Leporoltam: The Saboteur

"No. It's not over...I'm just getting started."

Választott platform: PS3

A Saboteur a néhai Pandemic Studios utolsó elkészült játéka, ami elég megosztóra sikerült. A Los Angeles/California székhelyű céget 1998-ban alapította az anyacég befektetéséből két korábbi Activision munkatárs Josh Resnick és Andrew Goldman. Termékeik főleg nyílt világú TPS-ek és valós idejű stratégiák voltak. 2005-től két éven keresztül partnerségbe kerültek a kanadai BioWare-el, majd 2007-től ugyanennyi ideig az Electronics Arts brandhez tartoztak. Ismertebb címeik közé tartozik a Mercenaires zsoldos mókája, az első Battlefront széria, az erre alapozó Gyűrűk Úrás Conquest, az Army Men, a Destroy all Humans! és cikkem alanya a The Saboteur is.

Történet
A játék mondhatni egy szimpla bosszú-hadjáratot vázol föl, ami végül Párizs felszabadításába is átcsap. Az ír származású Sean Devlin kényszerből hagyja el hazáját, és csatlakozik az olasz Vittore csapatához gépészként, majd később autóversenyzői előléptetésben részesül. Szoros barátság alakul ki társa Jules és testvére Veronique között. 1940-ben részt vesznek a saarbrücken-i nagydíjon, amit a németek üdvöskéje Kurt Dierker csalása miatt elveszít. Sean úgy gondolja Jules-al ketten megleckéztetethetnék a "szöszkét" járgánya leamortizálásával. Ám a feladat elvégzését követően máris letartóztatják mindkettejüket. Sajnálatos módon Dierker se az-az egyszerű ember aminek elsőre látszik. Az ezredes kémnek hiszi hőseinket, és Jules brutális kínvallatásába kezd. Mivel sehogy se tud kiszedni belőlünk valótlan információkat, kivégzi társunkat amivel éktelen haragra is gerjeszt bennünket. Ezután kitörünk a bázisról és maradék csapattársaink felé vesszük az irányt. Miután megmentettük őket Párizsiba szökünk, ahol Veronique és a néha Jules szüleinek bárjában lelünk menedékre. Ekkor szállja meg Németország a francia fővárost. Miután Sean-t meggyőzi az ellenállás vezetője Luc az ügyének fontosságáról egy partizán akciót letudva nyílik meg előttünk a játék. Habár a játék ötletesen pont ezzel kezdődik, amit egy visszaemlékezéses felvezető követ.

A bosszú ösvényét járva összefutunk még a Brit titkosszolgálattal is, akihez se veled - se nélküled kapcsolatunk Skylar lesz az ajánló levél. A játék lezárása sokak számára nem lehet kielégítő, bár a vereségbe képtelen beletörődő Nácik választotta öngyilkosság és kétségbeesés művészileg egyszerre elkápráztató és lelombozó. Itt már nem is nagyon foglalkoznak velünk, tehát van időnk némi lamentálásra. Vajon mennyit is nyertünk mi ezzel az egésszel?

Bár a játék néha képes viccesre is venni a figurát. Amikor az első küldetések során ellopat velünk egy partiról ritka lőrét. Vagy az agy-mosott náci kalamajkája. Bár tény, hogy van benne jó-pár összeférhetetlenség. Például a főhős egyik pillanatról a másikra válik gyilkológéppé. Vagy a mellékküldetések során megismert hitevesztett pap figurája. Mint Isten egykori szolgája érthető lenne, hogy azért mégsem akarja bemocskolni a kezét, ezért is keres föl bennünket. De amikor bombával sétál be egy épületbe...

A játék felépítése

A Saboteur a Darksiders-hez hasonlóan rengeteg helyről merít ihletet. Bár sajnos nem olyan sikeresen. Adott Párizs nyílt térképe, a Gears of War-ra hajazó fedezékrendszer, és az Assassin's Creed-et jócskán alulmúló parkour, valamint az ellenséges vonalak közé történő beolvadás. De kezdjük az elején.

