Már jó néhány éve tart a játékiparban a reboot és remaster hullám, amit mára már minden valamirevaló klasszikussal megpróbáltak meglovagolni, de vannak néhányan, akik ragaszkodnak az eredetihez, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. Egy jó ideje fontolgattam már egy ilyen témájú bejegyzés, vagy akár bejegyzéssorozat megírását, de (getzi lusta vagyok) nem igazán volt időm a részletek kidolgozására. Amit eredetileg terveztem, a legmodernebbtől a legpatinásabbig megyek végig a kollekciómon, de néhány láncszem félkész (bedobozolt alkatrészek, vagy egy-s-más még hiányzik belőlük). Viszont nemrégiben sikerült megmentenem a leselejtezéstől, amiről úgy gondoltam, pilot(?) epizódnak pont meg fog felelni.

A hardver

De akkor térjünk is rá a szóban forgó informatikai berendezésre. A laptop egy ASUS L7200. Nagyjából pont az ezredfordulóra piacra dobott belépőszintű megoldás, ami történelmi szempontból nem teszi különösebben érdekessé,viszont épp emiatt úgy gondoltam, kifejezetten ideális lehet a 90-es évek játékainak futtatására, plusz mivel egy egész kompakt berendezésről van szó, szemben a géppark többi tagjával, ezt az íróasztalom sarkán tudom tartani, hogy ha kedvem szottyan egy kis nosztalgiázáshoz, azonnal elérhető legyen. A desktopok esetében, mivel egyelőre nincs kialakított helyük még azoknak sem, amik amúgy készre vannak szerelve, kicsit demoralizáló, hogy a puszta bekapcsoláshoz is sokat kell pakolni és rendezkedni. De hát ez ezzel jár.

De vissza a laptophoz. A szemlét kezdjük kívülről befelé. A burkolat egészen masszív műanyagból készült. Nem recseg-ropog, mint a mai alsó kategóriás gépeknél, nem félnék a táskába dobni, ha valahová magammal kell vinnem, bár igaz a súlya sem épp ultrabook kategória. Körbenézve az oldalán jobb kéz felől található a 3,5"-os floppy, illetve a 24x-os CD meghajtó, rögtön mögöttük a merevlemez bölcsője és a zsanér felőli sarkon az infra port, hátul egy soros, párhuzamos és VGA port a ventilátor jobb oldalán, míg egy PS/2, egy USB port és jack audio ki és bemenetek bal oldalt. A bal oldalon pedig a bekapcsoló gomb, két 32 bites PCMCIA foglalat, illetve az akkumulátor.

A kijelzőt felhajtva tapasztalható, hogy a zsanér még így 20 év után is úgy tart, mint az új, nem lötyög-kotyog, nem laza, a kijelző abban az állapotában áll meg, ahová én kihajtom. A kijelző alá nézve egy egészen kényelmes méretű angol kiosztású billentyűzetet találunk. Ez alól egyedül a kurzorbillentyűk kivételek, amik keskenyebbek és így a játék hevében könnyű mellényúlni. A billentyűk nyomáspontja jó, bár a visszajelzés nekem egy kicsit túl ruganyos, bár én mechanikus billentyűzethez vagyok szokva. A touch padot egy kicsit kicsinek érzem, de jól használható, érzékeli a koppintást, ami nem tudom, mennyire volt általános ebben az időszakban. A hozzá társított egérgombok viszont szerintem egy kicsit túl rövid úton járnak és jobb helyen volnának a touchpad fölött, mint alatt. Gépelésnél mindenesetre nincs útban és úgyis egeret fogok hozzá használni.

Nézzük meg belülről!

Mivel a laptop nem csúcskategóriás versenyző, sajnos és szerencsére nem a legmodernebb alkatrészek használatával gyártották. Szerencsére, mert így esélyes a jobb DOS kompatibilitás, és sajnos, mert itt ott bizony elég erőtlen a 90-es évek végén megjelent játékokhoz. Na de belevágva a dologba, a rendszer lelke egy 266MHz-es Celeron-A 128kb L2 cache-sel. Itt gondolom sokan összeráncoljátok a szemöldökötöket, hogy mit akarok én egy satnya kis Celeronnal, de ha belegondoltok, a 90-es évek nagy részének játékaival ez is korrektül megbirkózik, plusz a rendszer igazi gyenge pontja egyébként sem ez. Rendszermemórából 64MB PC66-os SDRAM jutott, ami megint csak elégséges.

Az igazi gondok a grafikus gyorsítónál kezdődnek. A chip egy Silicon Motion SM910 Lynx 4MB dedikált SGRAM-mal. A dedikált memória örvendetes és a mennyiség is tisztességes, viszont bevallom férfiasan, magáról a grafikus chipről most hallottam először. Gyanítom, laptopokra specializálódott gyártó lehet, az viszont biztos, hogy semmiféle hardveres 3D gyorsítást nem kínál, még alibiből sem. Vagyis ha egy játéknak igénye van erre, a terhelés gyakorlatilag teljes egészében a Celeron vállát nyomja majd szoftver render módban. Igazán dobhattak volna bele valamit, ami legalább nevében 3D gyorsító. Nem hiszem, hogy az Intel nem adott volna nekik az i740-ből, de még egy S3 Trio3D-vel vagy SiS 6326-tal is jobban jártunk volna.

