godach

godach

The Last of US Part Two fél-élménybeszámoló

Pár órát beleölve a játékba, visszatekintve az előző részre és az első majd végső véleményre... ( a blog spoilereket tartalmaz)
Sziasztok!

Két hónapja (vagy kicsivel több/kevesebb) felrobbant az internet a TloUS 2 kapcsán a szivárogtatások és véleménykülönbségek miatt. Azóta, talán mondhatom hogy kisebb háború indult a Naughty Dog és a TloUS2 kapcsán egyrészt pozitív és másrészt negatív irányba. A két tábor, szinte egymás nyakának esett és míg én azt éreztem, hogy a "hitetlen" oldal beleköt az élő fába is, addig a támogatók még a gerendát sem veszik észre a TloUS következő részének kapcsán. Pont kapóra jött így nekem Laci barátommal megvásárolva, hisz az első rész "annó" nekem nem jött be és nem értettem a mérhetetlen csodálatot, de azóta egy lefizetett Sony bérenc lettem és természetesen én is csak pozitív kritikával fogom illetni a játékot, mert különben nem kapok lőszerbővítési lehetőséget cheat kód formájában a Naughtytól. Vagy nem...
 
Szóval kezdjük ott hogy a nagy Sony fanboyok úgy előadták ezt a játékot, mintha valami világmegváltó dolog lenne. Ami részben igaz részben pedig nem. Stílusában egy mestermű, de ilyen mesterművekkel találkozhatunk a más stílusokban is. És a gond ott volt, hogy beharangozták ezt a játékot valami világmegváltó dolognak, pedig csak egy szinte majdnem tökéletes iparos munka volt ez is. Én belefutottam....hittem ezeknek az embereknek...és csalódtam. Nem is vártam sok mindent a második résztől és igazából megvenni sem akartam, de a szivárogtatások annyira felkeltették az érdeklődésem, annyira más irányba ment el a történet folytatása meglepő és megosztó módon, hogy én már "csak azért is" részt akartam venni ebben. Jól döntöttem!
 
Hogy mindenki képben legyen én utáltam az első részt. Elismertem technikailag, történet szempontjából valamint a részletesség és minden más dologban, viszont azért volt kellő hibája a programnak amire nem hívták fel a figyelmem. Igazából nem a játékkal volt gond, hanem a körülrajongással amit bár megérdemelt, megérdemelte volna a negatív kritikát is, amit mintha "eltusoltak" volna a rajongók. Pedig ezek a kritikák lehetnek jó hatással egy játékra, sorozatra vagy fejlesztőcsapatra. Ezek a kritikák nem azt jelentik, hogy rosszul csinálsz valamit hanem hogy hogyan lehetne jobb. Végül most míg megérkezett a második rész, rászántam magam hogy végigjátszom az elsőt és pótolom a Left Behind DLC.-t is, hogy képben legyek.
 
Mivel úgy álltam neki a TLOUS-nak, hogy semmi megváltást nem vártam, másodjára sokkal kellemesebben csalódtam. Nem rohantam előre és kerestem azt az isteni jelet amiről mindenki beszélt. Szép nyugodtan, kiélveztem a játékot és bár a karakterekkel sem azonosulni sem pedig a döntéseikkel egyetérteni nem tudtam, amolyan harmadik félként mégis részesének éreztem magam. Tudjátok, aki kullog a vagány csávó és vagány csaj mögött és csak egy kis 13. senki de mégis első személyből éli át a dolgokat.
 
Másodjára sokkal jobban élveztem, pedig ugye a meglepetés örömét első körben ellőjük mindig, így fura volt hogy nekem másodjára adta meg igazán a hangulatot. Először olyan szinten (végigszaladtam a játékon) hogy nem is figyeltem azokra az apróságokra (amiből egyébként sok van) és amik naggyá tesznek egy játékot. A Left Behind DLC pedig elérte nálam azt a szintet, amikor azt mondom, hogy végre tudjak "azonosulni" egy leszbikussal, amikor a világ megmentése, az emberiség fennmaradása a tét. Miért? Mert Ő vagyis ŐK nem hősök, nem világmegváltók. Egyszerű túlélők, emberek akiktől bár azt várnám el, hogy megmentsék a világot nem fogják. Sokkal fontosabb nekik a saját boldogságuk, az önző döntéseik. Mint ahogyan nekünk is és az emberek 99%-nak. És ez teszi olyan élethűvé az egészet.
 
