Szevasztok!

Tegnap, a fiammal Ultimate Spidermant nézve, eszembe jutott egy pár gondolat, amit szívesen kitárgyalnék most veletek. Ez pedig nem más, mint a változás, illetve annak pozitív és negatív hatásai. Ahogyan a rajzfilmet lestük, és én az idióta poénokon a fiam meg az idióta apján nevettünk felváltva, azon gondolkoztam, kicsit darkosabb hangulatban, amolyan Batman Arkham széria feelingben, milyen durva kis játékot vagy esetleg filmet lehetne készíteni. Na de jön a kérdés, hogy én, aki azt sem tudja hány fajta Spidey létezik (’mééé többféle van?) hogy jön ahhoz, hogy egyáltalán változtatást kérjen, egy olyan címnél, amit évtizedek óta imádnak a rajongók? Valószínűleg, imádnak mivel hatalmas rajongótábora van. Nekem sem tetszett, amikor a Resident Evilen változtatásokat hajtottak végre, pedig ott még csak pár címről volt szó, nem generációkon átívelő történetről. Ugyanezt el tudom mondani, a Batman rajongóktól hallott, már-már nyavalygós hozzászólásokról, amiben az Arkham Night akcióorgiáira és talán „brutálisabb” Batmanjére panaszkodtak.

A kérdés tehát adott. Mennyit és hogyan szabad változtatni, egy adott szereplőn vagy történeten, ahhoz hogy ez még emészthető legyen a régebbi fanoknak is? Egyáltalán, lehet változtatni? Persze értelem szerűen, nem fognak soha az életben létrehozni egy olyan projektet, ami mindenkinek elfogadható lesz, de készíthetnek olyat, ami a nagy átlagnak az? Értelem szerűen, a hatalmas változtatások, engem is zavarnak. Ilyen változtatás az, amikor Thorból nőt faragnak. Vagy amikor a Zöld Lámpásból, meleghógolyót, akikkel egyébként nincs bajom, de nem azt a réteget töltik be, akikre büszkének kellene, hogy legyünk vagy fel kellene rájuk néznünk.

Ezek azonban hatalmas változtatások. Amiket talán senki gyomra nem vesz be, viszont az enyém jó gyomor. Így nagyon sok olyan dolog van, amire érthetetlenül nézek, miért is nem tetszett a többieknek. Ilyen például az Alone In The Dark 2007-es része. Túlélő horror volt vegyítve, TPS és FPS akcióval. Félig nyitott világban, ami (szerintem) rettentő móron összhangba volt és pont megfelelő módon volt vegyítve. Viszont ezzel a véleményemmel, abba a kicsi táborba tartozom, akik az előző részeket nem ismerték. Így jómagam hatalmasat csalódtam pozitívan a játékban, míg az ellenzéki jóval nagyobb tábor felől csupán, csak a fröcskölődő negatív visszhangok dübörögtették a fülem.

Így van ez a filmek terén is. Péntek 13, Rémálom az Elm utcában, de még a Dredd is tetszett. Amin viszont kiakadtam, az megmondom őszintén a Total Recall volt. Egyszerűen nem értettem, mi nem tetszett az embereknek benne. Természetesen a Rebootról beszélek. Ugye az alapkoncepció adott volt, amin persze változtattak, de csak annyit, hogy ne ásítozva nézze végig az is aki az eredetit ismerte. 

/Spoiler/ Ott volt a jelenet, amikor az „arcelrejtőkészülék :D ” miatt lebukott a főhősünk. Míg az eredetiben, egy kövér nőt utánzó gépezet hibásodik meg, addig az újban egy szinte ugyanolyan nő, amit persze várunk, hogy átalakuljon, kényelmesen áthalad és a mögötte lévő fickó, lesz a mi emberünk. Ezek, olyan méltó módon tisztelgő utalások az eredeti filmre, amit kellő kép tisztelni is kellene. Van még egy jelenet, amikor egy üveglapon ugranak át. Egy az egyben megegyezik az eredeti és újraalkotott verzió. /spoiler/

Adaptálásnál, már kicsit másabb a helyzet. Bár, elég sok filmet, játékot el tudok képzelni, amolyan „mi lett volna, ha?” Helyzetben, azért itt is van egy határ. Élő példa erre a Resident Evil, amit filmnek, jónak, míg játékadaptációnak, bűn rossznak tartok. És, vissza is tértünk ezzel a lényegre. Egészen pár évvel ezelőttig, győzködtem az RE fanokat (az új generációt persze) hogy higgyék el, az eredeti varázsát sem a négy, sem pedig az utánuk következő, nem tudja felül múlni. Igazam volt? Úgy éreztem igen. Azonban nem egyszer fordult elő már, hogy tévedtem és erre megfelelő módon világított rá egy másik beszélgetés. Egy játékról, amiben régi rajongók próbáltak győzködni engem, hogy hagyjam a fenébe a 2007-es Alone In The Darkot, mert az gagyi, stb és próbáljam ki a régebbieket. Én meg persze pislogtam, mint hal a szatyorban, majd mosolyogni kezdtem és mérlegeltem, milyen is lehet hallgatni azoknak engem, akik az új Residentet preferálják jobban.

El is értünk tehát a lényeghez. A feldolgozás, átalakítás vagy nevezzük bárhogy, igen szubjektív eredmény. Mint ahogy mondtam, ez nagyban függ attól, hogy az alapkoncepcióhoz mennyire nyúlnak hozzá. Mennyire változtatják meg, gyökeresen. Na meg persze, hogy a célközönség mennyire ragaszkodik az alapokhoz. Fantáziadúsan, befogadva az új dolgokat vagy görcsösen konzervatív módon, minden egyes hajszálhoz ragaszkodva. Fontos dolog még, szerintem a tálalás is. Bár nem biztos, hogy sokan látták, nekem erre élő példa a Justice League: The Flashpoint Paradox.

