godach

godach

Gamekapocs Játékkupa!

A legek, kicsit másképp. Szerintem! és szerintetek?

Szép napot!

Elég sok szavazás szokott lenni egész évben, ilyen olyan díjakkal jutalmazva és a többi. Most viszont én kicsit ténylegesen játékos szemszögből térnék ki a LEG-ekre, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy nálatok mik ezek a címek és persze arra is, hogy miért. A lista a következő:
Legmeghatóbb történet
Legszimpatikusabb karakter
A dallamok
A legjobb rész a sorozatból
A legmegosztóbb frachise
A legnagyobb meglepetés
Az örök kedvenc
A legütősebb előzetes

A legrosszabb kivitelezés
A legtöbb időt elrabló játék
Amivel régen sosem játszottam volna
A legbűnösebb élvezet

A legjobb B kategória
A sorozat, ami sosem kapott folytatást
A hang, amitől mai napig kiráz a hideg
A legjobb effektek

A világ ami játékot érdemelne

Legmeghatóbb történet: Brothers: A Tale of Two Son
Teljesen véletlen bukkantam rá erre a játékra mikor még annó a GOLD előfizetéshez adták. Igazából nem is tudom, miért fogtam hozzá mert sem a borító és az azon látott dizájn nem tetszett, mégis nyomtam egy letöltést és kipróbáltam. Az első pillanatban megtetszett, hogy két karaktert a két analóggal egyszerre kell irányítani. Sosem láttam addig ehhez hasonló kivitelezést így kíváncsian mentem tovább és egészen a játék végéig, csak pár cigi erejéig tettem le a kontrollert. A legjobban az tetszett, hogy valódi dialógusok nincsenek benne, mégis tökéletesen megértetted a történetet és minden pillanatát figyelted a játéknak. A mesés történetnek viszont az utolsó része tetszett nagyon, amit nem fogok most leírni mert nem szeretnék spoilerezni de nekem bizony férfi létemre itt kellett hagynom a gépet és kimenni cigizni egyet, mert akkora gombóc volt a torkomban, hogy bizony majdnem elbőgtem magam.

Legszimpatikusabb karakter: William J. Blazkowicz
Sosem voltam Wolfenstein rajogó. Játszogattam a játékokkal, de egyet sem toltam végig viszont "irtózni" sem irtóztam tőle. Így történt, hogy szívesen vágtam bele a Wolfenstein: The New Order játékba, ami nem csak meglepően tetszett és kellően érdekes volt a világ és a sztori, de BJ nekem olyan szinten szimpatikus lett, hogy szó szerint sajnáltam hogy nem lesz folytatás és kizárólag vagyis a fő oka Ő volt. Az a fajta tömény gyűlölet a nácik iránt nekem olyan szimpatikus volt (én nem gyűlölöm őket, csak a karakter és az akkori emberek érzéseibe beleélve magam) hogy rögtön a kedvenc főhősömmé vált. És mivel nem tagadta, hogy élvezi is amit csinál még szimpatikusabb lett.

A dallamok: Fahrenheit: Indigo Prophecy / Theory of a Deadman - Santa Monic
Nagyon
sok játékból loptam már kedvenceket. Wolf like mee, Feeder - Just a Day vagy a Tony Hawk's 2 teljes soundtrackje és napestig sorolhatnám, de életem legkedvencebb és legjobban kedvelt dallama bizony ez a szám lett. Emlékszem, többször visszatöltöttem ide a mentésem már csak azért is, hogy végigjátsszam a gitáron a végén már perfektre és hogy meghallgassam. Többek között itt szerettem meg, figyeltem fel a Quantic Dream csapatra is.

A legjobb rész a sorozatból: Grand Theft Auto: San Andreas
Emlékszem, amikor a Gamestart olvasgattuk a teleházban és egyetlen kép volt a GTAIII névtelen hősével valami cikkben, amiben kaptunk egy csomó hihetetlen ígéretet ami ha meg is valósul, akkor biztosak voltunk benne, hogy a NASA egyik gépe fog majd kelleni hozzá. Aztán megérkezett és utána a Vice City is amik örök kedvencek lettek, de a GTASA tényleg olyan játék lett számomra, amire van is egy meme és nem mosolyogni szoktam rajta, hanem gyerekként így érzem én is. CJ karaktere, aki még akkor is CJ marad ha teljesen megváltoztatod, a három város és a köztük elterülő kisvárosok, a lehetőségek és minden abban az időben akkora húzóerő volt, hogy egy fosos xD Radeon 9200.-ért amin már elfutott, három hétig jártam 14 évesen a cigányokkal kapálni. Életem egyik legkeményebb három hete volt és a legnagyobb sikerélménye. Sajnos a 4 és 5 már közel sem jött be ennyire.

A legmegosztóbb frachise: Metal Gear Solid V: The Phantom Pain
Igazából nem tudom, hogy mondhatok e véleményt így erre, mert ugye a Solid részekkel én nem játszottam csak a Ground Zeroes önállóan is futtatható kis kiegészítővel, de mégis mindig ez ugrik be nekem. Hatalmas felháborodás és csalódás volt a rajongók részéről az ötödik, amire gondolom nem csak én emlékszem. Minden esetre én nagyon szeretném pótolni a sorozatot és kíváncsian várom, mi nem lesz az ötödikben ami a többiben benne van.


