Heldengeist

Heldengeist

Szezonzáró összefoglaló

Mivel már rég volt kínai rajzfilmes témájú bejegyzés GK-n és egyébként sem érdekel senkit, szóval gondoltam odavágok neki és írok egy olyat, aminek már a puszta hossza elriasztja azt a két olvasómat is. :D

Mivel sok műsor futott a tavaszi szezonban én meg csak egy ember vagyok, természetes, hogy nem láttam mindegyiket, így csak azokról mondhatok véleményt, amihez közöm volt. Emellett ki fognak maradni a régebben indult sorozatok folytatásai is. Ami a sorrendet illeti, megpróbálok nagyjából népszerűségi sorrendet tartani.

Az értékelésről: Bár eredetileg nem terveztem, úgy döntöttem, a szöveges értékelés mellé tízes skálán pontértékelést is adok. Ennek oka, hogy a szöveges értékelésben itt-ott az egyensúly elbillen, így esetleg a valósnál rosszabb benyomást nyújt. Viszont! Manapság eléggé elterjedt egy igen torz pontozási rutin, ami az értékeléseket egészen eltolja a skála fölső harmadába. Én ezt nem követem. A skála alfelének efféle elvesztegetése teljesen lerontja annak felbontását így a pontozás alapján nehézkessé teszi a színvonal leolvasását. Nálam 6 pont már egy szolid vállveregetés egy kategóriáján belül kimondottan szórakoztató darabnak, egy 4 pontosnak pedig jól belőtt elvárásokkal, a megfelelő hangulatban még mindig lehetnek jó pillanatai.

 

Schwarzesmarken

Eléggé impulzusnéző vagyok. Ha látok egy képet, ami felkelti a figyelmem, megnézem a címét és a műfaji besorolásait, illetve nem frissen induló sorozatnál a pontozást, nagyjából hová lőjem be az elvárásaimat vagy érdemes-e egyáltalán az időm vesztegetni. Szinopszist ritkán olvasok, promóciós videót pedig szinte sosem nézek. Itt adott volt egy elég figyelemfelkeltő promóciós kép egy kemény hangzású német cím és egyebek mellett mecha és dráma műfaji besorolás. Gyakorlatilag bérelt helye volt a néznivalók listáján.

A történet egy alternatív Földön játszódik, ahol dúl a hidegháború és erre tejszínhabként megérkezik egy agresszív idegen faj. Ebben a világban követjük végig a 666-os TSF osztag harcát a támadókkal az emberiség és a Stasival Kelet-Németország megmentéséért. Mivel nem tájékozódom alaposan, és az adaptált forrást sem olvastam, meglepetésként ért, hogy ez egy MuvLuv spinoff. Aki ismeri a szériát, az tudja, miről van szó, aki nem, az most megtudja. Van az a mondás, hogy két szék közül a földre ülni. Nos ez a sorozat kicsit olyan, mint a székfoglaló játék első kiesője. Rengeteg potenciál van benne, de egyiket sem sikerül igazán érvényesíteni, egyik sem kapja meg azt a fókuszt, amivel akár kiemelhetné a sorozatot a középszerűségből. Az osztag harca a BETA-val (az említett idegen faj) lehetne érdekes, de ritkán kap elég fókuszt. A főszereplők harca a Stasi ellen lehetne érdekes, de szinte teljesen elsikkad, a politikai harc az NDK függetlenségéért a Szovjetuniótól lehetne érdekes, de amíg teljesen el nem szabadul a helyzet, semmit nem látunk belőle, azután pedig túlságosan felületesen kezelik. Emellett jó érzékkel veszik el a komolyabb események az élét. Persze számítani lehetett rá, hogy ennyi (még ennél is több) történetszál 12 epizódba bajosan fog beleférni. Összességében a második felére érezhetően emelkedik a színvonal, de az eredmény így is felemás.

Ítélet: 5

Ha érdekel a világ, akkor a Muv-Luv Alternative: Total Eclipse jobb bekapcsolódási pont, bár az sem mestermű. Ha valami színvonalasabb érdekel a témában, ajánlott a Code Geass: Hangyoku no Lelouch, akik a politikai és stratégiai oldalra kíváncsiak vagy a Mobile Suit Gundam 00, akik inkább az akció felől közelítenének.

