godach

godach

Én és a könyvek

Link másolása
Avagy hogy lesz egy kis olvasónapló másolóból könyvmoly.

Sziasztok!
Elöljáróban szeretném nektek elmondani, hogy ha valaki a kétezres évek elején azt mondja nekem, hogy könyveket fogok olvasni akkor pofán röhögöm. Ha ezek mellé azt mondta volna, hogy egy nyáron egy fél PC árát fogok könyvekre költeni akkor meg egyenesen mentőt hívtam volna hozzá, mert ez közel sem lett volna számomra vicces, hanem épp ellenkezőleg. Annyira ijesztő és nonszensz kijelentés lett volna, amire csak egy pszichopata képes.

Soha egyetlen kötelező olvasmányt nem olvastam el, amire így utólag nem vagyok büszke, de akkoriban ez kegyetlen vagánynak tűnt. Voltak az osztályban akik elolvasták és pár lökdösés ellenében szívesen odaadták az olvasónaplójukat, amit jobb esetben legalább szinonimákkal helyettesítettük, rosszabb esetben egy az egyben másoltunk át. Persze ilyenkor a rafinált tanárok rögtön rájöttek, hogy valaki csalt. Ilyen esetekben egyértelműen rám mutogattak, a mai napig sem tudom miért. Na de az, hogy a könyvek nem érdekeltek, egyszer megváltozott.

Nem fogom részletezni, mert nem akarom azt hogy a későbbiekben egyszer visszaéljen vele valaki, de történt egy olyan eset, hogy semmit nem tudtam csinálni, csak gyertyafénynél. Számolgatva az ujjaim és tervezgetve azt, hogy mivel fogok játszani, ha újra lesz áram eszembe ötlött valami. Az egyik havernál láttam egy Terminatoros könyvet. Pattantam a biciklire és tekertem le hozzá, hogy este meglegyen a kötelező olvasmány. Így a Terminator - Démon a Jövőből című könyvvel tértem vissza. Este pedig hozzá is kezdtem, de mintha ólomból lettek volna a lapok annyira nehezen hajlottak előre. Végül a betűzésből szótagolás lett, majd egész mondatok peregtek le előttem. Mai fejjel olyan ez, mint amikor felveszel egy VR szemüveget és kitárul előtted a világ.

Ahogy olvastam a szavakat, úgy épült tégláról-téglára egy egy építmény. Olvastam a főszereplőről, és amikor az arcszőrzetéről írtak, úgy nőtt ki a pucér száján a szemem előtt. A ruha, amiben addig elképzeltem, szempillantás alatt stílust és színt váltott, ahogy az le lett írva. Hihetetlen élmény volt, amit soha semmi sem fog tudni majd pótolni hisz a tökéletest a saját képzeletem alkotta azt ami pedig nem tökéletes azt a saját képzeletem alkotta tökéletesen nem tökéletessé.

A könyv elolvasása után tekertem le a következő részért, de itt már előre gondolkodtam és mivel a kötet négy könyvből állt, elhoztam a maradék hármat. Pillanatok alatt ledaráltam és kellett még. Érezni akartam még azt a világot, amiben vannak szabályok, vannak határok de mocsokmód el vagyok benne engedve. Úgy éreztem magam, mint egy mozgássérült aki hirtelen teljes értékűen tud mozogni és emellett szabadjára van engedve egy hatalmas területen, ahol oda megy/szalad/ugrik/repül ahova akar. Persze vannak határok, de azon belül te vagy az, aki megalkotja az egészet.

Amikor ennek a haveromnak elfogytak a könyvei, már nem is igazán érdekelt a videojáték. Hazudok, mert mindig is érdekelt és mindig is érdekelni fog, de már nem csak ez volt a hobbim, hanem az olvasás. Jöttek-mentek a haverok és hülyének néztek, hogy az addig csíntalan, rosszalkodó, mocsok kis GoDach (akkor még Norbi) feladta az életet és olvasni kezdett. Szó szerint annyira ritka volt az ilyesmi, hogy dugva olvastam vagy elraktam a könyvet ha jött valaki. Szóval a haver kifogyott a könyvekből és így beiratkoztam egy könyvtárba. Könyvtárba? Igen, könyvtárba… “sosem gondoltam volna magamról én sem”.

