godach

godach

Mi lenne a célod egy poszt apokaliptikus világban 2?

Link másolása
Második rész. Az első 24 óra...

Sziasztok!
A múltkor beszélgettünk, hogy ki milyen helyet választana egy zombivírusos posztapokaliptikusos filmekre hajazó világban. Ezt ha akarjátok, akkor a kommentekkel együtt amik meglepően szuperek lettek, ITT olvashatjátok!
Ez azonban nem ilyen egyszerű. Közösséggel, termeléssel és minden mással együtt, mivel a téma a kedvencem így szeretnék még nagyon sok dologról beszélni. A mostani blog témája pedig az, hogy mit tennék az első 24 órában és persze várom a ti ötleteiteket is.

Elöljáróban beszéljük meg azt, hogy elengedjük a dolgot hogy miért egyszerre a világon, úton, útfélen fertőződnek meg az emberek. Miért játszódik le ez fél óra alatt, stb. A mostani covid járványról sem hallottunk pár napig, aztán nem foglalkoztunk vele hetekig. Persze egy feltámadt halottat sokkal könnyebben komolyan venne az ember, de mire körbeér a hír (bármennyire is gyors az internet) már meglenne a baj. Tehát jelen beszélgetést vegyétek úgy, hogy két napja őrjöngés van Kínában (miért is ne ott) :D ls végül kiderül a turpisság, hogy kannibál módjára eszik egymást az emberek. Az első három ilyen videó után készül fel az olyan zombimániás de még nem fanatikus ember, mint amilyen én vagyok.

1 nap / 21:00 - 6:00
Tehát, megnéztem a harmadik videót is és még mindig nem derült ki, hogy ez fake e vagy sem. Itt ülök a gép előtt, amúgy is nyomkodom de nem tudom eldönteni hogy a sok idióta fanatikusra hallgassak e avagy adjak teret a képzeletemnek és higgyek abban hogy eljött a zombiapokalipszis. Mivel semmi konkrétumot nem tudok csinálni, elkezdem olyan dolgokkal amire majd idővel szükségem lesz. Kiszaladok és kulcsra zárom a kaput amit magamhoz veszek. A szenesből (városiaknak a tüzelő tárolóból) behozom az egyik olyan fejszémet, ami nem túl nehéz de azért van súlya. Nem zavarom fel a családot, akik már alszanak. Leülök a gép elé, és elkezdek keresgetni. Tervrajzokat töltök le és szerelési útmutatókat. Először a legegyszerűbb gépek rajzait, aztán ha lesz idő akkor mehet tovább. Mindenféleképp keresek napelemmel kapcsolatos rajzokat, villanyszereléssel kapcsolatos dolgokat. Állattenyésztés és növénytermesztéssel. Ezekből is mind olyan lenne, amikhez sem vegyszerek sem pedig komoly felszerelés nem kell. Tehát, amolyan házi praktikák. Ha mégsem lesz világvége, megmarad a gépemen. Ha mégis... akkor majd amikor áramhoz tudok jutni és meg tudom nyitni az adatokat, akkor már biztosan szükségem lesz ezekre.

1. nap/ 6:00-12:00
Reggel négyig nyomtam a gépet. Leszedtem mindent, amire csak szükségem lehet. Persze, ki fog derülni hogy a szükséges 40%-át sem sikerült elmenteni, de még így is előrébb járok mint azok akik túl fogják élni és csak bolyonganak. Már ha túl fogjuk élni. Négykor viszont elnyomott az álom, így (biztonságba) úgy hogy legalább hússzoroz szakadt meg a netkapcsolat, lefeküdtem aludni. Akinek gyereke van az tudja, hogy nem kell ébresztőóra míg kicsik a kölykök. Két óra alvás után persze elkezdtek szállingózni így mint a mosott szar, úgy kellett felkelnem. Munkanap, tehát még így is késésben vagyok ezért amikor megérkezik a kollégám (aki nem kérdez, nem irányító típus) csak beszállok az autóba és mutatom neki az utat.
A nejemnek kiadtam parancsba, hogy semmiféleképp ne menjenek ki a házból mert nagy baj van. Pár óra és hazaérek, elmondok neki mindent de addig ne. (Reménykedem benne, hogy nem az idióta felfogásommal van baj és konkrétumokat is tudok mondani neki). A mobilhálózat működik. Felhívom a főnököm és elmondom neki, hogy nem tudok ma bemenni. Már felkészültem a kérdésekre, de meglepetésemre Ő sem jön ma be, sőt senkinek sem muszáj. Nagy tégla, tud valamit. Vagy bemesélem magamnak? Mindegy, nem érdekes. A helyi boltba megyünk, nagy a sor de szerencsére ismerősöm a boltos. Hátul a raktárból kartonszámra veszem a konzerveket, tartós élelmiszereket. Mindent, amire nincs hatással a hőmérséklet és nem szükséges hozzá semmilyen közművel kapcsolatos dolog. A pakolgatás és beszerzés elvesz így az életemből 6 kemény órát. Persze többször felhívom a nejemet, hogy minden rendben van e otthon, viszont az utolsó telefonhívásnál már csak a sípolás hallatszik. A net után elment a mobilhálózat is.