 

Dagashi Kashi

Egy slice of life-comedy sorozat. A főszereplő Kokonotsu, családja generációk óta egy édességboltot vezet, ő azonban nem akarja tovább vinni a családi vállalkozást és inkább manga rajzolói pályára lépne. Ebbe a helyzetbe érkezik meg Hotaru, egy édesipari nagyvállalat örököse, aki mindenképp a cégéhez szeretné csábítani Kokonotsu apját, aki szívesen menne is, ehhez azonban meg kell győzniük a fiút, hogy vegye át a családi üzletet.

A sorozat, nem tudom, mennyire hitelesen, a japán édességkultúrára épít, az epizódok nem kapcsolódnak össze szorosan, a felépítésük inkább egy-egy nasi típus köré felépített geghalom. Komoly történet nélkül nehezen tartja benn a nézőt, önismétlővé válik. Ez a zuhanó népszerűségén is mérhető. A karakterek is erőteljesen klisékre épülnek. Az animáció minősége átlagos, kellően egyedi, viszont az első néhány epizód után számomra romlani látszik. Az utolsó epizód a bejegyzés megírásának pillanatában még nem érkezett meg, de a sorozat korlátai már jó ideje látszanak, így meglepetés nem fog érni.

Ítélet: 5

Ha érdekelne egy szellemiségében hasonló sorozat, akkor az anime ipart kibontó Shirobakot tudnám ajánlani. Esetleg a gasztropornót a főételek felől megközelítve szóba jöhet a Shokugeki no Souma.

 

Dimension W

A nem túl távoli jövőben járunk. Egy új energiaforrás csettintésre megoldotta a világ energiagondjait, amelyet úgynevezett "tekercsekkel" nyernek ki a címben szereplő dimenzióból. Ahogy az lenni szokott, természetesen egy megavállalat monopóliumot épített ki és természetesen üldözi a nem általuk forgalomba hozott illegális tekercseket. Hősünk, Kyouma is egy illegális tekercsek begyűjtéséből élő afféle zsoldos. Ő maga munkája ellenére nem pártolja az energiaforrást és kerüli annak használatát. Egyik megbízása során azonban összehozza a sors egy szokatlan tervezésű, emberi viselkedésű robot lánnyal, Mirával, akinek tervezője maguknak a tekercseknek a feltalálója, akinek természetesen szintén megvan a maga feladata a tekercsekkel, így együtt próbálják meg elérni céljaikat.

Megint csak messziről érezzük a klisék semmivel össze nem téveszthető bukéját. Ezeken nem is lép túl, de összességében jól dolgozik velük. A világ nem túlságosan futurisztikus, legalábbis kevés dolog fordul meg a képernyőn olyasmi, amiről ne hihetnénk el, hogy a 2070-es évekre ne lehetne valóság. Az animáció és a vizuális dizájn teljesen rendben van, a környezet szép részletes, a színvilág passzol a történet hangulatához, a karakterdizájn talán lehetne kissé egyedibb, főleg Mira esetében. A történet a második felében stílust vált, ami nekem kevésbé jött be, a lezárást pedig kissé hatásvadásznak éreztem, de még tűréshatáron belül. Összességében tisztes iparos munka.

Ítélet: 7

Ha szívesebben szánnál időt egy komolyabb sorozatra cyberpunk témában, még mindig meg lehet nézni a Ghost in the Shell: Stand Alone Complexet.

 

Prince of Stride: Alternative

A sport és a sport filmek, nem kifejezetten hozzám közel álló műfaj. Még a legjobbakat is általában csak egyszernézősnek tartom. Így nem is mondhatnám, hogy ez a darab különösebben felkeltette a figyelmem, viszont a sorozatot jegyző stúdió (Studio Madhouse) tekintélye miatt úgy döntöttem, mégis kap egy esélyt. Sok színvonalas darabot és több kedvencemet ők tették le az asztalra, ha nem is válik minden feltétlenül arannyá, amihez hozzányúlnak a bizalmam irántuk jóformán feltétlen. Kompetenciám hiánya miatt nagyon nem is fogok belemenni a részletekbe.

Néhány elsőéves érkezik a Honan akadémiára. Iskolaválasztásuk motorja pedig az akadémia híres stride klubja — ez egy csapatsport, leginkább parkour stílusú váltófutásként írható le. A klub azonban jószerivel feloszlott így az egykor verhetetlen csapatot gyakorlatilag a nulláról kell újjáépíteni. Egy klasszikus könnyed gimis sportdráma felállásról van tehát szó. Az ilyenhez pedig négy dologra van szükség. Jó humorra, erős riválisra, hogy képes legyen fenntartani a feszültséget a versenyek alatt és hogy legyen látványos. Utóbbi a stúdió kisujjában van, ami valamilyen szinten magával vonja a másodikat is.