Itt ismertem meg a kedvenc írómat, akiről majd a későbbiekben kicsit hosszabban szeretnék mesélni, ha kíváncsiak vagytok rá. Tehát a haver kifogyott a könyvekből (terminator, alien, diablo, warcraft) így a könyvtárból hoztam ki pár apróságot, amik aztán gyökeresen megváltoztatták az életem. A haver nagy “kocka” volt így ebben a témában olvasgattam a könyvtár viszont bele vitt a Stephen King féle thriller/horrorba is.

A kedvenc könyveimet kihagyva, most ezt nem tudom nektek máshogy leírni, csak úgy hogy az évek alatt, úgy kezdtem, hogy azért olvastam és azért olvastam játékokkal kapcsolatos könyveket, hogy kielégítsem a játékszenvedély hiányát. Viszont annyit változott ez az egész, hogy lassan ezen könyvek olvasása után keresem a kedvenc játékom.

Amikor a kis falusi könyvtár is kifogyott abból ami engem érdekelt, akkor elkezdtem először archívumokba majd könyvesboltokba járni. És valóban, elvertem a pénzem könyvekre. Könyvekre, amiket amikor kinyitottam, akkor egy egész világra nyitottam ajtót és amiket soha nem tudok bezárni. Az utolsó lapot behajtva, a polcra feltéve is mindig ott vannak velem. Van amit kölcsön adtam és sosem került vissza. Van amit elajándékoztam és van ami a mai napig itt csücsül a padon. Egyik sincs a kezembe, de mind itt van a szívembe és nem tudom hogy félelmetes e vagy sem, de egy-egy főhősre jobban emlékszem mint a volt általános osztálytársaimra vagy egy-egy helyszínre is jobban, mint olyanokra ahol ténylegesen jártam.
covers_486760.jpg

A kérdésem az lenne hogy viszonyultok a könyvekhez?
Szerettek e olvasni, attól független, hogy van e időtök rá?
És egy utolsó gondolat. Easter Egg-ként mellékeltem pár képet azokból a témákból amik a kedvenc könyveimet dolgozzák föl de kíváncsiak vagytok e, mik ezek a címek?

