godach

godach

Vasárnapi Blog #017

Régi filmek mámorában

Szép napot.

Nem olyan rég, talán két három hete hajnalban megébredtem és mivel igazából gőzöm sem volt hogy miért, leültem az ágy szélére gondolkodni miközben a Film+on épp a Tökéletes Célpont indult el. Elkezdtem nézni és bár kölyökkoromban ezerszer láttam, még most is olyan érdeklődve lestem végig, hogy csak a stáblistára lettem figyelmes.

A gyerekkori színészeket (Stallone, Arnold, Van-Damme és még sorolhatnám) mindig is szerettem, de mostanában lettem figyelmes arra, milyen szinten igénylem azt, hogy ezeket időszakosan újra nézzem.

Szóval egy teljes filmet végignéztem egy ültő helyemben, ami odaszögezett annyira, hogy még cigizni sem mentem ki, ami nagy szó mert akár egy Breaking Bad rész közepén is képes voltam kiszaladni egy szál bagóra. Aztán, a következő nap szintén megismétlődött a jelenség, csak akkor a Pusztító című (számomra egyértelműen remekmű) volt a soron.

Én esküszöm, hogy próbáltam kritikusan vizsgálni a filmet a nézése közben és persze találtam hibákat, bakikat vagy olyan megoldásokat, amin lehetett volna finomítani, mégsem sikerült meggyőznöm magam, hogy ezeknél a filmeknél a nosztalgiafaktor miatt érzem annyira azt, hogy igazi akciófilmek.

Hozzáteszem, bármennyiszer is láttam ezeket a filmeket, mai fejjel már csak azért is jó visszanézni, mert rengeteg olyan (akkor még fiatal mellékszereplő feltűnik bennük) akikből aztán csak később lett sztár. Ahogyan Rob Schneider is a Pusztítóban vagy Arnold Vosloo a Tökéletes Célpontban, akit ugye Imhotep szerepében ismerhettünk meg a Múmiában.

Persze az emberben egyértelműen vannak nosztalgikus érzések is, de ha elindítok egy Kommandót például, akkor mai napig tudok kacagni olyan hülye szövegeken, amit egyébként kívülről fújok már.
Matrix: Emlékszel? Azt mondtam, téged nyírlak ki utolsónak.
Sully: Igen, emlékszem! Persze!
Matrix: Hazudtam.

Szóval, most nem a kedvenc filmjeim akarom felsorolni vagy a kedvenc jeleneteim, inkább arra akarok választ találni és azt szeretném elemezgetni, hogy miért is szereti az ember ezeket a filmeket. Egy Bud Spencer és Terence Hill filmnél például szó szerint látszik, hogy színdarab az egész veszekedés, mégis mai napig képes vagyok végigkacagni akár egy egész filmet, az idióta húzásokkal a Nyomás Utánától megkezdve a Bombajó Bokszolóig. És ami a legfurább, hogy a fiam hozzám hasonlóan igencsak szeret játszani és bár szerintem még nem betegesen sokat, de elég sokat gépezik, ha az első nevetésem vagy Bujtor István hangját meghallják a TV-ben, akkor már vonulnak is be és ülnek oda mellém, úgy nézzük végig a filmet.

Szóval, mivel nem találtam meg a jelenkori filmekben azt, amit a régiekben szerettem így elkezdtem vadászni abban a korban, ahol a kedvenceim születtek de a rivaldafényben sok anyagra nem vetült rá a fény. És képzeljétek el, olyan cuccokat találtam ami már így idővel persze sosem lesznek sikeresek és olyan kultuszfilmek, mint a kedvenceim de "szerintem" felérnek hozzájuk. Így akadtam Laurence Fishburne és Stephen Baldwin párosának filmjére (amiben egyébként Salma Hayek is főszerepet játszik, rágjam meg a húsát). És amikor végignéztem, azt mondtam hogy ez eszméletlen jó volt. Rendezésben, vágásban, sztoriban, szereplőválogatásban és persze a kilencvenes évekre jellemző filmes atmoszférában is ott volt a szeren.

