Leporoltam: Alone in the Dark (2008)

Többed magammal a sötétben.

Választott platform: PS3

Gondolom az Infogrames (a későbbi Atari) munkásságát sokan ismeritek. Annak idején a „kőkorszakban” elég ismertek voltak. Fő profiljuk a szimulátorok, kaland és horror játékok fejlesztése/pártolása volt. Eme nagy múltú és oly tragikuson elhalálozott szériát is nekik köszönhetjük. Leszögezném, hogy nem nagyon ismerem a „gyökereket”, nem játszottam a klasszikus trilógiával, a R.E irányát megcélzó negyedik résszel is talán 5 percet foglalkoztam, ennek ellenére 2008-ban felkeltette az érdeklődésemet az Eden Games által fejlesztett mindenféle alcím nélküli Alone in the Dark. Bár a csapat számára elég idegen volt ez a terület, becsülettel megtettek minden tőlük telhetőt. Azonban a végeredmény egy félkész, hibáktól hemzsegő alkotás lett. S mért is vettem elő, pláne egy másik platformon ennyi idő elteltével? Adni akartam neki még egy esélyt. És persze, végig is szerettem volna vinni (bár a szenvedés lehet, hitelesebb lenne). Nem dőltem be a féléves csúszással megjelent, Infernó alcímmel megtol-dalt Playstation 3-as verzió reklámjának. Ígértek sok mindent (még a játék borítóján is ott áll feketén fehéren ebből), azonban ezekből nem nagyon láttam bármit is megvalósulni.

Lássuk a medvét!

A játék története elég rejtélyes (ami az egyetlen fény a sötétben), éppen ezért sokat nem mondanék róla. A széria ikonikus szereplője, a paranormális jelenségeket kutató Edward Canrby egy rejtélyes helyen, sok rossz arcú társaságában tér magához amnéziásan. Mivel fogalma sincs semmiről, jobbnak látja együttműködni „hóhérával”. Miután a csávót elragadja valami a „setétből” megkapjuk az irányítást, és a lehetőséget, hogy rájöjjünk mi áll a dolgok hátterében. A sztori epizodikus felépítésű, a kezdőbb playerek kvázi bármelyik teljesíthetetlen jelentet átugorhatják. Én mellőzném ennek a használatát. Viszont egy epizódon belül könnyedén nyomon követhetjük segítségével haladásunkat. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból a költségvetésbe már nem fért bele a feliratozás, szóval akit érdekli a sztori, nagyon füleljen! :) A játékban az automatikus mentés annyiból áll, hogy bizonyos részeknél rögzíti a dolgokat, de csak ameddig ki nem lépünk a főmenübe. Szóval ajánlatos mindig mentenünk, ugyanis, ha az említett gyorsítást választjuk a felszerelésünknek búcsút inthetünk. Habár a történet közepéig kvázi minden szekrény automatikuson újratöltődik, vagyis addig bőven felszedhetjük magunkat.

Tárgymizéria

A játékban nagy hangsúlyt kap az eszközkezelés. Bár a lehetőségek végesek, azért így is rengeteg variáció adott az erősebb fegyverek elkészítésére. Előállíthatunk molotov koktélt, vagy a személyes kedvencem (ami bár nem túl életszerű) lőszerünket megmártogathatjuk alkoholban vagy olajban, ezáltal tüzes sebzéssel spékelve meg stukkerunkat. Mivel mindez valós időben történik, nem árt a favoritokat gyors gombra állítani. Ellenségeinket (megszállt emberek és egyéb kreálmányok) végleg csak megpörköléssel szenderíthetjük jobb létre. Sebesüléseinket is ily módon követhetjük végig, ami szerintem zseniális húzás. Kisebb sérüléseinket elég lefújnunk, azonban a súlyosabbakat be is kell kötöznünk, amire 7 perc áll rendelkezésünkre.