No de mivel kiömlengtem magam az első két rész újrajátszása utáni érzelmekből, rátérnék a második részre. Igazából azért vettem meg, azért kezdtem neki mert nem értettem egyet az első rész cselekményeivel. Az első pár óra alatt, viszont gyökeresen megváltozott a véleményem. Vagyis nem! Nem változott meg, mert az eszem még mindig mást diktálna, de a szívem bizony nem. Így megértettem, miért döntött így Joel. Szerettem volna a kezembe kaparintani az irányítást, amikor agyon lehet ütni, annyira mérges volt rá az agyam, de amikor most a második részbe előkerült a golf ütő, még a gyomrom is összeszorult. Igazából te sem tudhatod sosem, mikor nyújtasz segítő kezet annak, aki aztán ugyan azzal a kezével hátba fog szúrni.
 
Most azért megyek, azért haladok előre, hogy kinyírjam ezt az Abby-t. Felnégyeljem, megvagdossam aztán bekenjem sóval, kínozzam és hogy sokkal kegyetlenebb módon haljon meg mint Joel. Viszont izgat az a része is, amit megtudtam. A játék felétől Aby-t fogod irányítani és teljesen más szemszögből ismered meg a dolgokat. Én most nagyon utálom ezt a csajt, de bízok az ND-ben, hogy változik majd a véleményem.
 
Technikailag a játék gyönyörű. Persze egy "csőjátéknak" ami nem igaz, nem nehéz annak lenni, de itt az ember tényleg érzi azt, hogy mindent helyre tettek és mindent oda, ahova kell. Nem tökéletes a játék, de tökéletesítette stíluson belül azt amit kell. A látvány hihetetlen, a részletesség pazar. Az első térképen (hasonlóan a Gears 5.-höz ami nem Open Wolrd de kicsit sandboxx jelleg, maximálisra teljesítettem mindent úgy hogy csak portyázgattam és keresgettem. Nem cél volt a maximális teljesítés de meglett azért, amiért megtöltötték a világot. Minden elismerésem.
 
Végszóra azt mondanám, hogy valami olyasmi rémlik a PS3 korszak lezárásakor megjelent The Last of US-ről, hogy tökéletes befejezése egy korszaknak. Tökéletes példája annak, hogyan lehet egy generációt és egy generációban rejlő lehetőséget maximálisan kihasználni. Nekem, most ugyan ez a véleményem a Tlous2-ről. Szerintem a legszebb, legrészletgazdagabb, legprecízebb megvalósítása egy olyan konzolnak, ami az utolsókat rúgja. Viszont ez az egyik olyan húzóerő, amiért egy gamer azt mondja, hogy a következő konzolt is megveszi.
Ha pontozni kellene, nem tudnék elfogultság nélkül. Így, hogy nem kényszerít rá senki könnyű dolgom van. Csak ajánlani tudom, mert bizony szerintem egy gamernek kihagyhatatlan élmény. És az, hogy megnézed Youtuen, nem ugyan az.
 
U.I.: Nagyon remélem, hogy Tonny kapni fog egy DLC-t és igazán kiélvezhetem azokat a hajlamaimat, amik egy gyászt segítenek áthidalni, mert amit maga után hagy, az bizony játékmenetet érdemelne. Jó kemény...játékmenetet. Ilyen egy bosszúszomjas testvér.
Üdv: GoDach
134.
Kawada
#132: Dehogy, szó sincs kihallgatásról. :)

De jó nyomon vagy, Tommy karakterét céltalannak éreztem és a végén, a háznál lenyomott hisztijét méltatlannak. Szerintem az is jobb lett volna, ha nem eröltetik bele a végén, hogy korbácsolja a "be nem teljesített bosszúvágy ígéretét" Ellie-ben. Ez a vonal nekem nem jött be. Nélüle is beszoptam volna simán, hogy "Ellienek elintézni valója van még".

