Egy biztos: Bárki bármit mond, engem a Ubisoft címei nagyjából mindig le tudtak kötni. Legyen ez az Assassin's Creed, a The Crew, a Prince of Persia, vagy akármelyik Tom Clancy nevével feltűntetett játék, számomra mindegyik tudott valamilyen élvezeti faktort nyújtani. Persze van olyan ami számomra is, mint mindenkinek, nagy csalódásokat okozott, ilyen például az AC Black Flag utáni epizódok (Bár nekem a Rogue még nagyon bejött), vagy a Watch Dogs, aminek én nagyon sok esélyt adtam már, nagyon szerettem volna végigjátszani. De ő erősebb volt, legyőzött engem, így hát nem is tudom már hol, de abbamaradt. De még így sem bánkódom, mert minden DLC-vel együtt kb 600 ft-ért vettem a játékot anno a G2A-n, szóval veszteség nem ért, maximum csak az a sok óra amit kínszenvedve öltem már bele a játékba.

    Na szóval, így az ilyen csalódások után az embernek már alapból benne van a bögyében, hogy bármilyen új játékot is akar kiadni a jelenlegi utálat középpontjában álló cég, már előre igyekeznek megbélyegezni hogy "Jó, jól néz ki traileren meg minden de ugyis szar lesz". És ez persze érthető is. Számomra viszont a pozitív csalódást a Rainbow Six Siege hozta el. Úgy hiszem hogy a rengeteg beleölt idő, amit persze barátaimmal töltöttem, megmagyarázza. Taktikai alapú csapatjátékos lövölde, ráadásul több egyedi karakterrel? Számomra ez lett az új CS:GO (amivel szintén elvoltam nagyon, nagyon, nagyon sokáig előtte). Itt indult nálam Ubiék felfele való törekvése. Igaz, hogy a játék végül rondább lett, mint a trailerben vagy a gameplayben amit mutattak, de basszus kit érdekel, ha jó és élvezhető lett a játék?

    Azóta még kijött egy várhatóan nem nagy érdeklődést kiváltó Steep, most ugye a For Honor is közeleg lassan, és a hétvégén végre ki tudtam próbálni azt a játékot, amelyre az E3 bemutató óta várok. Ez pedig a Ghost Recon: Wildlands.

    Tudom, mára aranyszabály lett hogy az embernek nem szabad semmit sem túl hype-olnia, illetve még nagyobb aranyszabály, hogy "soha ne rendelj elő játékot". Én ezt sokáig tartottam, de valahogy a GR annyira megfogott, hogy jelenleg az előrendeléstől csak az tart vissza, hogy ki kell fizetnem a pénzt a forgalmi vizsgára. De meg merném kockáztatni, hogy ez legyen a harmadik játék életemben, amelyet előrendelek, főleg a béta után, mert engem meggyőzött.

    Van pár dolog, ami engem meg tud fogni egy játékban. Legyen az a történet, a környezet, maga a játékmenet. a GR:W-ben engem három tényező ragadott meg: Nyílt világ, taktika, co-op. Oké, ez a Division-re is elmondható, de ott mégis valahogy kicsit klausztrofób érzéseim voltak a sok magas ház között. Itt meg Bolíviában gyönyörű tájképek tárulnak az ember szeme elé, miközben egy helikopterből próbálja osztani az áldást a gonosz emberek felé. Bár elég optimalizálatlan a játék még, ami annyit tesz hogy nekem mindent legalacsonyabb beállitásra kellett vennem, a játék még így is szépen néz ki, de tényleg. Nagyon beleszerettem a környezetbe.

    A játékmenet is tetszetős volt, főleg miután sikerült végre haverommal egy játékba bekerülni. Laza 30 perc szenvedés és keresgélés után végül csak kikötöttünk egymás mellett. És onnantól számítva kezdődött végre az igazi játék. Erről eredetileg videót akartam csinálni, viszont mivel adódott egy fura, általam nem látott dolog, ezért el kellett dobnom minden videóanyagot amit csináltam. A jelenség pedig a következő. Adott egy játékbeli voice chat, ami természetesen alapból be van valamiért kapcsolva, tehát ha beszélek, a szerveren hallják. Én ezt nem akartam, szóval gondoltam lehúzom a mikrofon hangerejét a JÁTÉK menüjében. Nos.... fél óra után derült ki hogy sehol nincs hangom. Se TS-en, se Discordon. Hát igen.... Azzal, hogy a JÁTÉKBAN lehúztam a mikrofon hangját, egyúttal a windowsban is, ergo mintha be se lett volna kapcsolva. Tök jó, nem? Szóval a videóban sem volt ennek örömére hangom, anélkül meg csak egy rondább játékot látott volna mindenki, ahol két ember megy meg lő és bénázik.

    Mert bizony bénáztunk, nem is keveset. De szórakoztató volt továbbra is. Élvezet volt minden kisebb és nagyobb missziót megcsinálni benne, csak úgy kocsikázni vagy repülni Bolíviában vagy felette, elhülyülni, vagy éppen véletlenszerűen belekeveredni valami kis balhéba. Jó érzés volt magunktól kiismerni a játékot, felderíteni minden terepet, megbeszélni hogy akkor mégis milyen megoldással fogunk bemenni az adott házba és kiszabadítani mondjuk az adott célpontot. Bár többnyire ennek az lett a vége, hogy észrevettek és szét kellett darálni mindent és mindenkit, aki csak él és mozog.

    A Divisionnel ellentétben, amellett hogy tágasabb, levegősebb környezetet kaptunk, még az is tetszik hogy az ellenfeleknek végre nem egy adott életcsíkjuk van, így például nem kell egy mesterlövész puskával 8szor szemen lőni valakit, hogy aztán sziveskedjen végre elterülni a földön.

    Összegezve, számomra ez a játék nagyon bejött, már a béta alapján, nagyon kiváncsian várom, mi lesz a végeredmény. Bízom a Ubisoftban, de tényleg, mert ez a játék még nagyot tudna szerintem ütni, hiszen sok benne a lehetőség.

Ez most ilyen rövidre sikeredett sajnos, olyan nagyon nem tudtam elmerülni a játékban mert végig dolgoztam. De azért remélem így is volt valami értelme leírnom ezeket a dolgokat :)