godach

godach

Vasárnapi Blog #021

Link másolása
Játszd a szereped, avagy milyen legyen is a kaszt?

Jó Reggelt!

Életemben nagyon kevés szerepjátékot vittem végig (relatív ahhoz képest, mennyi mindennel játszottam) de az első igazi élmény az egy AD&D világban játszódó, asztali szerepjáték volt, tacskó koromban. Ezt az élményt áldásként valamint átokként is őrzöm, és mindjárt mesélem is, hogy miért.

Igazán népes csapattal kezdtünk ebbe a kalandba, amiről előtte a "nagyfiú egyetemisták" egész héten meséltek. Felvázolták, mi a feladata egy mesélőnek és a játékosoknak. Nekem, még a több oldalú dobókockák is hihetetlenek voltak, nemhogy az, hogy relatív akármit csinálhatok benne. Alig vártam a szombatot részben mert marhára kíváncsivá tett a dolog részben pedig a haverommal együtt, nem sokan mondhatták el magukról, hogy alig kicsivel a tízen túl, huszonéves egyetemistákkal játsszon együtt.

A végén én egy félszerzet lettem, aki tolvaj. Egész héten olvasgattam a karakterlapot amit kinyomtattak nekünk a nagyok és próbáltam felkészülni a szerepemre, ami nem volt olyan egyszerű mint gondoltam, de hamar belejöttem és azonosultam a karakteremmel. Mi ketten félszerzet és ork harcos míg az egyetemisták mágusok lettek.

Olyan szinten megtetszett a karakter, hogy rövid időn belül félrehívtam a mesélőt, és szanaszét lopkodtam még a társaimat is. Kölcsönt adtam nekik (a saját pénzükből, a Szürke Szamár fogadóban hehe) satöbbi. A történetünk egy időhurokban játszódott, amikor minden nap újraéltünk egy bizonyos napot (a későbbiekben mesélek erről, ha valakit érdekel) és aztán hetekig összeültünk még, míg befejeztük a történetet. És ezért mondom, hogy átok is ez és áldás is.

Ha valaki ilyen összetett és interaktív szerepjátékon keresztül ismerkedik meg a stílussal, akkor nagyon nehezen fogja megtalálni a számításait egy videójátékban, legyen az bármennyire is jó vagy kiemelkedő. Minden játék akaratlanul hátránnyal indul de bár nekem sikerült ezt a mércét eltörölnöm, mégis sokszor van hiányérzetem. Áldás viszont, hisz itt értettem meg az RPG lényegét, varázsát és szépségét.

Azóta viszont, bármivel vagy bárhol játszom, akkor ha egy mód van rá, íjásszal vagyok. Imádom a suhogó nyílvessző hangját, a csukját amit általában hordanak és mivel nem igazán szeretek berontani a tömegbe, azonosulni is sokkal könnyebben tudok vele. Ha nagyon muszáj, akkor is egykezes kard, pajzs nélkül de ha van rá mód akkor azért az íj az ott fityeg a hátamon.

Valószínű, hogy emiatt lett sikersorozat nálam az Arrow sorozat is és emiatt csípem Robin Hood-ot vagy akár a Rambo 4-ben az íjászkodást és sorolhatnám napestig. Viszont, amire sosem tudtam rávenni magam, az a mágus. Tekercseket, rúnákat néha szeretek használni, de maga a mágus karakter nem igazán érdekel, pedig tudom hogy piszok erős és pusztító tud lenni.

Emlékszem, amikor nagyban nyomtuk a Gothic II-t és elhozta a haver a mentését, akinek egy tűzmágusa volt. Csak lestem, hogy az ork táborban hogy sarokba állította az orkokat és szedte darabokra a több tucatnyi csoportosulást. És igazából, nem mondom hogy nem tetszett, sőt nagyon is de nekem valahogy nem. Persze a csapatban szívesen látom a mágusokat és varázslókat, de személy szerint nekem mákos tészta (ahogy Ernő haverom mondani) amit viszont nem szeretek.