/spoiler/
Itt gyökeresen visszanyúlnak évtizedekre, és 180 fokos fordulatot vesz a főszereplők élete. Nem Bruce Wayne Batman, mert Ő meghalt a lövöldözés során. Thomas Wayne, és mivel a bosszú elvakította, Batman nem egy szuperhős karaktert tölt be a filmbe, hanem egy vérre szomjazó igazságosztót, aki ugyan ártatlanokat nem, de a bűnözőket elég szépen lerendezi, nem törődve azok testi épségével. Nem veti meg a lőfegyverek használatát sem. Nekem nagyon tetszett, holott lehet a főbb rajongó tábor, meg is lincselne e mondataim miatt. Számomra a legjobban sikerült animációs film, mióta láttam. /spoiler/

A GOLD adta lehetőséget kihasználva, az új Tomb Raidert játszom most. Remek remake. Bár, nem voltam sosem TR rajongó és úgy igazából az ezelőtti xy számú és nevű játékok sem fogtak meg igazán, ez minden tekintetben a kedvencemmé vált. Ez az egyik példája, amikor a régi és új rajongók is kedvező fogadtatásban részesítenek, egy újragondolást. Tehát, megvalósítható csak kellő odafigyeléssel kell kezelni? Talán. Én legalább is azt mondom, hogy ha hűek, az alaptörténethez.
Példálózhatnék, akár az új Mortal Kombattal is, mert példaértékű, ahogy egybegyúrták és a korunkhoz hű technikai megoldásokkal adagolták, az első három rész történetét és karaktereit. Én azt mondom, ilyen egy Reboot.

Vannak azonban olyan dolgok, amiket nem szabad erőltetni. Az idővel, az igények is nőnek. Változnak a játékmenetek és a lehetőségink is. Huszonöt éve, még elég volt, két gomb és egy D-pad is a konzolunkhoz, ma meg el sem tudjuk képzelni még a két analóg kar (isten áldja, aki feltalálta) nélkül sem. Ilyen játék a Resident Evil is, aminek, újabb részeinek még csak most adtam esélyt. Persze nem azt mondom, hogy ezt az akcióorientált vonalat kell követni, de ma már nem lenne életképes, egy város egyik végéről a másikra, négy darab sakkfigurát hurcolni, ott egy sas emblémát kapni érte, amivel mehetünk vissza megint a város végére, ahol végül sikerül kinyitni egy ajtót és így meg tudjuk kerülni az utunkat eltorlaszoló égő autót. Talán célszerűbb lenne, egy porral oltó készüléket keresni, és eloltani a tüzet, majd átmászni az autónkon.

Tény, ami tény vannak olyan programok, amik kiáltanak a reboot-ért és a mai technikai lehetőségek megvalósításáért. Vannak, azonban olyanok, amikhez nem szabad nyúlni (főleg nem két év után). Számtalan lehetőség közül választhatnának a tervezők, hogy egy másik történetet ismerjünk meg egy adott anyagról, nem megalázva, megerőszakolva ezzel az eredeti történetet. Itt jöhetne képbe a Star Wars univerzum, aminek játékai 20%-a ha kiteszi az adaptációkat, és mégis sikeresek azok is, amik semmilyen formában nem tartoznak az alapkoncepcióhoz.

És, hogy kaphatok e egyszer, egy darkos pókember történetet vérrel és élethű történettel? Talán, bár kicsi rá az esély. Látható, hogy a Marvel filmek és sorozatok, nagyban próbálják kerülni azt a világot, amit én teremtenék. Talán, jogosan lennének felháborodva a rajongók is, ha a jókedvű pókemberből és az idióta beszólásaiból és fa vicceiből, inkább csinálnék egy bosszúszomjas igazságosztót, aki elvesztett mindent és mindenkit. Ki dönthet a sorsukról? Ki mondhatja meg, mi érdemel újragondolást? A teremtőjük, a fanatikusok, vagy mi? Esetleg a közvélemény kutató, aki beszámol a napi, heti trendiről? Nem tudom. De úgy érzem, a fantáziám azért van, hogy néha szabadjára engedjem, hadd lengedezzen a világok és dimenziók, esetleges lehetőségek között.

OFF:

Ezúton pedig szeretném megemlíteni, a folyamatosan bővülő Ultimate Gamer Klubot, amibe feltétel nélkül csatlakozhat mindenki, aki szereti olvasni az írásaimat. Hétről-hétre bővülő, mit játszottál a héten bloggal jelentkezem minden vasárnap, de tervben van, hogy az ehhez hasonló blogaimmal, amik az aktuális és tiszavirág életű fellángolásaimat, gondolataimat tartalmazza, ott osszam meg veletek, ezzel nem el véve a helyet, a többiek elől. De akár, csak egy könnyed dumálgatás a játékokról, ha vonz, már jöhetsz is.

(sajnos a klub funkciói, nem épp a legjobban működnek. A fissítése is elég gyatra így senkit ne tévesszen meg, hogy a hozzászólások száma 0. A blog szekcióba, majd a blogokba belépve, viszont már látható, hogy van élet a mások oldalon is.
Kellemes szórakozást mindenkinek.)

Köszönöm a figyelmet...

...Játsszatok!