A legnagyobb meglepetés: Spec Ops: The Line
Annak idején nyáron, mindig uborkaszezon volt. Nem tudom mennyire emlékeztek rá. No ekkor robbant be a Spec Ops: The Line, ami olyan szinten nagyot ütött számomra, hogy nagyon sok AAA cím sem képes erre. Maga a játékmenet már mocskosul tetszett, a történet végig izgalmas és érdekes volt, a vége meg egyenesen letaglózott. El is kezdtem követni a Yagert, akikről sajnos azóta semmi hír sincs :/


Az örök kedvenc: Resident Evil 3: Nemesis
Nagyon nehéz helyzetbe hoztam magam, mert igencsak elnézőnek gondolom magam pár játékkal szemben. Az örök kedvencem viszont szerintem ha nagyon megerőltetem magam és választanom kell, akkor a Resident Evil 3. Én ezzel a résszel kapcsolódtam be a sorozatba és Nemesis mai napig a legbrutálisabb, legfélelmetesebb negatív karakter számomra míg Jill és a játék elején elhangzó monológja a legszimpatikusabb és a legelveszettebb számomra.
"September 28th, daylight. The monsters have overtaken the city. Somehow, I'm still alive"
Nemesis STARS mondata, pedig mai napig hidegrázást vált ki.


A legütősebb előzetes: Call of Duty: Black Ops
Igazából belefutottam már pár olyan előzetesbe, ami kilóra megvett. Ilyen egyik a The Witcher 3: Wild Hunt - Killing Monsters trailere (aki nem ismerné, lessen rá). Itt a fura az, hogy még nem játszottam a játékkal, sőt a második részével sem, tehát sem előítéleteim nincsenek se semmi, mégis ez a trailer annyira átadta (bár lehet nincs igazam) hogy mit is akar a játék megmutatni, hogy nagyon. Viszont most csalódni fogtok, mert trailerekből a kedvencem a Call of Duty: Black Ops első részének a trailere, amit talán 30x is megnéztem egymás után, sőt a mai napig előkrül amikor kicsit nosztalgiázni akarok és visszaemlékezni milyen az, amikor pár perc miatt hónapokig számolgatod a napokat, mikor fog megjelenni a játék. A Cliffhanger című küldetés pedig benne mai napig életem legizgalmasabb és legjobb játékos élménye.


A legrosszabb kivitelezés: Alan Wake
Imádtam a Max Payne sorozatot és a Remedy-t épp ezért bizalmat szavaztam az Alan Wake-nak is. Egész életemben 17 darab játék került tiltólistára, amibe nem hirtelen felindulásból vagy haragból esetleg csalódottságból kerülnek a játékok, hanem akkor és abban a pillanatban tökéletesen biztos vagyok benne, hogy soha a világ életben nem fogok játszani ezzel a játékkal. Idővel már nem emlékszem miért kerültek bele, ahogy most sem de a tiltólistám lényege pont ez, hogy ne is adja újabb esélyt neki. No, nekem az Alan Wake egy ilyen játék és bár emlékszem nagyszerű pillanatokra, mint a TV-ben lejátszott, The Twilight Zone szerű sorozatra, abban az egyben biztos vagyok hogy ezt a játékot soha nem akarom többé látni.


A legtöbb időt elrabló játék: 7 Days To Die
Ömlenghetnék rengeteget erről a játékról, de legyen elég annyi, hogy immár minden más mellett 1125 órám van benne. Sosem gondoltam volna, hogy egy játék képes ennyire megbabonázni úgy, hogy végül is a szabadságon kívül semmi kiemelkedőt nem tud felmutatni. Mai napig képes vagyok visszamenni a kis mentésebe és kertészkedni órákon keresztül vagy épp kipucolni egy kisebb várost, rendet rakni egy kórházban vagy felfedezni a térkép további részeit, ami a random generálás előnye mellett is olyan hatalmas, hogy sok tíz óra után is csak maximum az egy tizedét tudod felfedezni. Számomra ez a játék nem azt jelenti, hogy vissza-vissza térek rá, hanem hogy keményen vissza kell fognom magam hogy ne játsszak vele mert ha elkap a gépszíj akkor napokig, hetekig megint nem létezik más.


Amivel régen sosem játszottam volna: Survival játékok
Igazából itt nem egy játékról, hanem egy kezdeményezésről és egy stílusról szeretnék írni. A kezdeményezés az Early Access ami bár egy igen izgalmas megoldása a játékfejlesztésnek, mai napig tartom magam ahhoz hogy sajnos azok a fejlesztők akik kicsit sem lelkiismeretesek, úgy le tudják húzni a játékosokat, hogy az maga a csoda. Ezért is haragszom néha erre a dologra viszont ezen keresztül ismertem meg a másik dolgot, a survival játékokat. Sosem tudtam volna elképzelni, hogy olyan játékkal jásszom amibe ölöm belefelé a drága időmet és mégsem lesz vége soha. Hála az égnek, mindkettőben tévedtem mert az EA által a visszajelzéseink, nekünk játékosoknak olyanok mintha a fejlesztőkkel dolgoznánk együtt. Jönnek a patchek, a horfixek és csodálatos egy-egy update után látni, hogy kijavították azt amiért addig panaszkodtál. A survival téma megmagyarázására nem szeretnék időt szentelni, mert azt át kell élni. Ha tartom magam az elveimhez, akkor nem ismerek meg olyan csodálatos játékokat mint a 7 Days to Die, Raft, Green Hell, Subnautica vagy akár Stranded Deep. Életem legnagyobb hibáját követtem volna el.


