godach

godach

Keménykötésűek, avagy izzadjunk együtt!!!

Link másolása
Hogy húzd m*gadba a devilmájkrémtől, megkezdve a dárkszolszig....

Sziasztok

 Nemrég írtam nektek, a nehézségi szintekről, valamint az általam ajánlott, megfontolt nehézségi szint választásairól. Nekem, azok a trükkök bejöttek, és így még szórakoztatóan de kellő kihívást jelentően játszhatok. Na de mi van akkor, ha a nehézségi szint nem választható, vagy csak még az easy is olyan nehéz, hogy néha a motorok a remegéshez, nem csak a kontrollerbe kapcsolódnak be, de folyamatosan zakatolnak a gyomrunkban is. Az idegbaj kerülget, de valamiért mégsem hagyjuk abba. Nem adjuk fel, és nem hajítjuk ki az ablakon a lemezt mint a frízbit. (digitális vásárlók hátrányban) :D

 A gond az, hogy a játék már annyira nehéz, hogy nem csak a mi lelki egészségünk van veszélyben, de már gyakran elgondolkodunk azon is, hogy a beviteli eszközünkbe tegyünk kárt, vagy esetleg a megjelenítőbe verjünk jobbal be egy balegyenest. És semmi nem segít. Néha persze egy szál cigi erejéig pihenünk, majd ebben a hat percben, teljesen újraértékeljük a stratégiánkat. Megfogadjuk, hogy mindent másképp csinálunk ezentúl. A nadrágunkban erősen megkötjük a szíjunkat, már-már annyira, hogy elszorítja a rekeszizmainkat is, hogy ne röhögjük ki saját magunkat, majd frissült erővel és energiával, újra leülünk a játék elé, és a két lehetőség közül, amikor vagy elsőre sikerül az amit addig több órán keresztül próbálgattunk, vagy szarabbul játszunk mint valaha, a második a vészesebb.

Bevallom, régebben volt már, de életem első ilyen játéka a a Ninja Gaiden volt, még NES konzolon. Aztán nagyon sokáig, még csak nem is találkoztam hasonlóval, csak amikor beizzítottam a jó öreg xbox classicom és azon is a Ninja Gaiden BLACK-et kezdtem el pörgetni.

Mai napig nem tudom, mi a fészkes fenéért, de körülbelül három hét folyamatos játék kellett hozzá, hogy megcsináljam. Arra, nem emlékszem, hogy miért is, de betyár nehéz volt. Ennyi maradt meg, és talán az első főellenség, akivel napokig szarakodtam, és nem hittem el, hogy ennyire nyomorék vagyok. Idegesített a játék, mégis volt benne valami, ami miatt újra és úra és újraés úra és újraés úra és újraés úra és újra próbáltam. Azt hiszem mai napig nem találkoztam nehezebb játékkal az életemben, és ha valaki ezt megcsinálta, arra már elismerően bólintottam.

Aztán, jött a nagy Dark Souls mánia. Mindenki bele volt őrülve, majd a második részébe is. Na hát, akkor ezt GoDachnak is ki kell próbálnia. Meghaltam, meghaltam, majd újra és újra meghaltam. Viszont, valamiért itt nem volt késztetés arra, hogy újra meghaljak. Töröltem, temettem persze kellő szitkozódás, átkozódás és csapkodás mellett. Majd, látom, hogy van aki hatszor, hétszer végigvitte. Ki is kerekedett a szemem.

Hatszor - hétszer, baszod, holott, nekem elég volt már az elején kivánszorognom abból a tetves várbörtönből, és amikor az első videót megláttam a hegytetőn, már-már olyan büszkeség töltött el, mintha végig is játszottam volna a játékot. Hozzáteszem, nem vagyok egy béna játékos, hamar beletanulok valamibe, de ez valamiért nem úgy akart menni, ahogy én szerettem volna.

Ezek meg hétszer nyomták végig nyúgémpluszba vazzz!!!


Na akkor, nincs mese, újra kell próbálnom, gondoltam. Ti is gondolhatjátok, mekkora sikerrel. Na ekkor döntöttem el, hogy ha már a fejlesztők szüleinek felemlegetése sem segít, akkor ezt a játékot hagyom én a francba és elismerem, hogy öreg és kevésbé kitartó vagyok már ehhez.