Ne monsj ilyen hülyeségeket, hogy vallatlak, baszki... :) te blogolsz... Nem én. Ha ennyi mindent kiváltott belőled, szerintem jogosan merült fel bennem, hogy esetleg jobban kiírnád magadból... :)
133.
godach
#132: SPOILER LEMARADT--- Aki lentebb olvasna!
132.
godach
#131: "furkósbottal baszták meg a karaktereket"
Az mond ilyet akit nem is érdekel a játék. Nincs itt miről beszélni. Olvastak valamit, valahol, valamikor és azt mondják tovább.
Mindenki azt kapta, ami az útba jött. Amit dobott a gép. Joel is, Ellie és Abs és a többiek is. Van aki jogosan, de van olyan is aki nem érdemelte meg.

Nekem ez a terhes nős leszúrás és megkímélés volt, vagy tartottam hülyeségnek a végén. De ez is csak szöveg. Az első indirekt cselekedet volt, aminek meg is itta a levét Ellie, míg a másik egyszerű hisztiduma. Én vártam erre a részre és akartam valamit felhozni a TLOUS2 ellen, de az ND megszívatott mert olyan jól elmesélte, hogy megértettem. Évek, hónapok teltek el közben mind zenei és képi aláfestéssel segítettek megérteni mi van Ellie-ban.
Mondom, szó szerint veszekdett velem az asszony, hogy engedjem el Abset a végén, és le kellett raknom a kontrollert hogy elhigyje nem én akarom bántani, hanem film az egész.

Ha Tommy-ra gondolsz, akkor egyszerű a magyarázat. Vén szar, akit lerendeztek mint az állat. Gondolom, mivel elfogadta magát ennek (ahogyan Joel is egy tömeggyilkosnak) fogta magát és hazament. Ha esze volt, még meg is alázkodott Maria-nak és boldogan élt míg meg nem halt a kis bajsza alatt zsörtölődve és mocskolódva, amiért így járt).
Láthattuk, milyen kemény és vagány fickó volt azért, amikor szívatott minket Abbyékkel a garázsoknál. Viszont, egyszer mindenki megtalálja a párját.
Jöhetnek am tőled is a vélemények mert már kezdem úgy érezni magam, mint egy kiba*ott kihallgatáson xD
131.
Kawada
#130: Persze, beszéltünk sok mindenről. :) csak valami olyasmi olyasmi van bennem, hogy tök jól esne érdemben beszélni dolgokról amik nem klappolnak és nem azon szinten vannak, hogy szar és furkósbottal baszták meg a karaktereket, ami messue nem igaz, de ettől még vannak "miért is?" - ek. :)
130.
godach
#129: Nem lesz.
És tudod miért nem lesz? :D
Mert aki le akarta hordani a sárga földig az már megtette. Aki védeni akarta, az is megtette. Fel lett már sorolva minden érv és ellenérv is (olyanok is, amikre nem figyeltem). Nincs mit írnom.
Ha valaki bízik a véleményemben vagy valamennyire ismer és olvassa hogy életem egyik legjobb éménye volt, az akkor is belekezd ha eddig ódzkodott tőle. Ha nem, akkor se fog, ha újabb 10 bloggal bombázom meg a GameKapcsot :D
Nekem nem maradtak elvarratlan szálak. Vagyis maradtak, csak nem érdekelnek. Pontosítok... érdekelnének, de elfogadom hogy nem lettek megmagyarázva.
A történet lehet hogy nem kerek. De a karakterek sem. Ahogy beszéltük.... nincs jó és rossz, nincs olyan döntés ami vagy objektív vagy szubjektív. Hibáik ellenére elfogadtam, szerettem a karaktereket. Így vagyok a történettel is. Mi lett volna ha? Mi történt vele?.... ki tudja? Minden egyes játékosnak, alanyi joga van lefeküdni este, csendbe becsukni a szemét és elmélkedni, hogy vajon mi lett ...-al.
Számomra ez így egy tökéletes lezárás volt. Most pár napra/hétre felhagyok a gaminggal mert sportszerűtlen lenne bármivel is játszanom ez után a játék után.
Van rengeteg sorozat és film amit pótolnom kell, szóval most emésztgetem a dolgot és nekikezdek valami teljesen másnak. Nem felejteni fogok, nem megnyugodni hanem egyszerűen felkészülni, hogy ilnyeben bizony nem sokszor lesz már részem míg élek. Nagyjából ennyivel zárnám is a dolgot :)
129.
Kawada
#128: Mocskos sony póni. :P