A legbűnösebb élvezet: Rambo: The Video Game
Sok olyan játék van, amivel annyira jól el tudok lenni, hogy mások megvernének érte. Általában ezek az RTL játékok (winter sports stb) vagy a Cobra 11 széria ami ha az emlékeim nem csalnak, akkor immár Crash Time címen futnak tovább. Egyik ilyen "kedvencem" a Rambo játék amiben én is látom a hibákat és fel-fel nevetek azon, hogyan néz ki Stallone karaktere, mégis nagyon tudom élvezni a játékban töltött perceket. A Virtua Cop után, ha kinevettek ha nem, az egyik kedvencem a műfajban.


A legjobb B kategória: Days Gone
Nem akarok álszenteskedni, nekem a kedvenc játékom. Marha nagy mákom volt, hogy a végigjátszás alatt két bugba futottam bele és egyik sem volt kritikus. Viszont hiszek az embereknek, elhiszem az apró dolgok/hibák miért zavarják őket és meg is értem. Szerencsémre, nekem minden aspektusa tetszett a játéknak és mindvégig élveztem, úgy hogy PS-en a két platina közül az egyiket ez a játék tudhatja magának. Mivel elfogultság nélkül nem tudok nyilatkozni, így inkább csak lezárom a mondanivalóm annyival, hogy már ez az egy játék megérte, hogy a játék a hobbim.

Ide pofátlan módon beszúrok egy másik képet, ami most mindenütt a hátterem lett:

(szerk+)
A sorozat, ami sosem kapott folytatást: ObsCure
Nem tudom mennyire lehet mondani sorozatnak egy 2+0,5 részes játékfranchiset, de én nagyon hiányoltam az ObsCure folytatását. Amellett hogy nem számítottam egy Resident Evil, Alone in The Dark vagy Silent Hill kihívóra (és bizony az lett) azon is meglepődtem, hogy a könnyed tinihorror amire készültem, igencsak véres és nem utolsó sorban nagyon darkosra sikerült. Ha ilyen kevés résszel nem számít sorozatnak, akkor a Silent Hill és az Alone in the Dark amiből hiányolom a következő részt.

A hang, amitől mai napig kiráz a hideg: Quake 3 - Quad Damage
Mivel fentebb a zenékre tértem ki, így itt természetesen a hangeffektekre gondolok. Mai napig kiráz a hideg, ha elindítom a Quake 3-at és sikerül felvennem a Quad Damage power up-ot. Ha ez még keveredik a BFG fegyverrel, akkor olyan mámor kap el, hogy az hihetetlen

A legjobb effektek: Avalanche games
Ahhoz hogy egy játék valamiben kiemelkedő legyen, szerintem nem kell a legjobb játéknak lennie. Számomra az Avalanche effektjei ilyenek. Emlékszem, hogy még a TV-ben néztem valami gamer csatornát, amikor a Just Cause első részét mutatták be és a Flatout 2-őt. Természetesen a második hatalmas kedvenc lett, de az elsőben azok a robbanások mai napig megdobogtatják a szívem. Amit pedig a Mad Max játékban véghez vittek, hát le a kalappal!

A világ ami játékot érdemelne: Terminator
Mondanám, hogy amin a legutóbbi terminator játék elkezdett, az egy nagyon jó út lenne, de sajnos szerintem mindenki tudja, hogy emlékezni sem nagyon fognak rá. Igazából, én nagyon csípnék egy olyan RPG elemekkel teletűzdelt játékot, ahol folyamatosan fejleszthetem a terminatorom és egy ócska, kezdetleges gépből a végén egy igazi beszivárgó egység lehetnék.

Nagyjából ennyi lett volna a kis iromány. Próbáltam olyan témákat felhozni, amik nem annyira mindennaposak és amiről jó eséllyel nektek is lesz kedvetek beszélgetni. Minden esetre én szívesen olvasnám a ti véleményeteket akár az én listámról, akár pedig a sajátotokról.


38.
adamsfamily
#37: Ne is mondd!:)
Nekem még a nagybátyámtól volt meg Xbox classicra jó kis zöld (talán)Arita dvd-re írva.Megmondom őszintén,hogy vagy nem fejeztem be a The Suffering 2. részét,vagy csak nem emlékszem rá.Mindenesetre abból a korszakból sajnos sok játék széria ment a levesbe.Volt anno a Freedom fighters című játék,például az is megérdemelt volna egy folytatást.
Az American Nightmare-en sajnos érződik,hogy a MS nem akart már pénzt adni rá,ami szerintem érthető,tekintve,hogy mennyit ült az első részen a Remedy.
Számomra talán az egyik legnagyobb csalódás mégis a Mercenaries 2. része volt.
37.
manderel
#36: Tényleg, most hogy mondod játszottam is a Ties that binddel, jó rég volt már. Sajnos már nem volt olyan maradandó, mint az alapjáték.