A minap azonban minden megváltozott. Annyira felhozódott a DMC, hogy a régóta itt porosodó HD Collectionomat elő is kaptam. Elkezdtem az első résszel (amit egyébként évekkel ezelőtt még ps2-őn lepörgettem már) és belemélyültem a félig démon, félig angyal Dante történetébe.

Az első reakcióm csak nyersen annyi volt, hogy azt hittem le*pom magam. Természetesen, ez a gondolat, még most a blog megírásánál is erősen motoszkál a fejemben. Kegyetlen, három nap után, az utolsó előtti pályán járok. És egy napja próbálok legyőzni, egy fosos, takonykupacot, ami lézert lő, simán ló, csapkod, szurkál, bekebelez és még a változatosság kedvéért fagyaszt is, és vág is mint a kasza. Minden fél órában, úgy érzem, itt az én időm, de mindig keményen elkeni a számat, de úgy, hogy már már körbenézek magam körül, nem e lát senki, mert annyira szégyellem magam.

Viszont, ha bele döglök is a DMC részek után, a Dark Souls fog következni. Már, úgy érzem, kitanít a játék akkorra, hogy ne csak causual szinten rohangáljak össze vissza. Ha addig, nem az idegbaj, vagy a szívroham visz el, akkor elpusztítok mindenkit Lordranban, mert én kemény vagyok. Démonok, vámpírok de még akár Molnár Krisztián is jöhet. Lezúzok mindenkit.

Vagy nem. Kiidegel ez a játék, komolyan mondom nektek. Na lépek vissza, lenyomom a taknyot.
Nektek, milyen játék volt az, ami rendesen feladta a leckét?

43.
43.
godach
#40: Voltak nehéz pillanatok nekem is. A másodikban a raktáros rész amit mondtam. A harmadik pedig annyira felbosszantott, hogy abba is hagytam. De ez a küldetés, még csak nem is rémlik, és mivel végignyomtam, gondolom akkor sikerült max pár próbálkozás után :)

#41 dcakee
Technikailag is és minden tekintetben jobban tetszett, mint az első rész. Egyszerűen, csak könnyebb volt.

#42 A TOCA Race Driver széria, ezért is nincs rajta a listámon. Valahogy, minden részében volt egy olyan, amit benyeltem. És ugye, ott még flashback sem volt, így egy idő után frusztrálóvá vált.
42.
42.
Caleon
TOCA Race Driver 2-ben volt egy kamionverseny, két kör alatt kellett az utolsó helyről feljönni a legjobb 3-ba. Képtelen voltam rá. Többször próbáltam meg, mint leverni Laurence-t a Bloodborne DLC-jében. Végül összetörtem és kidobtam a lemezt, annyira felhúzott. De ez már jó 10 éve volt...
40.
40.
Nothing
#38: Huh, akkor te valami gamer-god(ach) lehetsz, mert az a misszió a maga idejében legalább akkora "legenda" volt, mint a Mafia versenye. Több külföldi magazint olvastam, amelyben a tesztelők panaszkodtak, hogy nehéz úgy értékelni egy játékot, ha képtelenek végigvinni emiatt a shit küldetés miatt.
Ahhoz képest a raktáras kódorgás számomra sétakocsikázás volt! :)

Persze hozzá kell tenni, én PS-en játszottam. PC-n talán megbocsájtóbb volt a rendszer. De egyébként a Driver 2.-ben általánosságban olyan görény módon csalt a játék, amilyet még nem tapasztaltam korábban - és azóta sem sokszor. :D
38.
38.
godach
#34: Emlékszem a Mafiának erre a pályájára. Sosem értettem, miért voltak annyira kiakadva :D Bár szerintem is nehéz volt, azt hiszem hamar sikerült áthidalnom. Nekem a lófejes rész, jobban megmaradt, mint nehézség.

