy ez nem ért még negyed annyit sem amit adtam érte, otthagyom és soha többé nem megyek a közelébe.


Számomra az achievement rendszer visszajelzés, mennyire tud lekötni egy játék. Végigjátszom és közben dobálja a trófeákat. Hol ezért, hol pedig azért. Amikor végeztem a játékkal, de jó akkor pedig rálesek a listára. Addig nem, de ha még játszhatnékom van vele, akkor végignézem a listát és az “ölj 5 embert egymás után shotgunnal” vagy “zsinorban 10 emberrel végezz közelharcban” esetleg “nyerj egy online versenyt” megcsinálom. De addig megyek a 100%-felé csak amíg élvezem és amíg a játék leköt.


(Saját lövésű kép, ahol képes voltam egy óráig motorozgatni, mielőtt aktiváltam a paltinumhoz szükséges utolsó képességem, csak hogy a kép olyan legyen amilyenre büszkén nézek vissza évek után is. Számomra sikerült) :)

A minap volt itt valakinek a hozzászólása, hogy nolife trófea vadász. Én elhiszem azt is, hogy valakit nem hat meg, viszont megértem a vadászokat is. PS4-en két platinám van míg Xboxon egy darab. És ez nem azért van, mert végigszaladok a játékokon (ami a trófeavadászok kedvenc ellenérve) hanem mert élveztem minden percét ezeknek. Sőt, nem csak hogy élveztem de készültem is rájuk, tehát a játék bizonyos részénél már tudtam, hogy ezt 100%-ra fogom kipörgetni. Bármennyire ciki, az utolsó trófeánál vagyis annak megszerzésénél bizony készültem, hogy hova és milyen pózba fogok beállni mert szerettem volna, ha nem csak a teljesítményem de az ehhez tartozó kép is emlékezetes marad.


A lényeg, hogy ahány ház annyi szokás. Tiszteletben kell tartani a többi játékost, mert míg valaki nem érti meg, hogy lehet 22 játékossal és egy pályával egy játékba (FIFA) több száz órát beleölni, addig lehet ő is ugyan úgy felszedi a gombákat, ahányat csak talál egy játékban (Gothic). Pár karakterrel, hónapokat töltünk el egy verekedős játékban vagy órákat szöszmötölünk karakterkészítéssel vagy invertoriban pakolással, kidobálással hogy ne legyünk túlterheltek. Szóval, mindennek megvan a maga szépsége és varázsa és szerintem a legelső és egyben legnagyobb hiba, ha meg vagyunk győződve arról, hogy csak az a jó amit mi szeretünk.


(Ő pedig az első platinám a Far Cry Primalban, ahol meglepődtem hogy nem 100%-ra kell teljesíteni valamit, hogy platina legyen. Itt is bejártam a térképet míg végül úgy döntöttem, ezt örökítem meg. Aki játszott a játékkal, az tisztában van a hely fontosságával és szerethetőségével) :D

Köszöntem a figyelmet.

22.
22.
Yanez
#21: Pedig hidd el, tudom mikor viccelsz. A baj, hogy te azt hiszed komolyra veszem, pedig pont akkor szoktam gyakorolni a szarkazmust. :)
21.
21.
godach
#19: Reagálok én is, csak amikor komolyan mondok valamit akkor elvicceled amikor meg én viccelek akkor komolyra veszed így inkább 10x meggondolom, mit reagáljak :D Béke legyen veled...
19.
19.
Yanez
#15: Legalább valaki reagált a kommentemre! Már azt hittem kárnak írtam. :D Zöldát kipróbálnám, de Switch nélkül félő nehéz lesz.
17.
17.
godach
#16: Hejjj most nézem, hogy sajnos már egyik kép sem érhető el a blogból és a gifek sem. Minden esetre olvass egy kicsit bele, hátha.. ;)
16.
16.
godach
#14: Köszi. Van egy nagyon jó barátom, ő szokott mindig a Zeldáról mesélni és már nagyon bele akarok kezdeni, de nem fogok. Megvárom míg megérkezik a Switch mert gépújítás és PSVR vagy XoX helyett, a Nintendo konzolja mellett döntöttem.
A Resistance külön stílus. Én szerettem a Call of Duty és MoH játékokat no meg tősgyökeres Half Life rajongó voltam, de a Resistance mindent visz. Sajnos, végig kell szenvedni az első részt, ahhoz hogy egy komplex és teljes képet kapj róla, mert a történet valami brutális. Mármint, ne arra számíts, hogy világmegváltó hanem inkább nem sablonos. Olyan dolgok történnek, amire nem számítasz már előtte az apró kis jelekből. Szerintem a legjobb FPS játék amivel valaha játszottam, még ha ajnározom is a Titanfall 2.-őt sokszor.
Ha nem haragszol/tok meg akkor egy kis iromány a részemről:
https://www.gamekapocs.hu/tag/godach/blog/9769/resistance_trilogia

