Szevasztok Gamerek!

 Sok minden érdekelheti az embereket, és ezernyi hobbi közül választhatunk. Számomra azonban, a sport pont az a dolog, amit teljes egyszerűséggel, lustaságból utálok űzni, valamint még nézni sem szeretem. Azonban, ha egy jó sportjátékról van szó, nem tudok ellenállni neki, mindegy mi legyen az. Az egész a Nintendo masináján a Track & Field nevű játékkal kezdődött. Nem tudom, rémlik e nektek, vagy mond e a név valamit, de a lentebb beillesztett kép talán többet fog segíteni.

Távolugrás, hármasugrás, 100m, gátfutás és isten tudja már, mik voltak benne, de arra pont elég volt, hogy az atlétikára kiéhezett játékos gyerekeket lekösse a tv elé, és az A+B gombot, egyszerre, egymás után vagy épp össze vissza nyomogatva, összemérjék a tudásukat. Ilyen és ehhez hasonló mozdulatokkal döntöttük el mi is a haverokkal, ki is a gyorsabb vagy erősebb a NES virtuális olimpiáján.

NES-en volt még, az Ultimate Basketball, NBA játék, amivel rengeteget toltuk. Azóta sem kötött le egyetlen kosárlabda játék sem annyira, mint ez. Rengeteget keménykedtünk egymás ellen, és tényleg fergetegesen szórakoztunk. Valamint ez volt az a játék, ami sok minden mellett a szabályokat is megtanította velünk nagy vonalakban. Aztán a sokak által ismert Soccer volt a menő nálunk, szintén NES gépen. Egy egyszerű focis játékról van szó, pár ország "válogatottjával", inkább csak címerével. Arra azonban tökéletesen elég, hogy a hidegben vagy esőben focira felkészülve, a gép előtt verjük szét egymást.

Apropó szétverés. Itt jön képbe a Nekketsu sorozat. Nem nagyon mond semmit? Emlékeztek még a Goal 3 című játékra? Na az is egy Nekketsu játék. Viszont, nem csak a foci, hanem a jégkorong, röplabda és még sok más sportágban törtek be szó szerint a játékvilágba. Lényegesen nagy húzóerő volt, hogy nem csak a gép ellen, vagy ketten, hanem akár négyen is játszhattuk a meccseket, akár ketten a haverral a gépek ellen. Természetesen a remek animációk és a bunyó tette kiemelkedővé ezt a játéksorozatot, amit egyébként ma is szívesen előveszek.

Mint ahogy minden fejlődik, így a játékipar is. Beléptünk a 3D világába, és elvarázsolt minket a World Cup '98. Te jó ég, hányszor csendült fel a Tubthumping - I Get Knocked Down. Élethű mozgások, szinte tökéletes mesterséges intelligencia. Kerek labda és mozgó háló jellemezte akkor. Most..... hát, most megnéztem egy videót és mosolyogtam egyet.

Bár a FIFA láz, nem nagyon kapott el, mai napig nyomom egyes részeit, ami számomra annyit jelent, hogy 10 év alatt elég kettőt beszereznem belőle. Azokat azonban rongyosra játszom.

Igaz, nem most nem egy sportszimulátornak készülő alkotás következik, de az adrenalint rendesen fellőtte a Tony Hawk's Pro Skater 2, extrém sport rajongóinak és deszkásoknak kedveskedő játék. Többek között a trükkök neveit is innen tanultuk meg a haverokkal. Az addig teljesen ismeretlen Tony Hawk és Bam Margera állatokat is itt ismertük meg, akivel egyébként a Jackass-ban is találkozhattunk. Valamint, ami miatt sosem fogom elfelejteni a játékot, hogy megismertette velem a Papa Roach (deszkáspunk?) stílust és annak adrenalin növelő hatását.

A következő azonban megint egy EA games játék, a Fifa 2002 volt. A World Cup 98 után, nekem hatalmas előrelépés volt. Nekem mai napig, gyerekkorom legkedvencebb MU csapata a 2002-es, olyan sztárokkal mint Solskjær, Beckham, Giggs, P. Neville és az akkori nagy kedvencem Ruud van Nistelrooy. Sokaknak talán nem mondanak ezek a nevek semmit. A focihoz értőknek, talán még kevesek is. Nekem azonban (mivel a focihoz nem értek, nem űzöm, nem nézem) az akkori legjobb focis játék, keresztes lovagjai voltak.

