Sziasztok!
Sokszor felhozódott már a téma, hogy vajon miért kínlódnak a konzolosok a kis féltett kontrollerükkel, FPS, TPS játékok játszása során. Baromira meg tudom érteni a PC-s játékosok hozzáállását, mert sokáig (sőt a mai napig is néha) számomra is sokszor felvetődik a kérdés. Viszont, meg tudom érteni a konzolosokat is, akik értetlenül állnak a probléma előtt, hisz a játék nem csak a grafikáról, fizikáról, történetről, hanem az ügyességről is szól, amibe nem csak a játék nehézségi szintje tartozik bele, de a beviteli eszközünk elsajátításának tudása is.
Valószínűnek tartom, hogy az írásom konzol és kontroller védő beszámolónak fog tűnni, de nem az. Mivel az egész történetem, számomra a PC-vel kezdődött, ami mai napig fontos és egyben elengedhetetlen részévé vált, nem csak az életszínvonalunknak, hanem egyenesen a lakásunknak is. PC-n (vagy Xboxon) nézünk filmeket. Böngészünk a neten, hallgatunk zenét, szerkesztünk képeket, videókat, és rengeteg dolgot. Egyszerűen elengedhetetlen eszköz az életükben, de ez nem jelenti azt, hogy a konzolt vetélytársnak, versenytársnak vagy ami itt a kommentek között is előfordul, egyenesen ellenségnek kell tekinteni.
A Kezdetek!
Érdekesen, a PC-vel kezdődött minden. Örömmel és érdeklődéssel olvasom Caleon írásait amiben részletezi a régi kort és a parancssoros korszakokat, de sajnos kimaradtam belőle és csak ágról-végről kapcsolódtam ebbe a gyönyörű érába. Nekem, már a Norton Commander jutott csak, és bár azzal hamar megbarátkoztam és megtanultam, még közel sem volt az, amiről blogger kollégám írni szokott. Tehát a kezdetekben nekem a kontroller jutott és egy jó öreg 286-os számítógép. Ezért lehet az, hogy számomra nem idegen a kontroller, viszont a PC-sem. Rengeteg FPS-t játszottunk rajta a haverokkal, abban az időben, amikor még a nyilak az előrehaladást és forgást, a ctrl pedig a tüzelést voltak hajlandóak kiszolgálni. Itt jött az első nagy előrelépés, a Quake 3 Arena-val. Ha jól emlékszem, ebben az időben már a Half Life első részét már kijátszottuk, a fentebb említett irányításmóddal, viszont a Quake 3-ban, alapbeállításként már nem lehetett kikerülni az egér használatát. Iszonyat nagy kihívásnak bizonyult, az addigi egy beviteli eszköz helyett, kettőt használni, ráadásul egyszerre, összehangolva, finoman.
Nevetni fogtok, de az elején nálunk, ez a 90'-es évek végén, úgy működött, hogy az egyik kölyök ment a billentyűzettel, míg a másik az egérrel a célzásért és tüzelésért felelt. Ment ez egy darabig, de ugye bármennyire sok időt is töltöttünk együtt, nem voltunk összenőve. Így aztán az ember rákényszerült arra, hogy egyedül hajtsa végre, mind azt a funkciót, ami két emberre jutott addig. Így történt hát, hogy a nyilakról és CTRL-ről áttértünk szép lassan a Bill+Egér kombóra, majd a WASD féle játékrendszerre.
Ez nem az a pillanat volt még, ami kötődik a blogom témájához, viszont hatalmas húzóerő és egyben előrelépés volt ahhoz, hogy megpróbáljam kontrollerrel az FPS-eket, hisz ennél (számomra) nagyobb ugrás volt a Bill+Egér kombó. A PSX korszak elején, még nem volt különösebb probléma, hisz a D-pad helyettesítette a nyilakat, amit megmondom őszintén, konzervatív létemre előnyben preferáltam, hisz még akkor mindig nem ment zökkenő mentesen az egeres változat, valamint enyhe nosztalgikus érzést nyújtott. A következő lépés azonban, az analóg karok elterjedésével kezdődött.
Phase TWOOOOO
Először, FPS-t nem volt nehéz játszani, hisz a Quake, Wolf, Doom és társaik népesítették be az egészet. Ezeket simán D-pad és a többi gomb segítségével, nemcsak hogy megszokottan, de még kényelmesebben is lehetett játszani. Viszont az analóg és egyben DualShock kontrollerek elterjedésével, persze nekünk is kellett egy. Hasonlóan volt szokatlan, mint a nyilak után az ASD és egér együttese. És az elején, még arra sem volt lehetőség, mint napjainkban, hanem egy analóggal mozogtál és céloztál is. Ez volt, a Medal Of Honor, majd a Medal Of Honor Underground játéknál is.
