godach

godach

Mi lenne a célod egy poszt apokaliptikus világban 3?

Link másolása
Sokadik hónap

Sziasztok!

Feldobtam egy témát, hogy mi lenne ha eljönne a zombiapokalipszis. Az első részben mindenki elmondhatta milyen helyet választana, míg a másodikban az első 24 órát beszéltük át. Most kicsit nagyobbat lépnék előre, valamint egy kicsit más célról beszélnék.

Hetek teltek már el. A járvány világméretű, a katasztrófák amik ezzel együtt járnak sűrűek és kemények. Mi egy közeli gyárat választottunk ki magunknak. Alig vagyunk másfél tucatnyian, amiből mindenki olyan ember akik hajlandóak voltak elfogadni az ötleteim, terveim. Hosszasan meséltem nekik arról, hogy mit és hogyan szeretnék csinálni majd helyet kínáltam nekik az új kis közösségünkben. Dolgos emberekre volt szükségem a túléléshez de egyben olyanokra is akik nem lázadoznak, nem gerjesztik a feszültséget. A legrosszabb az lenne, ha belülről marná szét magát a közösség.

Az elmúlt napokban sikerült nagyon sok mindent felhalmoznunk. Generátort, üzemanyagot és az alapvető élelmiszerek mellett még luxuscikkeket is valamint a gyógyszerek mellett vetőmagokat és szinte mindent, ami elég lehet egy újrakezdéshez. Hála az égnek, ez a gyártelep teljesen lakatlan volt és erdőség vette körül amin keresztül csak egy kis szervízút vezetett keresztül. Tényleg, csak az találta meg aki céltudatosan ide akart jönni. Sok mindent megbeszéltünk a többiekkel, mit hogyan szeretnénk vagy kellene csinálni. Az első és legfontosabb dolgunk a saját magunk biztonsága volt így a két nagy bejáratot megerősítettük annyira, amennyire csak tudtuk. Többször átvizsgáltuk az egész telepet, így amikor megbizonyosodtunk róla, hogy minden rendben van, hozzáfogtunk újjáépíteni a világot.

Az ezt követő hetek, sokkal könnyebbek voltak mint amire számítottam. A filmekben minden olyan nehéz, mindenből kevés van és mindenütt zombik és még hordák is voltak. Persze mi is találkoztunk jónéhánnyal, de könnyű volt elkerülni őket és becsapni őket. Egyetlen egy volt, aki olyan közel került hozzánk, hogy el kellett löknöm de meglepődésemre nagyon könnyű volt és bár az adrenalintól szinte szuperhősnek éreztem magam, rettenetesen féltem. Baltáink és sarlóink voltak no meg kések is, de semmi komolyabb közelharci fegyvert nem találtunk. Persze ahol az ország egyik alappillére a sportjátékok között a baseball ott lehet lépten nyomon találni egyet, nekünk nem volt ehhez szerencsénk. Viszont megvolt a legnagyobb kincsem, ami nélkül talán nagyon nehéz lett volna.

Szerencsémre, találtunk az egyik portyázás közben még a legelején egy Arany Oldalak című folyóiratot, amiben cégek és vállalkozások hirdetései voltak. Ezzel, szinte nyitott könyv volt a körülöttünk lévő térkép így bármire szükségünk volt, célirányosan tudtunk elindulni. Mindig szerencsénk volt. Ha villamossági, vízszereléssel kapcsolatos dolgok kellettek, akkor oda mentünk és általában halomra találtuk azokat az anyagokat amik nekünk kellettek. Panelokat szereztünk, amivel könnyű volt dolgozni minden szaktudás nélkül, viszont szigetelt (hisz jön a tél). Nem volt olyan nap, amikor ne lett volna mit csinálni.

Rengeteg fát halmoztunk fel és menet közben túlélőket invitáltunk meg hozzánk, akiknek nagy százalékuk családok voltak. Kicsit kémlelve néztük az első napokban őket, de rászolgáltak a bizalmunkra. Az ősz kezdetén, betakarítási szezon elmaradt így a környéken mindent összeszedtünk amit csak tudtunk. Tököket, burgonyát, kukoricát és rengeteg mindent. Közel sem kellett az éhhaláltól félnünk vagy attól hogy kannibálokká válunk. Az film. Ez az életünk.