Kitérve a Mad Max-re, eszméletlen játék. Ékes példája, hogy kell egy OW játékot megtölteni. Nagyon allergiás vagyok a színészváltásra vagy a nagy változásokra (kicsit konzervatív vagyok ilyen téren, pl a Max Payne2 ezért is nem lett a kedvencem), de a Mad Max annyira jól meg lett csinálva, hogy sem Tom Hardy sem pedig Mel Gibson nem hiányzott belőle. Az ismétlődő küldetésekben mindig voltak apró változások és rengeteg mindennel el lehetett ütni az időt.
Méltatlanul alulértékelt játéknak tartom és elfeledettnek, pedig azt hiszem ez is a legjobbak közé tartozik a stílusában. (Te jó ég, ilyenek, hogy amikor megállsz akkor a NotreDamei egyből elkezdi szerelni a kocsid, vagy amikor a kutyással mész akkor az kiszagolja az aknákat) hát milyen ötletek ezek gyerekek? :D
15.
15.
Duken
#2: Igen egyébként érdekes mert igazán ezek az apró részletek nyügöztek le engem is a játékban. Ezek a második, harmadik részben is jelen voltak és korukban mérföldköveknek számítottak amit azóta sok játék átvett. Szóval ezek az apró részletek jobban lenyűgőztek mint a grandiózussága! A ZBotW viszont mindent visz aprólékos fizikájával. Elképesztő!
14.
14.
Duken
Nagyon jó és érdekes cikk, izgalmassan megírva. A ZBotW-t ki kell próbálnod ha adsz a fizikára, szerintem imádnád! A Resistence-hez pedig nagyon meghoztad a kedvem még sosem játszottam vele. Illetve az első részt elkezdtem de már elején meguntam. Mint írtad lehet azért mert a fapados volt. Második vagy harmadik részel kezdjem? A mad max- nek külön örülök hogy betetted a gifekhez, nagyon szeretem azt a játékot! Nálam egyébként az atmoszféra az első aztán a játékmenet és sztori, karakterek a második, majd látványvilág, grafika!:)
13.
13.
Heldengeist
Épp tegnap merengtem el (ismét) azon, hogy mennyire megtorpant a játékok fejlődése. A fejlesztők (gondolom nagyrészt kiadói nyomásra) egyre inkább a részletere próbálnak rámenni, milyen objektumon hogy csillan meg a fény, mennyire realisztikusan lobog a haj, hogy hullámzik a fű a szélben. Viszont ez az összkép szempontjából olyan elhanyagolható különbségeket eredményez, hogy gyakorlatilag képanalizáló szoftverekkel kell keresni. Cserébe olyan eszetlen erőforrás-temetők ezek az effektek, hogy lehetetlen a játékmenet szerves részévé tenni, mert meg sem moccanna a játék annál, akinek nem 2000 dolláros PC-je van.

Cserébe viszont eszetlen módon lehet hanyagolni a fejlesztést. Ezeket a semmire sem jó effekteket kikapcsolva 7-8 éves (valóigaz akkori csúcs) PC-kkel vígan el lehet játszogatni medium-high grafikán 1080p-ben. Ez valami egészen elképesztő. Amikor még mi szocializálódtunk kb. 3-4 évente egy csúcs PC abszolút kukaéretté vált. Sokszor még az esélye is csak elméleti volt, hogy a 3-4 évvel későbbi játékokat elindítsa. Ma meg ha nem akarsz időszakos fejlesztésekkel szöszölni, akkor egyszer leteszed egy felső kategóriás gép árát és 10 évre le vagy rendezve. És még az abszolút csúcs Core i99+Titan XYZ- ig sem kell elmenni.
12.
12.
godach
#10: A Controlból direkt nem néztem csak minimális videót de át tudom érezni miről beszélsz, mert a Quantum Break-et többször is leraktam a rengeteg speciális effekt miatt, mire elkapott a gépszíj. Azt hiszem, az első 4 óra valami 10 próbálkozás lett, több héten keresztül ezért már a játék elejére nem is emlékeztem és mire beszippantott újra kellett kezdenem mert ködös volt minden. Aztán már teljesen másra figyeltem és nem nagyon zavart.