A humor szintén rendben. Azt nem mondom, hogy összeköpködtem kávéval a monitorom, de nem ültem végig faarccal. A karakterek már eleve magukban szállítják a humor jó részét. Kapunk antiszoc lábfétises csodagyereket, a világ leggyorsabb sógi — egy sakkszerű táblás stratégiai játék — klub elnökét, melléjük balansznak a bátyja árnyékából kitörni képtelen tehetséget és a harcedzett szeniort. Marad tehát a rivális, akikről kicsit nehéz spoilermentesen írni. A lényeg az, hogy tényleg megsemmisítő a kezdeti fölényük és a főszereplőket személyes szálak is fűzik hozzájuk. Nem ellenségek, szabályosan játszanak, viszont egyszerűen vérprofik. Éppen ezért szomorú, hogy pontosan az ellenük folytatott versenyről veszik el a fókuszt és terelik másra. Az oka érthető, de az eredménnyel finoman szólva nem voltam elégedett.

Ítélet: 7

Szerintem első sorban inkább lányoknak jöhet be. De mivel mint említettem, a témában járatlan vagyok a véleményemet itt érdemes a leginkább távolságtartón kezelni. Ajánlani első kézből ezért első kézből nem is tudok hasonlót, így csak megjegyzem, hogy sokan hasonlítják a Free!-hez, illetve sport témában nagyon népszerű a Haikyuu!!, én is utóbbival mennék tovább a témában.

 

Musaigen no Phantom World

Egy szolid fan service-szel megtámogatott gimis történet a Kyoto Animation-től, aki szerintem eddig sokkal inkább népszerű "tisztes iparosmunkákat" tett le az asztalra, mintsem klasszikusokat, de hát ízlések és pofonok. Ez is egy olyan sorozat volt, ami felett kis híján elsiklottam.

Miután egy vírus elszabadult, rengeteg fiatal különleges képességekre tett szert, melynek következtében látják a fantomokat, afféle homályos eredetű kreatúrákat, akik mindig is jelen voltak, illetve egyéb természetfeletti képességeket. Az ilyen fiatalokból verbuvált csapatok feladata a megvadult fantomok pacifikálása.

Összefüggő történetről nem beszélhetünk. Van egy halovány átívelő szál az epizódok között, ami az utolsó két részben nyer jelentőséget, de ezt leszámítva annyiból áll, hogy az aktuális epizód elején egy tudományos(kodó) felvezetésben elmagyarázzák, miféle fantommal kerülnek kapcsolatba a szereplők. Így viszont a végén hagy egy kis kesernyés mellékízt, hogy mennyivel jobb lett volna, ha történetet nem csak az utolsó két részben kap. Ami viszont nem rossz és közben is van pár kimondottan jól elsült epizód, mégis inkább cselekménye van, mint története. A dizájn szép, de nem különösebben izgalmas, talán csak az egyik főszereplő, Mai, aki kissé tolakodóbb lett a kelleténél, bár ezt a rá rótt szerep indokolja, az összkép az epizód témájától függően néha egészen átmegy aranyosba. Az animáció minősége is rendben van.

Összességében a színvonal kissé ingadozó, de megvan a maga bája. A megvalósítás van annyira egyedi, hogy kifejezetten hasonlót nem tudok említeni, az alapkoncepció mentén pedig egészen hajmeresztő dolgokkal párhuzamba lehet állítani, így itt az alternatíva ajánlás elmarad.

Ítélet: 6

 

Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo!

Számomra a szezon meglepetése. Első ránézésre a szokásos klisés RPG környezetbe ültetett harem-ecchi light novel adaptáció. De nem, sokkal inkább az előbbi stílus paródiája. Hősünk Kozuma, a videojáték addikt hazafelé tart egy különleges gyűjtői kiadás beszerzése után, amikor meglátja, hogy egy lány egy traktor elé lép így magát nem kímélve a megmentésére siet és életét veszti az akció során... de nem a traktor végez vele. A lassan vonagló masina bőven időben megáll, hogy mindenki egy karcolás nélkül megúszhassa. Kozuma a sokktól hal meg és gyász helyett a tulajdon szülei is csak röhögnek, hogy lehet ekkora balhere. Sötétnek hangzik, de sikerült nagyon jól tálalni. Halála után Aqua istennő előtt találja magát, ahol két lehetősége van. Irány a másvilág, vagy egy RPG szerű világban legyőzheti annak démon lordját. Persze utóbbit választja, és kezdő felszerelésként magával vihet egy valamit. Bármit, Aqua trónterméből(?). Igen jól gondoljátok, Aquát választja. Azonban hamarosan kiderül, hogy az istennő hasznos segítség helyett egy hasznavehetetlen picsogó liba és ott állnak üres zsebbel egy ismeretlen világban.