#Nothing
A Driver 2 nehéz játék volt, de rettentően élvezetes. Az a küldetés nem maradt meg, valószínű én nem szenvedtem ennyit vele. A raktáros rész, na az már annál inkább :D
36.
36.
Nothing
Szóba jött a Driver...hát be kell vallanom, a legutolsó missziót szégyen szemre csalással tudtam csak abszolválni. Lehet, a gamer-pokolba jutok érte, ahol egész nap Shaq Fu-t meg Big Rigs-et kell játszani, de ez van.

A maradék hajamat a Driver 2. végigjátszása során gyűjtötte be a szőnyeg. Emlékeztek a "Chase The Gunman" küldetésre? Megvan a trükkje, amivel jó esetben 1 perc alatt le lehet tudni, de egyrészt, mire rájössz, a tizedik kontrollert is falhoz vágtad, mire pedig sikerül elkapnod a megfelelő pillanatot, hogy kivitelezhesd, már a fejedet is beleverted legalább ötször. :)

Ott van még a hasonló játékmechanizmussal operáló Smuggler's Run 2.
Vannak részei, amelyeket szerintem észak-koreai vallatótisztek programoztak...
35.
35.
Chrysh
#34: +10000000000

Az a verseny basszus!!! Tervezem újrajátszani, mert nekem anno nem jött be a Maffia, de a versenyzés gondolatától már összeszorul a gyomrom :D
34.
34.
Gariss
Úristen kihagytam a legnagyobb klasszikus vért-hugyozok játékrészt, a MAFIA első részében az autóversenyes pálya még a gyengítő patch előtt olyan szinten mocsok nehéz volt, emlékszem még mentéseket is töltöttek fel a netre, hogy azt a részt át tudd ugorni.
Futottak még: Paperboy game boyon; Shufflepuck Café Macintoshon.
33.
33.
DON GONDOCS
#30: Ez a Magical Dropie már az introval megnyert, bírom ezeket az "animál átvezetőket", meg látom jókis platformer részek vannak benne.
A TMNT igen az örök klasszikus, megis érdemli a legjobb beat em up címet.

Nálam az Altered Beast, NG, Kabuki - Quantum Fighter, Contra, Blue shadow, Shinobi, Double Dragon, Batman, Alter echo, adventure island és egyébb játékok maradtak meg élénken többsége a nehézsége miatt, de legalább megérte őket végig vinni. Hiányoznak a jó kis hack-n-slashek Beat 'em up játékok. Sebaj azért akad 1-2 a mostani felhozatalban is. (Remember ME, Darksiders....) Megrendeltem a héten jön a ps3 LotR: War in the North, azzal kiélem magam egy darabig főleg ha lesz kivel játszani online.
32.
32.
kamgecam
Életed legjobb játékélménye áll előtted ha türelmes tudsz maradni a Ds-el.
Bár neked a türelemmel nincsenek gondjaid ahogy elnézem! :)
30.
30.
godach
#29: Kedvenceim:

3 eyes story
https://www.youtube.com/watch?v=cZVrSkndTtw

Magical Dropie
https://www.youtube.com/watch?v=d1tvP7cW0a0

Teenage Mutant Ninja Turtles II The Arcade Game
https://www.youtube.com/watch?v=QMm6NIhJFJ4

Bram Stoker's Dracula, Captain America and the Avengers,
Codename Viper
https://www.youtube.com/watch?v=-puOsVwsSkY
29.
29.
DON GONDOCS
#24: Sajnos a felix kimaradt, de ez a videó tetszett, szerintem teszek vele egy próbát, úgyis kell egy jó kis nehéz platformer.
Nekem csak ehez volt szerencsém hamár rajzfilm adaptáció
https://www.youtube.com/watch?v=gW0dSvriJ9A
https://www.youtube.com/watch?v=8AxUqp9XIM0
Az adbenture island alap. a 4 meg főleg abban voltak a különböző dínók amik bizonyos előnyökhöz juttatak a pályán, de jó is volt
22.
22.
godach
#18: Óóó igen, persze a Driver első része. Azt hiszem, az első pálya után, az utolsó volt a legnehezebb. Valami iszonyat mennyi szenvedtem a "president" elszállításával. A másodikat egyenesen imádtam. Nem tudom megvolt e, de ma már egy ePSXe-vel egyszerű dolgod van, HD felbontásban. Csodás retro feeling és még mai napig élvezetes. Pótold, ha nem volt meg :D
Mafia nekem a történet miatt tetszett nagyon. Az, hogy egy taxis hogy kerülhet bele az alvilágba, mai napig mosolyogva gondolok vissza rá. SPOILER!!! ha nem játszottad a második részt, nagyot üt, amikor a főszereplőkel kell kinyírnod, egy olyan tagot, aki a család ellen fordult. Mondanom sem kell ki az Spoiler!!!
Prince of Persia játékok közül egyel játszottam.

