Üdvözlöm magát szépséges asszonyom,

e versikét írom magának ezen a szomorú alkonyon.

De miért is magázzalak téged?

Ha szívem mikor rád gondolok  kegyetlenül éget.

Tied szívem minden egyes dobbanása,

És úgy érzem, Te lehetnél életem társa.

Tartozom neked egy nagy vallomással,

még soha nem éreztem magam ilyen jól senki mással.

Te vagy az éjjelem, te vagy a nappalom,

bárcsak csünghetnék most az ajkadon.

Egy dolgot be kell valljak te kis édes,

az én szívem csakis a te szerelmedre éhes.

Nem vagyok túlságosan az a költői lélek,

De ha átölellek, szavak nélkül is érezheted azt, amit irántad érzek.

Mindig is szívből jövő versikére vágytál,

most megkaptad, háládat várni fogom majd az ágynál :-)

Ilyen vagyok én, egy bolondos kis lélek,

de szenvedélyesen tudnálak szeretni, ameddig csak élek.

Sajna az irodában nem jut eszembe sok szép gondolat,

főleg hogy a Hans most épp harapdálja  farkamat. :-)

Huncut kis német ez, hisz szereti a károm,

De nem érti meg, hogy nekem csakis te lehetsz a párom.

Na de újra komoly vizekre evezve,

Szeretlek téged én, eszemet elvesztve.

Nem is kívánok többet én ezen a világon,

Csak hogy szeress, és maradj az én kis párom.

Légy te az a személy, akit szeretgetek, babusgatok,

akire mindig mindenben számíthatok.

Fél embernek éreztem magam, amióta csak élek,

De veled egyesülve, egy egészet alkothatna ez a két lélek.

Tudom, erre válaszodat hiába is várom,

de talán egyszer boldogok leszünk mi együtt ezen a világon.

Te lennél az életem, az újjászületésem,

Tiéd lenne minden egyes szívverésem.

Ebben az egészben már csak egy dolog van ami gátol,

A világ legszebb IGENje csakis magácskától.

A versnek még volt pár folytatása, és az életben szintén - összeházasodtunk, és most várjuk első babánkat :-)