A Witchernél is meg tudlak érteni. Még az akciójátékoknál is (lásd fentebb) újra szoktam kezdeni a gamet egy idő elteltével, a szerepjátékokat vagy olyan elemeket tartalmazó studdokat pedig nem is tudom folytatni. Egy pont, mindig máshová kerül :D Nagyon kevés az olyan játék amit kihagyás után tudok így folytatni. Pl a Mad Max. Több hónap után, gyorsan megcsinálok magamnak egy tutorialt és már megyek is tovább :D
Köszi az észrevételt a gifekért, tudatos volt. Asszem, éjjel több mint egy óráig keresgettem őket csak hogy nagyjából átadjam mire gondolok :D
11.
11.
Ja meg külön hozzáteszem, hogy kurva jók a gif-ek :)
10.
10.
Nagyszerű írás lett, grat :)

Én úgy vagyok vele, hogy nagyon számít a grafika és egy bármilyen játékban az az egyik legfontosabb tényező. Csak ez éppen nem zárja ki azt, hogy ha valaminek gyengébb, vagy régi a grafikája, az ne lehetne marha jó játék. Végső soron mindegy, hogy milyen műfajú játék elé ülök le, számít. Fontos kérdés azonban mellette maga a játék többi aspektusa is is és az is, hogy én mit ítélek meg jó grafikának. Attól, hogy valami technológiailag fejlett és az összes létező modern effekt rajta van, még nem biztos, hogy abból a szempontból jó lesz, amit én hívok jó grafikának.

Vegyük pl a Control-t. Na annak szerintem nincsen jó grafikája és nekem negatív irányba tolja az egészet, hogy olyan öncélú az a villogás. Vannak benne nagyon látványos részek, de amúgy nem néz ki jól a játék. Míg pl mellette egy Batman Arkham Asylum sehol sincs tech szinten, de a stílus, a dizájn, a színek és az effektek mind kiválóan összeállnak, gyönyörű a játék. Ez nekem +20-30% szorzó egy jó játéknál az élményben és az igazán jó címeknél mindenkor nagyon fontos volt a grafika. Adott pl a Dishonored. Homályos, kockás, elnagyolt az egész, de művészileg hihetetlenül összeáll és irgalmatlan kemény és hangulatos helyek vannak benne. A fertőzőtt házak, a pestis által bedarált városnegyedek zegzugai mindig megoldják, hogy futkosson a hátadon a hideg és ez nagyon komoly hajtómotorja a címnek. Egy bármilyen játék csak annyira kell nekem, hogy jól kinézzen, hogy jól át tudja adni a célzott élményt és működjön az, amit ki akarnak fejezni vele.

A platinázást meg én nem csinálom. Vannak mindenféle játékok, amit imádok, vegyünk most egy witcher 3-at. Én azt a játékot eleve very hard-on kezdtem már akkoriban játszani, sok óra belement, de megérte. Mindkét kiegészítőt is kijátszottam, összesen vagy 200 óra benne van és tényleg úgy mentem, hogy nem akarok kihagyni semmit, mert nekem tetszett a játék mindenhogyan. Lenne kedvem vele most is tolni és ha most betöltöm az emberemet azt látom, hogy főként tengeri, de több szárazföldi kérdőjel is ott van még. Valamint semmilyen gwent, box, lóverseny nincs megcsinálva. Sok páncél recept nincs megkeresve és biztosan van még sok random-on kívül, amit még nem láttam, jópár olyan quest, amibe egyszerűen nem futottam bele, mert mondjuk egy levélre nem nyomtam rá valamikor, vagy nem jártam arra.

De egyszerűen engem semmi, de semmi nem késztet arra, hogy ezeket megcsináljam. A játékot végigjátszottam és ha legközelebb játszani akarok vele, akkor elkezdem előről. Akkor lehet másik páncélt farmolni, másik nővel lenni, stb, olyanok, amiket még nem láttam. Ezeket nem is nézem meg youtube-on sem soha, akkor látom, ha megint játszok. Tehát ilyen AC szinten, hogy a játék mellett minden zászlót, dobozt, dallamot, bármit szedj össze, öljél embereket így-úgy, legyen ennyi pénzed, vagy TR legyen meg minden tomb, engem nem hajtanak. És az achievementek sem. Amihez van kedvem, ami adja menet közben, azt elintézem meg begyűjtöm, de ha elvesztem az érdeklődésemet rá, akkor nem erőltetem magamnak.
5.
5.
godach
#1: Szerintem a grafika igen is fontos. Nem mérvadó, de fontos mert hozzáad az élményhez. Ha valami csúnya, akkor az elvesz. Ettől még egy játék lehet 8/10 pontos, amiért csúnya de valljuk be, ha szép lenne lehetne 9-is. (10 nincsen :P )
Egyébként nekem sincs fullos gépem és nem igazán érdekel a tech része (pedig annak tanultam). i5, 8gb ram és egy GTX 970 lohol benne egy SSD társaságában és két jó öreg kattogós, zörgős winyó. Érzem, hogy lassan cserélnem kellene, de míg nincs Switch addig nem lesz gépújítás :D
2.
2.
Yanez
Egyformán gondolkodunk. Nekem sem számít a grafika, már nem. Legalábbis úgy vélem, hogy ma már szinte minden korhű látvánnyal jelenik meg, nekem pedig ebből a "leggyengébb" is megfelel. Aztán ott vannak a művészi grafikával megáldott alkotások. Ezeket is csipázom, de azért vannak kívételek, mint pl az Unfinished Swan, ami sokak szerint művészi, de számomra inkább idegesítő volt a fekete-fehér, akárcsak a játékmenete, ami abból állt, hogy szüntelenül hajígálod a festéket.