http://nintendolegend.com/wp-content/uploads/2013/04/prince_of_persia_nes_gameplay_screenshot_1.png

Mai napig imádom, de valahogy a sorozat többi része még mindig nem volt meg. Talán, idővel pótolom. Az utolsó bejegyzéseddel pedig tökéletesen egyet értek. Viszont, a blogban felsorolt játékok, pont nem ebbe a kategóriába tartoznak, ezért is érdemeltek ki maguknak írást ;)
21.
21.
DON GONDOCS
#13: Jó olyannal beszélni akinek hasonló tapasztalatai és élményei vannak, egy-egy játékról.
UI a mega driveos lehet nem ugyanaz mint a neses tom and jerry nekem egy agyrém volt. Idő korlát 3 élet, ha egy rajzszögre rálépsz vagy rád esik egy vízcsep annyi. Nekem keményebb volt mint a ninja gaiden XD A chip and dale is jó volt igaz nehéz volt, de csak megvoltak azok erősségei amik végigjátszásra ösztönöztek. Talán még a flienstones és joe and mac volt ilyen istentelen nehéz. Valahogy mindig az ilyen film és rajzfilm vagy a fiatalabb korosztály számára készült adaptációk tűntek(számomra) nehéznek.
18.
18.
drat576
Nekem most hirtelen a Driver első része ugrott be. Persze, ha 28-ból visszaszámolsz odáig akkor egy elég kezdő gamer áll előtted, mindenesetre akkoriban egy-egy küldetés jó nagy kihívás volt benne nekem, de annál nagyobb volt az öröm mikor sikerült. Talán a new yorki autópályás küldetés volt az utolsó, de legalábbis biztos hogy a végefelé, hát nem volt könnyű, de sikerült :)

A Mafia első része szerintem meg nagyon jól volt belőve. Volt benne kihívás, de pont annyi hogy még jól érezze magát az ember.

PoP Warrior Withinben volt még pár nehéz boss (legalábbis nekem :)

(olyan játékokat meg nem hozok fel ahol Nightmare vagy ahhoz hasonló nehézségi szintek voltak, mert egy nehézségi szintet berakni vagy szívatni nem nagy kunszt).
17.
17.
godach
KÜLÖN DCAKEE-nek.
Bevallom, amikor kicsit fáradtabban hazajöttem egy-egy melós napból, vagy csak olyan kedvem volt, mindig kirázott a hideg a depresszív hangulatú hsz-eidtől és a folyamatos nyivákolástól, hogy minden szar. Akkor még nem gondoltam, hogy egyáltalán van ami tetszik is neked, nemhogy valamiért rajongsz is. Külön öröm olvasni, egy-egy ilyen hsz-t tőled, és bevallom, bármilyen idegőrlő Don mellett, a te írásaid miatt kezdtem bele a DmC részekbe is, amik az elmúlt napokban igencsak lekötöttek, és szórakoztattak. Ezért is jár a hatalmas THX neked, és majd a Dark Souls után, külön fizetem a sört, ha mégis tetszeni fog. ;)
16.
16.
godach
#11: Hotline Miami, azon kevés játékok egyike (régebben boishock, gears of war, fable, mostanság nem sok olyan van) amit mindenki szeret én meg valahogyan nem tudok megbarátkozni vele. Sosem volt a grafika az első szempont számomra, de mégis talán ha mobil játékról van szó, jobban bevette volna a gyomrom. Így összességében, egyszerűen fél óra után, sajnáltam a nagy gépeken rászánni az időt. A GoW első részét, Hard-on akartam tolni, nehogy már lemaradjak Yaneztől. Bevallom, nem sikerült, normal lett a vége :D