24.
24.
Silnehancloud
Sose volt kérdés, mindenki olvasott a családban (10 évesen Stephen King :D), meg nem mellesleg nyomdában dolgozok.
20.
20.
Guba32
Nagyon ritka,hogy egy film jobb mint egy könyv.A könyv azoknak illik jobban akiknek jobb a fantáziájuk,és ahogy olvasnak már elevenedik is meg a könyv a szemük előtt mint egy film.Mintha egy filmet néznél aminek ugyan meg van írva a forgatókönyve,de a settingseket te állíthatod be hozzá.Már kisgyereként faltam a könyveket,amilyen hamar lehetett már otthon megtanultam olvasni.Tönkre is ment a szemem miatta.Mikor este édesanyám lekapcsolta a villanyt az ablaknál olvastam a hold és a közvilágítás gyér fényénél.Nem születtem látási problémákkal,de 10 évesen azon kaptam magam suliba,hogy alig látom a táblát,szemüveg(de ciki volt),majd kontaktlencse,aztán vagy 8 éve megműtettem lézerrel és azóta is tökéletes.Ezt az élményt is a könyveknek köszönhetem.Kicsi gyerekként először a mesekönyvek,ahol a jó mindig győz,a rossz elnyeri...Aztán jöttek a földrajzi,(8-10 évesen tudtam az 50 amerikai tagállamot fővárosostul,ma alig),az állatokról szóló,egzotikus vadászkalandok,a történelmi könyvek,az ókori római,görög mitológiák,Napoleon,Ceasar,Hannibal,magyar mondák,egri csillagok,imádtam a hősöket,mindent elovastam ami a kezembe került.Aztán még a katonákkal le is játszottam a csatákat.Aztán mikor akváriumot csináltam a hozzájuk való könyvek.Keresztapámnál felfedeztem a delfin könyveket,ezek leginkább fiataloknak szóló kalandkönyvek voltak,a Majmok bolygója pl. nagyon nagy élmény volt gyerekként.Nem voltam gyerekként szociális,jól éreztem egyedül magam.Míg kamasz nem lettem minden nap olvastam.Kamaszként is olvastam(ha már a sulianyagot nem),kedveltem a Leslie L. Lawrence könyveket és S. Kinget.Rengeteg kaland,játék,kockázat könyvet végig toltam.Néha csaltam is...:)
A II. VH szinte minden katonai mozdulata a fejemben volt,szerintem vagy 50 könyvem lehet róla.Különböző sportolókról,sporteseményekről szólók.Rengeteg a világ történelméről,a világegyetemről szóló enciklopediak,képes könyvek.Kötelezőt a Pál utcai fiúk kivételével nem olvastam,azt viszont rengetegszer.A képregények,Pókember,X-Man stb. nagyon menők voltak.Aztán 20 felett már egyre kevesebbet.Imádom a Star Warst,van vagy 40 SW könyvem.Kedvencem a Darth Bane trilógia.Most a Darth Plagueist kezdtem el.3 évig World of Tankoztam,azok mellé is jár persze vagy 10 tankos könyv,van amelyik a tankosok történeteit dolgozza fel,van amelyik a tank történetét,aztán van melyik a különböző típusokat mutatja be gyönyörű illusztrációkkal,és van ami külön pl. csak Tigrisről szól.Nálunk csak egy könyvespolc van olyan 120 könyvvel a többit édesapámnál tárolom.Nemrég Csernobilról olvastam,illetve egy auschwitzi lengyel túlélő történetét aki a nyitástól a zárásig végig tolta bent,a maga 20 éves naivságával,fekete humorával.Szép irodalmat nem tudom feldolgozni,elálmosít.Egyszer elkezdtem az Anna Kareninat,toltam de nem ment...Pedig akartam szeretni.
Ha egy könyvet kellene kiemelnem,amit már annyiszor kölcsönkértek,aztán mindig újra kellett vennem,és már vagy 10szer kiolvastam,az George Orwell:1984
Aki tud olvasni az egy ajándék,a szellem tápláléka,annak van egy különbejáratú saját kis világa,de ha valaki nem fogékony rá hiába,unni fogja.
19.
19.
RangerFox
Az olvasás sose tartozott a kedvenc időtöltéseim közé, de sose elleneztem azt. Olvastam, mert olvasni jó dolog, de nagyon kevés olyan regény került a kezeim közé, amit tényleg annyira élveztem volna, mint egy jó filmet/játékot. (Lehet csak rossz témákat/műfajokat próbáltam, nem tudom...) Mostanában évente féltucat könyvet olvasok végig, amik nem szakirodalmak. Talán a szakma vezetett oda, hogy ennyire elhanyagoltam az olvasást. Az informatika írott szakma, minden információ és tudásanyag megtalálható az interneten, ráadásul ezeket nem elég olvasni, gyakorolni kell párhuzamosan a gép előtt. Ezért nem szívesen töltöm a szórakozásra szánt szabadidőmet is olvasással. Mostanában válogatott verseket tartalmazó köteteket olvasgatok, imádom az irodalmat. Egy-egy vers napokig képes foglalkoztatni, sokszor minden újraolvasás után más gondolatokat ébresztenek bennem.
18.
18.
matya67
Nagyon korán, 4 vagy 5 évesen önállóan megtanultam olvasni (igaz, először alulról és jobbról kezdtem el olvasni a szövegeket, így a szavaknak igen, a mondatoknak nem volt értelmük :D ), igazából nem volt oka, miért. Aztán néztem nagyokat első osztályban, hogy miért ilyen béna mindenki olvasásból.
Nem mondhatni, hogy faltam volna a könyveket gyermekkoromban, de az biztos, hogy több időt töltöttem könyvtárban, mint otthon, és a könyvtáros is leste minden kívánságom, ha be kellett szerezni valamit. Mindenféle rendszer nélkül vettem ki a könyveket, leginkább a Delfin ifjúsági köteteket, esetleg Star Warst, fantasyket, Narnia, Harry Potter stb. Egyszer csak a könyvtárat felváltotta a könyvvásárlás, a Star Warst mai napig gyűjtöm, bár nem akkora lelkesedéssel, mint régebben - akkoriban, 2010-2014 környékén évente pár regény jelent csak meg ebben a témában. Leginkább ezekre korlátozódtak olvasmányaim.
Ma már egy teljesen más korszakomat élem, leginkább szépirodalmat olvasok, kortársat hazait, vagy világirodalmat, esetleg klasszikusokat, ponyvát elvétve. Nagy segítség - és valamilyen szinten hátrány -, hogy magyartanárnak tanulok, így sikerült felhalmozni egy meglehetősen széles spektrumú kánont, de kevesebb időm lett olyat olvasni, mait saját elhatározásból veszek kézbe.

