Sajnos amikor szóba kerül az Assassin's Creed, nem a legjobb, legszebb vagy legkiemelkedőbb játék jut eszembe róla. Inkább egy tyúk ami a világháló nagy farmján most a legtöbb arany tojást tojja. 7 év alatt, több mint húsz rész jött ki, különböző platformokra és különböző stílusokba. Nem olyan régen volt, hogy megláttam az első teasert, amiben Altair rótta Jeruzsálem házainak tetejét. Bár nem tartoznak a kedvenceim közé az ókori/középkori cuccok azért a javának adok egy esélyt. Itt pedig pont valamelyik Hitman rész extázisában voltam és minden jel arra utalt, hogy kapunk egy ahhoz hasonló játékot, nagyobb szabadsággal és mozgáskultúrával. Tévedtem.

Assassin's Creed: Bloodlines -PSP


Bár többször is próbáltam, valahogy egy-két óra után unalomba fulladt, majd jegeltem is a játékot.Egyik nap, épp a Konzol magazint olvasgattam munkába menet a buszon, amikor megakadt a szemem az Assassin's Creed III. részének tesztjén. Mivel tisztában voltam a játékkal, és az első rész korlátozott lehetőségeivel és ingerszegény környezetével így érdekesnek találtam a vadászatot és hasonló "egyébként értelmetlen" de ha nincs rá erőltetve az emberre, akkor sok szavatosságot adó mellékküldetéseket. Így elővettem a PSP-m és a Bloodlines-al úgy döntöttem elkezdem a franchise-t ha törik, ha szakad. Talán az akkori kedv vagy a III-rész iránti vágy miatt, de hamar magába szippantott a történet, ami a PC-s és nagy testvéres verziók előtt játszódik. Hamar le is pörgettem ezt a részt és meglepően tapasztaltam milyen sok idő kellett, hogy összeszokjak a játékkal. Komolyan mondom a háromnegyede vagy az után tudtam tisztességesen úgy játszani ezt az AC-t ahogyan kell. Beleszoktam az orgyilkos életébe és egyre kevesebb külső behatás nélkül végeztem el a feladataim. Ugyanez volt az utána következő PC-s Assassin's Creed első részével, amibe ugyan hamarabb beleszoktam részben a PSP-s tapasztalatszerzés miatt, olyan hamar unalomba is fulladt. Egyedül Desmond és Altair története miatt fejeztem be, a játék a felétől már érdektelenné vált számomra.

Assassin's Creed II
 Kicsit utánaolvastam a második résznek, kifejezetten lehetőségek terén spoilermentesen. Nagyon megtetszettek a plusz dolgok. Altair páncéljának megszerzése. A villa és annak mellékküldetéseinek és fejlesztésének lehetősége. Azonnal bele is vetettem magam és neki is kezdtem, ellenére annak hogy sem az olasz nyelv, sem a neveik, épületeik, szokásaik, szinte semmi nem tetszik. Az elején unszimpatikus, nyálas, idegesítő főhőst hamar megszerettem. Bár nem világmegváltó történetről beszélünk, élete mégis húzott magával előre. A mellékküldetések kellően egyensúlyoztak az unalmas ismétlődések és érdekes átvezetők között. A palota kidolgozottsága nagyon tetszett és annak fejlesztését jó ötletnek találtam. Bár szerintem közel sem hasonlított az első részhez, mégis jó játéknak könyvelem mai napig. Játékmechanikailag sokkal jobban tetszett az első rész. A mozgásokat és úgy összességében az egészet élethűbbnek éreztem míg a másodikban folyamatosan egy Assassin ruhába öltözött pókembert láttam. Sajnos a játék vége előtt a gyönyörű Uplay megadta magát, a mentésem oda lett a beleölt több 10 órával együtt, így hatalmas haragomban nem is kezdtem újra és jegeltem ismét a sorozatot.

Assassin's Creed III

Amint említettem, érdeklődésem a játék iránt a harmadik résszel kezdődött. Ma is várom, hogy belevessem magam a függetlenségi háborúba. Valamilyen szinten érdekesnek találom a kort és korszakot, valamint az indiánok és kultúrájuk is "közelebb" áll hozzám, mint egy olasz ficsúr. Rengeteg infót olvastam a játékban rejlő lehetőségekről és míg technikailag (bugok stb) és történetileg spoilermentesség miatt, nem tudok sokat a játékról addig tartalmilag nagyon is a várós kategóriában van. Erre tetézett rá az AC IV: Black Flag aminek a kalózai először idegennek, végül egy pár gameplay trailernek köszönhetően, érdekesnek és figyelemfelkeltőnek hatott számomra. Gyönyörű tengerek, saját hajó és a többi. Itt már komoly figyelemmel követtem a sorozatot. Infőkkal, hírmorzsákkal ellátott cikkeket böngésztem, kifejezetten olyat ami nem érinti a játék történetét. Sokan szidalmazták a sorozat évről évre érkező részeit, de engem hidegen hagyott. Úgy voltam vele, hogy itt egy világ, amelyben szinte bárhová elutazhatunk térben és időben, tehát had aknázzák csak ki a benne rejlő lehetőségeket.