Vezérlés

Egy újabb elem, aminek alapötlete jól mutat, de csak papíron. Edward-ot külső (TPS) és belső (FPS) nézetből egyaránt muszáj navigálgatnunk. A lőfegyvereket példának okáért csak utóbbiban süthetjük el. A tárgyakkal történő közelharc pedig szintén a valóságból próbálna meríteni, szóval imitálnunk kell a mozdulatokat (egérrel, vagy analóggal). Az irányítás elég körülményes, szóval mindenkinek ajánlom egy vezérlő beszerzését (ha PC-n játszaná). És mivel az Eden Games a Test Drive szériájáról híres, lehetőségünk lesz (kötelező) a vezetésre. Csak remélem, hogy a T.D-ben nem ilyen a megvalósítása ennek az elemnek. Mert ha igen, akkor nagyon szomorú vagyok. Járműveink élettartalma borzasztóan alacsony. Navigálásuk még, úgy ahogy elmenne, de, hogy egy mezei éjjeli lámpát nem képes kidönteni… Ha kellő erővel megyünk neki, jó esetben kaput a kocsinak, rosszabb esetben elhalálozunk. Ötletes azonban a megszerzése egy adott verdának. Ha szerencsénk van valaki botor módon benne hagyta a kulcsot, ha nincs, akkor el is köthetjük drótozgatással. Vezetni lehetőségünk van hagyományos illetve kormány nézetből (Cockpit). Azonban a kocsi nem csak utazó eszközként funkciónál. Benzinért meglékelhetjük a tartályát is. Én még el tudtam volna képzelni azt is, hogy az üzemanyag szintjére is figyelnünk kelljen, bár a végeredményt látva jobb is, hogy nem fordult meg senki fejében :)

Mutasd magad!

A grafika először kicsit sem nyerte el a tetszésemet, jóval szebbre emlékeztem. Azonban előrehaladva egy közepes látványvilág rajzolódott ki. Mivel az egész játék a tűz köré épül, ezért annak megvalósítása dicséretes. Viszont az első járgányos üldözéses jelenet előtti átvezetőben, vagy párkányon csimpaszkodva a távolba merengve, már észrevehetőek a hiányosságok. Játszóterület tekintetében a Central Park áll rendelkezésünkre, ami azért nem olyan kicsi, mint amilyennek tűnik. A gyűjtögetők meg is tapasztalhatják. Itt bizonyos „ördögi gyökerek” (Blazing Roots-ok) felgyújtásával mulathatjuk még +-ban az időt. Némelyik megközelítéséhez meg kell kopogtatnunk a szürkeállományt, de általában egy már ismert szituációt másol. Szóval a fejtörők egész jók, bár egy ilyen vázra ráhúzva (főleg a játék végén, amikor egy fél fejezetet szentelnek neki), nem árt bekészíteni a Xanax-ot. J A játékban egy „állandó” társunk lesz, Sarah Flores művészeti kereskedő. Bár lényegesen kevesebb gondunk lesz vele, mint Ashley-vel a Resident Evil 4-ben. Ugyan néha felhívja figyelmünket egy tovább jutási lehetőségre, viselkedésileg elég fura. Nem nagyon vonul fedezékbe (néha), cserébe olyan mintha ott se lenne. Jajveszékel, de senki nem sebezheti meg. Elhagyni sem tudjuk, mert be spawnol a kocsiba. Egyszóval ő a tökéletes társ :D Egy minimális szerelmi szál is megmutatkozik vele, de ne aggódjatok elhanyagolható. Pláne, hogy az arcát baltával faragták, szóval nem egy kiemelkedő szépség.

