Választott platform: PC (Steam)

A Soul Reaver a Legacy of Kain széria második darabja, Raziel trilógiájának első felvonása. A sorozat történetének kezdete nem indult valami zökkenő mentesen. Miután a Silicon Knights összeállt a Crystal Dynamics-al, hogy kiadassa az 1996-os Blood Omen-t megromlott a kapcsolatuk. Ha jól olvastam az eladott példányszám elferdítésével próbálta elérni a kiadó, hogy kevesebb jusson az ötletgazdának. Végül a Crystal megvásárolta tőlük a LOK jogait, hogy megtudja jelentetni az ebbe az univerzumba írt Soul Reaver-t. A játék vezető producere és írója Amy Henning volt, akinek az Uncharted Trilógia forgatókönyvét is köszönhetjük.

A címre még anno nagybátyám PS1-én figyeltem föl, aztán a PC Guru mellékleteként, majd megpróbálkoztam ráerőszakolni a "módolt" PSP-mre, azonban sokáig nem nyúltam a masinához így az valamiért már nem volt hajlandó olvasni a mentésemet. Szóval megint parkolópályára tettem mígnem idén megjelent hozzá egy teljes fordítás, ami ismét eszembe juttatta. A sors keze volt, hogy poton összegért épp le is volt akciózva Steam-en, így rögvest be is zsákoltam a trilógiát.

Történet
Nosgoth-ban az emberek és vámpírok közt régóta háború dúl. Kain vámpírúr hatalma megszilárdításához létrehozza tábornokaikat. Közülük az elsőszülött Raziel egy napon evolúciós fejlődésével megelőzi mesterét, aki az irigységtől (látszólag) elvakultan megnyomorítja újonnan szerzett szárnyait és a Holtak Tavába vetteti. Raziel testét csaknem teljesen felemészti a savként ható fürdő, amikor egy Ősi Istenség megmenti az enyészettől, a bosszú lehetőségét kínálva számára. Az események előrehaladásával kibontakozik Raziel tragikus múltja is ami rendesen megkeveri a dolgokat.

Játékmenet
Raziel-t egyfajta lidércként irányíthatjuk, aki különleges helyzetéből adódóan otthonosan mozog mind a szellemi és anyagi síkon. Míg előbbibe bármikor beléphet, utóbbiba csak ereje teljében és az arra kijelölt helyeken térhet vissza. Kezdetben megtestesülésének ideje korlátozott, ezért folyamatosan táplálkoznia kell ellenségei kilehelt lelkével. Viszont már a játék elején magunkévá tehetjük az alcímben szereplő Lélekrabló pengét, aminek használati feltétele a valóvilágban egyértelműek, míg a túlvilágon korlátozás mentes. Ettől kezdve pedig állóképességünkre se kell rögeszmésen ügyelnünk. Pártfogója révén kvázi hallhatatlan is. Mielőtt végleg elesne visszatér a játék kiindulópontjához. Azonban ez érvényes minden mentésünk betöltésekor is. Ezt orvosolandó bolyongásaink során különböző teleport-kapukat is működésbe hozhatunk.

A harc idővel eléggé repetitívvé válik, de azért tud szórakoztató is lenni. Elsődleges fegyverként karmainkat használhatjuk, amivel a vámpírokat csak kiüthetjük egy időre. Az opponensek végleges elpusztításához az ismert mítoszbeli eszköztárakhoz nyúlhatunk. Megfürdetés, napoztatás, de a helyszínek adottságait kihasználva fel is nyársalhatjuk vagy meg is perzselhetjük őket. Fontos azonban, hogy instant halált csak az előbbi jelent számukra, a többinél mindenképp fel kell emésszük a lelküket (amit amúgy is megteszünk), különben idővel feltámadnak. A szellemi síkon paranormális ellenfeleink ellen azonban hatásos a pusztakezes harcmodor is. Ellenfél típusból ugyan nem szenvedünk hiányt, de kihívást igazán csak nagy-számmal tudnak okozni.

Azonban a játék leginkább az agyunkat próbálja igénybe venni fejtörőivel. Kezdésképpen mindenképpen a síkok közti torzulásokra kell kitérjünk. Mert bizony van, hogy a továbbjutás kulcsa egy gombnyomásba kerül. :) Ezeket pedig a játék előrehaladásával szeretik is rendesen kevergetni a fejlesztők. De akadnak hagyományosnak mondható objektummal történő interakciós rejtvények is. Fontos megjegyezni, hogy az interakció bármivel csak az anyagi világban lehetséges, így egy ajtó kinyitása is.