#12 Gariss
Sokáig vadásztam az Asterix és Obelix cuccokra. A Piff és Herkules képregények mellett, inkább ezeken nőttem fel, mint a Marvel és DC szuperhősök, de aztán valamiért mindig kimaradt. Most meg már nem akarok belefolyni. Olyan ez, számomra mint a Rayman. Vagy belekezd és belemerül az ember fiatalkorában, vagy már nem fogja majd annyira meg, ha később akarja pótolni.
A Lion King-el nagy tapasztalataim voltak, igaz csak sima Nes-en. 5 pálya limitált élet stb.. Nem is tudom hogy maradhatott ki. Mai napig emlékszem, hogy még éjjel 11-kor amikor már rég aludnom kellett volna, még mindig azt toltam és a végén úgy vittem végig. Másnap úgy néztem ki az iskolába, mint akit egész este ütöttek :)
OpFor kimaradt. Nemrég a Dragon Rising-el próbálkoztam, de hasonló a véleményem, mint a Rayman-nél. A GoW 3-nál még nem járok, tehát nem tudok véleményt nyilvánítani. MK-ról pedig órákat tudnák mesélni.
Talán fanatizmus, de életemben a melón és felvételiken kívül, utoljára akkor voltam orvosnál magam miatt, amikor pause módban, este óta várta az mk3-ban Shao Kahn, hogy az igazolást bezsebelve hazajöjjek és legyőzzem ;)
15.
15.
strike19
Én leginkább a TPS és a HnS játékokat szeretem hardon tolni vagy extrém szinten.
Az eddig legjobb hardcore játék élményem a Resident Evil 4-hez köthető.
A másik tán a Tekken 6 Scanio Campagein módja volt hardon.
13.
13.
godach
#1: Többek között, amikor veled beszélek, mindig olyan, mintha egy tükör előtt ülnék. Nagyjából azokat szereted, amiket én, azokat toltad amiket én, amiket meg nem, azokról pont a változatosság miatt jó veled dumálni. Valószínű ezért voltál szimpi már az első alkalom óta, és azért is van mindig miről dumálnunk. Max, csak van pár játék ami miatt irigy vagyok, de az belefér, nem? Olyan volt már az édenben is :D
u.i. : Na takarodj. LoL. Tom& Jerry? :D Végigtoltam. Szerintem a Chip&Dale nehezebb volt :)

#4 Yanez koma ;)
A Souls játékokat úgy képzeld el, mint egy lassított GoW-ot. Úgy hogy a GoW egy arcade a Souls pedig egy szimulátor játék. Alapból tetszett volna, de nem csak a nehézsége, hanem a kezeléssel is gondjaim voltak. Egyszerűen, mintha nem arra akart volna reagálni, amit én akarok. Na és ami még bosszantott... hogy nem úgy mint a GoW nál, hogy az ügyességed a lényeg és a tudásod. Egyszerűen idegőrlő volt, hogy azon múlik minden, mennyi időt öltél bele. Ha tízszer végigmentél egy pályaszakaszon (és nem vesztetted el a tp-id,) akkor összegyűlt annyi, hogy fel tudtad tápolni a hősöd arra a szintre amikor 11x-re már a pálya végi főgenyót is amortizálni tudtad. Nagyon gyűjtögetősre sikerült szerintem, és nem az a fajta, ahol levágsz 100 ellent, és felfejlődsz a pálya végére, hanem inkább 20x 5-öt és úgy. Ez számomra borzasztóan frusztrált.

