Egyszerűen nem az én világom. Biztonságosabbnak érzem magam négy kerékkel alattam és tetővel fölöttem. Nem is vonz a motor iránti szenvedély sem, talán ezért is van az, hogy a Superbike 2005-2007 vagy hasonló években megjelent része óta, nem igényelt a lelki világom motoros játékot. Most az MXGP-t beizzítva teljesen felelevenedett bennem a két keréken való száguldozás érzése.

Tesztem megfogalmazását, a karrier mód megkezdése és az első két pálya befejezése után kezdtem el. Élvezettel vettem tudomásul, a szűkös kameranézetek között ott a nekem való. Szám szerint kettő van. Az egyik a szokásos amikor a motorost látjuk magunk előtt, a másik pedig a belső nézet. Utoljára PSX-en, a Downhill Mountain Bike játékban élveztem ennyire két kerekű járgányon a belső nézetet. A kamera remeg mint az állat mégsem zavaró. Ráhajtva a saras, salakos buckákra az x360 joy még a rezgésével rátesz egy lapáttal. Mint mondtam, nem vagyok nagy motoros játék rajongó mégis hamar ráéreztem az irányításra. Mint kezdő száguldó donor, easyn indítottam a játékot. Eltaláltam. Arra pont jó, hogy három-négy bukással a nyakadban lihegve de beelőzz mindenkit. Az izgalom megvan még easy fokozaton is, viszont nem frusztráltan könnyű. Ténylegesen szórakoztató. A motorok hangja recseg ropog, gondolom ilyennek kell lennie. Egy vérbeli fél arcade játék, amit lehet a szimulátor rajongók megvetnének, de az olyan embereknek akiknek még csak egy név sem ismerős a brigádból mindenképp elég. A játékban legalább 14 pálya helyt kapott a Motocross versenysorozatból, és több mint 60 féle motorral nyomulhatunk.

A karrier mód pontozási rendszere nagyon tetszett. A gyakorlást kihagyva, ha rögtön a qualify-re ugrottam, három kör alatt sikerült kiérdemelnem a pole pozíciót. Jó helyről indulva, pedig meg is nyerhettem a versenyt. Érdekes módon, valamiért a második verseny, mindig nehezebbnek tűnt egy kicsit. Ha kétszer megnyertünk egy versenyt egy pályán, akkor 50 pont ütötte a markunkat. Na most a karrier módban, nekem a következő pálya végére kellett 47 pontomnak lennie, ahhoz hogy nevezhessek a harmadikra. Ez már az első pályán megvolt. Már az Undergroundban is utáltam, hogy mindig elsőnek kell lenni, hogy tovább juthass.

A rezgős joy előnye.
Kitérve az irányításra, nem nehéz és hamar szokható, viszont....
viszont lehet ha nem 360 joy-al nyomom akkor kivágom az egész játékot a francba.
Az elején ráéreztem a motor irányítására, csúsztatására hisz a joy rezgésének erőssége figyelmeztetett, mennyire erősen fékezhetek vagy meddig engedhetem a motor farát. El képzelni nem tudom, hogy oldható ez meg billentyűzeten. Nem beszélve az analóg erősségének hiányáról.

Grafikailag sincs különösebb baj vele, igaz 2014-et írunk és a pixelfanboyok jönnek majd úgyis a csúnyaságával és bugok vannak rendesen. A sárvédő pattogása rettentő jól néz ki belső nézetből. Viszont amikor a motor áll, akkor már kicsit ciki. Pedig előfordult, mint ahogyan az is, hogy a sofőrünk is úgy rezgett rajta mint akin épp a 230 megy át. Amikor a motorról leesünk, nem ritkán a sárba is a textúrán túl landol, de ezek mind ilyen szőrszál hasogató kicsiny dolgok, amiket egy AAA-s játéknál megemlít egy ember, de egy ilyennél főleg hogy a játékélményt nem rombolja, így szemet hunyhatunk. Összességébe a játék egy olyan célközönség számára, aki tövéről hegyére állítgatni akarja a motort és a vérbeli szimulátort keresi benne annak lehet nem, de egy olyannak mint én, aki motoros játékkal akar játszani és nem motort vezetni akar megtanulni, annak mindenképp szórakoztató és megéri a 10/7,5 pontot.
És egy 7 pontos játékkal, már bőven el lehet szórakozni.


Meg lehet köszönni a Milestone S.r.l. akik a Superbike, MotoGP és WRC sorozatokért felelősek. Jó kis motocross játékot nyomattak ide nekünk.