Heldengeist

Heldengeist

Szezonzáró összefoglaló - 2016. nyár

Kicsit az őszi szezomba becsúszva, de itt a nyári anime szezonról írt élménybeszámolóm.

A mostani szezonális bejegyzés sokáig függött a levegőben, mivel kezdetben alig keltette fel valami a figyelemem. Később viszont felültem a hype vonatra és adtam egy-egy lövést pár radar alatt maradt sorozatnak is. Szerencsére, mivel az előző két szezon relatív csalódásaival ellentétben, ez a mostani kifejezetten erős lett.


Ezúttal úgy döntöttem, kicsit finomítok a pontozás felbontásán, viszont miután nem szeretek valamiről úgy véleményt írni, hogy az előzményeiről nem írtam, régebbi sorozatok új évadjaira most sem térnék ki.


Mob Psycho 100

A legutóbbi téli szezon nagy durranása volt a One Punch Man, egy szatíra, ami a harcolós shounen műfaj elé állított görbe tükröt. Talán a sorozat egyébként nem váratlan sikere adta meg a lendületet az előbbi alapjául szolgáló web manga írójának egy másik munkájának adaptációjához.

Ezúttal is egy hihetetlenül erős, de erősen hiányos szociális készségekkel rendelkező főszereplőt kapunk, Kageyama Shigeót, barátainak Mob, fizikai erő helyett azonban neki a telekinézis és ESP (extrasensory perception) jutott. A kérdés pusztán az volt, tud-e a sorozat valami újat mutatni, vagy egyszerűen csak meglovagolja a One Punch Man sikerét.



A válasz pedig egyérteműen: tud. Amennyire a OPM a battle-shounenenk szatírája, annyira Mob az egydimenziós shounen protagonistáké. Itt a mindent elsöprő hatalom nem jelent népszerűséget, nem omlanak a lányok Mob lábai elé, hanem szüksége van rá, hogy emberileg is fejlődjön. Megtehetné, hogy erejét kihasználva, hogy valamiben tehetségesebb, mint mások, hatalmat kovácsol magának, mint ahogy ellenfelei meg is teszik. Ugyanis ezek a fajta különleges adottságok is csak szimpla tehetségként jelennek meg. Mobnak viszont akadt egy mentora, egy simlis figura, aki ugyan visszaél mások hiszékenységével, de nem pusztán ártó szándékból, a saját megélhetését hajszolva. Ezen az erkölcsi mezsgyén egyensúlyozva mutat utat Mobnak anélkül, hogy hiteltelen hipokritává válna.

Vizuális szempontból a sorozat érdekes összképet mutat. Az animáció kifogástalan, viszont dizájn szempontból vagy bejön valakinek, vagy nem. Erősen stilizált, semmilyen szinten nem tűzi ki célul a(z) ufotable-re jellemző "realizmust". Szerintem elsőre, felületesen szemlélve csúnyának hathat, de valójában tökéletesen eltalált és nem egy szűkös költségvetés eredménye, hogy olyan, amilyen.

Értékelés: 8.2

A sorozat legálisan streamelhető Crunchyrollon, ha pedig tetszett, adja magát a One Punch Man.


ReLIFE

Komoly előítélettel ültem le ezen sorozat elé, egyrészt, mert a szinopszis alapján nagyon úgy nézett ki, hogy a Boku Dake ga Inai Machi (továbbiakban Erased) sikerét akarja meglovagolni, másrészt pedig szokatlan módon a szezon elején egyben közzétették az egészet, amolyan netflix stílusban.

A történet Kaizaki Arata, egy 27 éves pályakezdő életét követi, akinek egy első munkahelyén történt incidens, illetve az azt követő felmondás után igen komoly gondot okoz új állást találnia. Ekkor keresi meg egy kutatóközpont képviselője, aki felajánlja, hogy egy kísérletben történő részvétel esetén egy évig finanszírozzák a megélhetését, majd állást ajánlanak neki. Arata kissé részegen belemegy az alkuba. A kísérlet pedig, hogy egy tabletta hatására teste 17 évessé fiatalodik, és vissza kell ülnie egy gimnáziumba.