1. nap/ 12:00-14:00
Ahogy berongyoltunk haza, rögtön az volt az első hogy körülnézzek. Megnyugodva tapasztaltam, hogy a gyerekek a megszokott módon nyomják a PS, mobil vagy számítógép kombót, bár még alkalmam sem volt pár szót váltani az asszonnyal, a fiam már panaszkodott hogy mivel nincs net nincs Fortnite sem. Melegség öntött el, mert közben láttam kiengedve a rengeteg vizet a flakonokba, amit még tegnap említettem meg a nejemnek, de mára már elfelejtettem. Ha nem lenne, akkor mivel most vizet nem hoztam, nagy szarban lennénk. Így csak köszönetet tudok mondani a Jóistennek, hogy egy ilyen nő van mellettem aki figyel is rám és még ha hülyeségnek is tűnik amit csinálok, akkor is megteszi. Két óra alatt kipakoltunk teljesen, viszont oda lett minden pénzem. A padfeljárón sikerült mindent felvinni (neeee, ne nevessetek, hogy azt csinálom mint a hollywoodi fiatalok, hogy felszaladok ahonnan csak ugrani lehet lefelé) viszont amíg én távol vagyok, ezt éreztem a legbiztonságosabb megoldásnak. Menet közben karantént jelentettek be, kijárási tilalomról beszéltek. Mocskos álmos és fáradt vagyok, de most míg szabadon lehet mozogni, nem igazán tehetem meg magamnak, hogy aludjak így elindulunk a második körútra!

 

1. nap/ 14:00-19:00
Rossz volt az egészben, hogy másodjára nem tisztességesen indultam útnak. Nem volt pénzem, viszont mivel alig négyezer fős a falu és nem volt velem gond, itt ahol élek nem csak bizalommal tekintettek rám az emberek, de a nagy része szeretett is. És én ezt ki is használtam. Ígértem fűt és fát is, azért hogy a raktárkészlet egy szeletéhez hozzájussak. Bár nem kicsi volt a baj, áram és vízellátás még mindig volt. A mobilok nem működtek és a net sem, de a földi adások mentek és ott folyamatosan nyugtatgatták az embereket, hogy minden rendben van. A napkitöréssel együtt járó "műholdszüneteknek" semmi közük nincs a kínai járványhoz ami Európában is tombol már. Mindenki bizakodott én pedig kezdtem teret adni a játékos szenvedélyemben megrekedt zombimániámnak és mivel egyre biztosabb voltam abban, hogy ez a szitu egyre többet ígértem, mindenért. Mindenért, amit a családom javára tudok fordítani. Háromszor és négyszer annyit ígértem valamiért, amiért más is. Mivel bíztak benne, természetesen ideadták és tudtam nagyon jól, hogy ha nem lesz világvége akkor marha nagy bajban leszek. Ha viszont igen, akkor pár hétig, hónapig biztosan nem lesz gondom. Megpakolva a Mercedes Sprintert elindultunk haza.

1. nap/ 19:00-22:00
Ahogy hazaértünk, szokás szerint megbizonyosodtam arról hogy minden rendben van e. Minden rendben volt. Kipakoltunk, és elköszöntem a kollégámtól, aki végig mellettem volt és segített. Persze napközben felhoztam neki ezt a zombivírust, de mivel első alkalommal kiröhögött és azt mondta, hogy "mennymárap*csába" nem erőltettem. Az országunkban még nem volt jelen ez a járvány így valamilyen szinten nyugodtan vacsoráztam meg a családdal és gondolkoztam azon, miből fogom kifizetni mindazt amit ma felhalmoztam, ha kiderül hogy tényleg én voltam a hülye. Az esti gyerekfürdetésnél, vacsora után aztán elment az áram. Áram híján, elment a víz is. Kezdtem összerakni a képet és kezdtem egyszerre nyugodtabb lenni és zavartabb is. Nyugodt voltam, mert úgy nézett ki, hogy nem vagyok hülye. Viszont zavart is, mert ahogy minden összeomlik, úgy beigazolódik az is hogy lehet igazam van.