Bár, a második világháború, mint téma sosem volt a szívem csücske, mint játék nagyon megtetszett, minden ami ehhez volt köthető. Commandos, CoD, MoH és nem is tudom meddig sorolhatnám. Itt a lényeg PSX-en annyi volt, hogy míg mozogtál, addig használtál egy analógot, majd ha láttál egy ellenséget, Megnyomtad a bal ravaszt (alapesetben) és már célozhattál is, ugyan azzal az analóggal, hisz az esett kézre, majd lőttél és kész. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy régi Resident Evilben, amikor még a célzásnál, le volt szögezve a lábad és nem voltál képes készenlétben mozogni. Hogy jó volt e? Akkoriban igen. Mára, már csak mosolygok rajta, de játszható és élvezetes volt. Szokatlan, de gondoltam, ha az egeret megszoktam, akkor az analóg is menni fog.
"nem igazán élesek az emlékeim, de azt hiszem akkor terjedt el a Jobb analógra a célzás, a balra pedig a mozgás, amikor PC-n jobban kezdték preferálni a WASD gombokat, mint a nyilakat" Mondanom sem kell, mivel több platformon játszottam, már a f*szom is kivolt azzal, hogy minden héten új rendszerhez kellett hozzászoknom. De PC-n a Counter miatt, Konzolon pedig a Medal Of Honor miatt is megérte...
Harmadik!
Így teltek az évek, és a Soldier Of Fortune II, aztán a GTA III és a húzóerő a Half Life 2 miatt, mindig kénytelen voltam, újítani a gépet. Szakközép és nyári munka vegyítésével, elértem azt, hogy mindig sikerült valamilyen szinten felzárkóznom a többiekhez, de mégis mindig le voltam maradva. Ennek, nem csak a szűk pénztárca volt az oka, hanem az is, hogy mindig-mindenre nyitott voltam, így a konzolok és azokra a játékok is szép takarosan vitték a pénzt elfelé. Azonban, amikor ráköltöttem a gépre XY összeget, csak azért hogy a Hot Pursuit fusson, (hisz az NFS III: Hot Pursuit nagy kedvenc volt) és aztán rá, megjelent az Underground, minden felborult. Elindult a kis Geforce kártyámon, szépen is futott, és élveztem is. Akkor vágott pofán igazán, amikor elmentem haverhoz, segíteni neki megcsinálni egy versenyt, és csak ámultam. Nitrózásnál elmosódott neki a kép.... verseny előtt, neki voltak emberek, nekem meg nem. STB. Persze, szitkozódtam, átkozódtam, de tudtam nagyon jól, hogy én voltam a hibás, hisz ha csak és kifejezetten gépre költöttem volna, akkor nagy valószínűséggel nem csak a haver gépét, de a kétszeresét is összehozom.
Mi legyen hát... Megmakacsoltam magam és megfogadtam, hogy egyszemélyes keresztes háborút indítok, a PC felé is és a fejlesztése felé is. Nem tartott felhasználói szinten több ideig, mint két nap, de viszont gamer szinten legalább fél évig. Ennek az egyik oka az akkor vásárolt Xbox Classic volt és a jól bejáratott PS2 konzolom. A másik az, hogy hirtelen felindulásból 2 hét bosszankodás után, olyat belevertem a gépbe, hogy a fal adta neki (szó szerint) a másikat. VGA csatlakozó elgörbülve, winyó meghalva és nem is tudom, milyen eshetőségeket diagnosztizáltam még a gépben, amitől elindult az elíziumi mezőkre.
Így, nem maradt más, mint kényszerből konzolon játszani, ami addig míg minden muultiplatform FPS-t játszhattam PC-n, nem is volt kényszer. Ekkorra azonban, a H&S, verekedős és autós játékokat is végigtoltam, így csak exkluzív vagy multiplatform FPS és TPS-ek jöhettek szóba, amit mondanom sem kell, mennyire kerültem addig. Classicra elinditottam a BLACK című FPS-t (amit mai napig sajnálok, hogy nem jött ki PC-re, hogy többen is megismerjék) és azzal kezdtem szerencsétlenkedni.