Általában az emberek ma már - úgy látom - nem szeretnek olvasni, vagy ha igen, nem a legnagyobb szépirodalmi remekeket, hanem ponyvákat (amik között, valljuk be, akadnak nagyon is igényes darabok!). A tanárképzős hallgatók közt él a vélemény, miszerint fontos megszerettetni az olvasást a következő generációkkal, amivel én nem feltétlenül értek egyet. Annyiban mindenképp, hogy egyáltalán nem lenne rosszabb a világ, ha egyesek csak minimális kultúrával kerülnek kapcsolatba, nem kell ennek egy Moby Dicknek vagy Ullyssesnek lennie. Ugyanakkor, egy sorozat vagy videojáték képes viszonylag igényesen kielégíteni a kultúrára való alapvető igényt. Messzemenő fejtegetésekbe sem mennék bele azzal kapcsolatban, az irodalomoktatás és a legtöbbször zárt kortárs irodalmi körök hogyan veszik el a kedvet az egésztől. Azt is gondolom, hogy egyáltalán nem gáz skippelni pár kötelező olvasmányt, én is megtettem pár esetben, mégsem látom semmi jelét annak, hogy ezzel kevésbé leszek hiteles magyartanár, pláne nem befolyásolja, mennyire szeretek olvasni, vagy mennyire nem :). Az a lényeg, és talán meg is fogalmazta itt valaki, hogy azt olvass, ami érdekel - borítója, fülszövege alapján, vagy csak random kinyitod és annyira megtetszik egy mondat, hogy el akarod tőle olvasni -, a többi jön magától.
17.
17.
Aanash
Jó is az olvasás.
Volt legalább 200-250db könyvem.
Alien,predator meg pár videójátékos is, amikből a Command & conquer: Tiberium wars-ra emlékszem.
Vagy legalábbis remélem jól emlékszem a címére.
Nemere István sci-fi könyveit is szerettem, volt egy amiben egy mesélő mesélt a közönségnek.
Talán Terraria lehetett a címe.
Aztán az egyik Nemere könyvnél eszembe jutott hogy ilyesmiket bárki kitalálhatna, akár én is.
Az összes könyv ment a levesbe, elmúlt a rajongás.
16.
16.
godach
#15: Dean R Koontz a kedvenc íróm. Bár Stephen Kinggel kezdtem, valamiért Koontz mindig jobban bejött. King kicsit mindig összecsapja számomra a végét míg Koontz nagyjából racionális válaszokat ad meg. Olyan nekem a két író, mint a Star Wars és Star Trek. Mindkettő Sci-fi de míg az első fantasy addig a másik a hihetőbb kategóriába tartozik.
A Virrasztók volt a legelső könyvem tőle. Mára több példányban megvan, mert szerettem volna egy olyat ami soha nem volt kinyitva :D Tudom butaság, de na.
A Halottlátó sorozat a másik kedvencem, bár még csak a második résznél járok, az pedig nem tetszett annyira. MR.Murdertől megkezdve, mind megvan ami megjelent magyarul.
Ha megnézed a képeket, van köztük egy Odd Thomas-os is :)
15.
15.
Mortis
sok szép gyerekkori álmodozásról maradtál le, mert nem olvastál iskolásként, bár mint ahogy írtad is volt egy kevés kortárs-nyomás azon, hogy ez milyen menő. én a 10 és 16 éves korom közötti olvasólistám nélkül el se tudom képzelni hol lennék - azok inspiráltak hogy egy teljesen proli, 8 általánosos és szakmunkás családból egyetemre menjek; persze hálisten nem tartottak vissza a szülők/rokonok de bizisten nem is támogattak.
jó hogy rátaláltál a könyvekre végül, sosem késő belevetni magad, csak ugye ilyenkor már család, munka s egyéb hobbik mellett kevesebb idő jut rá. kölyökként egy egész nyarat a kisváros könyvtárában töltöttem, mert nem volt más dolgom s csak olvastam - ilyet sajnos felnőttként necces lenne kivitelezni.
én egyébként Dean Koontz könyveket ajánlok: nekem az első két Frankenstein könyv a kedvencem tőle( harmadikat hagyjuk...), de rengeteg krimit is írt s összességében olyan mint egy kissé földhözragadtabb Stephen King.
mellesleg, ha kicsit elkanyarodsz a komolyabb sci-fi-k irányába, egy idő után természetesen fogja magát adni a szépirodalom is, meglátod.
11.
11.
FrankBlack
#9: Köszi az ajánlást :)
10.
10.
#9: Vagy Magyar történelmi regények
Szigetvár ostroma
Egri csillagok( soha nem gondoltam, hogy el fogom olvasni.Pedig nagyon jó)