1. nap/ 22:00-00:00 Mivel már semmi okom nem volt arra, hogy ne gondoljam magam hülyének, a vacsora után a felpakolt padra mentünk aludni. Nyár végén még épp kellemes idő van (bár szokatlan, szó se róla) de legalább biztonságos. Én még egy utolsó körre lementem és a kaput is átvizsgáltam majd belülről mindent jól kitámasztottam. Ide már tényleg csak az jön be, akinek nincs máshová mennie. Ellenőriztem a készleteim és bár félig a sírás jött rám, hogy ilyeneken kell gondolkoznom, mégis elmosolyodtam. Egy darabig nem lesz gondunk.
Gyorsba még az SSD-m kikaptam a gépből és belevágtam a hátizsákomba. Jó lesz ez majd, később. A végére nem érdekelt már semmi, csak fel akartam menni és aludni egy nagyot. Így is tettem.

Ti hogy csinálnátok?

2.
2.
FreeKatana
Valószerűtlennek tartom, hogy minden szolgáltatás az első napon megszűnne. Ezért felesleges is palackokat feltölteni vízzel, hiszen mire valóban szükség lenne rá, addig többször is megposhad. Miért is ne alapon, persze lehet ilyet csinálni. Legfeljebb mosakodásra használjátok majd. Úgy viszont minden létező edényt feltöltenék a helyetekben. A kádat és a mosdót is. A telefonhálózat pedig lehet esetleg túlterhelt, volt már erre példa szilveszterkor, de azonnal nem fog csak úgy összeomlani. Arra viszont fogadni mernék, hogy az internet bírná legtovább. A Dawn of the Dead egyik extrájában is megemlíti a kisfilm szereplője, és ez így valahogy megmaradt bennem. Valószínűleg eltelne néhány hét, mire teljesen besz*rik minden.
Tervrajzokat, és tutorialokat gyűjteni nem rossz ötlet, de akkor ne csak gyűjtsd, és bízd magad a sorsra: Talán majd újból szerzek áramot, talán majd lesz pc, amire rákötöm az ssd-t... Hiába van egy zárnyitási útmutatód, ha bezárod a széfbe, amit fel szeretnél törni. Ha mindent nem, legalább a fontosabbakat nyomtasd ki, és zárd el mondjuk egy okmányhengerbe, ami megóvja. Nem egyszer kiderült már, hogy a legértékesebb, és legmegbízhatóbb fizikai információhordozó a könyv. Nem véletlenül sorakoznak itthon is. A sztorim szerint például, az egyik legfontosabb kapaszkodó, míg bezártságban élünk. Áram nélkül, korlátolt elfoglaltsági lehetőségekkel, még a nővéreim is olvasásra adnák fejüket, pedig Bravo magazinon kívül szerintem semmit nem olvastak életükben. Tehát pont a magunkfajtának szabadna legkevésbé megbízni a digitális megoldásokban.