Az Alan Wake-el kapcsolatban valószínűleg elsősorban a csalódottság mondatja ezt, objektíve tényleg vannak sokkal sokkal rosszabb játékok. Az Alan Wake baromi jó lehetett volna, remek volt a világ, a történet, és az atmoszféra is, nem véletlen hogy a véleményem ellenére 2x is végig játszottam már. Csak az a probléma, hogy ezt a remek világot sikerült agyonvágni a csapnivaló és monoton játékmenettel. Az American Nightmare-be már bele sem kezdtem emiatt, de ahogy hallottam annak idején, ez abban sem lett jobb.
36.
adamsfamily
#24: A Suffering-nek volt folytatása a Ties that bind.
Amúgy nem értem mi a baj az Alan Wake-el,amiért megérdemli a legrosszabb kivitelezés címet.
Kapásból legalább 10 olyan játékot tudnék mondani,ami szarabb volt.
Pár példa:Watch dogs,AC Unity,Mafia 3,NFS Payback,NFS Undercover,az utolsó 2 Ghost Recon,Fallout 76,Dragon Age 2,Rainbow 6 siege(bár ez csak az E3-as gameplay kukázása miatt került a listára,valahogy az jobban bejött volna).
35.
RangerFox
Legmeghatóbb történet: The Walking Dead First Season
Kicsit gondolkodnom kellett ezen, de nyugodt szívvel választottam ezt a játékot. 2012-ben igazi felüdülés volt ilyen szintű dramaturgiát átélni egy játékban, az 5. epizód alatt pedig tényleg elmorzsoltam néhány könnycseppet. Második végigjátszásra is ugyanolyan hatást gyakorolt rám, mint elsőre.

Legszimpatikusabb karakter: Nathan Drake
Talán ez az egyetlen, amire gondolkodás nélkül rávágtam a választ. Rengeteg játéknak van szimpatikus főhőse, de azt a lazaságot és humort egyik se tudta utánozni. Az érzelmi kötődést csak fokozta, amikor a 3. és 4. részben a fiatal Draket is irányíthattuk.

A dallamok:
Nagyon sok olyan játék van, amelyikből legalább egy számot ki tudnék emelni, amelyek megragadtak, és segítettek emlékezetesebbé tenni az élményt. A Detroit soundtrackje kiemelendő, szerintem az egyik legjobb volt ebben a generációban. A Death Stranding soundtrackjét is nagyon élveztem, azt mostanában is előszeretettel hallgatom Spotify-on. A Last of Us-ból örök élmény marad a „The Last of Us” és a „The Path” című száma.

A legmegosztóbb franchise: The Last of Us
Véleményem szerint még nem készült olyan játékipari produktum, ami ennyire sok témát érintene, és mindegyiket ilyen mélyen ábrázolt karaktereken keresztül mutatna be, mint a második része. Ráadásul óriási kontrasztban áll az első résszel, és nemcsak a központi motívumra gondolok, hanem a játék minden aspektusára. A sztorija sokkal összetettebb, lényegesen több dologról akar szólni és többről is szól, mint az elődje. Egy nagyon megosztó, ugyanakkor gondolatébresztő alkotás lett, az elmúlt évekből nem is emlékszem olyan játékra, ami ennyire felkavarta volna a port a játékosok közt (talán a Death Stranding).

A legnagyobb meglepetés: Death Stranding
Mint írtam, ez is egy nagyon megosztó alkotás lett. A korai vélemények, illetve az MGS V-tel való élményeim miatt visszamondtam az előrendelést, így utólag belátom, nagy hiba volt. Kojima megreformálta az open world zsánert, ráadásul Nolant megszégyenítő sci-fit írt, parádés rendezéssel és színészi játékkal fűszerezve. Ez nem egy futárszimulátor, annál sokkal több. Ezek után nem kérdőjelezem meg a munkásságát, óriási hatással volt rám a játék.

A legütősebb előzetes:
Nem igazán tudtam dönteni, így belinkelem mindkettőt:
Assassin’s Creed III:
Assassin’s Creed: Revelations:

A legrosszabb kivitelezés: Watch Dogs
Nyilván számtalan oka van annak, hogy a Watch Dogs miért lett olyan, amilyen. Ide vehetjük a generációváltást, a hamis ígéreteket, valamint a magas elvárásokat. Számomra meglepően jól működött a sztorija, szokatlanul érett és komoly hangvételű történetet írtak egy Ubisoft játékhoz képest. A játékmenet viszont számtalan sebből vérzett, rosszul használták ki az open world jellegét, unalmasak voltak a mellékküldetések, kezdetleges állapotban volt az egész. Sokat javult a második részre, az már egész korrekt lett. De a hackelésből sokkal többet ki lehetne hozni, ráadásul a Mr. Robot után senki ne mondja nekem, hogy ebből a témából nem lehetne egy sokkal jobb, drámaibb sztorit kihozni, valamint hogy képernyőn keresztül nem lehet átadni a hackelés élményét…

A legtöbb időt elrabló játék: League of Legends
Sajnos a legtöbb MOBA-hoz és multiplayer játékhoz hasonlóan ez is rengeteg órát elvesz az ember életéből. Sajnos én is a rabja voltam, 5,5 év alatt (kisebb-nagyobb megszakításokkal) játszottam vele, elég sok pénzt költöttem benne skinekre. Közel 2000 óra ment el ezzel. Így utólag nem bánom, rengeteg jó élménnyel gazdagodtam, igazi barátságokat kötöttem általa, átsegített nehéz időszakokon.

Amivel régen sosem játszottam volna: Yakuza sorozat
A Yakuza játékok igazi csemegék, különleges és egyedi élményt adnak, mindenkinek ajánlom, hogy adjon neki egy esélyt! Kiváló sztorija van mindegyiknek, igazi drámai Yakuza történetek. Ennél furább, japánabb és ötletesebb mellékküldetéseket pedig egy játékban sem láttam még. A verekedés talán bóvlinak tűnhet videók alapján, de rendkívül szórakoztató tud lenni. Hiba lett volna kihagyni őket, pedig régen a létezésükről sem tudtam.