Most a Hunyadi sorozattal szemezgetek.
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/hunyadi-a-hajnalcsillag-fenye-elso-konyv-1?recLink=1
9.
9.
#8: Ha a történelmet szereted, mindenképp ajánlom a Róma sorozatot.Vagy akár Herodoszt.Ő picit tárgyilagosabb, de ahogy egy korabeli író meséli el a történeteket valami fantasztikus.
Előző hozzászólásomban vannak a linkek.
De fantasyból ajánlhatom a Witcher sorozatot is.Nagyon jók a könyvek.
8.
8.
FrankBlack
A könyvekkel korábban pontosan ugyanúgy voltam, mint te Godach. Nem olvastam egy kötelezőt sem, és az egyetlen regény amit olvastam kamasz koromban az Dale Avery (alias Nyulászi Zsolt) "Han Solo a birodalmi ügynök" volt. Ezen kívül csak kaland-játék-kockázat könyvek. Azokat faltam akkoriban, de azok nem rendes regények.

Aztán hosszú ideig semmi. 35 voltam, már megvolt a gyerek, amikor a gyerekkoromból hozott szorongásom, depresszióm, fóbiáim megint egyre erősebbek lett. Ismét a különböző függőségekbe meneküléssel próbáltam kezelni őket, ahogy korábban is. Ezek között pedig a legfőbb helyen a videójáték függőség volt... De ezúttal nem már vált be, csak még rosszabb lett a helyzet. Egyebek mellett a pánikbetegségem „kiújulása” lett belőle. Elhatároztam, hogy ezúttal menekülés helyett szembenézek a dolgokkal. Terápiára jártam, és emellett elkezdtem önismereti, pszichológiai könyveket olvasni. Megismerkedtem az alapokkal: Sorskönyv, játszma elmélet (Tranzakció analizis Eric Berne), árnyékszemélyiség, tudattalan és egyebek (C.G. Jung). A 18 séma (sématerápia), desktruktiv jogosultságok, parentifikáció, transzgenerációs örökség, és más dolgok. Házasságom is komoly gondban volt, ezért a kodependencia mellett párterápia, család, és gyereknevelés témakörben is sokat olvastam. Ebben a témában Gary Chapman, és Pál Ferenc könyvei voltak számunkra különösen hasznosak. Dr. James Dobson, Lawrence Crabb, Timothy Keller, és Henry Cloud-John Townsend "Határok" könyveiből is sokat tanultunk, és sok más könyvből is.