A hasonlatod viszont, hogy nem szabad ezeket a játékokat félretenni, hanem amolyan addig üsd a vasat míg meleg, elképesztő. Nem láttam még jobban megírva. Mentem is a szürke állományomba ;)

#3 Nothing. Sosem gondoltam volna, hogy nem volt olyan játék, ami ne adta volna fel a leckét, de azt sem, hogy ez pont a TLoUS volt :D
12.
12.
Gariss
Asterix és Obelix Gameboyon: ha nem is az idegrendszerem, de a kezem ment szét, mivel van egy olyan futós pálya, ahol egy gombot kell másodpercenként ötször lenyomni, hogy gyorsan fussál, és ezt kellett fenntartani egy percen keresztül.
Lion King SNESen: Itt a limitált élet volt az ami elvette az eszem.
Operation Flashpoint: A maga idejében a Dark Souls FPS-e. A March Hell számot szerintem mindenki rongyosra hallgatta halálnál.
God of war 3 Chaos mode: A Labirintusnál amikor 10 percig kell ütni az instagibes szörnyeket az sajnos pár hétre feltartóztatott. Volt ott anyázás, sírás, nekibaszomakontrollert a tévének, minden.
MK 2: Kintaro, az egy ütésből leveszem a fél életed megagyökér, hozzá képest Shao Khan piskóta volt.
11.
11.
RangerFox
Hotline Miami egy részénél elakadtam, egy év pihentetés után tudtam csak végigvinni, de akkor már élveztem nagyon. Meg a GoW első részében volt egy ilyen platformer rész, ahol gerendákon kellett végigsétálni, miközben ilyen pengék forogtak mindenütt, na ott nagyon sokszor kellett újrakezdenem. Meg a MK9-ben shao kahn legyőzése volt nehéz, de miután rájöttél a mechanikájára, azután könnyű volt.
9.
9.
DON GONDOCS
#8: Nyugi a vanquish direktora Shinji mikami aki olyan játékokon dolgozott mint a Resi, Dino cryisis (leget innen jöt az ötlet a 3ban van ilyen jetpack), Shadows of the Damned, devil may cry. Amihez hozzányúl instant klasszikus lesz. Mondjuk a Vanquish kicsit rövid lett, kiált egy folytatásért.
7.
7.
Chrysh
Super Meat Boy Hardcore pályákkal
NFS: Most Wanted (a régi) kihívássorozat 1-2 feladata
Star Wars Republic Commandonál is volt egy pár hajtépős rész. Az egyik ilyen az volt, hogy időre kell kijutni egy épületből, amit még időre fel is kellett robbantani és özönlöttek a Droidok.
Aztán az összes roguelike amivel eddig játszottam (Spelunky, Ironcast, Sunless Sea Faster Than Light)
Ja és most majd vizsgaidőszak végeztével még egyszer nekiesek a Dead State-nek. Ezúttal a Reanimated javított változatát próbálom meg A legutóbbi alkalommal abbahagytam a játékot, mert a fél társaság szo bejöttek a zombik és véget ért a játék :D
Meg még talán a régi RPG-k mint a Neverwinter Nights és a KoToR voltak rohadt nehezek. Emlékszem, hogy a Neverwinterbe volt egy rész, ahol egy tárgyalásnál kellett a vádlottat előzetes beszélgetések és félinformációk alapján megvédeni. A cél az volt, hogy mind a három bírát meggyőzzük, hogy az illető nem bűnös. Talán az volt az a pillanat amikor haverral ketten ültünk neki, ugyanis mondtam neki ezt a játékot, hogy itt járok és nem tudok továbbjutni, erre pedig mondta, hogy ő se:D
Persze van még egy két nehéz kihívást tartogató játék csak az a baj, hogy keresni kell már az olyanokat amik normalon is megizzasztanak. Régen ezzel nem volt gond. Azóta úgy csinálom, ahogy Te mondtad, mindent már inkább Hard-on kezdek el.
4.
4.
Yanez
Nem játszottam még a Souls játékokkal, de mondjuk a NG Sigma még itt vár a polcomon, hogy nemsokára elôvegyem, és megnézzem mi is ez a játék. Az egyik legnehezebb felejthetetlen szakasz számomra, az a God of War Ascension-ben volt. A végefelé van egy "liftes" jelenet, amelynek amikor teljesítettem egy szintjét, letörölve a kiizzadt vért, naívan gondoltam azt, hogy ennyi... még csak közel sem voltak a gondolataim az valósághoz. Kb 3 (vagy több) napon keresztül próbálkoztam, de megcsináltam! Természetesen hard-on! Normal-on egyszer elôtte egyszer már kipörgettem, de az meh.