Itt már fogtam a fejem, hogy milyen idétlen klisés szemét fog ebből kisülni. Meglepetésemre nem ez történt. Ahelyett, hogy izzadtságszagú poénokkal szórták volna tele az epizódokat, amiben Arata vörös fejjel próbál elmenekülni a lányok elől, hogy elkerülje a liliomtiprást, ellenkező módon a sorozat megtartja az érett felnőtt perspektíváját. Egy olyan személyét, aki mindazt már átélte, amin a környezete keresztül megy és megfiatalodva nem csak külső szemlélőként részese a dolognak, mint az átlag felnőtt. Osztálytársai maguk közül valónak tekintik, így sokkal természetesebb módon folyik bele az ügyeikbe és vezeti át őket a kamaszkor egyes buktatóin. Olyan módon, ahogy egy felnőtt egyébként nem volna képes. Szembeötlő hibának csak a megfiatalodás mechanikájának kezelését tudnám felhozni. Addig rendben van, hogy a változás pusztán kozmetikai, viszont ezzel együtt olyan módon ábrázolják a húszas éveik közepén járó fiatal felnőtteket, mint egy nyugdíjast, akinek szinte egy térdzokni felhúzásához is be kell melegítenie. Lehet, hogy a testnevelés órák rendszeres testmozgását mellőzve egy passzív felnőtt erőnléte valamennyire leépül, de ahogyan itt néha bemutatják, megeresztettem egy-egy kínos grimaszt. A sorozat végére a kamaszok történetszálait jól lezárják, viszont a főszereplőhöz kapcsolódót sajnos nem. Persze, tudom, olvassam el a mangát, de azért így is hagy némi hiányérzetet maga után.

Vizuálisan a sorozat a kor elvárásainak megfelelően hozza a kötelezőt. Nem néz ki rosszul, de nem emlékezetes. Igazi hibaként a felnőttek fiatal és normál kinézete közötti túlságosan kis különbséget lehetne felhozni. Hirtelen néha észre sem veszem a változást, pedig hozzá van edződve a szemem.

Értékelés: 7.7

A sorozat legálisan streamelhető Crunchyrollon. Ha tetszett és valami hasonló érdekelne, tudom ajánlani a Rec-et, illetve a Golden Time-ot.


New Game

Ismét egy sorozat pályakezdő fiatal felnőttekről, ezúttal "cuki lányok cuki dolgokat csinálnak" köntösben. Suzukaze Aoba frissen kiesve az iskolapadból grafikus dizájnerként egy játékfejlesztő cégnél kezd el dolgozni. A sorozat írója maga is húzta az igát az iparban, így talán elsőre sokan egy Shirobako jellegű betekintést vártak, de épp ellenkezőleg, egy vidám, pihentető történetet kapunk.



Igazán nincs mit róla többet írni. A New Game egy játék fejlesztését követi végig, ahogy Aoba megszokja a munkahelyét, megismerkedik a munkatársaival, és némi könnyed fan service-szel megfűszerezve adagolják a humoros jeleneteket. Akinek bejön a slice-of-life moe, annak ez is be fog jönni.

Értékelés: 6.9

A sorozat legálisan streamelhető Crunchyrollon.


Amaama to Inazuma

Akinek még bírja a cukrot a szervezete, az élesítse az inzulin injekciót, mielőtt belevág ebbe a sorozatba. A történet Inazuka Kouheit, a felesége halála után lányát, Tsumugit egyedül nevelő gimnáziumi tanár életét követi. A kissé sötét felvezetés ellenére egy alapvetően vidám és néha már szinte émelyítően aranyos történetről van szó.



Ott vesszük fel a szálat, ahol Kouhei és Tsumugi találkozik az uzsonnáját egyedül fogyasztó Kotorival, aki, mint kiderül Kouhei egyik diákja. Miután adja magát a téma, kiderül, Kouheinek nincs nagy gyakorlata a konyhában, így Kotori meghívja őket édesanyja vendéglőjébe. Kouhei él is a meghívással, azonban a megérkezve kiderül, hogy az anya nincs otthon — méghozzá elég gyakran —, sőt, maga Kotori sem egy konyhatündér. Ha viszont már így alakult Kotori és Kouhei együtt állnak neki főzni, ami végül elég jól sül el. Később ebből rendszert csinálnak, és együtt megfőzik Tsugumi kedvenceit, vagy amit épp megkíván. Ezen a ponton a sorozat két dolgon tudna elcsúszni. Az egyik Kotori és Kouhei kapcsolata. Bár jó a kémiájuk, jól mutatnak együtt és mindketten olyan karakterek, akik azonnal szimpátiát keltenek, kapcsolatuk nem válik tanár-diák szerelemmé. Talán kicsit szokatlanul közvetlen, de megmarad tiszta baráti, romantikát teljes mértékben mellőző viszonynak. A másik kritikus pont Tsugumi. Nagyon ritkán látni jól megírt, nem bosszantó gyerek szereplőt, Tsugumi pedig ilyen. Pontosan úgy viselkedik, ahogy egy ötéves kislánytól elvárható, a legaranyosabb dolog, ami idén képernyőre került.