A hangzásért egy Yamaha OPL3-SAx hangvezérlő felel. 2000-ben ez már kifejezetten koros cucc volt, viszont nagy előnye, hogy AC97 helyett egy teljes Sound Blaster kompatibilitással rendelkező vezérlőt kapunk, amit a régebbi játékok igencsak meghálálnak. Szóval nem lesz gond a fincsi MIDI hangzással. A gép beépített hangszórói nem fogják kielégíteni az audiofilek miden vágyát, de a hangszás kibírható, bár maximumra csavart hangerőnél kicsit recseg a magasoknál, plusz lehetőségünk van külső hangszórót csatlakoztatni.

Kijelzőként egy 800×600 felbontású TFT panelt kapunk. A fényereje nem egy stadionreflektor, de jól látható és olvasható, ami megjelenik rajta. Plusz mivel felbontásban közel áll a standard VGA-hoz (640×480), nem néznek ki rajta szarul az ilyen felbontásban futó cuccok sem. Bár a skálázás nem mindig tökéletes.

Driverek és szoftverek

A gépet úgy döntöttem a Windows 95B OSR2.5-ös verziójával telepítem, bár próbaképp volt rajta 98SE is. Ez előbb említett verzió már rendelkezik USB támogatással, igaz a rohadék nagyon nem akarja megenni a pendrivejaimat, pedig próbálkoztam még egy nagyjából korabeli darabbal is. Win98 esetében is válogatós volt, de úgy volt olyan, amivel kiegyezett. Ezt leszámítva a laptop drivereivel nem volt gondom. Jött vele a saját gyári driver CD-je, így elég könnyen harcra kész állapotba lehetett hozni. Ami szintén gondokat okozott és szitén csak W95 esetében, az a PCMCIA hálózati kártya. A driver telepítése után a Windows bootolás közben lefagy, így azt csökkentett módban törölnöm kellett. Talán egy másik verzióval jó lesz, most nincs energiám vadászni egyet. Addig is az adatkommunikáció a lemezes meghajtókra és az LPT portra korlátozódik.

Játékok és teljesítmény

Konkrét framerate értékeket nem mértem, így az élmény teljes egészében az én szubjektív érzékeimre hagyatkozik. Szóval vegyük is sorra az eddig kipróbált címeket:

Blues Brothers: Csak DOS-ban indul. A futási sebesség hibátlan, de a felbontás rosszul skálázódik. Sakktáblában rak ki 4 képet, és fontos dolgok lemaradnak. Így játszhatatlan, de valószínűleg korrigálható.

Blood: A Monolith 1997-ben megjelent, a Build engine-re épülő játéka egészen kielégítő sebességet produkál a gépen 800×600-as felbontásban. A játék számára nem jelent érezhető hátrányt a 3D gyorsítás hiánya.

Carmageddon: Az előbbihez hasonlóan, bár a környezet 3D-s, a játékban rengeteg objektum 2D-s sprite, ami nagyon megkönnyíti a gép dolgát. Ha néha-néha megröccen, az inkább a lassú merevlemez számlájára írható, de a játék teljesen élvezhető.

Doom: Nincs itt semmi meglepetés, a játék még egy 386DX-50-esen is jól fut bármiféle 3D gyorsítás nélkül.

Daggerfall: A Bloodhoz hasonló látványvilág és annál jóval lassabb játékmenet. Meg sem kottyan a gépnek.

Duke Nukem 3D Atomic Edition: Ismét egy Biuld engine-es játék, talán még hangyányit jobban is fut, mint a Blood.

International Rally Championship: Talán egy kicsit kevésbé ismert cím. Ez a játék sokat szívatott, nagyon nehezen akar emulátorban vagy modernebb gépen elindulni. Itt a DirectX 5 telepítése után pöccre ment. Az IRC-nek itt azért már hiányzik a 3D gyorsítás, de szoftver renderrel 640×480 felbontásban akadás nélkül megy.

Prince of Persia: Windowsban fagy, DOS-ban teljesen hibátlan.

Psycho Pinball: Elindul Windowsban is, de ettől eltekintve ugyanaz a hibajelenség mint a Blues Brothersnél.

(GL)Quake: Itt fps értékkel is szolgálhatok, mivel nem esett nehezemre megszámolni. Nagyjából 4-5 másodpercenként láttam egy új képkockát.

Tomb Raider: Ismét csak meghálálna egy 3D gyorsítót, de szoftver módban 800×600 felbontásban is játszahtó, viszont ez eléggé a képminőség rovására megy.

Tomb Raider 2: Ezt csak Windows 98 alatt próbáltam. A játék úgy néz ki, ahogy kell, cserébe játszhatatlanul akad. Kissé csalódott vagyok, mert ez a kedvenc részem a sorozatban, de nem mondhatom, hogy váratlan.

Worms Armageddon: Megint csak meg sem kottyan a gépnek 800×600 felbontásban.

Verdikt

Néhány napi nyúzás után elgondolkodtam, hogy visszatérek Windows 98-ra, annál a rendszernél csak a hangkártya driverét volt problémás beállítani, ezzel szemben az USB és a hálózat kezelése sokkal simábban ment. Viszont régi vágyam volt egy aktívan használható Windows 95-ös gép. Annak idején, amikor ezek az OS-ek a mindennapokat jelentették én 3.1-ről rögtön 98-ra léptem tovább, így pedig kifejezetten izgalmasnak találom az ismerkedést.

Összességében bár a 3D gyorsítás hiánya fájó pont a gépnél, amiben reménykedtem és amit elvártam tőle azt tudja teljesíteni, még ha néha kicsit nyögvenyelősen is.

Mindenkinek köszönöm, aki vette a fáradtságot, hogy végig rágja magát a bejegyzésemen, ha mutatkozik rá igény, előkotorhatom gyűjteményem kevésbé inkluzív darabjait is. Viszlát legközelebb!