Sziasztok!

A múlt héten annyira megcsúsztam a vasárnapi bloggal, hogy már hétfőn nem akartam kirakni mert elég cikin nézett volna ki. Talán a sors fintora, de most is egész hülyén jön ki, hogy szombat este rakom ki, viszont az igazat megvallva félek attól, hogy a holnapi napom megint rázós lesz és ismét nem kerülne ki az írás, szóval biztos ami biztos alapon... No de a rizsát félretéve, a fentebb is említett két téma lesz ma amiről írnék nektek.

A kedvenc játékom, ami sosem jelent meg: Four Horseman of The Apocalypse

Akik most olvasnak, valószínűleg régen sem vetették meg ezt az időtöltést. Gondolom mindenki kezében megfordult vagy Gamestar vagy PC Guru, esetleg mindkettő vagy talán más játékokkal foglalkozó újság. Akkoriban, nekünk ez volt a világháló. Innen informálódtunk és nem a facebook nyomta a képünkbe a clickbait cikkeket. Gondolom, ezért is van az, hogy az akkori minőségi cikkek megmaradtak az emberekben és én például mai napig emlékszem a rövid írásra, ami felvázolta mi lenne ez a játék.

A leírás (és ködös emlékek után) ami bennem megfogalmazódott, az egy Max Payne szerű, TPS verekedős játék, időlassítással és minden finomsággal ami szemnek és szájnak ingere. Ekkoriban, rongyosra játszottam a Max Paynet és még rongyosabbra játszottam a KungFu modot hozzá, ami bár alig volt mérhető terjedelemben, a játékhoz olyan szinten hozzáadott tartalmat és olyan minőségben, hogy sokan az akkortájt megjelent Enter The Matrix játékra azt mondták, hogy elbújhat mögötte. Nem tudom, emlékeztek e még rá, vagy volt e dolgotok vele?

Szóval, a Four Horseman of The Apocalypse-t én úgy tudtam volna elképzelni, mint egy KungFu modolt Max Payne-t amiben Double Dragon-ra hajazóan, nem csak verekedni de közelharci fegyvereket is tudtam volna használni. Mindezt úgy, hogy a brutalitása a Mortal Kombat brutalitásával vetekedett volna és a kivégzések mellett, a tárgyak is kaptak volna külön kivégzéseket függetlenül hogy a fegyverekről, vagy akár egy ablakról beszélek. Tudjátok, mint ahogy az MK-ban is vannak "pálya kivégzések" de talán kicsit a Punisher játékból is loptam volna, amikor az pályán elhelyezett fúrókkal, törött ablakokkal vagy egy kalapáccsal is mocsok csúnya dolgokat lehet csinálni a rosszfiúkkal. Ha emlékeztek még a Fighting Force-ra (ami közel sem volt ilyen brutális) akkor a játékmenetet azért nagyjából el tudjátok ti is képzelni.

Nagyjából olyasmi harcrendszert "álmodtam meg" mint az Arkham szériában, viszont sokkal brutálisabban és persze kivégzésekkel. Egy igazi állat, egy igazi psichopata halálosztó, mint ahogy azt a Punisher War Zone-ban is (ammi egyébként az egyik kedvenc filmem a sok közül) láthattunk.

A másik téma a soha meg nem jelent folytatás ami nekem az ObsCure 3.

Nagy Resident Evil rajongó voltam. Többek között a folytatása miatt lett GameCubem és az exkluzív játékok miatt, de PlayStation 2-őt sem maga a konzol, hanem az Outbreak File részek miatt választottam. Mai napig kellemesen gondolok vissza a játékra, viszont ennek a sorozatnak köszönhetem azt is, hogy megismerkedtem stíluson belül az olyan játékokkal, mint a Silent Hill, Alone in The Dark de még a Dino Crisis és az Onimusha is azért került be a listába, mert hasonlított a Resident Evilre. Többek között, ezért volt iszonyatosan jó érzés, amikor teljesen véletlen belefutottam az ObsCure-ba.

Persze nem volt az igazi, hisz a mutánsok mégsem zombik és hát valljuk be, az ember mindig emlékszik az első csókra, így számomra minden a Resident Evil mögé került, de ez nem azt jelenti, hogy nem értékeltem volna a többit vagy kevésbé szerettem volna. Az ObsCure tökéletesen hozta a Resident Evil feelinget és olyan dolgokkal fejelte meg, mint a váltogatható karakterek akiknek különböző képességei voltak és a kétfős helyi coop mód.

Akkoriban kedveltem, ezeket a túlélős, csapat alapú amcsi filmeket. Tudom mit tettél tavaly nyáron és társai. Ilyesmi környezetet és RE hangulatot árasztott magából az ObsCure egy kis Stay Alive beütéssel, így hát tuti nyerő volt számomra. Emlékszem, hogy egy vagy két este alatt játszottam végig, majd jött reggel a mindenkori haverom és ketten is végigtoltuk. Mivel ő is szerette a Resident Evilt és ő is éhezett az igényes munkára és játékokra, épp csak kajálni meg bagózni álltunk meg. Nem sokkal utána pedig jött a második rész, ami ezt a varázst bár nem ütötte meg, de mégis tartotta a színvonalat. Aztán, meg semmi...

Én esküszöm, nem akarok beállni a CoD vagy a Fifa fikázós emberek közé. Sőt, a Call of Duty szériát is szeretem a mai napig, valamint a Fifa is azért 3 évente kábé vásárlásra kerül. Nem vallom magam rajongónak, de van valami varázsa ezeknek is és engem marhára zavar, amikor negatív példának vagy megbélyegzésnek használja valaki ezeket a játékokat. Viszont, most mégis példaképp kell felhoznom, mert az ObsCure csak egyetlen olyan játék a sok közül, amit nem értek hogy miért nem kapott folytatást, ha ezek a játékok viszont igen.

Amikor az ObsCure első és második része megjelent, akkor beszélhettünk szinte kihalóban lévő műfajról, ami azért is érdekes, mert ilyenkor amikor valamiből hiány van, képesek vagyunk kicsit elnézőbbek lenni vele vagy "felpontozni". Itt pedig az OC megkapta a maga megérdemelt elismerését, hisz mi játékosok akik szeretjük a műfajt kaptunk egy egész impozáns programot, a fejlesztők pedig megérdemelten egy elismerő bólintást. Tudjátok, mint amikor a terhes asszony végre megkapja azt amit kíván, olyan volt ez nekünk, RE rajongóknak.

Egy szónak is száz a vége, meséltem egy játékról ami már csak képzeletben is egy rettentő nagy kedvenc lett, úgy hogy alig csak pár sort olvastam róla és egy teaser képet láttam csak, valamint meséltem egy olyan játékról, ami remélem hogy másoknak is kedves emlékeket idézett fel, vagy: (és ez talán fontosabb kicsit) sosem hallottál róla, de a stílust ha szereted, akkor kedvet kapsz a pótlásához. További szép estét, vagy kellemes vasárnapot.
u.i: Köszönöm mindenkinek a visszajelzést a múlt hétről, hogy miért nem jött vasárnapi Blog vagy mikor fog jönni. El sem hiszitek, hogy a hiányának a jelzése, mennyi energiát adott a folytatáshoz. Köszönöm!