Értékelés: 7.8

A sorozat legálisan streamelhető Crunchyrollon. Ha tetszett, szintén bejöhet a Barakamon illetve az Usagi Drop.


91 Days

Talán az egyetlen sorozat, amivel szemben tényleges elvárásaim voltak. Egy felnőttekről felnőtteknek szóló maffiatörténet a szesztilalom idejére helyezve a Durarara folytatásaiért is felelős stúdiótól. Megkönnyebbülés, hogy sikerült megugrania a szintet.



A történet Angelo Lagusa bosszúhadjáratára épül, akinek gyerekkorában egy hatalmi harc során lemészárolták a családját. 7 évvel később Angelo gyerekkori barátjával, Corteoval elkezd beépülni az idő közben befolyásossá nőtt családba, ahol a rivális családok hatalmi harcait kihasználva férkőzik célpontjai bizalmába.

A sorozat megörökölte a Durararára jellemző, néha kissé kaotikusba hajló történetvezetést, viszont a természetfeletti/misztikus hatást nem. Pörgős és fordulatos. A karakterei hitelesek, jól beleillenek a keretbe. Talán az őrült Fango az egyetlen, aki a visszafogottabb karakterek között kilóg a sorból, de nem bontja meg túlságosan a sorozat egységét. Leginkább a Baccano! Ladd Russojára hajaz.

Értékelés: 8.1

A sorozat legálisan streamelhető Crunchyrollon. Ha tetszett, ajánlom figyelmedbe a Durarara!!-t és a Baccano!-t.


Planetarian: Chiisana Hoshi no Yume

ONA-ról (original net animation) még nem írtam, de mivel ebben a szezonban jött ki, utolsó befutóként meglepően kellemes meglepetést okozott. Egy rövid, 5×18 perces előzmény egy szintén ebben a szezonban vetített filmhez (Planetarian: Hoshi no Hito).

A történet főszereplője Yumemi, egy planetárium hosztesz robotja, aki egy 30 éves pusztító háború után, amelynek során az emberiség java kihalt, újraaktiválódik és munkába állva várja a planetárium vendégeit. Ekkor keres ott menedéket Kazuya, egy túlélő, aki a városok romjait kutatja át használható holmikért.



Alapvetően nem vagyok a "tear jerker"-ök rajongója, ritka az olyan eset, amikor nem mennek át túlságosan hatásvadászba. Sajnos ennek itt is nagyon a határára kerültünk. A sorozat java Yumemi és Kazuya párbeszédére épít, egészen kevés cselekménnyel, miközben Kazuya a planetárium projektorát javítja. Itt egyedül Kazuya hagyott bennem kérdéseket, miután nap mint nap élethalál harcot vív harci drónokkal, meglepően előítélet mentesen viszonyult Yumemihez. Biztosan felismerte, hogy nem jelent közvetlen veszélyt és a rövid játékidő is kötötte a sorozatot, de így is a levegőben lógott Kazuya kezdeti motivációja, miért tölt el napokat egy hasztalan projektort szerelve egy planetárium számára, amikor az soha többé nem lát vendégeket, és az egyetlen, akinek számít egy robot, aki napokon belül kifogy az energiából, miközben önmaga is készletei végén jár. Persze, nem tudjuk, hány túlélő van, mikor beszélt utoljára emberrel, és feltehetjük magunkban, hogy Yumemi egy szebb időszakra emlékeztetheti, habár Kazuya korából ítélve ez biztosan nem háború előtti. Yumemi maga pedig aranyos, mint egy naiv kölyökkutya.

Visszatérve a könnyfacsaró jelenethez. Jól lett felvezetve és folyamatában is rengeteg jó pontja van, de itt is elfelejtették, hogy a kevesebb néha több. Az utolsó epizód durván felét kitevő jelenet sajnos érezhetően túlnyújtott, így pedig sokat veszít az erejéből.

Értékelés: 7.4

A sorozat megtalálható a Daisuki kínálatában, viszont magyar IP-vel nem elérhető. Ha ez nem jelentett akadályt és akad még száraz papír zsebkendő, tehettek egy próbát az Angel Beats!-szel is.


Kiesők

Általában a be nem fejezett sorozatokkal nem foglalkozom, most viszont úgy döntöttem, nem megyek el mellettük szó nélkül és írok egy-két sort, miért kerültek veszteséglistára.