Aztán, elérkeztem egy pontra, amikor kezdtek kevésbé érdekelni a sportjátékok. Vagy kevésnek tartottam őket (évről-évre ismétlődtek) vagy csak egyszerűen a megvalósítás nem tetszett, így nagyon sokáig csak az F1 Challenge '99 - '02 volt a favorit nálunk. (mindkettő sorozatba F1 és FIFA bátyám rajongása a sport iránt, vitt bele) Bár százszor levertünk egy-egy pályát, mindig tudtunk egymásnak újat mutatni. Nevetséges talán, és lehet még hihetetlen is, de a törést kikapcsolva, pár falsúrolással verettünk le, egy kört a Monte Carlo-n, becsukott szemmel, már a vége felé.

Közben, pár kipörgetett Tony Hawk játék után, megállapodtam, majd elég soká leragadtam a Dave Mirra Freestyle BMX-nél. Érdekes, hogy sem a BMX-et sem pedig a deszkát nem próbáltam a való életbe. Ez a gém azonban, piszokul megfogott és kiélveztem azokat a pillanatokat, amiket a való életben nem tudtam.

És ideért hozzánk is Hajdú B. István és Faragó Richárd. A Fifa '07 első indítása után, majd elolvadtunk. Mivel a 2002-es FIFA után számomra ez következett, szomorúan tapasztaltam, hogy a nekem oly kedves Manchester United teljesen megváltozott, így mondanom sem kell, hogy Lizandro Lopez és Ricardo Quaresma társaságában az FC Porto csapatával új szintre lépett a foci mániám és tudásom. Annyira felkentük magunkat, hogy a (emlékeim szerint 107 darab) kihívás közül, mind a százhetet megcsináltuk, olyan feladatokkal, mint a "lőj gólt kapussal, világklasszis szinten".

Már magam sem tudom, hogyan vagy miért de az addig teljesen érdektelen, Golf kezdett el érdekelni. Bár, éveken keresztül játszottam vele, valamiért a Tiger Woods PGA Tour 2008 fogott meg a sok rész közül leginkább. A karakterek személyre szabása és az "időutazás" is nagyon tetszett benne. Hónapokig fenn volt a gépen és rengeteget ütöttem a játékban. Bár, mindig jobban szerettem a minigolf és arcade jellegű játékokat, ezzel is remekül el lehetett lenni.

A sokak által szídott RTL GAMES hozta vissza számomra a váratlan sportszerelmet. Az RTL Winter Games 2007-el heteken keresztül játszottam folyamatosan, úgy hogy nem csak egyetlen téli olimpiát nem láttam, de még a sportágakat sem nagyon ismertem és kényszeresen kapcsoltam tovább, minden olyan műsort amit valamilyen kereskedelmi csatorna sugárzott. Bár, közel sem volt tökéletes, mégis remek szórakoztató program készült belőle, aminél nem is kell több.

Végül zárnám soraim, az F1 2013-al. A rengeteg negatív kritika ellenére is, mai napig tökéletesen el vagyunk vele. Igaz, talán másképp vélekednék, ha 2010 óta, minden részt megvettem volna, de így a több mint 10 éves kihagyás után, amibe azért beleesett egy 2006-os PS2-es Forma 1 játék is, nekem maga volt a Kánaán.

Igaz, akkora sportrajongó nem lettem, hogy meccsekre járjak vagy évről-évre megvegyem a játékok új részét, illetve hűtött sörrel várjak egy-egy meccset a TV-ben, annyira elég volt, hogy megismerjem ezeknek a sportoknak a Herkuleseit, szabályait és megértsem, hogy mindennek megvan a maga szépsége, legyen az egy 360 fokos fordulat a levegőben 5 centire a deszkától, egy blackflip egy nyereg nélküli biciklin, egy 25 méterről rúgott gól, vagy egy madárcsicsergésektől zajos, füves pálya egy labdával vagy egy ütővel.

Köszönöm a figyelmet!
Játsszatok!