Sajnos áramot még mindig nem sikerült szerkesztenünk, épp csak egy kis generátor volt amit arra használtunk hogy az akkumulátorainkat feltöltsük. Szépen kitakarítottunk és hegyes karókkal vettük körbe az egész területünket és falainkat. Nekem nagy álmom volt, hogy a külső falon valamiféle közlekedést tudjunk megoldani pár méterrel a föld felett, ahonnan még biztonságban elérjük ezeket a kóborlókat, de egyelőre ez csak egy terv volt. A környéken "csavarogtunk kicsit" és tényleg rengeteg mindent összeszedtünk, de az időnk nagy részét a táborunkban töltöttük és próbáltuk lakhatóvá no meg élhetővé tenni.

Hosszútávú terveink voltak és mindent előre jól átbeszéltünk. Imádtam ezeket az embereket, mert nem csak szájhúzgálás volt és mindenre a probléma megteremtése, hanem a megoldása is. Pár hét után úgy éreztem, hogy egy vérbeli túlélőcsapattal van dolgom, ami nagyon megkönnyítette nekem mentálisan ezt az egész borzalmat. Gondosan átvettük, milyen állatok azok amiket tartanunk kell és milyen növények azok, amiket a leghamarabb el kellett vetnünk belül és a környéken is. Persze mindenki örült volna, ha jövőre akár görögdinnyét ehetnénk, tudtuk nagyon jól hogy a burgonya és a hagyma elengedhetetlen alapkellékek, így felállítottunk egy prioritási sorrendet.

Sokszor eszembe jutott és el is mosolyodtam azon, hogy ha ez egy filmsorozat lenne, mennyire unatkoznának a nézők, hisz szinte reggeltől estig csak dolgoztunk. A környező földekről letörtük a tengerit (kukoricát) ami már most több is volt, mint amit elhasználhattunk volna. Állatokat gyűjtöttünk be és fakkokat készítettünk nekik. Főképp nyulakat, szárnyas állatokat de a tejtermékek miatt tehenet, kecskéket is szedtünk össze és helyeztük el őket benn, biztonságban.

A célunk az volt, hogy ha nem is egy önfenntartó "gazdaságot" hozzunk létre, akkor is minél kevesebb munkával és persze "hulladékkal" oldjuk ezt meg. A kecskékre pl azért esett a választás, mert megették a kukorica szárát, amit így-is úgyis le kellett vágnunk, viszont semmi másra nem tudtuk használni. A tehenek tejet adtak, míg a tyúkok tojást és így tovább. Igazából én utáltam azokat az állatokat, mik hangosak és felkeltik a figyelmet (kakas kukorékolás) de szükséges dolog volt ez is. Háziállattal nem akartam foglalkozni, de a jó közérzet érdekében több kutyust és cicát is hazahoztunk, amiknek a gyerekek nagyon örültek.
apocalypse_meow_final.jpg

Mondhatni, szaktudás nélkül is mindenünk megvolt és a hetek alatt csak két vagy három átutazóval volt dolgunk, akik miután meglátták hogy a hely foglalt és többen lakják, szó nélkül továbbmentek. Nekem kicsit rossz érzés volt, nem beinvitálni őket de fölösleges bonyodalmat sem akartam és azzal is tisztában voltam, hogy ha egy közösség részei akarnak lenni, akkor úgyis megkérdezték volna, hogy maradhatnak e.

Most tervezgetünk. Élelem, innivaló és egyebek vannak de ezek még mindig csak a gyűjtögető életmódból, amit pótolni kell majd. Szeretnénk szélmalmot, sok-sok szerszámot és olyan dolgokat, amiket vagy tudunk folyamatosan pótolni vagy pedig ki tudjuk küszöbölni a hiányukat. Napelemeket fogunk telepíteni és kitanulni olyan szakmákat, amiket az évezredek alatt elfelejtettek az emberek, azaz mi.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...