A legjobb B kategória: Dishonored játékok
Csillagos ötös pályadizájn, ötletes játékmenet, igazi stealth-action játékok. Kreatívan használták az environmental story-tellingben rejlő lehetőségeket, nem mellesleg fantasztikus atmoszférájú világot alkottak köré. Még azzal is megkedveltették a művészeti stílust, aki idegenkedett addig a steampunktól.

A sorozat, ami sosem kapott folytatást: Spec Ops: The Line
Hozzád hasonlóan számomra is meghatározó élmény volt a játék az előző generációból. Játékmenet alapján nem volt több egy középszerű cover-based TPS-nél, de a sztorija, és ahogy azt elmesélte, na az hihetetlen volt! Napokig kellett emésztenem, az ott látottakat és átélt élményeket viszont nem fogom elfelejteni sose. Sajnálom, hogy anyagilag megbukott a játék, és nem készül folytatás hozzá.
34.
godach
#27: xD szerintem nagyon rossz passzban próbáltad :D
33.
Nyarlako
#31: MGS5ben semmi ilyet nem fedeztem fel rendezés terén, de a Death stranding a koncepció miatt Kojima ellenére is erdekel.
32.
Kawada
#28: Mondjuk a 4-nél is szólhattak volna, hogy nyomokban gameplayt is tartalmazhat.
31.
godach
#29: Én a Death Strandingnál kaptam hányingert. Szerintem egész életembe nem olvastam annyit a Kojima nevét mint ott 2 óra alatt.
Viszont, hozzá kell tennem hogy rendezni nagyon tud. Nem hogy a jobb jeleneteket de volt olyan is amit sosem láttam. Pl volt egy rész amikor elkezdtél sétálni és beindult valami zene (100%-ra illett oda) közben eltávolodott a kamera, de te ugyan úgy irányítottad. Mesteri volt, ahogy az átvehetők is.
30.
Yanez
#29: A sztorival nem volt bajom és a magnókazetták remekül kiegészítették azt, ezzel is tűrhetővé téve a monoton játékmenetet, amit én mellesleg élveztem, mert egy mazohista vagyok.
29.
Nyarlako
#28: Valahogy az egész környezet is fizikailag undort okozott nálam olyan jellegtelen volt. És tudva hogy itt kell majd ugyanazt ismételgetni hát nem.
A cutscenes bakikat is elnéztem volna ha van egy feszes játékmenet meg sztori mesélés mert a Ground zero tetszett.
A bázisos trainkng küldetés is annyira cringe volt főleg mikor megláttam hogy Kojima oda is betette magát nem elég 5 percenként mindenhol a nevét látni.
Borzalmasan öntelt ez az ember.
28.
Yanez
#26: Amúgy tudtad, hogy a Phantom Painben kb ugyanolyan hosszú a cgi sztori videók összegezve, mint a többi részben? Sőt, van olyan rész is, ahol még ennyi sincs és persze fordítva. Itt nem a sztori vagy az ahhoz tartozó videókkal van a gond, hanem hogy a francos ow miatt teljesen élvezhetetlenné tették azt. 10 órát kell mászkálni egy sztori videóhoz. Mi, MGS rajongók nem ehhez vagyunk szokva. Ezzel cseszték el az egészet, no meg a copy/paste küldetésekkel.
27.
Neotechtr
Godach.

Tegnap letöltöttem ezt a Rage 2-t gamepass-bő. Kipróbáltam. Az első percek még be is jöttek, de olyan kicsi volt a FOV, hogy egy fél flakon cillit bang kellett a szemembe ahhoz, hogy megőrizzem az éleslátásomat. Torzult a tér az agyam és a monitor között. De be lehet állítani, aztán akkorát távolít a kamerán, hogy asse látod ki lő meg honnan. MB és CA kikapcsolható, de valami effekt rajta van még, amitől szénné változik az agyam.

Ekkor még elképzeltem, hogy ez egy tök jó játék is lehet. Valami skillpont miatt lett egy kocsim. Hát az úgy megy az úton, mint ha egy anti-játékot irányítanál. Kvázi minden átmenet nélkül eléri a végsebességét, súlya nincsen, állsz a gázon és ugyan olyan közönnyel fordul hajtűkanyarban végsebességgel, mint bármikor máskor. Ez nem is egy autós rendszer, hanem csak egy kamerát irányítasz. Az autó meg a rózsaszín nyilak meg ott vannak és tök irreális az egész.

Aztán ahogy az 1996-os Exhumed PSX-re letolt egy olyan ingame videót, hogy egy sprite megjelenik és pofázik, az egy kicsit jobban sikerült, mint ennek a Rage 2-nek az elején az a hologramos eligazítás a katona nőtől. És elmondta a kajak nagy bullshit alibi szöveget és nem volt izgalmas.

Na jó, három célpont, térkép, minden. Először beakadtam egy ellenséges ajtóba. Valami hely, amit fel kell szabadítani. Kiszálltam, azt sem tudtam megint mi lő, meg honnan, de nyertem, úgyhogy tovább. Aztán jött egy Ark, ahol új képességeket kapsz. Zsír, hogy eddig is tele volt már a tudatom a sok tutorial-lal, most jöjjön még egy. Az a baj, hogy a második ilyen varázslat tutorial után nemcsak azt nem tudtam már, hogy hogyan volt az előző, de azt sem tudtam, hogy mi volt az.