Gyűjtögetés
A játék Metroidvania jellegének köszönhetően lesznek helyszínek, amiket csak adott képesség birtokában vállnak megközelíthetővé. Ezen jártasságokhoz a játék fénypontjainak számító Főellenfelektől juthatunk hozzá. Egy kivételével pedig mindnek az anyagi síkon vesszük igazán hasznát. Gyűjtögethetünk sárga gyémántokat, ami a fizikai kivetülésünk tartósságát növelik ötösével. De felfedezhetünk opcionális pályarészeket is, ahol különböző "elemi" varázslatokat is elsajátíthatunk.

Technikai Nehézségek
Egy 99-es játék révén már előre számoltam a Windows 10 makacskodásával. Bár mielőtt jobban belemennék kitérnék az előszóban beharangozott magyarításra. Ez egy unofficial foltra épül, ami amellett, hogy feliratozással látja el a produktumot, pár sebtapaszt is mellékel hozzá. Például egér támogatást, textúra szűrést, valamint kezdetleges Achievement rendszert. De sajnos ettől függetlenül szokásos kompatibilitási nehézségek még adódhatnak. Számomra hatalmas érvágás, hogy egy kontrollert se tudtam ráerőszakolni. S legalább 20 percembe telt, mire összetudtam dobni egy normális gombkiosztást a klasszikus klaviatúrás megoldáshoz. Amitől természetesen alaposan el is szoktam, nem is csoda, hogy gyakorta okozott kézfájdalmakat ez az élmény. Aggasztóbb viszont, hogy a játékbeli haladásomat manuálisan is menedzselnem kellett. Ugyanis volt olyan, hogy egy varázslat elsütésekor teljesen kifagyott a játék, hazavágva a mentésemet, ami pedig abban nyilvánult meg, hogy az adott területet teljesen elzárta előlem a játék. Valahányszor a küszöbére léptem kifagyást eredményezett. Még szerencse, hogy rendelkeztem egy korábbi állapottal. De előfordult hangkésés (főleg a támadások és közlekedési effektek formájában) is. Zavaró volt a kamerakezelés és a céllövészet is, amit valójában egyszer erőltet ránk a játék. Enyhén szólva frusztráló egy célzó gomb nyomva-tartása közben, ha az átlagos karakter irányzék mellett (WASD) még tüzelnünk is kell. Talán a Resident evil 4 2005-ös PC-s portjához lehet hasonlítani, ami akkoriban fura módon még egész jól is ment számomra. ;)

Kain Hagyatéka
A Soul Reaver széria megélt két folytatást. Jómagam csak a második résszel tettem egy próbakört, ami alapján szerintem az alapok változatlanok, viszont a grafika nagyot lépett előre, ami magas felbontáson/részletességgel még ma is egész jól fest. 2003-ban pedig jött a lezárás Defiance alcímmel, amiben Raziel mellett már Kain fölött is átvehettük az irányítást. Elmondható, hogy idővel akció-központúbbá is vállt a LOK. Ezen felül a 2D-s Blood Omen is megkapta a maga korszerű folytatását, ami mint az várható volt Kain-re koncentrált és a második rész alternatív idővonalán játszódott. Grafikailag, videók alapján szerintem picit gyengébbnek is tűnt tőle.

2014-ben a Psyonix kapta a lehetőséget, aki egy a vérszívók és vámpírvadászok közti többjátékos élményre koncentráló alkotást tett le az asztalra. Azonban az 1.0-ás verziót már nem élhette meg, ugyanis 2016 júniusában lelőtték a projektet. Visszajelzések alapján a közösség jó véleménnyel volt róla.

Eközben a Climax Studios is munkálkodott egy single élményt kínáló játékon. Ez volt a Dead Sun amit sajnálatos módon szintén kukáztak. A kiszivárgott videók alapján egy Flee Flow harcrendszerre hajazó kaszabolós játék lett volna belőle, ami megörökölte volna a dimenziók közti utazási lehetőségét is. Már a története is érdekesnek ígérkezett, amiben egy Lélekfaló felett akaratlanul átvette az irányítást egyik áldozata. Azonban a fenevad az elméjében továbbra is hozzá volt láncolva. A DS-hez egy másik fejlesztő csapat többjátékos módot is készített volna, és az akkori új-generációs konzolok mellett PS3/X360 pároson is tiszteletét tehette volna. Én mindenképp beruháztam volna rá valamelyik masinán, leginkább ennek a címnek a kukázását sajnálom igazán.

Végszó
A játékot minden nehézsége ellenére élveztem, ha számodra is kimaradt és nem riasztanak el a lutriszerűen felbukkanó kompatibilitási problémák, mindenképp tégy vele egy próbát. Remélem megélem még egy új rész elkészülését, vagy egy tisztességes Remake összekalapálását.