A sorozat nagyon jól dolgozik a karaktereivel és a világával, képes kitörni a klisékből és élővé és egyedivé tenni azokat. A világ nem csak egy díszletnek hat, a főszereplők épp eléggé lököttek, nem mennek túl azon a határon, ahol már kínossá válnak. Az említettek mellett a csapat tagjává válik Megumin, az egy skilles tűzmágus és Darkness a mazochista lovag. A fan service eleinte kicsit tolakodó, később ritkán érződik kifejezetten öncélúnak (bár a 9. rész elég kemény lett ebből a szempontból), sokkal inkább a paródia eszközének. Bár alapvetően egy epizódos történetekre épít, van átívelő szál. A stílusra jellemző romantikus szálat is teljesen kihagyták, és egyáltalán nem hiányzik. Egyébként is ritkán működik és legalább nem veszi el a fókuszt a humortól.

Ítélet: 8

A témaválasztás és a prezentáció miatt van egy erős No Game No Life utánérzése, ezt leszámítva, ha bejött, érdemes egyéb paródiák után nézni, mint a Gintama vagy az előző szezont letaroló One Punch Man.

 

Hai to Gensou no Grimgar

És megkaptuk a Konosuba tökéletes ellentétét is. Adott számunkra egy csapat kamasz, akik egy RPG szabályrendszeren alapuló világba kerülnek, ahol rövidesen elfelejtenek mindent az előző életükből és... ennyi. Nem tudjuk meg, kik ők, miért kerültek oda, mi is az a hely valójában, miért működik úgy, mint egy videojáték, mit kellene ott elérniük. Csak élik a mindennapjaikat, új skilleket tanulnak és ölik a világ alacsony szintű kreatúráit a loot miatt, amiből a lakhatást, kosztot, felszerelést fedezik. Persze közben van egy kis konfliktus, elveszítenek egy csapattársat, felvesznek a helyére egy újat, aki meg a csapatát veszítette el és lassan túllépnek a veszteségen, de igazi karakterfejlődést ez sem indít meg. Erőlködik, de mindennek dacára nem jut sehová. A karaktereket nem tudja úgy kibontani, hogy ez látványos legyen. A küzdelmek során, mivel csapatról van szó, azt hinnénk, a taktikai szempont érvényesül, a szemünk láttára felépítik a rajtaütéseket, kommentálják, hogy az egyes csapattagok a kasztjuk képességeit hogyan használják ki, hogy hatékonyan együtt dolgozzanak, de nem. Kapunk egy-egy bemutatót a frissen tanult skillekből és ennyi. Azt hinnénk, hogy így legalább a világnak adnak valamennyi mélységet, kik azok a goblinok és koboldok, hogyan viszonyulnak egymáshoz, milyen társadalomban élnek, ha már egyáltalán harcolni kell ellenük, egyáltalán milyen társadalomba szerveződnek ott az emberek. De nem, erről sem tudunk meg semmit. Ezzel a sorozattal NEM az a baj, hogy a ritmusa lassú. A lassú ritmus nem lehet kifogás a világépítés és a történet kibontásának szinte teljes hiányára.

Az vizuális design korrekt. A karakterek dizájnja a sima sablon A1 Pinctures formát követi, a főszereplő egy kiköpött Kirito barna hajjal. Túl sok egyediséget nem nyújt. A környezet, hátterek már egy fokkal jobb. A kissé vázlatos, kézi rajzolás jelleg jól megkülönböztethetővé teszi a stúdió többi darabjától, az már ízlés kérdése, hogy ez kinek tetszik, én kissé öncélúnak érzem. Az animáció olcsó hatást kelt, valószínűleg kis büdzsével is dolgoztak, de a fő gond nem ez. A harcjelenetek nem látványosak, nincs bennük semmi feszültség. Persze, nem lehet minden UBW, de ez még az átlaghoz képest is gyenge. A harc inkább csak egy bemutató, ahol szemléltetik a csapat újonnan tanult skilljeit. Csapatnak egyébként is csak bajosan nevezhető, nem érződik igazán, hogy összedolgoznának. Amikor besegítenek egymásnak, sokkal inkább tűnik egy átmenetnek, hogy ne csak egy vágással intézzék el, hogy egy másik szereplő bemutatózzon. A 11. részig tartott összerakni egy olyan harcot, ami legalább a jó irányba mutatott, illetve úgy általában is az utolsó harmadában kapott egy gázfröccsöt a karakterábrázolás és fejlődés is, de ez nem menti meg. És itt most egy minimális spoiler, mert bár ugyan teljesen kiszámítható, az utolsó harcolt lezáró plot armor kivégzés, pláne az azt megelőző túlélésért folytatott küzdelem után erősen visszás.