Igazából a mágiával az égvilágon semmi bajom, csak én nem szeretem csinálni. (Kivéve az Arx Fatalis, mert ott nagyon menő). Viszont a felruházott fegyvereket és tárgyakat nagyon szeretem használni is és gyűjteni is. Emlékszem, hogy a Diablo II-ben még a szettek gyűjtése is nagy élvezetet okozott. Ha pedig mindenképp harcost kell csinálnom, akkor mindenképp amolyan hibrid tolvaj és kardvívó keveréket próbálok megalkotni.

Igazából, nagyon válogatós vagyok ilyen téren. Nem szeretem a mágus karaktert, nem szeretek pajzsot használni. Lopakodni viszont igen és ha kicsit látványos, akkor nincs gondom a közelharccal sem, de ha már eddig "fajul" a dolog, akkor inkább a dupla és kisebb kard, mintsem kétkezes fegyverek. Nem igazán csípem a bárdokat és baltákat sem. Apropó a tőröket sem, tehát így a sima tolvaj kaszt is kilőve.

Nehéz így megtalálnom azt, amire igazán vágyok mert bár nagyon sok játék ad több lehetőséget, hibrid tehát a saját számízének megfelelővel igen nehéz haladni. Igazából tudom, hogy ez a saját hibám vagy akár nevezhetjük finnyásságnak is. Viszont, meglepően elkezdett érdekelni minden, ami szerepjátékkal kapcsolatos és újra fellángolt a szerelem.

Most kezdtem a Baldur's Gate első részét, amit párhuzamosan játszok a Dark Messiah of Might and Magic játékkal, ahol szintén íjász vagyok és vettem egy 180 fokos fordulatot. Nemcsak, hogy női karakterrel kezdtem (amire a lassan 30 éves pályafutásom során még nem volt alkalom) hanem ha lúd, legyen kövér címszóval egy mágus karaktert raktam össze benne. Érdekes, hogy az utánaolvasás és információgyűjtés miatt, majdnem egy óra volt az, hogy csak ezt az egy karaktert megtervezzem és mondanom sem kell, piszkosul tetszik.

Alig nyújtottam bele a nyelvem a Warhammer 40k univerzumába és mivel a fantasy sosem volt erősségem, azt hittem a "sima" Warhammer sosem fog érdekelni, most elkezdtem nyitni afelé is. Azt hiszem érdekes korszaknak nézek elébe.

Ti milyen kasztot szoktatok választani és miért?
Mi volt a legemlékezetesebb RPG élményetek?
Mi volt a kedvenc RPG játékotok?

8.
8.
Kratoska
Akármilyen RPG, csakis bérgyilkossal vagy specialistával!
7.
7.
godach
#3: Megmondom őszintén, nagyon érdekel a Tesó, de egyszerűen nem merek belekezdeni. A Morrowindbe irgalmatlan sok órát tettem bele, itt pedig a lehetőségekből fényévekkel több van. Félek, hogy nagyon rákapnék.
6.
6.
godach
#2: Érdekes mert sosem voltam oda a lovagokért de pont a Diablo 2-ben azzal voltam. A zúzó fegyvereket sem igazán szeretem, de ott jól működött a buzogány. Igazi op karakter lett, amivel Hell fokozaton (ha jól emlékszem) is végigtoltam. :)
Kíváncsi is lettem a háromra, te játszottál vele?
5.
5.
godach
#1: Engem most kapott el megint ez a láz. Nemrég lenyomtam az Arx Fatalist, most pedig a Dark Messiah-t tolom, de még mindig keresem az igazit. Jók meg minden, de van valami ami hiányzik.
4.
4.
Diabolis83
Oh, az öreg M.A.G.U.S.... :D Az Arel-hitű fejvadászom örök emlék marad... A többieknek is :D Miután szépen kidolgoztuk a csapdát, lefizettük akiket kellett, elfoglaltuk a tökéletes pozíciókat, csak várni kellett volna, míg a célpont besétál a csapdába. Ellenben ha már Arel-hit, a fejvadászom a pali felbukkanásakor egy afraid üvöltéssel azonnal lerohanta a bandát... Hatalmas mészárlás és két karakter halála lett belőle :D :D De a szerep az szerep, nem tehettem róla. De ettől még kicsit megvertek a srácok :D
3.
3.
andy976
Haho, The Elder Scrolls online-t tolom, van egy nightblade karim ijjal es ket egykezes karddal. Staminaval tamadok, magikaval lathatatlan tudok lenni ugy 15 masodpercig, ami garantalja a critical damaget. Nagyon jo moka vele kuldizni, hatalmas a PvE vilag, az npc-k beszelnek, a tobbi jatekos nem tud hozzad nyulni ha nem akarod. :)
2.
2.
Aanash
Anno a Diablo 2-ben csak a barbárral mentem, nagy igènyem nem volt, csak egy nagy bárd, aztán minèl nagyobbat ütni.
Aztán a Guild Wars 2-ben csináltam először egy íjászt ami elsőre nem jött be úgyhogy csináltam mèg pár karaktert.
Aztán rájöttem arra, hogy az íjász a nekem való, ugyanis nagyon nem kedvelem a közelharcot.
Nemigazán játszom ezen kívül rpg, vagy hasonló játèkkal, maximum a Destiny 2, de ott is a távolsági harcot erőltetem.