Légy résen az első pillanattól, cselekedj az utolsóban. Követem és kutatom a híreket szorgosan. Addig semmit nem teszek, míg teljes bizonyosságot nem nyer az esemény valóságtartalma. Nem engedhetem meg magamnak a fals veszélyekre való felkészülést. De ehhez „szinte” már a szomszédokat kell csócsálnia a holtaknak. Én így kockáztatok, te pedig lehetséges eladósodással, hogy majd végül Brazíliába menekülj, mert tévedtél, és nem tudsz törleszteni.
Tegyük fel, hogy ilyen módon, az első 24 órám, egy késő délelőtt kezdődne meg, valamelyik szabadnapomon. Elsőnek, röviden beszélnék a legfontosabb barátaimmal. Figyelmeztetném őket, adnék egy-két alapnak számító tanácsot. Ezután nekilátok meggyőzni a családomat, hogy ez már nem vicc, ki kell dolgoznunk egy tervet, amivel átvészelhetjük az egészet. Apámat a legnehezebb ösztönözni, mert kora okán földhözragadtabb annál, hogy halottak ellen és miatt akarjon intézkedéseket tenni. Hiába harsogja a tévé, már napok, talán hetek óta, hiába hajlamos elhinni bármit, amit bemondanak, ezt most kétkedve fogadja, és nem hajlandó kötélnek állni. Felkeresem hát a nővéremet, akivel egy városban élünk. Vele könnyebb dolgom lesz. Rávettem, hogy költözzön haza, mondván, hogy minden visszaáll a régibe, ha nincs igazam. Másik nővéremmel is felveszem a kapcsolatot, aki ugyan kicsivel messzebb él, viszont ismeri talán annyira zombiimádó öccsét, hogy ha azt mondja baj van, akkor tényleg nagy a baj. Így sikerül őt is rávenni, hogy költözzön át családostul. Együtt talán majd meggyőzhetjük apánkat, de addig is utolsónak felkeresem még a szomszédot, hogy leüljünk, és komolyan megvitassuk az eseményt. Megbeszélem vele, hogy ennek fényében segíthetne a napokban, ugyanis szeretnék eszközölni néhány fejlesztést a ház körül. Felhozom neki a társulás ötletét is, mint lehetőséget. Még a beszélgetést követően átjön, hogy együtt ötleteljünk a miérteken, és azok kivitelezésén. Közben összeírom a hozzávalókat, amiket rögtön elindulok beszerezni, amint végeztünk a tervezéssel. Később, amikor egy kisebb vagyontól megszabadultam, és leraktam otthon a zsákmányt, tudatosul bennem, hogy nem vagyok a legjobb formában, így eldöntöm, hogy intenzív edzésbe kezdek mától.
Kora este még leülök a gép elé ötletelni, hogy mit tegyünk, miután letudtuk az aktuális célkitűzéseket. Képtelen voltam összeszedetten gondolkozni. Nehéz egyáltalán felfogni, hogy valóra válik az, amire már több mint másfél évtizede titkon várok/számítok, bármekkora hülyeségnek is tűnik. A hirtelen valóságba forduló fantázia tanácstalanná tesz. Hiába tervezek el mindenféle stratégiát. A valóságban megélni akkor sem olyan, pedig még nem is találkoztam szemtől szembe a veszéllyel. Még mindig nehéz elhinni, tudomásul venni. Mostantól tétje van ezen tervezgetéseknek, döntéseknek. A ház megtelt lakókkal. A szomszéd szoba szokatlan nyüzsgése sem segít az összpontosítani. Egyetlen ötlet sem született. Talán készletek felhalmozása. Ez fontosabb is, mint a ház megerősítése. Inkább ezzel kezdjünk másnap. Reggel majd közösen összeírjuk miből mennyit. Vagy talán a szerszámokat, eszközöket kéne rendbe tenni előbb? Úgy döntöttem inkább lefekszem, jobb lesz, ha elkezdek a napszakhoz igazodni. Ez is sikertelen volt. Túl izgatott, és túl feszült voltam hozzá. A gondolatok meg csak cikáznak a fejemben, de olyan megfoghatatlanok. Továbbra sem formálódik belőlük terv, ötlet, semmi.
1.
1.
Diabolis83
Hmmm.... Picit könnyűnek érzem az első pár órádat :D Feltételezed, hogy csak te raktad össze a képet, de mégis tömött sorokról írsz. Valamint feltételezed azt, hogy hátraengednek, majdhozomra adnak neked oda dolgokat. Az embereket ismerve így a koronás sztori után, sok sikert.
Az első 24 óra nálam :
Nekem nem be kell menni dolgozni, engem berendelnek. Be is megyek, mert ha kamu a zombieland, nagyon megüthetem a bokámat később. Budapest közepén az első pár órában szarban vagyok, muszáj kivárnom amíg tényleg beüt a crach. Ez lehet akár egy hét is. Nem lévén fegyveres, sajna fegyvert nem kapok a melóhelyen, de legalább fegyveres emberek vigyáznak rám, a párom és az anyósom pedig elég közel vannak.
Említett asszonykát elzavarom vásárolni, tankolni, keréknyomást mérni, ilyesmi. Inkább vizet vetetek vele, konzervkaja Fallout játék után van otthon bőven, ahogy rizs és tészta is. Az ötödiken inkább a víz a gond (legalábbis ebben az évszakban).
Vásárláskor első a gyógyszertár. És ezt te kifelejtetted. A kaja szép és jó, de szerintem egy rendes adag antibiotikum, kötszer, vitamin többet ér. Remélhetőleg drágám a naponta szedett gyógyszeréből is ki tud íratni vagy három havit.
Tervek leszed, kinyomtat ( ezt köszi neked az előző postból), emilen magamnak elküld.
Közben telefon a 150km-re élő 13 éves fiamnak. Pár alapszabályt letisztázunk, találkozópontokat beszélünk meg, neki is finoman elmondom ("Mi lenne ha" játék), hogy mire számítson, mit tegyen ha gáz van. Ugyanez a családom két értelmes tagjával.
Délután négy, remélhetőleg mehetek haza. Túlélős készlet összeszed (gyújtófolyadék, kisbalta, száraz kaja, stb), egy kisebb egységcsomagot leviszek az autóba. Plusz vizet és egyéb cuccot ami belefér. Mivel külső kerületben, széles főút mellett lakok, így a kijutás elvileg nem lehet gond, de kiviszem az autót pár utcára a Budapest vége tábla mellé. Inkább gyalog teszem meg majd azt a két kilométert.
Otthon minden bezár, kések megélez, hátizsákok bepakol. Tiszta alsónemű (nagy kincs!!!), túrabakancsok rendberak. Leltár, üres vizespalackok töltése. És sok cigi töltése. Mire ezzel végzek, cirka éjfél. Várjunk hát.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...