Orange

Maga a sorozat alapvetően nem tűnik rossznak, azonban képtelen volt fenntartani a figyelmem. Négy epizód után úgy döntöttem, nem érdemes folytatnom. Talán, aki sokkal inkább kedvelője a műfajának, imádni fogja, nekem nem jött be.


Rewrite

A sorozat félbehagyásának oka egyszerűen, hogy a(z) 8bit nem tud vizuális novellát adaptálni. Megismételték pontosan ugyanazokat a hibákat, mint a Grisaia no Kajitsu-nál. A cselekmény vontatott, ritmustalan, a karakterek idegenek és élettelenek. Mintha egy végigjátszást néznék. Lehet, hogy vizuális novellaként, ahol a játékos vezérli az eseményeket és irányítja a párbeszédeket, ez működik, de passzív nézőként nem.


Masou Gakuen HxH

Az első epizódot sem bírtam végignézni. Ez nem egyéb mint softcore pornó. Ennyire kevés fantáziát és erőfeszítést még semmiben nem láttam.


Re:Zero kara Hajimeru Isekai Seikatsu

A szezon és az előző szezon egyik legpopulárisabb darabja, így előbb utóbb valaki idetérhet, hogy a figyelmembe ajánlja. A figyelmemben volt. 5 epizód után úgy döntöttem, nem éri meg folytatnom. Szólnak róla legendák, hogy valamikor később van egy fordulópont, ahol levetkőzi a hibáit, azt hiszem a 18. epizódot szokták megnevezni, viszont ha egy 25 részes sorozatnak 18, vagy akár csak 10 rész kell, hogy jó legyen, az bennem a későbbi minőségugrással szemben is erős kételyeket támaszt.


Nos, ilyennek láttam 2016 nyarának felhozatalát. Jó szórakozást ezekhez és a most indult őszi szezonhoz.

8.
sloth
#7: Persze hogy erős, én úgy értettem, hogy nálam nyerte el az év animéje címet. A mob psycho nekem is tetszett, a 91 Days se volt olyan rossz, de egyik sem tudott annyira magával ragadni mint az Orange. És már az előző összefoglalónál is megvitattuk, tény, hogy a kettőnk ízlése nem egyezik, ezért nem is várom el, hogy egyetérts velem.
7.
Heldengeist
#6: Azért ez így kicsit hirtelen kijelentés. A 91 Days, Mob Psycho és a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu is nagyon erős címek idén, és most indult a Hibike! Euphonium 2, ami eddig nálam mindent földbe döngölt a szezonból.
6.
sloth
#4: Ó, azért majd mindenképp nézd meg az orange-et is, igaz heldengeist lemondott róla, de szerintem ez volt az idei év eddigi legjobb animéje.
Bár jön az őszi szezon, és a SHAFT új sorozaton dolgozik...
5.
Heldengeist
#3: Igen, állítólag az első - jópár - rész ilyen, hogy a népszerű klisékkel behúzza az átlag nézőt, aztán majd "valamikor" levetkőzi, legalábbis Arkada (Glass Reflection) szerint, de nekem ezt nem volt türelmem kivárni.

#4: Szívesen! És akkor még a folytatásokról szó sem esett.
4.
Shannaro
Az idei animékből még nem igazán vettem elő egyet sem, rengeteget kell pótolnom. De a fent említettek alapján sok jó show-val gazdagodott a közönség. Köszönet az összefoglalóért.
3.
Mortis
Mob Psycho 100 nevetségesen jó; legalább annyira mint a One Punch Man. OPM-ről sajnos a legutóbbi fejezetek okán le is mondtam, mivel behozza a szokásos waifu-matériát, a szatíra s érdekes történetek kárára - webcomic meg jó ha havonta kap új fejezeteket. Míg a Mob még mindig nagyon élvezetes.
Re: Zero-t megpróbáltam a hype okán, de pont azért tört bele a bicskám mint majdnem minden anime-be általában: hárem, fanservice.
2.
Heldengeist
Igen, mint említettem, nekem sem tűnt rossznak, de vagy végzetesen annyira nem az én műfajom, vagy nem a megfelelő hangulatban kaptam el (kétszer is, a szezon elején megnéztem két részt, a végén meg megpróbáltam lemaratonozni), hogy egy idő után mindig azon kaptam magam, csak háttérzaj böngészés mellett.
1.
DON GONDOCS
Az Orange belekedtem nem rossz van egy történet aminek tudjuk hogy milett a vége de hogy hogyan és azt miért kell megváltoztatni az lesz az érdekes.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...