Másik kívétel a Life is Strange. Nekem az a látványvilág legalább annyira volt elavult, mint a Telltale féle gémeknél. Még szerencse, hogy a sztorija bőven jónak minősült.

Szóval, bár ma már nem számít, de régen én is ámultam-bámultam ahogyan változott a grafika. Az Atari után számomra az első játék a NES-en (Super Mario) egy vizuális csodának számított. Majd a Segán egy Aladdin, Lion King, de főleg MK3 után az állam kerestem. Azután pedig amikor PS1-en megpillantottam a Tekken 3 és az EA féle Jurassic Park játékokat, beszartam. PS2-n leginkább a Gran Turismo lett az, amitől padlót fogtam és álltam le a játékban nézelődni. A PS3 korszakban az UC és TLoU jelentette számomra az ugrást ezen a téren. No de sok olyan alkotás volt még, amivel nem tudtam betelni. Pl Arkham Knight, Driveclub, Max Payne, GTA 4, Dead or Alive, stb.

Most nálam is a részletesség, a kidolgozás az, ami dominál. Csodálkozom, hogy meg sem említetted az UC4-et, amely mérföldkő volt ezen a téren. Tudom, hogy neked annyira nem jött be a játék, de amikor olvastam a cikked, nekem úgy jött le, nálad ez igenis számít!

https://www.youtube.com/watch?v=ZUc_H3Abj-4

A fenti link egy videóhoz, ami csak néhányat mutat be ezekből az részletességekből, de ennél sokkal több van fent a neten. Pl olyasmik, mint a kavicsok fizikája, a lehulló falevelek rendes 3D-s modellje, minden hal részletes kidolgozása. Nate pl a kocsiba kb 10 féleképpen tud beszállni, attól függ a jármű melyik oldaláról pattanál be! A sártól sáros lesz a fegyver, de ha nem használtad, akkor a testéhez simúló oldala száraz marad! A kanapé rendesen deformálódik a testsúlytól, ergo behüpped! És tudod mennyi van még? Vagy ezer! Azt hittem ezeket nagyra értékeled. Plusz ott van a RDR2, ami ezt a vonalat még tovább vitte! Szóval, ha tetszenek az ilyen részletességek, akkor a Rockstar üdvöskéjét is bátran ajánlom, mert azt fogod hinni, hogy generációt léptél e téren.

Trófeákkal is pont úgyanúgy vagyok, mint te. Nekem már így 13 platinum gyűlt össze. Ha van egy játék amit imádok, de egyszercsak végett ért, én pedig még nem tudok elszakadni tőle, akkor jöhetnek a trófeák, ami ily módon extra szavatosság az adott cucchoz.

Jó lett ismét, jöhet a kövi vasárnap! :)
1.
1.
Diabolis83
ZX Spektrumon kezdtem, ott még két fehér kocka és egy fehér vonal volt a grafika, vazzeeeeg :D
Nade: a mai fps játékoknál is szívesen elcsodálkozok, hogy milyen jól néz ki, de számomra a játékélményhez nem ad hozzá. Persze ha nagyon pocsék, az tudja rontani az élményt. Talán azért sem érdekel a grafika, mert soha nem volt csúcskategóriás gépem, most is jól elvagyok egy i5 procival és egy gtx1050ti vga-val. Fps kategóriában a Skyrim volt a kivétel, ott negyedórákig képes voltam nézni a sarki fényt, atülve a monitortól a tévé elé.
Az utolsó kivétel, ahol a lehető legmagasabbra vettem a grafikát, az talán a Need for Speed Underground 2 volt, az optikai tuning miatt.
Én úgy vagyok vele, hogy egy fps vagy egy városépítős játék ne a grafikával, hanem a játekélménnyel nyűgözzön le. Az rts játékoknál megint nem a grafika érdekel. A víz ne szép legyen, hanem egy védelmi vonal és lassítsa le az ellen tankjait.
Trófeák : ja, párat már biztosan elértem, de még soha nem néztem meg :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...