Mark Dacascos számomra a 90'-es évek Jet Li-je volt vagy a 70-es évek Bruce Lee-je. Valamiért nagyon kevés szerepben láttam és azt hiszem a Predator 3 le is húzta nála a rolót, minden esetre én  mindig örömmel gondoltam vissza rá. A régi akciófilmes kutatás során találtam rá a Drive (Száguldás Életre-Halálra) 1997-es filmre, ami szintén mocskosul tetszett még így több mint húsz év múlva megnézve is. A filmet egyébként Steve Wang rendezte, aki a Guyver a szuperhős két részét is, amit szintén nagyon kedvelek.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezekbe a régi filmekbe vagyok csak belebolondulva vagy, hogy ne értékelném akár az új akciófilmeket. Nagyon is, viszont ha választási lehetőségem van, akkor szívesen szemezgetek ezekkel, amiket már rengetegszer láttam, viszont ahogy a fenti két címet is említettem, örülök ha ilyen rejtett kincsekre akadok. Biztos vagyunk itt páran, akik akár több tucat filmet fel tudnának sorolni, amit érdemes lehet megnézni.

Felsorolhattam volna a Die Hard 3-at, a Féktelenült, a Sziklát, ConAir-t vagy Csúcsformábant is és tényleg még csak gondolkoznom sem kellett, emlékeznem sem kellett, csupán soroltam ami épp eszembe jutott és talán tudnám még pár sor erejéig folytatni.

Szóval a kérdésem. Ti hogy álltok ezekkel a régi filmekkel? Esetleg kérhetek, egy top10-es listát? (Hátha találok valami olyasmit, amit még esetleg nem láttam és megérné)

19.
Aanash
A règi filmekben nem volt akkora rohanás mint a mostaniakban.
Szárnyas fejvadász nagy kedvenc, ahogy a Kapcsolat is, aztán a Twister (tornádós film), A Forrás (tudom nem olyan règi).
Ott vannak mèg a Csendőr filmek amiket már ezerszer láttam, de újra ès újra megnèzem, ahogy a Bud Spencer ès Terence Hill páros filmjeit is.
A Ben Hur is hatalmas film.
Az Alfa Holdbázist is szerettem,bár az sorozat.
Na meg a jó öreg Jackie Chan filmek.
Ès a Stalker filmet is ajánlom.
Brutálisan lassú film, de a hangulata magyon ott van.

A mai filmek elèggè èrdektelenek számomra.
Eddig amik tetszettek:
Èrkezès, Ford vs Ferrari, Szárnyas Fejvadász 2049, Nolan fèle Batman, Kaliforniai álom, 3 mèterrel a felhők felett ( tudom szerelmes szar, de jól alakítanak a színèszek), Creed filmek (boksz), Banks úr megmentèse, Danny Collins, A Sziget, Oblivion ès kb ennyi.
Egyik se egy agyatlan akció hentelès.
Mindegyik kellemes meglepetès volt.