Ha nem verem szét a gépet, előtte pár nappal, akkor tuti, hogy a kontrollert vágom hozzá a TV-hez. Így azonban, a saját hibámból tanulva, nem tettem meg. Próbálkoztam, próbálkoztam. Kiabáltam, ordibáltam, szídtam a fejlesztők édesanyját, magamat amiért ezen a szutykon kell játszanom, és persze az ellenfelek, amik viselkedéséről egyértelműen meg voltam győződve, hogy csalnak. De kijátszottam.
"b*zmeg, ha lenne egerem, meg billentyűzetem, már szétlőttelek volna titeket"
És, elértem a fordulópontot. Mire kitoltam, az utolsó pályán éreztem azt, hogy úgy viselkedik a karakter és a játék irányítása, ahogyan azt én szeretném. Egy nehéz, hosszú játék kellett ehhez srácok, de megérte.
Megérte, mert olyan címekkel találkozhattam, mint a Medal Of Honor: Europen Assault, Vanguard, Rising Sun, Frontline, vagy olyanokkal mint a Call Of Duty: Finest Hour, Big Red ONE vagy a sokak által emlegetett, Call Of Duty 3!. És ezeken kívül természetesen még rengeteg exkluzív címet játszottam ki. Megtanultam másodjára FPS-t játszani konzolon, és egy csöppet sem bántam meg.
I'am The Number Four!!!
Aztán, megijesztettek. Már megjelent a 360 is és a PS3 is, de én tökéletesen elvoltam a konzoljaimmal és a kis döcögő PC-mel. De azért hónapról-hónapra, nem csak a konzolokkal foglalkozó újságokat vettem meg, hanem a Gamestart is. És láttam benne a Crysist. Lehidaltam. Szerelmes lettem, megbolondultam és most még szavakat sem találok rá, mit éreztem a teszténél. Kellett nekem. Nem is vacilláltam sokat, fogtam magam és az addig 360-ra és PS3-ra félretett pénzemmel bementem délután a boltba és annyit kértem, hogy 5.-ig rakjanak össze nekem egy olyan gépet, amin ez és a hasonló kaliberű játékok el fognak menni. Nem sokkal zárás előtt érkeztem, de amint kicsaptam a készpénzt az asztalra, jelzésképp mennyim van rá, rögtön a hangyákhoz hasonló módon kezdett el sürögni, forogni mindenki aki benn volt.
2 magos proci, 8800 GTX TDH extreme VGA került végül a gépbe és 2x1gb memória. Ez a 2006-7-es években, igen jó gépnek számított. Persze, mire hazajöttem már a kis 5 megabites netem, rendíthetetlenül dolgozott azon, hogy a Crysis, Pro Street és Dirt lejöjjön.
Álszenteskedés nélkül, kicsit csalódott voltam a belefektetett összeg és a teljesítmény elérésének kipróbálása után, mert a DIRT Ultra Grafikán akadt. Szerencsére, a Gigabyte márkára épült gépem (alaplap, vga) másban nem okozott csalódást. Felváltva játszottam a Pro Street-el és a Crysis-al, úgy hogy Alt+Tab-ot kellett csak nyomnom. Képzelhetitek mennyire élvezi ezt az az ember, akinek addig csak olyan gépe volt, amin még a youtube videókat is pufferelő programokkal tudta lejátszani, és nem győzte a tweak XP-t bütykölni, egy kis teljesítmény növekedés elérésért. Megfogadtam, hogy nem is kell nekem többet konzol.
Azt hittem, szó szerint magam alá hugyozok a látványtól. Nekem akkor már, PS2-re megvolt a Pro Stree-t és csak röhögtem a haverjaimon, hogy egy öt éves konzolon, ugyan azzal játszok, mint amilyen gépet nekik össze kellett rakni, azért, hogy egyáltalán fusson. Na de nem mindegy, hogy Hogy!. Számomra a grafika harmadrangú, de azért annyira pont elég volt, hogy munka után, alig várjam hogy befeszüljek a gép elé, és kényeztessem a szemem. Valamiért a PS3 nagyon érdektelenné vált számomra, és míg a 360-ra a Dead Rising és Forzák után csorgattam a nyálam, úgy éreztem, ennyi kompromisszumot, bőven köthetek. És sok éven keresztül így ment ez. A konzolok porosodtak, a PC-t mindig hizlalni kellett. A tavaly előtti év végéig.
Az Ötödik Elem....