Viccet félretéve. Én most épp nekifogtam az Uncharted 4-nek másodszor... És esküszöm jobb mint elsőre. Valahol olvastam egy cikket, hogy a játék a legélvezetesebb unalmas pár órát hozza az elején és tényleg így érzem most. Persze szerintem nem unalmas... :)

Na de nem megyek bele részletesen. A lényeg, hogy nagyon sok olyan dolgot kiemeltél most is, ami szerintem a ND-ot megkülönbözteti és egyedülállóvá teszi a játékiparban. 2. végigjátszásra és a TLOU2 után méginkább nyomatékosítja bennem azt, hogy ez tök normlális, hogy nem jön be mindenkinek. De ismét rádöbbenek arra, hogy más ligában játszanak. De sokkal inkább megértem, hogy ez a liga egyeseket kurvára nem érdekel. Nem is kell. Így van jól.

Na de bocsi az offért. De valahol örülök, hogy ezeket váltotta ki belőled. De amin elgondolkodtam veled kapcsolatban, hogy tényleg rohadt sokat számíthat nálad egy játék általánis fogadtatása, mert biztos vagyok benne, hogy ha általánis seggnyalás övezné a játékot, nem ilyen pozitívan csengene le nálad. :) és ez nem bántás, csak szerintem egy, érdekes pszichológiai működés. :)

Várom az újabb blogot a részletekkel, mert bennem viszont tivábbra is vannak dolgok amik basszák a csőröm, de spoiler nélkül nehéz belemenni. Úgyhogy remélem lesz egy ultraspoiler alertes bejegyzésed. Kiváncsi vagyok.
128.
godach
Na most fejeztük be.
Gondolkodtam rajta, hogy nem fogok írni vagy két napig, hanem összeszedem a gondolataim és nem érzelemből próbálok írni, hanem teljesen elfogulatlan mindentől.
Nem megy.
Több dolog is eszembe jutott a stáblistát nézve és a gitározást hallgatva, amiből az első az hogy "Köszönöm Szépen" Naughty Dog!.
33 évet éltem, voltak maradandó pillanatok, de a játékot végigjátszva lett egy újabb.
Több mint húsz éve játszom, volt már dolgom nagyon sok mindennel és találkoztam már érdekes dolgokkal. Ez a játék viszont a spoilerek ismerete mellett is tudott újat, meglepetést nyújtani.
Sokan kiáltották az ND legnagyobb bukásának, számomra viszont egy legenda lett ez a rész, amiről minden egyes játékfejlesztő példát vehet.
Legenda, mert amit kihoztak a játékból az példaértékű. A látvány lenyűgöző és (bár nem kerestem) sosem láttam, hogy ismétlődne akár egyetlen darab tereptárgy is. Sőt, volt olyan animáció amit megkívánt a játék sztorija de csak egyetlen egyszer találkoztam vele. Ez mind a minőség és odaadás jele.
A történetről nem szeretnék beszélni. Szeretném az élményeket megtartani magamnak. Akik viszont olvastak róla, azoknak üzenem hogy egyszer, egy végigjátszást szenteljenek a dolognak.
Ömlengeni nem akarok, védelemre a járéknak nincs szüksége és attól hogy ki mit gondol a történetről, nekem az élményből nem vesz el.
Szóval, ezúton is szeretnék jó játékot kívánni mindenkinek.
Talán, nem túlzok ha azt mondom, kevesebb ember lennék, ha nem éltem volna át ezeket.

ui: Azoknak akik játszottak a játékkal és olvastak közben.
Az utolsó jelenetnél a csónakoknál, megy a sztori....
Én mocsok módon nyomkodom a négyzetet, pedig tudtam mi lesz a vége, és tudtam hogy videó nem én irányítom a dolgokat.
Közbe a nejem, csapkod, csíp és csúnyán néz közbe, hogy engedjem hát el Aby-et :D
Aki tolta tudja, aki nem meg így járt :D
126.
godach
#125: Az első rész újrajátszásánál csatlakozott be a nejem, csak hogy ne legyen annyira értelmetlen a lenti hsz :D
123.
Ps fanboy
#117: "Bár persze még nem tartok ott de több mint 10 órát vittem már Abby-vel és nekem egyszerűen az érthetetlen, hogy egyáltalán hogy lenne esélye Ellie-nak ellene. Míg az egyik egy túlélő, addig a másik egy katona a szó szerinti értelemben."