Na jó, tovább. 3 méterenként biztos van valami lövölde, vagy akármi, amitől nem bírsz menni, de mindig csak egy-két baromarcú van ott és nincs értelme ezért kvázi 30 másodpercenként kiszállni. Aztán találkoztam valami rakétaállás hülyeséggel. Időnként lőtt egyet, amit bármi mögé beállva kikerülhettem és végtelen lőszer kellett bele.

És akkor rájöttem, hogy ez a játék a világ leggázabb open world szemét mocska, amiben szó szerint minden szar. Még lehet, hogy egy sztori pályát megnézek, de nem biztos. De odáig is el kéne jutni és eddig is minden gáz a játékkal.
26.
Neotechtr
#21: Hamar elengedted, de tudod mit: te tetted jól. Én is láttam 3 küldetés után azt, amit te láttál benne, de szerencsétlenségemre nem basztam ki az ablakon az egészet, mert a remény. Majd hátha.

10 óra után 2 perc videó, amiben meg sem szólal a Snake, holott eddig a pontig az egész széria arról szólt, hogy mit pofázik... Megint a remény, na majd talán most indul, majd most. Semmi sem lett. 20 óra múlva egy rész a trailerből, na majd talán most indul. Aztán lószar se lett belőle. Aztán eljutottam az első fejezet, vagy mi végére, ahonnan reset volt a játéknak és ugyanolyan full szar maradt és még egyszer végig kellett vinni. És ez így ment a legvégéig. Végeredmény: 102 óra csalódás. A végéig kitartottam, de a végén rájöttem, hogy az volt az okos, aki ezt max 5 óra után törölte, mert ezt már akkor lehetett látni.
25.
Nyarlako
#24: Meglepődnél mennyire könnyű a Dark souls ha adsz neki egy kis időt meg figyelmet.
24.
manderel
#9: Akkor részletezem, hátha :D

Legmeghatóbb történet:
Őszintén szólva nem nagyon játszottam olyan játékkal, ami ilyen szempontból komolyan megérintett volna. Hogy ez azért van-e mert elkerültem az ilyen játékokat, vagy csak azért mert már kopik a memóriám, nem tudom. Mindenesetre sokan írták itt a Detroitot, mi azt pont most kezdjük el a párommal, nem bánnám ha kapnék valami ilyesmi élményt is.

Dallamok:
Ha játszottam volna a Fahrenheit-el, nálam is bekerülhetne ide a Santa Monica, de sajnos kimaradt, én máshonnan ismerem a számot. Viszont így a Flatout 2 teljes soundtrackjét mondanám, azóta se játszottam olyan autós játékkal, aminek ilyen jól összerakott muzsikája lett volna, pedig 2006 nem tegnap volt.

A legjobb rész a sorozatból:
Ide nagyon sokat tudnék írni, de kiemelném a Stronghold Crusader 2-t. A mai napig le tud kötni ez a rész, és iszonyú kiábrándító hogy a Firefly nem tudja ezt megismételni. Az ezt megelőző rész sem volt jó, és azóta is csak szemetet adtak ki a kezeik közül. Kipróbáltam az ősszel érkező Warlords demóját. Bár ne tettem volna...
Aztán ebbe a kategóriába beférhet nálam még a Stalker Clear Sky is, ez még később is meg fog jelenni a listámon.

A legmegosztóbb franchise:
Többen is írták már, és szerintem is a Dark Souls széria. Vagy imádja valaki, vagy a közelébe se szagol. Engem is izgat a világa, de én kikapcsolódni szeretek a játékokkal, és semmit sem szívesen tolok közepes nehézség fölé. :D

A legnagyobb meglepetés:
Spec Ops The Line, azt hiszem ehhez mindent leírtál.

Az örök kedvenc:
Witcher széria, az elsőtől a legutóbbiig. Még az első rész harcrendszerére vagy szinkronjára sem tudok haragudni.

A legrosszabb kivitelezés:
Az összes Gamebryo hajtotta Bethesda játék. Bármennyire is jó játékok ezek, sokkal jobbak lehettek volna egy épkézláb motorral.
Az Alan Wake-et is idevenném.

A legtöbb időt elrabló játék:
Nálam ez manapság egyértelműen a Fifa. De a Stalker Clear Sky sem volt piskóta, a megjelenést követően képes voltam 11x(!) végigjátszani..

Amivel régen sosem játszottam volna:
Cooking Simulator. Hát hogy került ez a gépemre..?
Talán még a Planet Zoo is ilyen.

A sorozat ami sosem kapott folytatást:
The Suffering. Nagyon megnézném mai technikával..

A világ ami játékot érdemelne:
Jó 10-12 éve mit nem adtam volna egy Hegylakó játékért.. Mára csökkent a lelkesedés, mert nagyon rosszul öregedtek a filmek. De azért szerintem van potenciál a világában, szabályrendszerében.
Ami még eszembe jutott, hogy szívesen elmerülnék a Sin City sötét világában.

Hát ez jó hosszú lett, bocsi. :D Pedig szép számmal hagytam ki kategóriákat.
22.
Kawada
#19: "Full halál komoly, élethű, modern katonai sztori volt"

Az idegenlégiót megjárt haverom is mesélte ahogy tanulták a közepes méretű fedex-es dobozban a lopakodást. :) meg a cigivel való világítást.