Èn a lassabb filmeket kedvelem jó színèszekkel ès lehetőleg egyszerűbb törtènettel.
Nem szeretem erőszakkal, akcióval meg marhaságokkal leterhelni az agyam.
Gondolok itt arra pèldául hogy Godzilla verekszik a háromfejű akármivel, dinoszauruszok kergetik az embereket, aztán meg King Kong megy át agresszív baromba ès a szigeten lehentelnek mindenkit.
Közben szuperhősök repkednek minden felè, ès a Predatorok is átmentek gagyiba.
Na èn ezekből kösz nem kèrek.
18.
A Fénybenjáró
#14: Szerintem az Utánunk a tűzözönre gondoltál. A Két tűz közöttben nincs benne Sam Jackson. :)
17.
Diabolis83
(Oh, de szeretem ezt a szerkesztőt... Na szóval : )
Azt mondjuk elcsesztem :D )
De a lényeg : akkor még nem a nyávogás ment a férfi akcióhős részéről. Odament, odabszott, csönd lett, hazament, megdugta a női főszereplőt és kész.
Nekem személy szerint ez jött be ezekben a filmekben.
16.
Diabolis83
15.
Diabolis83
A régi idők akciófilmjeiből még ömlött kifelé a tesztoszteron. A FÉRFI az bizony A FÉRFI volt. Én személy szerint imádtam egy svarci-féle alak szivarral a szájában odabszott kőkemény beszólásait, olyan flegma stílusban, hogy csak na. Tudtam, hogy kamu, de akkor is volt egy hangulata. És ez régen a csajoknak is bejött :D
Anno régen smasszer koromban átkerültem a női börtönbe. Hát, nőkkel nem egyszerű, néha visszasírtam a kis életfogytos férfiakat. Na de eljött az az eset, amikor a 10+ fős női zárka ugrott össze, de keményen. Szóltak, mentem, kezdő kollegina áll az ajtóban, be nem mehet, de nem is akar. Kinyittattam magam előtt az ajtót, bementem, számba löktem egy cigit, felültem az asztalra, majd halál lazán elüvöltöttem magam : Melyik ribancot bszom meg az anyja hátán????
Néma csönd, verekedés abbahagy, és a csajok tekintetében láttam, hogy FÉRFI!!!
(majd jelentkeztek vagy négyen az említett szexre... Azt mondjuk elcsesztem
14.
Guba32
#11: Erről a dagadt dologról jutott eszembe.Divatos ma az időseket szépkorúnak nevezni,szoktam mondani a barátnőmnek,hogy ha egyszer megöregszem(már lassan igen),és vén .... leszek,és te ha valaki azt fogja nekem mondani,hogy szépkorú,azt elküldöm a g.-be...Szép,marha szép már most fáj a derekam,ha nem figyelek egy-egy mozdulatra...
A filmekre visszatérve mi még régebbre is visszaszoktunk utazni,nagyon szeretjük a Latabár,Kabos filmeket,minden rezdülésükből árad a komikum,vagy Luis de Funest is bármikor.Al Pacino,De Niro bármikor.De pl az Írben már kínos volt De Niro,mi van nincs új gengszter karakter,hogy még az öreget rángatják erre is elő?Hetedik vagy a Legbelső félelem top thriller.
A ķét tűz közöttben Samuel L. Jackson felejthetetlen.
Tim Roth-tól is szinte bármi.De befejezem,mert örökké erről beszélhetnénk...:)
7.
A Fénybenjáró
Én szinte csak ezeket nézem. Az újabb filmek javarészt hidegen hagynak.
6.
Yanez
#4: Játékok terén pont ez a helyzet nálam is. :)
5.
RangerFox
A Pusztító amolyan guilty pleasure számomra, tudom, hogy nem olyan jó film, de mindig ugyanolyan jól szórakozom rajta. Sok régi film van, amiket szeretek, de ezeket szerintem mindenki ismeri... SW trilógia, The Godfather, Terminator 2, Predator, Alien 1-2, Rocky 1-3, Pulp Fiction, Száll a kakukk a fészkére, Dollar trilógia, Bud+Terence filmek minden mennyiségben, régi szamurájos filmek, Chaplin filmeket is érdemes minimum egyszer megnézni, régi Bond filmek közül a From Russia with love + Goldfinger, Piszkos 12
4.
godach
#2: Érthető teljesen. Ezért van, hogy én ritkán játszok végig többször egy játékot. Ha megszeretek egy körökre osztott Eneny Unknow-t, akkor nem azt játszom végig újra, hanem abban a stílusban keresek valamit. Végül is erről akartam volna írni is, hogy nem egy Ál/Arc-ot nézek újra 30x (bár szívesen) hanem keresek olyat, amit ahhoz hasonlítanak ;)
3.
godach
#1: Rosszul fogalmaztam. Dacascos számomra a 90-es években a 70-es évek Bruce Lee-jé vagy a kétezres évek eleji Jet Li-je volt :)
2.
Yanez
Ezeket a filmeket mind imádtam, és anno többször is megtekintettem őket. Viszont a korral én is haladtam valamelyest és valamiért szívesebben nézek mai filmeket, vagy max ilyen 20 éveseket, de persze azért akad kivétel, pl a Bud Spencer-Terence Hill filmeket örökké imádni fogom és időnként újranézni.

Egyébként annyi film van, mint a tenger és ezért igyekszem inkább olyat nézni, amit még nem láttam. Ám ahogyan mondtam, akadnak kivételek, amiket időnként újra előveszek. Pl Terminator 1-2, A Maszk, Ace Ventura 1-2, stb.
1.
maktub
A '70-es évek Bruce Lee-je szerintem Bruce Lee volt. :)

A kérdésre válaszolva én is gondolkoztam már azon, hogy mennyiben befolyásol a nosztalgia abban, hogy szívesebben nézek régi filmeket, mint újakat. Biztos benne van, hogy az ízlésem kialakulásában a '90-es évek volt a legnagyobb hatással, ami többek közt az akciófilmeknek is a fénykora volt. Másrészről ezek a filmek szimplán akkor is jók voltak és most is azok, és csak még inkább értékeli őket az ember, mivel a mai kínálatból hiányoznak.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...