Azért Ellie sem egy általános túlélő, Joel-től is megtanult egy s mást. A katonai képzettség hiányát pedig fondorlatos gerilla harcmodorral ellensúlyozza. :D
112.
godach
#110: Igen. Valójában erről beszélek én is.
Nagyon sarkosítva tolerancia! Vannak dolgok, amik nekem sem tetszenek benne vagy hülyeségnek tartok, viszont nem fogok egyetlen karakter, egyetlen döntés vagy akármi miatt lemaradni egy kellemes élményről.
Ezt a hibát elkövettem már sokszor és úgy érzem kinőttem. Ha nem tettem volna, mai napig utálnám DiCapriot és a filmjeit pl vagy nem várnám bizakodva Pattinson szerepét az új Batman filmbe, csupán előítélete vagy sok esetben féltékenység miatt.
De hogy a játékoknál maradjak én az Assassin's Creed II-t úgy utáltam ahogy van. Nem a játékmechanika miatt, hanem mert alapból nem csípem az olaszokat. Az épületeket, a neveket, a sármos macsó viselkedésüket és úgy isten igazából semmit sem ami kapcsolatos velük. (na jó, a kajájukat igen).
Mégis adtam neki 2 órát és az egyik legnagyobb élményem volt játékok terén a sok közül, mert képes voltam tolerálni bizonyos dolgokat (jelen esetben a korszakot és helyszínt) viszont kaptam egy mocsok jó játékot cserébe.
Én nem fogok haragudni arra aki kihagyja ezt, nekem az élmény ugyan olyan fantasztikus marad akkor is ha pocskondiázzák. Nem én veszítek vele, ha valaki kihagyja "mer"... :D
108.
godach
#107: Közben nyomtuk tovább és közel sem szeretnék megbántani senkit sem, mert nem úgy gondolom mint a duken és kamgecam féle sony bérencek, de tényleg kell ehhez a játékhoz egy bizonyos fajta érettség. Nem az, amire mindenki gondol hogyha nincs meg akkor az gáz, inkább ez a felnőtt korba lépésre gondolok, amikor képes vagy értékelni olyan dolgokat amik téged nem érdekelnek, vagy értékelni olyan nézeteket amikkel bár nem értesz egyet, mégis érted a miértjét.
107.
godach
Az érem két oldala...
Most sikerült csak folytatnom a munka mellett a játékot. Ez nagyjából, ha a walktroughtokat nézem (mármint csak a chapter címeket) akkor a játék fele.
Most sikerült a második visszaemlékezést megélnem Owen és Abby-vel.
Amit csapatuk felépített, egy komplett civilizáció.
Termeléssel, tenyésztéssel, összedolgozással. Kicsit katonaállam de ugye mindennek megvan az ára. Itt biztonságban lehet az ember és esélyt kaphat a túlélésre.
Nagyon haragszom Joelre és Elliere is amiért belerondítottak ebbe az egészbe.