Amúgy az 1.rész zseniális. Egy párszor majdnem szétbasztam a kontrollert mondjuk, de kurva jó. És az a zene... :)
21.
Nyarlako
#19: 3 küldetést bírtam MGS5bol és töröltem.
A Ground zero volt a mézesmadzag, az 5 meg a feketeleves.
20.
PaprikaJancsi
Legmeghatóbb történet: Life is Strange: Before the Storm
(Bár a történet, szereplők, meg úgy az egész világ megteremtése nyilván az első rész érdeme, és ott is van a top 3-ban a második részt leelőzve, mégis számomra a BTS ütött a legnagyobbat. Nagyon ügyesen erősített rá az első rész egyes történeti pontjaira, és az új sztoriszálban is sok megható pont volt. Egyetlen játék ami konkrétan padlóra küldött, szóval mindenképp őt helyezném az első helyre)

Legszimpatikusabb karakter: Dominic Santiago
(Számomra egyértelműen a legjobb videójáték karakter, és egy nagyon megható jelenettel tudtam elbúcsúzni tőle, ami még inkább ezt erősítette bennem)

Dallamok: Ori and the Blind Forest
(Még csak a készítők logója sem megy le az első bekapcsolásnál egyértelművé válik a döntésem)

Legjobb rész a sorozatból: Gears of War 1
(Számomra egyértelműen ez a rész volt a kedvenc, és nem is tudnám megszámolni, hogy hányszor vittem végig, annyira zseniális)

Legmegosztóbb franchise: Watch Dogs 1-2
(Mivel franchise gondoltam a teljes sorozatot kell említeni, és bár az első rész is megosztó lett, a második rész vitte e téren a prímet. Számomra az egyik leginkább kedvelt sorozat, és olyan mérhetetlen köröket ver például a konkurenciára (khm khm GTA 5 khm) , hogy egyértelműen a kategóriájának egyik legjobbja nálam)

Legnagyobb meglepetés: Uncharted 4
(Sokakkal ellentétben én személy szerint nem szerettem annyira az első két részt, közülük is inkább a második utáltam a rengeteg szkriptelt jelenet, pocsék lopakodós részek, és a legsablonosabb történet, fő gonosz miatt. Ezzel szemben az UC4 olyant villantott, hogy egyértelműen a top ligában van nálam. Szerintem egyértelműen az egyik legszórakoztatóbb, leglátványosabb és legszerethetőbb játékok között van)

Az örök kedvenc: Gears of War 1

Legütősebb előzetes: Battlefield 1
(Végre vosszarepültünk a modern kori háborús játékokból, a trailer pedig vagány, látványos, pörgős, és az a zene alatta... ooo... csodálatos)

Legrosszabb kivitelezés: Borderlands 3
(Elképesztően monoton, elképesztően ocsmány, elképesztően szarul fut, elképesztően bugos, egy elképesztően szarrágó bandától)

Legtöbb időt elrabló játék: Minecraft
(Sokat játszottam anno Team Fortress 2-vel, CS:GO-val, de mégis szerintem a Minecraft vitte el ebben a prímet)

Amivel régen sosem játszottam volna: Life is Strange
(Irónikus, de a legkedveltebb játék franchise-al anno biztosan nem játszottam volna, mert teljes mértékben hidegen hagyott mindenféle ehhez hasonló beszélgetős, sztorizós játék.)

Legbűnösebb élvezet: Duke Nukem: Forever
(Leírtam, le mertem írni xD Én mikor eleinte játszottam vele kiállt am mellette, hogy ez egy jó játék. Többször végig lett vive, és mikor utólag, pár éve végigvittem, bár a fénye számomra megtompult, még mindig élveztem)

Legjobb effektek: Sunset Overdrive
(Egyértelmű választás volt)

Néhány kérdést kihagytam, mert nem nagyon tudtam mit kiválasztani, és erőltetve pedig nem akartam random dolgokat beirogatni.
19.
Neotechtr
#15: Engem anno nagyon lenyűgözött az MGS. Full halál komoly, élethű, modern katonai sztori volt, amiben aztán hiába lettek természet feletti (vagy annak tűnő) dolgok, nem esett át az egész komolytalanba. Mi több, elhitette a játék az emberrel, hogy az a Metal Gear Rex egy igazi, létező dolog és úgy maradt jó a játék. De már az első részben úgy voltak kihasználva az aktuális kor lehetőségei, ahogy az óta sem használta más így a játékok világát, illetve az MGS 1-ben is van már olyan jelenet, nem is egy, ami igencsak csúcs kategóriás a gaming iparban az óta is és a rajongók is alátámasztják ezt.

A Metal Gear Solid 3 pedig egyszerűen simán a világ egyik legjobb játéka és örökre fent lesz ezen a nagyon dicső listán. Ott a karakterek, a történések és a megvalósítás is olyan, hogy aki nem élte át azt a játékot, az simán lemaradt valamiről.

De igazából mind a 3 rész még akkor is üt, ha már tökéletesen el van spoilerezve. És csak Kojimára kitérve, az 1-2-3 MGS csőjáték volt és ahhoz képest is kicsi helyen játszódott. Talán a 3 egy normál méretű helyszín, a másik kettő kicsi. Ezeket a kis helyeket meg tudta tölteni Kojima úgy élménnyel és varázslattal, hogy az összes minden idők legjobb játékai témánál előkerülnek a címek. Ha egyszer eljutsz az V-ig, akkor látni fogod, hogy nem az open world ennek a játéknak a közege és az MGS5 nem is működik úgy, mint az 1-4.