Szóval azóta falom ezeket a könyveket (többször is elolvasom őket).
Valahogy úgy jártam, mint te, hogy „ha valaki a kétezres évek elején azt mondja nekem, hogy könyveket fogok olvasni akkor pofán röhögöm” Ha pedig még azt is mondta volna, hogy többet fogok könyvekre költeni, mint videójátékokra, vagy hogy egy egész pc, meg egy ps árát fogom könyvekre költeni az számomra is nonszensz kijelentés lett volna, és most ez mégis igaz lett rám az utóbbi években.

De hogy ne csak pszichológia legyen, azért szórakozás, pihenésképpen jó pár regénnyel is felszerelkeztem. Gyermekkori kedvencemhez visszatérve beszereztem antikvárból az összes akkori Han Solo könyvet (Brian Daley Ed Fisher Dale Avery) plusz sok új SW könyvet is. Most összesen 23 sw könyvem van, és ezt mind tavaly vettem.

Ezen kívül az Assassins Creed könyvek jöttek még be, mivel maga a játék az egyik kedvenc szériám. Ebből is mind megvan. Kicsit „minőségibb” olvasmánynak beszereztem Tolkien klasszikusait (Hobbit, LOTR). Megvettem a Riyria-krónikák első részét is, hátha bejön. Utolsó darab volt, és sajnos a második, és harmadik részt azóta sem lehet kapni sehol, de a többi is nehezen beszerezhető. Nem tudom neki merjek-e így vágni, hogy csak az első van meg, ezért inkább megvettem, és elolvastam az új előzmény könyvet, de az annyira nem jött be. Biró Szabolcs könyveiből is megvettem már egyet, hátha bejön, mivel a történelmi-kaland téma, ami nem túl fantasy az bejön játékok, és könyvek terén is. Western regényekkel is próbálkoznék. Rejtő, és Zane Grey pár könyve már megvan, Karl May viszont nekem nem jön be, ezen kívül meg tudom mit lenne még érdemes.

És ez mind az elmúlt pár évben, azelőtt semmit nem olvastam, egy könyvet nem vettem :)
7.
7.
godach
#6: Hát, igazából az olvasásban én olyasmi "causual" ember vagyok, mint amilyennek a gamerek a mobil játékosokat tartják :D
Kimaradt az írásból, hogy amikor már tényleg minden elfogyott és se könyvtár se pedig haverok, akkor előkerült a Tüskevár és a Robinson Crusoe. Az elolvasásuk után, megértettem hogy miért kötelező olvasmányok. Bármennyire kevés időm van, ezt a két könyvet minden évben elolvasom és már amolyan hagyománya van.
A Tüskevárat a téli, hideg hónapokban szoktam amikor már nagyon hiányzik a nyári meleg. A Robinsont pedig "szinte mindig" kiveszek egy hét szabit nyáron, és akkor egy napot ez a könyv kap. Szalmakalappal, napozóágyon sörözgetve. Úgymond, ez a nap az én kis karácsonyom. Több mint tíz éve, de inkább 15 hogy ezt minden évben megcsinálom és még mindig élvezem.
Viszont a szépirodalom nem játszik nálam. Alien, Terminator, AVP, Diablo, Assassins Creed és hasonlók szoktak bekerülni a kosaramba, no meg Dean R. Koontz. Na az minden mennyiségben :)
6.
6.
sloth
jó kis írás, olyan csevegést beindító. én, veled ellentétben mindig is szerettem olvasni. kisebb koromban én is több polcnyi könyvet fellapoztam, azonban az utóbbi időben visszaesett a "teljesítményem". valahogy úgy megy ez, hogy mindennapjaimat általában a tanulás vagy a FOMO okozta kényszercselekvések irányítják, és olyan kevés időm jut magamra, hogy valamiért sosem jut belőle az olvasásra, helyette inkább elpocsékolom azt az interneten. általában nyári szünet, és a téli vizsgák utáni pár hétben élem ki az olvasási vágyam. erre persze most pozitív hatással volt a jelenlegi kényszerhelyzet, de miközben új könyveket bújtam, felhalmoztam mostanra egy csomó tanulnivalót... úgyhogy most megint háttérbe szorul.
amúgy én főleg magyar szépirodalom párti vagyok, főleg kortárst olvasok, de megpróbálok minden nagyobb íróba "belekóstolni".a gond csak, hogy túl sok a könyv, ami érdekel, s mondjuk pl. asimovtól sikerült egy elég középszerű darabot kifognom, ezért új esélyt adok neki, de közben annyian várnak a sorukra... kissé mindig frusztrál az egész, nagyon nehezen választok új könyvet és elég sokszor mellényúlok, de ez csak ilyen.:D