Nem igazán értettem, mire mondják az emberek, hogy érzelmi hullámvasút. Igazából teljesen másra számítottam, pedig annyira kézenfekvő volt az egész.
Most, Abby és az ő barátai történetét játszva, a gyomrom összeszorul. Összeszorúl mert én öltem meg ezeket az embereket, én irányítottam Ellie-t és most nekik szurkolok. Megkapom az irányítást felettük vagy mellettük és tudom mi lesz a vége. Tudom, hogy meg fogom (illetve már meggyilkoltam őket) mégis vigyázok rájuk, segítek nekik. Nagyszerű ez a része. Igazából, szavakhoz sem jutok. Megyek tovább, kíváncsi vagyok hogy megint megingatnak e az írók a hitemben.
104.
Ps fanboy
#103: Egyébként ez jó kérdés. Pl. én magam sem tudom. Egyszerűen olyan széles skálán, ha úgy tetszik olyan sokrétű üzenet foszlányok-szimbólumok hámozhatók ki belőle, hogy én már nem is tudom mit akar üzenni ez a game, ha egyáltalán akar és nem csak egy történetet próbál elmondani és közben itt-ott szembesíteni minket emberek saját magunkkal mondjuk. Az első résznek pl. mi volt a mondanivalója, azzal biztos játszottál, mond meg te és akkor én is elmondom, hogy ennek mi volt? Ennyi erről.
101.
godach
#98: Amúgy, itt jön nekem egy paradoxon.
Nem értettem egyet Joel döntésével az első részben, de megértettem.
Most viszont nagyon nem értem Ellie bosszúhadjáratát.
Pont a második rész meséli el, azt amikor végre kimondják egymásnak hogy mi is történt a Fireflay bázison. Látszik is Ellien, hogy mennyire haragszik Joelre, de megérti és ettől független bár eltávolodnak kicsit egymástól, Ellie-nak ezzel kell együtt élnie tovább. Meghoztak egy döntést helyette, így élhetett tovább. Persze nem az ő hibája, de ítélőképessége az van (mivel bosszút akar állni a szerettén) tehát azt is tudnia kellene, hogy ennek semmi értelme, hiszen az egész mészárlást ők okozták. Az első rész végén a bázison is és onnantól mindent. Joel halála is az Ő sara (még ha nem is tehet róla) rengeteg ezután megfertőzött = meghalt ember halála is valamint még akiket Ő tesz el saját kezűleg az is.
Ennyi ember (már nevetek rajta) a túlélők fele. Ha én így járnék, tuti felkötném magam vagy elkezdeném keresni azt a dokit, aki elő tudja állítani az ellenanyagot. De biztos nem így csinálnám.
Végül is ha kicsit kákán is a csomót akarok keresni, akkor Ellie most azért megy előre, mert visszaütöttek nem azért hogy Ő üssön vissza...
99.
godach
#98: És elfogadod ezzel, hogy valszeg valaki szétveri a fejed.
Erre próbáltam célozni :)
98.
Kawada
#96: "Igazából magam sem tudom mostmár hogy döntenék tehát nem elítélem Joelt."