Ítélet: 4

Összefoglalva, amikor megláttam az első promóciós képet, már akkor sem voltak magas elvárásaim, így szerencsére, vagy inkább sajnos nem csalódtam. Az átlagos színvonalból lefelé lóg ki. Lehet, hogy a light novel egy korrektebb darab, de én nem éreztem belőle, hogy egy középszerű fantasy shounennél több volna benne. Abszolút kihagyható darab.

Ha valami jobb érdekel a témában érdemes inkább a Log Horizonnal próbát tenni.

 

Boku dake Ga Inai Machi

Vitán felül a szezon legnépszerűbb sorozata. A főszereplő, Satoru, egy 29 éves férfi, akinek megvan az a különleges képessége, hogy ha valamiféle tragédia közelében jár, visszakerül az időben az esemény elé épp annyival, hogy képes lehessen megakadályozni (megj. aki látta a Pillangóhatás c. filmet, ez szinte pontosan ugyanaz). Egyszer egy gyilkosság alkalmával, ő válik az első számú vádlottá, és miután a képessége működésbe lép, a 11 éves önmagaként ébred. Így lehetősége adódik nem csak a saját ügyét megoldani, de egy sorozatos gyerekgyilkosságot is megelőzni, amely végül elvezetett az ő esetéhez.

A sorozat erősen indít, jó tempóban adagolja a cselekményt, a karakterek érdekesek és hitelesek, a történet előrehaladtával azonban az írás kissé pongyolává válik. A sorozatgyilkos kiléte kiszámítható, így a fordulat erőtlen. Eleve nem dolgozhatunk sok gyanúsítottból és azt az egyet sem nagyon próbálták gyanú fölé helyezni. Satoru nem is igazán nyomoz utána, egyszerűen csak "kiderül". Egyébként is jellemző, hogy a néző képébe dörgölnek dolgokat. Nem tudom, hogy csak a mystery műfaj nem ment a stábnak, vagy csak ennyire intellektuális sikerélményt akarnak adni a nézőknek (értsd. hülyének néznek). A főszereplő személyisége időnként ütközik önmagával, egy valóban 11 éves osztálytársa érettebbnek és felelősségteljesebbnek tűnik, mint ő maga. Erre néha Satoru maga mutat rá, de az efféle önismeret nem szolgálhat felmentésként (ha tudom, hogy hülye vagyok, attól még hülye vagyok). Néha egészen képes túltolni dolgokat, például Airi történetével, amellyel a Satoru ártatlanságába vetett töretlen bizalmát próbálják magyarázni, már röhejesbe fordul. Így a történet második felére kissé kikezdi önmaga hitelességét. A képesség eredetét és működését is magyarázatlanul hagyják, ez kényelmes (az íróknak), így úgy használhatják, ahogy megköveteli a plot, viszont egy meglehetősen hanyag megoldás. A lezárás eléggé megosztotta a nézőket, nekem nem volt vele különösebb bajom.

Dizájn tekintetében kicsit egyhangú és sötét, ami passzol a történet stílusához és a lassú cselekményhez. Az arcok terén pár árulkodó jelet leszámítva elhagyták a tipikus A1 sablont. Az animátorokat nem terhelték meg igazán, sem a korszak, sem a ritmus és stílus nem indokolja az eposzhoz illő vizualitást.

Ítélet: halovány 7

Összességében talán egyelőre túlértékelt, de ettől függetlenül kellemes darab. Viszont ha valaki kételkedne, hogy van feljebb, annak figyelmébe ajánlom hasonló idővonal manipulációs fronton a Steins;Gate-et vagy nyomozós krimi vonalon a Monstert.

 

Ez lett volna nekem a téli szezon. Saját élményeket, véleményeket és építő kritikát szívesen olvasnék a hozzászólások között.

