Mostanság „egy bolond százat csinál” módon elszaporodtak a zenés blogok GK-n. Van köztük érdekes is, mint pl, Hunlancer írása, amit felüdülés volt olvasni a sok 3 soros, 8 youtube videós posztok tengerében. No, de nem azért ragadtam meg a klaviatúrát, hogy értékítéletet mondjak róluk (hanem mert mindjárt elalszok ebben a nagy melegben). Már csak azért sem, mert az én írásomban se lehet számítani komoly zeneelméletre. Csupán néhány zenészt szeretnék bemutatni, akik inspirálóan hatnak/hatottak rám.

Felállítottam valamiféle sorrendiséget köztük, de itt szeretném megjegyezni, hogy ez csupán az én szubjektív véleményemet tükrözi. Amúgy se fair dolog énekeseket gitárosokkal összehasonlítani…

10. Brent Smith (Shinedown)

A Shinedown nevű alter. zenekar aranyhangú énekese. Erős, karakteres hangja miatt, olyan zenészekkel említik egy lapon, mint Chris Cornell, Otis Redding vagy Billie Holiday. Bár nem vagyok egy abszolút hallású sziréna, szerintem van a hangjában egy „Mercury faktor” :D

9. Chino Moreno (Deftones)

Napfényes kaliforniai Sacramento szülöttje, aki pont idén látogatott el hazánkba (nem először). Ennek kapcsán írta az alábbi sorokat egy index-es újságíró: „…földöntúli hangja és senki máshoz nem hasonlítható dallamai pedig olyan hangulatot adnak a zenének, mintha folyamatosan lebegnénk valóság és álom között.” Pont az ő „álomszerű” hangja és a melankolikusságot idéző drop-C hangolású gitárok miatt kedveltem meg a Deftones-t.

8. Shaun Morgan (Seether)

Első kakukktojás: Az előbb bemutatott zenészekkel ellentétben ő nem Amerikában, hanem a Dél-afrikai köztársaságban látta meg a napvilágot. Tinédzser éveiben nagy hatással voltak rá az amerikai grunge bandák, főleg a Nirvana, ami korai albumain érződik is. A Seether (akkor még Saron gas) első lemeze 2000ben jelent Dél-Afrikában, mely felkeltette egy Amerikai lemezkiadó érdeklődését. A banda ezután költözött át az államokba s változtatta meg a nevét (nehogy összekeverjék a hasonló hangzású „sarin gas” II. vh-s ideggázzal) Sajnos manapság a zenekar kezdi elhagyni a keményebb vonalat és egyre inkább egy Nickelback2-re kezd hasonlítani (amit nagyon nem kéne…)

7. Kurt Cobain (Nirvana)

Na, ő az a zenész, akit senkinek se kell bemutatni. :) Muzsikája végigkísérte középiskolás éveimet, de mára már, valahogy „kinőttem” a zenéjét. Egyszerűen túl egyszerűnek találom (ezt jól megaszontam). Pedig régen szinte csak az ő számait tanultam gitárra.

6. Cliff Burton (Metallica)

Őt se kell bemutatnom, azt hiszem. A Metallica zenekar tragikus végű basszerosa. Kövezzetek meg, de valahogy őt jobban tudom sajnálni mint Kurt-öt. Hiszen Cobain úr végül is maga kedvére döntött arról, hogy 27évesen GTFO-t mutat a világnak, míg Cliff-et 24 évesen, ereje teljében és váratlanul érte utol a zord kaszás. Tőle az orion-t érdemes meghallgatni, nagyon szép szám. Viszont most nem azt fogom linkelni, hanem egy olyat, amin szólógitárnak nézi a basszust. Beszarás…

5. Jack White (The White Stripes)

A blues-nál csak egy tökéletesebb műfaj létezik: A Blues-rock. Tudja ezt jól ez a Detroit-i emberke is. Több dolgot nem fűznék hozzá, listen…

4. Lacey Mosley (Flyleaf)

Csupán 147 cm magas, mégis őt tartom a legnagyobb női énekesnek. Szoprán hangja számomra annyira karakteres, magával ragadó, hogy hiába hallgatok meg más női énekeseket, egyiket se tudom hozzá hasonlítani. Ha kell, nem rest megragadni a mikrofont, hogy bele sikítson. Teljes átadja magát az éneklésnek. BREAAAAK

3. Freddy Mercury (Queen)

Róla tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ő a legjobb énekes és pont.

2. Slash (Guns n Roses, Velvet Revolver, Slash’s Snakepit)

Ha egy mondattal kéne jellemeznem, ezt mondanám: 30% tehetség 70% stílus. Bár nem vagyok valami nagy zeneszakértő, ránézésre szólói nem tűnnek többnek gyors skálavariációknál, boxoknál. De valahogy pont ez az „egyszerűség” ragad meg benne.

1. Tom Morello (Audioslave, RaTm)

Az effekt király. Ő miatta kezdtem el gitározni. Sőt mi több, talán neki köszönhetem, hogy sikerült kinőnöm anno a pop korszakom. Zenéjével a Flat-out2 soundtrackjében találkoztam. Azóta megragadott s majd szétfeszít belül a rock'n'roll rugója.

(Atyavilág! De hosszú izét dobtam itt össze!)