godach

godach

Egy letűnt kor emlékeiből

Bakik és kókányolás egy gamer életéből.

A minap nézegettem a végigvitt játékaim képeit, amolyan nyugalmi állapotot előidézve és az elsők között az Atari2600 jött velem szembe. A játékok és maga a konzol mellett azonban voltak problémák is, amikre most mosolyogva gondoltam vissza viszont akkoriban hatalmas “szerelési technikákat” igényeltek ezek az események.


Nem tudom kinek volt már a kezében igazi Joystick, de ugye az Atari 2600 ezzel operált. Először is meg kell jegyeznem, hogy a kontrollert nagyon sokszor írják jostciknak, konzolnak és egyéb dolgoknak amiken én speciel jókat nevetek, de itt most tényleg Joystickról van szó, mégpedig erről:


Namost, ott a gumigéder alatt ennek mocskos nagy szokása volt eltörni a tövében így használhatatlanná téve a konzolt. Anyámék és bátyámék pedig mindig szentül hittek abban, hogy ha erősebben feszítik valamelyik irányba akkor az autó jobban fog fordulni vagy a karakter jobban és gyorsabban fog haladni valamelyik irányba. Ennek az eredménye pedig természetesen a törés lett. Ilyenkor jött a gyújtó, gáz, kályha és még sok más speciális dolog aminek ez volt a rendeltetésszerű használata így hegesztettünk műanyagot. (kókányoltunk).


Mondanom sem kell, hogy bár sikerült megcsinálni de nem volt hosszú életű a repair kitünk :D Persze most mosolyogva és már-már kinevetve gondolok vissza magamra, de abban az időben marha bosszantó volt ha valaki hozzányúlt a kis féltve szeretett drága gépünkhöz és pillanatok alatt tönkre vágta a josticket.


Van itt még más is viszont. Tamagotchi.
Bevallom, én imádtam abban az időben a tamagotchit. Nem is egy volt, viszont nem is olyan sok. Lehetett volna, viszont én már akkor ragaszkodtam a saját dolgaimhoz ezért hónapokon keresztül csak két tamagotchim volt. Se több, se kevesebb. Ebből egy volt amiben egy kutya kelt ki és volt egy “komolyabb” ahol nyolc állat közül választhattál és az utolsó egy dinoszaurusz volt. Ő volt még az enyém.


Fura most visszanézni, milyen kezdetleges kis dolog volt ez viszont számomra annál csodálatosabb, hogy mennyire le tudta kötni az embert. Azt hiszem valójában ekkor tanultam meg azt, hogy felelősséggel tartozom a tulajdonomban lévő vagy velem együtt élő élőlényekért.


A gombelemekért pár naponta jártunk a boltba ami bár nem volt mocsok drága, mégis kompromisszumokat kellett kötnünk. Hétfőn nem volt túrórudi, szerdán nem volt kakaós csiga és mindjárt megvolt hétvégére az elem a tamagochiba. Ki fogtok nevetni, de ahogy mondtam én tényleg úgy bántam ezekkel a kis pixel állatokkal mintha élőlények voltak és tényleg mocsok sokáig kihúzták mellette, így amikor meghaltak nem volt restart vagy reset (volt egy kis gomb a hátulján, amit tűvel be lehetett nyomni) hanem eltemettem és egyben elengedtem őket. A dínómat és a kutyusomat is.


A következő fejezet a Tetris.
Nem tudom innen kik azok akik jártak a kilencvenes években piacra de az én családomnak szokása volt. Persze mi “kölkök” itthon maradtunk és vártuk a nagy hazatérést amikor fejjel ugorhattunk az utazóba és kereshettük, hogy vajon mi mit kaptunk. Na ekkor vettük meg az első Tetrist is.


Nálunk a családba bár konzervatívabbak voltak az emberek, mégsem vetették meg a technikát sem soha. Ez azt jelenti, hogy édesanyámtól megkezdve a testvéreimig akik egy generációval idősebbek mint én, mindenki szeretett szórakozni. A tetris kézi konzolunk pedig a legtökéletesebb dolog volt arra, hogy kézről kézre a másik rekordját (amit mentett a gép).
Tényleg olyan komolyan nyomtuk, hogy én amikor hazajöttem az iskolából akkor anyám vagánykodott, hogy megdöntötte a rekordom, bátyámék pedig mikor a munkából, akkor én nekik hogy megdöntöttem az övékét, vagy épp más rekordjával keménykedtem. Ennek viszont egyetlen átka volt, a ceruzaelem.


Persze vettük ezt a sok hulladék, tíz darabos piaci elemet ‘merthát az volt az olcsó, de mindig gondban voltunk vele, mert sokáig nem bírták. Igazából, bírták azok csak addig nem ameddig nekünk kellett volna. Így elkezdtük a legendákat kipróbálni. Ragd be a hűtőbe és feltöltődik vagy épp rakd a kályhára és a meleg hatására is feltöltődik. Komolyan mondom nektek, voltak olyan pukkadozások a házba, mintha a keresztapa legnagyobb akciójeleneteit nézte volna az ember. :D


Itt történt legelőször, hogy sikerélményem volt. Egy olyan adapternek a végét vágtam le, ami megegyezett a négy elem által leadott árammal, így bedugva a konnektorba elem nélkül tudtunk játszani. Folyamatosan. Éjjel-nappal megkötések nélkül. Hát ne tudjátok meg, mekkora ászkirálycsászár voltam a családom előtt. Aztán persze érkezett a következő, amin már nem csak tetris de autóversenytől megkezdve még rengeteg minden volt. Visszagondolva, csodás egy korszak volt.


Viszont most veszem a bátorságot megjegyezni, hogy ha gondoljátok és érdekel titeket, akkor volt itt piaci tévéjáték (NES FAKE) szerelés, Xbox Classic flashelés vagy PSP okosítástól megkezdve minden és semmi nem ment zökkenőmentesen, szóval ha szívesen olvasnátok róla, akkor (fogdmegasöröm) én megírom nektek :D

2.
Diabolis83
Beugrott a C64 joystick, és a Commando :D Szerintem az az egy game legalább 5 joyt evett meg :D
1.
Nyarlako
Ó a nosztalgia. Emlékszem gyerekkoromból rokonoknál játszottam valami Atari klónon pitfallt meg valami repülős lövöldözést. a bootlag tamagochi és tetris pedig nekem is fontos része volt az életemnek.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...