Èn inkább lopakodok vagy egyezsègeket kötök, ès csak akkor harcolok ha nagyon muszáj.
Egyszerűen utálom ha hülyegyerek módjára egymás arcába rohannak az emberek ès lőnek èsz nèlkül mindenre.
1.
1.
DragonBleacPiece
Amikor megjelent a Might and Magic VI: The Mandate of Heaven, kb 2. vagy 3. osztályos lehettem, és volt egy A és egy B osztály. Én az A-ban voltam, de a legjobb barátom jóban volt a B-esekkel, és valamelyikük megkapta a játékot. Úgy alakult hogy meghívott az említett barátom magához, és jött a B osztályos is a játékkal, feltelepítették a gépre és nyomatták (tisztán emlékszem a falon volt egy poszter 2 csontvázról akik doggystyle szexeltek). Nekem nem volt számítógép otthon mert szegények voltunk, és valami elképesztő nagy csoda volt amit ők műveltek. Egymás mellett ültek a gép előtt, egyikük a billentyűzetet irányította és kalandozott a világban, másik az egeret használta és managelte a karaktereket, inventoryt stb. Kis összeveszés volt csak a repülés varázslat elsütése után, mert mindketten akartak repkedni, de hát ez tök természetes hiszen repülésről beszélünk :D Nah én nem lettem oda engedve a géphez, de hatalmas élmény volt az egész, mikorra lett számítógépem első dolgom volt beszerezni a játékot.

Kicsit félve mondom hogy a kedvenc rpg játékom az a beholder kft-s Hatalom Kártyái volt, ami az egész általános iskolai és korai gimis éveim beragyogta. Minden héten a Menedék nevű fantasy boltba jártam és a pénzem kártyákra költöttem, és a 200 forintos Alanori Krónika szerepjátékos újságra (amihez járt egy ajándék kártya). Az évek alatt összegyűlt 3 cipősdoboznyi kártya, és heti szinten összeültünk a haverokkal a mackós játszótéren a bécsi kapu téren és a pingpong asztalokon játszottunk. Nekem Morgan tanítványa élőholt paklim volt, és 100%-ig biztos vagyok benne hogy a mai napig onnan ered az élőholt lények iránti szeretetem (már amennyire szeretnivalóak lehetnek a dögök, de diablo 2-ben volt vagy egy tucat summoner nekromantám, és heroes játékokban is azt részesítettem előnyben.)

Manapság én tipikus lovag karaktereket szoktam indítani, pajzs és kard, vagy kétkezes kard a háton pajzs nélkül. Van valami ami mindig is vonzott a lovaglétben, és ez az a kaszt amivel teljesen ki tudom élni a középkori fétisem. Amit nem hittem magamról hogy érdekelni fognak játékok ,azok a különféle dungeon crawlerek, most azok tetszettek meg nagyon, bekuporodok a képernyő elé, kint jeges hideg és szél, -13 fok, én meg a meleg szobában derítem fel a labirintusokat :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...