Ezekben a nehéz gémekben az a legrosszabb, hogy nem ajánlatos elraktározni ôket késôbbre, mert addig kell csapatni, míg friss a tudás és közben fejlôdsz. Magyarul, nem szabad feladni! :) Bár az Arkham Origins-ben is belebotlottam egy részletbe hard-on, amit nem tudtam megcsinálni. Na kizárólag ott a féléves szüneteltetés nagyon jót tett, de az azért kívétel, mert annak nem bonyolult a harcrendszere, így könnyen visszarázódsz.

Egyébként szvsz, ha az ember már idegeskedig egy játékon, az már nem jó. Egy játék szóljón a kikapcsolódásról, kellemes laza szórakozásról, ne arról, hogy melyik lábbal rúgjunk a gépbe, vagy hogy megfojtsuk-e az elsô embert, aki mindjárt benyit a szobába. :) Viszont az az érzés, amikor egy ilyen nehéz játékban végre legyôzöd az adott ellenfelet, megfizethetetlen!!!
3.
3.
Nothing
Túlzás lenne állítani, hogy feladta a leckét, de az egyik ok, amiért sehogy sem sikerült megbarátkoznom a The Last of Us-al, az az, hogy már a legkönnyebb fokozaton is iszonyat szenyó a játékmenet.
Persze simán lehet, hogy a vén trottyosban (aka bennem) van a hiba. :)
1.
1.
DON GONDOCS
Ó igen a Ninja gaiden Nes, akik az hiszik hogy a Vjátékok csak gyerekeknek való, azoknak kéne ezeket a játékokat bemutatni, hisz itt nem csak a szórakozás cél, hanem a kőkemény kihívás. De ez a sorozat megannyi elhalálozás után, is arra ösztönzött hogy folytassam mondjuk végtelen folytatási lehetőség volt csak a chaptert kellet újrakezdeni ami a végén már 8-9 külön álló pályára volt osztva 3 főellenfélel, mi ez ha nem merő szadizmus. De ami végigjátszásra ösztönzött az maga a pörgős és kiforrott játékmenet és az akkor újnak számító átvezető videók( bár nekem a japán verzió volt meg) Ezért is örültem amikor megtudtam hogy létezik egy modern verziója a játéknak, és mire megvettem az első gépem beis pótoltam a sorozatot, amiben nem csalódtam remek harc fegyverek ellenfelek, emlékezetes helyszínek, ja de a cutsenek már nem voltak annyira ütősek, de a sorozat mai napig a kedvencem. összegezve mai napig kedvenc sorozatom.
Egy szavazáson ezzel a sorozattal indultam.
https://scontent-frt3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xtf1/v/t1.0-9/12509851_10153948933121180_3071308173500126775_n.jpg?oh=263527e565209036175872b89451a860&oe=57362F96

A Devil may cry sorozattal nem ilyen kellemesek az emlékeim, de legalább megszépültek. Valahol középiskolás időszakban találkoztam a 3 rész pcs verziójával. Ami lenyűgözött az a látványos és kiélezet harc, valamint Dante laza stílusa. Kár hogy akkor nem volt hozzá sok türelmem, meg akkor is yelow módon játszottam (mert nem tudtam mi a különbség) Decemberben beszereztem a sorozatot és sikeresen befejeztem a 3 részt, fantasztikus élmény volt végigvinni még midig yelow módban, így amikor elérkeztem a pálya végi bossokhoz igencsak feszült a melkasom XD A lényeg nagyon bántam volna ha kihagyom a sorozatot.
A Dark souls seriával kicsit sötétebbek a tapasztalataim, egyszerűen nem bírtam lenyelni hogy halál esetén elvesznek a kínkeservesen összegyűjtött tapasztalati pontjaim, így hamar törlésre került. Nemis olyan rég beállított hozzám haver egy halom felesleges x360 játékkal és közte volt a DS1-2, hát majd 1szer ha nagyon unom az életem neki kezdek.
Amúgy legnehezebb játék? nes Tom and Jerry and Tuffy.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...