Elérkezett a pillanat, amikor lecseréltem a PC-m. Beleöltem annyi pénzt, amiért egy PS3-at és egy 360-at vehettem volna, és még valamennyit pótolhattam volna az új generációs megjelenésű nagy tesók összegébe is, a PC mégsem volt bika. Ment minden, de nem úgy ahogyan kellett volna. Így a kis félretett pénzemből nem VGA-t, hanem egy 360-at, majd egy PS3-at vettem. Pár év alatt, bőven volt mit bepótolnom (uncharted, haló, gears ow, god of W, satöbbi) viszont szép takarosan ki is estem a gyakorlatból. Megint jött a kontrollerrel FPS-t szerencsétlenkedni éra....
Elsőnek a BioShock Infinite-t próbáltam, ami meglepően jól ment. Sőt, élveztem minden percét, pedig PC-n amikor próbáltam a nagy kapkodásba, nagyon nem jött be az előző részeivel egyetembe. Mivel, ez bejött, elkezdtem az elejétől. PC-n kitoltam az elsőt, majd 360-on a második részt szerencsétlenkedtem végig. Aztán Halo majd Resistance, aminek a trilógiából a második rész végén éreztem azt amit rég. Végre, úgy játszom ahogy szeretnék, nem úgy ahogyan sikerül.
Ezt sem bántam meg. Számomra, szükségesek ezek a gépek, ezek a játékok. Az, hogy mivel játszom, min játszom, mikor játszom, annyira lényegtelen és érdektelen számomra, mint egy szatyor döglött pillangó csípése. Most ott tartok, hogy a Titanfall-t ami drágább is és csúnyább is konzolra, mint PC-re megvettem két hete. Minden nap tolom és élvezem. Elképzelni nem tudtam volna, egér és billentyűzet nélkül. Ez, azonban adja, de nagyon. És valahogy idegen lenne, bill és egér kombóval.
Nem mindenki hülye aki konzolt választ, és ez fordított esetben is így van. (van itt az oldalon, olyan PC-ellenes, akit legszívesebben én rúgnék föl, mert már annyira perlekedő) Aki játszik, az rossz ember nem lehet. Az hogy mivel, már részletkérdés. Kontrollerrel is lehet, csak akarni kell. Aki viszont a Bill egér kombót nem tudja elképzelni, annak üzenem, hogy az is működőképes. Nagyon is.
U.I.: AUTO AIM
Sokakba belefutok, sok olyan beszélgetésbe, amikor felhozódik az auto aim. A minap is beszélgettem itt, egy felhasználóval (akiben egyébként pozitívan és kellemesen csalódtam), és Ő is ezzel jött nekem. Elviekben ez így működik. Gyakorlatilag azonban nem. Megkérdezem azoktól, akik azt hiszik hogy minden konzolos auto aim-et használnak, hogy ők amikor egy codemasters játékkal játszanak, akkor használják e a fék és kanyarodási segédeket? Mert én nem. Mint ahogyan az auto-aimot sem. Idegesít. Helyettem, ne csináljon senki sem semmit. A legutolsó dolog, amikor ezzel találkoztam az a GTA 3 volt konzolon. Valamint, azt hiszem bármennyire is tetszett, a Total Overdose volt, aminél nem lehetett kikapcsolni, épp ezért nem is játszottam vele. Mára már, minden konzolom menüjében, alapbeállításként ki van kapcsolva az Auto Aim és még a játékok beállításainál is belenézek, nehogy véletlen ott maradjon. Nem vagyok, annyira penge mint egérrel, de bátran mernék játszani kontrollerrel is valamilyen lövöldét. Nincs erre rászorulva az ember.
Valószínű, hogy sok mindenre rá lehet cáfolni vagy érvelni arra amiket leírtam. Viszont egyrészt, nekem ezek a tapasztalataim, másrészt nem egy újabb háború meglovagolását terveztem, tehát itt szeretném megragadni az alkalmat és elmondani, hogy észrevételeket, tapasztalatokat és véleményeket nagyon szívesen olvasok, viszont akinek a kommentje kötekedő jellegű, annak a hozzászólásának a törlését fogom kérni. Nem ellenségek vagyunk, csupán, maximum ellenfelek. Azok is, csak hálóban, ha én kék színű vagyok te meg piros. ;)
Játsszatok!!!