A játéktér méretével és változatosságával kapcsolatban nem sok kifogásunk lehet. Megtekinthetjük a környék falusi vidékétől kezdve, a nagyváros számos látványosságát (Eifel torony, Notre Dame, Pantheon, Louvre), bár sajnos a belterek már kevésbé változatosak. Ahogy a látóválság is hagy kívánni valót maga után, de ez már a grafikát is jócskán érinti. Ami a maga idejében is alulmaradt vetélytársaitól, mára alig élvezhető. Vannak a játéknak szép pillanatai de nem valami sok. Ami talán kiemeli a "szürkeségből" az a Noire-ra hajazó stílus. Ugyanis az ellenség uralta területek mind fekete-fehérben tündökölnek, és csak pár domináns szín mint a piros, kék láthatóak. Felszabadításuk a sztori és melléktevékenységek abszolválásával történik. Ilyenkor pedig az adott helyszín visszakapja régi tónusát. Az-az általános jelenség is visszaköszön, hogy a játék által használt átvezetők meg sem közelítik az attól mentes részeket. Bárcsak úgy nézett volna ki az egész, ahogy utóbbiban lefestették.

Mint az a játék címéből is kiderül, feladatunk az ellenség erőinek belső meggyengítése lesz, elsősorban robbantgatásokkal. Bár a fő és mellékküldetés vonalán is rengetegszer lesz szükség "szakértelmünkre", a program ezen tevékenységeinek jelentős részét az időmilliomosoknak szánt opcionális freeplay célpontok teszik ki. Ezek magaslati leshelyek, benzinkutak, rádióállomások, hadi fegyverek elpusztításában merülnek ki. Teljesítésükkel extra pénzhez juthatunk, amit fegyverekre, járművekre, robbanószerekre verhetünk el. Bár megjegyezném, hogy az elhullott ellenségtől bőven szerezhetőek átlagos fegyverek, jómagam csupán robbanószert vételeztem rendszeresen a kaland során. Járművek tekintetében is kellemes a változatosság. Számtalan fajta civil verdát köthetünk el, ami a garázsba parkolva egy gombnyomásra bármikor elérhetővé is válik. Habár más Sandbox alkotástól eltérően itt nem szankcionálnak érte bennünket. De hadi gépeket is meglovasíthatunk gépágyús motor és teherjárgányoktól kezdve a tankig bezárólag. Azonban a járművek fizikájával és törésmodelljével már lehetnek aggályaink. Nem egyszer szorultam be menekülés közben lehetetlen helyekre, vagy szimplán nem tudtam áthajtani egyszerűbb dolgokon. De felhozhatnám a gyakori elnémulásukat is.

A harcrendszer is hozza az elvártat. Nyílt konfliktus során célszerű fedezékről fedezékre haladni, és ezen játékmeneti eleme furcsasága is visszaköszön. Pontosabban a "szivacs" hős. Indokolatlanul sok golyót kibírunk, ami egy Gears of War-nál/Spec Ops-nál még talán hihető a páncél/felszerelés miatt, de itt elég furán veszi ki magát. Lehetőségünk lesz kézitusára is, de bárcsak ne lenne.

Mint korábban említettem a játék rendelkezik egy "beolvadási" rendszerrel is. Ami viszont talán az első néhány küldetésnél működik megfelelően. Egy ellenséges katonát ugyanis simán kiiktathatunk csendesen és felvehetjük a göncét. Ilyenkor a feltűnést a "katonás" járásunkkal csökkenthetjük. Az ember jogosan gondolná, hogy ez egy jó alternatíva a Rambózás elkerülésére. Azonban a legtöbb alkalommal csak közelebb férkőzhetünk a céljainkhoz, ahol egy olyan zóna következik ahol még "nyugdíjas" tempónk se segít. Ha betévedünk egy ilyen helyre két pillanat alatt riadót is fújnak. Számomra ez egy elég nagy kihagyott ziccernek tűnik, mível imádom a Stealth cuccokat (Thief, Dishonored vagy akár a régebbi Assassin's Creed-ek). A zenei aláfestés is pazar, bár megmondom őszintén talán ha négyet tudtam megkülönböztetni egymástól.

Végszó
Bár az írásomból az jön le, hogy több sebből is vérzik a The Saboteur, javaslom mindenki adjon neki egy esélyt. Minden hibája ellenére egy szórakoztató alkotás, és a történet is képes felnőni a kitűzött céljához.

2.
Gora
#1: Köszi :) Hát, hogy fèlbehagyjak valamit ahhoz még ennél is rosszabbnak kell lennie. Lásd Cursed Crusade. Az kész borzalom. Easyn se tudom kivinni a bugjai és a társ NPC töketlenkedèse miatt. Pedig már közel volt a vége.
1.
Yanez
Én anno adtam neki egy esélyt és a hibái ellenére is beszippantott, de pont ugyanezek miatt lett számomra unalomig monoton, így kb a játék felénél le is mondtam annak folytatásáról. Az írásod viszont sokkal jobb, mint a game!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...