Valószínű úgy döntenék mint Joel. De tudnám, hogy hülye vagyok és rosszul döntök. :)
97.
Kawada
#96: Szerintem is egy jó húzás. Amikro Abby irányíását megkaptam a játék közepén, én is úgy voltam vele, hogy "na basszátok meg, lássuk ebből mit hoztok ki". És egyáltalán nem kedveltem meg Abby-t. De ettől még egy szerintem jól felépített és árnyalt karakter. Az más kérdés, hogy írói szempontból mennyire olcsó vagy elegáns húzás ennyire látványosan rámenni párhuzamokra Abby és Ellie, illetve Abby és Joel között is. Nem lesz soha "olyan helye a szívemben" a 2-nek, mint ami van és lesz az 1-nek. De ettől még nagyon sok szempontból tisztelem és szeretem a 2-t. Az biztos, hogy Druckman nem tud ennyi fele figyelni. Nem tud ennyi szálat és ennyi karaktert olyan ügyesen felfűzni, mozgatni és kreatívan lélekkel feltölteni. "Muszáj volt" klisékhez, egyszerűbb eszközökhöz nyúljon (pl. a sok párhuzam). Ettől még szerintem egy nagyon bátor próbálkozás a TLOU 2 és ha nem is kifogástalanul, de nagyon jól helytállt ezen a téren. Nekem nagyon bejött, hogy érzelmileg kicsit madártávlatba taszított és kizökkentett a személyes kötődésemből és komfortzónámból. És egyáltalán nem magas lóra képzelve magam, vagy azokat, akiknek tetszik, de szerintem ehhez a fajta elvonatkoztatási készséghez tényleg kell valamiféle érettség. Akinek az Abby-s szál annyi, hogy "rohadtul nem érdekelt az a kúrva és emiatt untam azt a 10 órát", annál ez nem működött, amit persze megértek, csak ez nem a játék hibája. Nem is feltétlenül a játékosé persze. De szerintem nagyon jól tudták, hogy kurva sok rajongó is utálni fogja a folytatást azért, amit kitaláltak és az, hogy ennek ellenére is megcsinálták, az szerintem egy nagyon ritka és értékelendő dolog, főleg ezen a költségvetési szinten, olyan népes rajongótáborral és olyan fokú konszenzusos egyetértéssel, amilyennel kezeli az ipar az első részt.
96.
godach
#94: Igazából magam sem tudom mostmár hogy döntenék tehát nem elítélem Joelt. Viszont ha úgy döntenék ahogy ő, akkor számítanék a következményeire.
Lényegében pont ezért tett kíváncsivá a játék második fele. (míg nem derült ki, hogy ott Abbyvel kell menni és más szemszögből látni a dolgokat nem is terveztem, hogy megveszem).
Viszont mivel én szeretem más oldalról is vizsgálni a dolgot, az ND pedig pont ezzel a céllal rakta bele a második felét, kapóra jött és eldőlt a vétel.
Amúgy pont ez a szép az egészbe. Ha őket ismered meg legelőször, akkor Joelék a gonosz mumusok. (vagy ha az ő szemszögükből nézed).
94.
Kawada
#93: Azért Joel helyzete sem teljesen fekete és fehér. :) Ellie az életét mentette meg. Talán átvitt- és szó szerinti értelemben is. Karakterileg is nagyon közel állt Sarah-hoz (filmek, zene, humor), ez alatt a pár perc alatt is lejön, amit Sarah-val töltünk. Gondoljunk cask arra, hogy Abby apja sem igen tudja effektível elítélni, amikor megkapja a kérdést, hogy "mit csinálna, ha Abby lenne ott az ágyon?", hebeg-habog. Joel pedig Ellie mellett ismét kvázi apa lett és maga mögött hagyta azt a suttyó-csempész-gyilkos vonalat, ami volt.
85.
Kawada
#83: Mondjuk szerintem 100%-ban akkor lehetne max igaza, ha nem hagyott volna 40 kommentet különféle TLOU 2 cikkek alatt, hogy látatlanul győzködjön embereket, hogy ez szar és miért.
76.
godach
#69: Még nem sokat mentem Abby-vel így igazából nem tudok véleményt nyilvánítani róla.
Valamilyen szinten megértem azokat is, akik nem akartak vele menni viszont az ND el akart mesélni valamit, amitől a jogot nem vehetjük el. Ha mindez átvezetőben ment volna, nekem meg az nem tetszene. Dina nekem is szimpi volt, pedig azt hittem utálni fogom. Minden esetre én eddig élveztem, kíváncsi leszek ezután mi történik még.
75.
godach
#68: Relatív a túltolás. Nekem még az épp belefér kategóriába tartozik. Viszont ha őszinte akarok lenni és olyan kedvem lett volna, lehet lerakom a kontrollert és kimegyek cigizni egy-két jelenetnél. Hála az égnek, tényleg nem sok.
69.
x360player
Tegnap értem a végére, úgyhogy aki még nem fejezte be az ne olvassa tovább a kommentemet.

Ditekt kerültem a spoilereket, és első nap szaladtam a játékért a boltba, de számomra hatalmas csalódás volt, és életem első játéka, amitől rögtön megakarok szabadulni. A látvány, és a hangok terén kiemelkedő, de a sztori az egy hatalmas nullával egyenlő. Joel halálát még megemésztettem, de ki kíváncsi Abbyre 10 órán keresztül? Sem ő, sem a haverjai, sem a Szerafiták nem érdekeltek még csak minimálisan sem, dögunalom volt végigjátszani azt a szálat, és egyenesen felháborító, hogy a játék felét ez tette ki. A vége pedig csak hab volt a tortán, nincs bosszú, de aztán mégis, de várj, mégsem. Ki gondolta azt, hogy ez így jó lezárás egy amúgy sem túl izgalmas játéknak?
A leszbikus szállal egyébként a világon semmi bajom nem volt, Dina szimpatikus karakter, és eltudom őket fogadni, de maga a történet egy vicc.
Mondom ezt úgy, hogy az első rész az egyik kedvencem, és ismétlem, nem a YouTubeon néztem végig a játékot, hanem 18.000 forintot adtam érte a megjelenés napján. Ugyanitt, Last of Us 2 eladó Budapesti átvétellel, vagy postázva. 12.000Ft :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...