10.
godach
Annyira sajnálom, hogy így lemaradtam ezekkel az animékkel. Oly annyira, hogy még gyerekkorom nagy kedvencét, Son Goku-t is a Dragon Ball Z évadokkal, most kezdtem pótolgatni munka közben napi egy-két résszel. Pedig azt is annyira szerettem, (a sima DB sorozatot pótoltam is az elmúlt években) és már annyira kíváncsi vagyok a GT és többi részére, hogy majd megesz a fene. Ezen kívül ott van még a Ghost in Shell és is és még pár, aminek csak az "ajánlóját" ismerem, de nagyon érdekel...ne.
Viszont közben TWD, FoTWD, Arrow, Flash, Supernatural és rengeteg sorozat van, amit nézünk. Na meg rengeteg olyan van (Rejtély, Álmosvölgy,) ami csak pár részt élt meg próbaképp, de nagyon érdekelne.
És akkor még nem is említettem azt, hogy nekikezdtem a komplett Star Trek sorozatnak, BSG is félbe lett hagyva és még rengeteg gyerekkori kedvenc, amikről le kellett mondanom az adók hiányosságai miatt, mint az XAkták, Psy Factor, Végtelen Határok és még csak felsorolni is fárasztó.
Na meg az "újabbak" mint a Smallville, LOST, Nevem Earl, Chuck, Stargate, Spartacus amik rettentően tetszettek, viszont valamilyen oknál fogva abbahagytam őket.
+, Plussz a nagy számok törvénye alapján, és mivel hallgatok a jó szóra az ilyenek mint Breaking Bad, Vikings, Trónok Harca, Kemény Motorosok na meg a többi, amikről szart se tudok, de mégis akkora rajongás van körülöttük, hogy én sem akarok kimaradni belőlük.
Ejjjjj és még persze a játékok, hála istennek platform és stílusfüggetlenül, ami egyben átok is. Na meg éljél is.
Elég azért nekem is ;)
9.
Heldengeist
#8: Örülök, hogy tetszett. Az ajánlásoknál próbáltam a lehető legmagasabb színvonalon hasonlót találni.
8.
nomcsa
A blog hatására lett két borzasztó kellemes éjszakám a Steins;Gate-tel, (hallottam róla előtte és mikor pozitívan említetted meg, gondoltam neki is kezdek.) megérte átolvasni az oldalt és van még egy pár amit "majd egyszer", szóval köszönöm!:)
6.
H3NTAi
Én csak egyetlen egy fontos dologba szeretnék belekötni ami...
"Mivel már rég volt kínai rajzfilmes témájú bejegyzés GK-...."

Japán, nem kínai... :) Persze külső szemlélőnek szinte mindegy, ("ferdeszem-ferdeszem") de egészen nagy... Sőt, Borzasztó nagy különbség van a két ország között... Szóval na.



5.
sloth
á, jó, hogy télen nem kezdtem el semmit (csak az új durarara-t), mert nagyon gyengének tűnt a felhozatal. a mostaniak viszont egész okék, már ki is néztem négyet, szóval remélem lesz tavaszi szezonzáró is.
4.
Ofanaht
#3: Én általában az alapján értékelek, hogy összességében mennyire tudott lekötni egy adott anime, mennyire sarkalt folytatásra.
3.
Heldengeist
#2: Igaz, javítva. Már kicsit előbbre jártam fejben.

Egy értékelés pedig persze sosem teljesen objektív. Sőt, én még sokszor önmagammal sem értek egyet és egy nagyobb átgondolás után vagy újabb tapasztalatok hatására felülbírálom egy-egy korábbi értékelésem.
2.
Ofanaht
Korrekt lett, bár én a Grimgar-nak legalább az 5 pontot megadtam volna, tényleg nem sokat haladt a történet és a világ bemutatása, mégis kellemesen el lehetett nézni a végéig.

(Amúgy egy kis javítás: Ez a téli szezon volt, nem a tavaszi. :P)
1.
Red-E-Kamp Van
Nem vagyok komoly anime néző, mert túl sok van, így évente jó ha egybe-kettőbe bele merek kezdeni és azokba is csak akkor, ha be vannak fejezve és nem többszáz epizódból állnak.De azért mégis szeretnék képben lenni kicsit. Ez a blog erre a célra tökéletes volt és az egyiket ki is vettem, hogy majd megnézem.
Jól írsz, nem volt fárasztó olvasni. Tehát köszönet az ismertetőt!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...