Hoey

Én vagyok én,
Ha a szél rezdül az vagyok én,
Ha megreccsen a csend,
Ha a véred pezsdül az én vagyok.
Én vagyok én!

Én vagyok én,
Ha csendre vágysz az vagyok én,
Az leszek melletted,
Belopódzok halkan a szívedhez.
Én vagyok én,
Aki simogat az vagyok én,
Nem kérek cserébe nem,
Semmit nem ígérem, ó nem.

Csak ha majd adod, adod szerelemmel,
Felelek majd neked szerelmes szívemmel.

Csak ne hagyj el engem!
Ne mondd azt hogy vége!
Hisz itt égek el mindjárt,
Bánatom tüzében.
Csak ne hagyj el engem!
Ne mondd azt hogy vége!
Hisz itt égek el mindjárt,
Bánatom tüzében.

Én vagyok én,
Aki táncba hív az vagyok én,
Aki elringat ha félsz,
Ha senki nem segít, majd én,
Én leszek én.
A napfény íze leszek én,
Aki lánggal ölel majd át,
Ha szerelemre vágysz megint.

Akkor lesz majd aztán ideje a táncnak,
Eltáncolunk együtt mindent a világnak.

Csak ne hagyj el engem!
Csak ne mondd azt hogy vége!
Hisz itt égek el mindjárt,
Bánatom tüzében.
Csak ne hagyj el engem!
Ne mondd azt hogy vége!
Hisz itt égek el mindjárt,
Bánatom tüzében.

Csak ne hagyj el engem!
Ne mondd azt hogy vége!
Hisz itt égek el mindjárt,
Bánatom tüzében.
Csak ne hagyj el engem!
Ne mondd azt hogy vége!
Hisz itt égek el mindjárt,
Bánatom tüzében.