#2: amúgy az ember tragédiájának jankovics-féle feldolgozása szerintem legalább olyan szinten remekmű, mint az eredeti
5.
5.
#4: ÓÓ még egy ami meghatározó életemben. Ez egy sorozat.
Colleen McCoulogh Róma sorozata.Ezt 2x olvastam ki. Mindet :)
https://hu.wikipedia.org/wiki/McCullough_R%C3%B3ma-sorozata
És természetesen
Herodotosz:Görög-Perzsa háború
https://www.regikonyvek.hu/kiadas/a-gorog-perzsa-haboru-1-2007-osiris
Mindenki hülyének néz ezért , de imádom :).
4.
4.
#3: olvastam john carteres storykat is és tarzan könyveket.Ezt nem tudtam, igazából nem is nagyon emlékszem rájuk.Nálam az a jó 1-2 nap alatt kiolvasok egy könyvet , de ha 3-4 év után előveszem, teljesen újdonságnak tűnik. :) Kivétel ami tényleg nagyon megfog.
Alan Dean meg egy zseni.Amilyen parát belém rakott fiatalon... . :)A film már nem tudta ezt hozni, pedig az is jó volt.
3.
3.
godach
#2: Most meg fogsz kövezni, de Alan Dean Fostertől van egy könyvem. Mostohámnak.
Kemény kötésben, díszborítóban szereztem meg, valami pár száz forintért.
Ennek a vásárlása nem tudatos volt, csupán megvettem ami kellett és még híja volt az akciós árnak vagy 300 forint és valamiért ezt a könyvet vásároltam meg azok mellé amit szerettem volna. Magyarul = Töltelék!
Életem legnagyobb kalandja volt. Ahogy ez az ember ötvözte a Sci-fit a Fantasy-val és a Star Wars hangulattal, az valami példaértékű volt. Mai napig tisztán emlékszem szinte minden jelenetre, pedig valószínű, hogy már 15 éve hogy olvastam és megvettem. Nagyobb meglepetés volt, hogy ez az író az, aki írta és kitalálta az Alien könyveket és univerzumot.
Ugyan így lepődtem meg, amikor kiderült, hogy a Mars Fia, Lánya (filmben a John Carter írója megegyezik a Tarzanéval :D
Fura, milyen nyitottak voltak ezek az emberek és mennyire képesek voltak a FANTÁZIA nevű képességre, ami lassan kezd kihalni belőlünk. :)
2.
2.
Amik nagy hatással voltak rám:
Merle: Mesterségem a halál
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mesters%C3%A9gem_a_hal%C3%A1l
Alan Dean Foster :Bolygó neve halál (mai napig ez kísért rémálmaimban, lehet nem kellett volna fiatalon elolvasni).
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Alan_Dean_Foster_A_bolygo_neve_halal&type=22&id=282668
Madách Imre:Ember Tragédiája
https://moly.hu/konyvek/madach-imre-az-ember-tragediaja

És most jön az amit nem muszáj megnyitni, de nagy hatást gyakorolt ez is az életemre.
Adolf Hitler: Mein Kampf
https://moly.hu/konyvek/adolf-hitler-mein-kampf


1.
1.
Kivalló írás!
Első könyvem amit kiolvastam Karl May: Ezüst tó kincs volt.
Német órán(kiválogatott osztály voltunk, így orosz mellett németet is tanulhattunk), egy 80+ -os tanár néni mellett olvastam ki.Onnan nem volt megállás.Sajnos mostanában alább hagyott a lendület, de még mindig lefekvés olvasással kezdődik.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...