Assassin's Creed IV: Black Flag

A Black Flag sem mai gyerek már. Nem próbáltam és kerültem nehogy megtudjak valamit ami tönkre vágná a történetet és így szép lassan a háttérbe szorult a széria. Majd bejelentették az Unity-t, ami ugyan nem nagyon hatott meg a helyszín választása miatt, de mégis elképesztőnek tartottam a hatalmas tömeget és gyönyörű grafikát amit a gameplay-okban lehetett látni. Talán még fel is villant bennem, hogy folytatnom kellene a franchiset egy pillanatra, de abba is maradt. Viszont menet közben, jött a Rogue. Egy templomos főszereplő, aki Assassin volt. Északon. A táj és a főhős kinézete is azonnal megvett kilóra. Maga a történet, illetve a történet ötlete is nagyon tetszett, de amint megnéztem pár ingame videót, tudtam hogy biztosan tetszene a játék. Az AC Unity nagy bukás lett. Mind az Ubi mind pedig az AC rengeteg rajongót és bizalmat veszített. Hál istennek, nem estem be abba a hibába hogy megvegyem, de sok olyan ember szívta meg akik engedtek a csábításnak. Itt és ekkor, azt hittem hogy ha nem is örökre, pár évre jegelni fogják az AC sorozatot. Tévedtem.

Assassin's Creed Rogue

Tegnap ugyanis bejelentették az Assassin's Creed Victory alcímmel ellátott részét, ami a viktoriánus Angliában fog játszódni. Első benyomásom, az volt hogy pofátlan szemét banda és hogy rákattintok már erre a cikkre és én is jól megmondom nekik a magamét. Aztán megláttam az első képet. Imádtam. Sosem érdekelt, sem a kor sem pedig Anglia mégis az első kép nagyon megfogott. De mi a célja ezzel a korai bejelentéssel az Ubi-nak? Hogy-hogy még az előző játékuk patch-eit várjuk erről meg nem csak hogy beszélnek, de már képekkel is reklámozzák a teljesen véletlen kiszivárgott játékukról az infókat. Aztán elhessegettem a gondolatot hogy csak a pénz miatt. Talán azért ez a gyors reakció, mert az Unity már elbukott és nem patch hanem egy új AC játékkal szeretnék visszanyerni a bizalmat? Jó persze, nem azért mert a mi örömünket keresik, hanem mert a pénztárcánk tartalma kell nekik. De! De hátha kicsit észbe kapnának, bár legutóbb is ebben reménykedtünk és bíztunk az Unity-ben. Nem tudom. Talán, rájöttek/rájönnek ők is hogy a tehenet egyszer lehet megnyúzni, de fejni azt élete végéig? Jelenleg az UBi-nak az AC és Farcry játékok pumpálták a vért az ereibe. Ezekben viszont csalódtak az emberek. A Tom Clanc's sorozatoknak elvileg lőttek. A Prince of Persia sorozatokat pedig hanyagolják. Nem tudom mi lesz itt, de szerintem össze kell szedniük magukat. Talán legközelebb.

Assassin's Creed Victory

És a sok fikázó kommentek közül, megmaradt bennem egy. Egy aminek értelme és jelentősége is volt. Méghozzá Torpex megjegyzése, miszerint az a baj, hogy talán mire az Ubi és a fejlesztők észhez térnek, akkorra már szétcsesznek minden kort és annak lehetőségeit. Bár az Ubi elvesztette a bizalmat, az AC-ben még mindig hatalmas lehetőségeket látok. Kína, Japán, a Római birodalom, a Görög birodalom, Perzsák vagy akár pár évtizeddel a Függetlenségi Háború után. Rengeteg lehetőség és potenciál, amit sajnos nem használnak ki. Egy körökre osztott stratégiai játék, amiben jól ismert Assassin-einket csapatban mozgathatnánk. Esetleg egy Mirror's Edge és Dark Messiah keverék, olyan Thief stílusban kicsit. Biztosan lenne igény ezekre a spin off-okra és legalább frissítenének egy kicsit a néven. Viszont érthető az is, hogy nem mernek lépni és újat mutatni. Az emberek rögtön támadnak és ha újítás van az a baj, ha pedig nincs akkor az. Minden esetre, sajnálnám ha az Ubisoft hibájából ez az alapvetően jó történettel rendelkező sorozat eltűnne a süllyesztőben.

Most sokan azt hiszik, én is azok közé tartozom akiket megvesznek kilóra a képeikkel és ígérgetéseikkel. Nem erről van szó, de már csak ahogy belinkeltem a blogba a képeket, az is egy bizonyos fajta tiszteletet hozott elő bennem. Úgy érzem valamilyen szinten, próbálnak ők újítani. Azért végigpásztázva ezt a pár képet, láthatjuk hogy van változás a színhelyek és szereplők, valamint a lehetőségek terén is. Inkább érzem úgy, hogy meg vannak fojtva a fejlesztők. Mintha nem lenne elég idejük és a hajtásban még minden lépésüket is figyelik, valamint minden ötletüket el kell fogadtatniuk. És ha ez úgy működik, mint az írásnál ha megmondják miről írhatsz és még abba is belekötnek, hogy mekkora terjedelmű legyen, mindez rövid határidőn belül akkor még talán érthető is.Jogos a játékosok hozzáállása is, viszont jogtalan csak a fejlesztőket hibáztatni. Patt!