b01.jpg

Konklúzió

Az AITD egy jó játék lehetett volna, ha fejlesztői elegendő időt kapnak a munkához. Így azonban nem több egy kihagyott ziccernél, egy félkész alkotásnál. Az Atari pedig végleg kilökte maga alól a talajt a 2015-ös vicclövöldével, az Illumination-el. Inkább bízták volna az E.G-re a folytatást, természetesen elegendő idővel, hogy elkészíthessék a folytatást a 2008-as alap tökéletesített változatát. Bár a csúsztatott PS3-as kiadás erre rácáfolhat. Ami ígéreteire fittyet hányva, elvileg egy aprócska + jelenettel kibővítve (nah nekem ez nem tűnt fel) került forgalmazásra. Ajánlani a műfaj elnézőbb rajongóinak tudnám. Beszerzése PC-re és 360-ra (nem tudom One-ra is áthúzzák e) lehetséges, Playstation-re sajnos már csak használtan nagyon elvétve van rá alkalom, lévén, hogy egyik nemzetközi Playstation Store kínálatából sem érhető már el.

4.
Gora
#3: Mint írtam, nekem azok kimaradtak, és most már nem is hiszem, hogy bepótolom őket. Éppen ezért nem ismerem a fő sztoriját. Bár gondoltam, hogy ilyen téren valami nem stimmel. A III. fejezet végén filozofáltak is róla, nem is volt egyértelmű, hogy most feltámasztották Edward-ot vagy mitől ugrott ekkorát az időben. Bár így ismeretlenül, szerintem nem volt rossz a történet.
3.
GAMEROD
Az igazi Alone In The Dark csak a harmadik részig tartott, amik az 1900-as évek elején játszódtak. Egy Lovecraft inspirálta címet balgaság modern korba helyezni, ráadásul ugyanazokkal a főszereplőkkel, akik közben még fiatalodtak is 60 évet.
2.
Gora
#1 Örülök ha tetszett. Hát még szép, hogy végig szenvedtem :) Mind két befejezést megnéztem. Na ott használtam egyedül az átugró funkciót, miután persze normálisan végig játszottam. Dettó, én meg PC-re szereztem be túl korán, és mégis PS3-on játszottam ki végül. Hát hány óra volt, az nem tudom neked megmondani. De 2-3 óra szerintem elment csak a Root-ok keresgélésével és felgyújtásával (a térkép nem mindet jelölte kezdetben). Igen a pislogást pont kifelejtettem, fenébe. Mondjuk vicces volt, hogy TPS nézetben nem volt homályos a látása a karakternek, persze értem én miért, de akkor is :) Ha nekiesel esetlegesen az utolsó fejezet puzzle részéhez készíts be egy nyugtatót, kelleni fog :D
1.
McDuff
Jó írás lett, bár nem nagyon részletezted hogy végül végig "szenvedted" e, ha igen hány óra stb.
De az átjött hogy hasonló véleményen vagyunk: nekem ez az a játék amit nagyon de nagyon akartam szeretni, de többszöri nekifutásra is képtelen voltam rá!
Emlékszem az első előzetesekre (akkor még nem volt meg az X360), teljesen el voltam ájulva akkoriban az általad is említett tűzeffektektől, a tárgyak interakciójától, a csomó kreatív ötlettől: bazzeg még pislogni is lehet benne gombnyomásra! PISLOGNI!! Ez akkor kellett ha azok kis rohadékok szemen köptek, hamarabb elmúlt a hatása ezzel.
Akkor eldöntöttem, hogy ha meglesz a 360, beszerzem rá! Aztán jöttek a tesztek, lehúzták, irányításbeli problémák, bugok, stb, de nem tántorítottak el! Később meglett a 360 és a játék is és hát pár óránál tovább egyszerűen nem bírtam vele. Volt vmi denevéres boss fight ott adtam fel általában. Átugorhattam volna, azt, meg aztán ki tudja még mit, de úgy akkor mi értelme egy játéknak? Azóta is arra vár hogy kijátsszam :/
Sajnálom, hogy banánhéjakon csúszott el a játék, némely mechanika benne elképesztően profi, némelyik másik meg mintha vmi garázs projektből lenne átemelve...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...