De természetesen PS-ek mellett tettem le a voksot. Egyrészt az egyszerűségük miatt mivel csak cd-be, install és mehet is a móka,stb. Nem lehet a multiba belenyúlni hogy illegális módolásokkal előnyt szerezzenek. Azóta eltelt egy kis idő és kijöttek a különféle FPS játékok PS-re pl: Call of Duty, Battlefield sorozatra gondolok. Egyszerűen annyira felgyorsult az egész PS multis világ hogy már sehol sem vagyok a mostani ranglistákon mivel kevesebb időm is van rá és az idő vasfoga is fogott rajtam. Na de ez már az én problémám...
Ott meg nem kapcsolnám ki, minek nyomorítsam meg magam? Ha lenne külön match-making akkor esetleg, de így csak magaddal baszol ki.
Amúgy kontrollernél rengeteg mód van FPS játszására. Én épp most próbálkozok a "claw" módszerrel COD BO3-nál, hogy ugráshoz ne kelljen levennem a hüvelykujjam a célzásról. Amikor először toltam így olyan volt mint amikor először toltam kontrollerrel, de mindent meg lehet szokni.
Amikor először vettem konzolt én is úgy gondoltam, hogy nem is tudom mit képzelek, esélytelen, hogy kontrollerrel ez menni fog, de mostanra már szerintem jobban játszom mint egér/bill kombóval.
Egyébként, akinek nehéz a két analógos történet, kíváncsi vagyok hogy boldogulnának a PSP-s FPS-ekkel :D
https://www.youtube.com/watch?v=SueYqGoBoU8
Az viszont egyenesen verlazito, amikor valaki konzolon akar egerrel jatszani egy online jatekban. Egyszeruen iszonyatosan nagy kulonbseg van egy egeres es egy joypades teljesitmenye kozt, auto aim ide vagy oda. Rettentoen bosszanto, amikor pl. Cod-ban latom, hogy az ellenfelem csak ugy kapkodja a celkeresztet, nekem es a tobbi jatekosnak pedig sokkal tovabb tart ez a mozdulat. Olyan ez, mint egeszseges emberkent reszt venni a paraolimpian. Benak kozt konnyu kiralynak lenni... Nem fair dolog. Es akkor csodalkoznak, hogy szo nelkul hurrogok le barkit a forumokon, akik afelol erdeklodnek, hogy konzolon hogyan lehet egerrel jatszani...
már ne kezdd el elolvasni a Háború és békét
(Nekem, meg ez fura és elképzelhetetlen) :)
Egyébként nekem is van konzol is tehát nem csak úgy beszélek a vakvilágba.
De már egy Bf4 elég gáz konzolon.
Egyik Fps sem igazi kontrollerrel, egyszerűen azért mert lassú az egészhez képest, nem lehet reflexből úgy látszani mint egérrel.
Hatalmas vigyorral adtam oda neki, hisz tudtam mi lesz a vége.
Azóta, vett Ő is egy 360-at és minden nap elmondja, mennyire nem bánja. Ettől, általában megtartjuk a heti 2 Counter meccset, de a Halo 3 végigjátszása (szenvedése) után az ODST már sokkal gördülékenyebben ment neki.
49 szejko
Igen, hülyén fogalmaztam ;) Kezdem előröl. Megvan az egész Killzone sorozat, az első része már több mint 10 éve itt porosodik a polcomon. Összevágom majd a PS2-őt és mire végeztem vele, jobb esetben addigra visszakerül a PS3 is, és felzárkózhatok a sorozattal teljesen, a PS4 éráig.
Nomármost én nyomom mindkettőn, és leginkább kontrollerrel PC-n is, de van hogy lusta vagyok elmenni a DS4ért, igy egérrel nyomom, semmi bajom egyikkel sem.
De szerinte akkorsem jó, mert ha ő egérrel nyomná énmeg kontrollerrel akkor bizony ő győzne. Ebben sem lennák feltétlen biztos, de nagyon olyat sem tudok ahol konzolosok pcsekkel együtt multiznak, meg én amugysem vagyok híve a pvpnek semmilyen szinten, így ez megmarad ennyiben.
A Resistance trilógiában csak egy dolgot sajnáltam. Mire eljutottam odáig, sajna már megszűnt az online támogatás, pedig itt éreztem először igazán, mennyire szeretném a játékot végigvinni Coop-ba, hasonló teljesítményű játékossal.
44 Szejko
A Killzone első részének a feléig jutottam el anno. Még most is itt van előttem a doboza, azt hiszem ha visszakerül bátyámtól a PS3, akkor neki is ugrok. Addig meg beizzítom a PS2-őt és lenyomom az első részét.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.