18.
Nyarlako
#16: Csak egy Quake van amúgy is , a Strogg szar nem Quake.
17.
Yanez
Nehéz kiválasztani egy-egy játékot, mert több kategóriában többet is írnék, de megpróbálom, aztán ha nem sikerül, ne csapj a körmömre!

Legmeghatóbb történet: Life is Strange.
Igazából rengeteg ilyen játék van, de megpróbáltam azt kiemelni, amely a legjobban a szívembe markolt. Ámbár nincs kizárva, hogy ez a választás nem tökéletes, mivel több játék esetében sok emlék már megkopott. Viszont annyi szent, hogy az adott mű köztük van és talán tényleg a kategória dobogóján tündököl.

Legszimpatikusabb karakter: Snake (aka Big Boss) / Nathan Drake.
Bocsi, de itt tényleg nem tudtam dönteni. A két figura teljesen más karakter, de mindkettő nagy kedvenc a maga módján. Snake erősen hozzánőtt a szívemhez, Drake pedig a humora és a lazasága miatt fogott meg.

A legjobb rész a sorozatból: MGS3/God of War 3
Hát ebből is dupla lett. :)

A legnegosztóbb franchise: The Witcher 3.
Mivel itt gondolom egyéni tapasztalatra épülő véleményt kell írni, ezért nem egy TLoU2-t sorolok ide. :) Számomra csalódás volt a game, főleg a harcrendszere miatt, de azért még sorolhatnék pár okot. Nem tudom mit esznek rajta, de biztosan velem van a baj.

A legnagyobb meglepetés: Rocket League.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyire bejön, sőt! Örök hála, hogy anno ingyen adták psplusba!

Az örök kedvenc: God of War 3
Egyszerűen annyi epikus jelenet és bossharc van benne, hogy bármikor szívesen kitolom újra és újra. No annyiszor azért mégsem.

A legütősebb előzetes: The Last of Us 2.
A legelsőre gondolok, ahol Ellie gitározott. Az a dal örökre a koponyámba égette magát. Amikor pedig a végén megjelent Joel... epic!

A legtöbb időt elrabló játék: Fifa széria, azon belül pedig a FUT rendszer.

A legjobb B kategória: Sleeping Dogs.
Annyira arcade volt az egész, hogy pont emiatt lett annyira szórakoztató.

A sorozat, ami sosem kapott folytatást: Dino Crisis.
Bár anno kapott egy béna harmadik részt, azt ne soroljuk ide. Mostani időkben kéne egy belevaló next episode, vagy legalább egy jó kis remake. Hmm... a legjobb remake kategóriát is elviseltem volna. :)

Szóval néhány kategória kimaradt, mert nem tudtam oda mit írni. Jó ötlet volt a téma, gratu!
16.
Heldengeist
#11: Akkor a legjobb részt a sorozatból tartom, a legjobb B kategóriát tartom, a sorozat, amibsosem kapott folytatást a Quake (a 4 cliffhangerrel ért véget és az elmúlt 15 évben csak az ET:QW érkezett, aminek úgy ahogy köze van hozzá, de az is csak kb előzménye a Q2-nek).

A legjobb hangeffekt pedig UT2004. Akármennyire is úgy gondolom, a Q3A összképet nézve jobban egyben van, ebben kreatívabbak voltak.
15.
godach
#7: Ahogy lentebb is írtam, nagyon kíváncsi lettem erre a Metal Gear sorozatra. Van olyan játék, amit a kezdetektől elismerek de az igazi húzóerő az, amikor olyanoktól olvasok erős élményeket, akiknek az ízlésében bízok. Mondjuk, hozzá kell tennem, hogy már s Nes és MSX2 játékoknál (amiket végigjátszottam) látszott, hogy bizony érti ez a Kojima a dolgát.
Sajna ezidáig a Deus Ex széria is kimaradt, bár az elsőt elkezdtem. Pont a minap mesélt róla egy bő és jó szaftos történetet az egyik haverom, aki számtalanszor végigjátszotta már az első részt. Többek között érdekesen hallgattam, hogy van olyan karakter akit az első pályán felszámolhatsz de ha nem teszed, akkor végig kíséri az utad. Mekkra már, hogy régen ilyen minőségben dolgoztak...
14.
Neotechtr
#12: Az Enslaved megérhet akár bármi szabadidőben egy pillantást. Én is azt hittem, hogy a világ legszarabb grafikájú és leggagyibb játéka lesz, de elég gyorsan megkedveltem a szereplőket. Talán az volt a baja, hogy megjelenés idején nem volt elég újszerű a Prince of Persia Sand féle falmászás a Beyond Good & Evil mintájú harccal fűszerezve. Mindettől függetlenül és a fáradt ötleteitől eltekintve is, szerintem egy jó játék az Enslaved, ami valódi értékes nyomot hagyhat a játékosban.

Ezt a játékot ugyan úgy folytatták, mint a Spec Ops: The Line-t, ami amúgy nekem is karcolt egy maradandó vonalat az agyamba. Nem azt mondom, hogy 100% jó játék az Odyssey to the West, de a saját kategóriájában kb a 90-et megüti.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...