Előre bocsátom, hogy az idei volt az első PlayIT, amire sikerült ellátogatnom. De némi felvezetés sem árt talán, mert azért mégsem életem első rendezvénye volt, amin látogatóként részt vettem.

Anno a 80-as, 90-es években, mikor a BNV fénykorát élte, számtalan kiállítást bejártunk édesapámmal. Mondhatni rendszeres látogatói, folyamatosan visszatérő vendégei voltunk a rendezvényeknek. Akkoriban nem kimondottan tematikus műsorrend alapján szervezték őket, hanem évszakonkénti rendszerességgel tartották a budapesti Expo területén. Mi a tavaszi és őszi kiállításokat látogattuk előszeretettel. Pár alkalommal a "sógorokhoz", Ausztriába is kiutaztunk a gratz-i rendezvényre. Ezekről tudni kell, hogy több (a pestiben A,B,C,D,E,F és még pár ezeken kívül) hatalmas csarnokban, számtalan kiállító termékeit lehetett tüzetesen szemügyre venni. A csarnokok között koplett utcák, kültéri medencék szökőkúttal, ételárus bódék, stb. kaptak helyet. Ezenkívül előadások, élő bemutatók színesítették tovább az amúgy is változatos kavalkádot. Mindenki az akkori újdonságaiból, termékeiből rendezett tárlatot, töb helyen vásárolni is lehetett, de akár üzleteket is nyélbe lehetett ütni az egyes standoknál. Később aztán lett kimondottan IT Expo is, az évek során több néven futott, majd amennyire tudom, az Expo területén végleg abbamaradt...

Megvallom, némi nosztalgia is közrejátszott benne, hogy végül elővételben jegyet vettünk az ezévi PlayIT-re. Mint később kiderült, nem volt ez rossz gondolat, egyáltalán nem... Utánaolvasgatva, a korábbi évek fényképes beszámolóit olvasgatva egy balsejtelem kezdett kibontakozni bennem, de legyűrtem, mondván: jó lesz ez! Felkerültek a programok listái, lesz Xbox One és PS4, és hogy nem kis extraként a 34. Bercsényi zászlóalj is képviselteti magát, meglepetések egész sorát tartogatta! Ráadásul, mint olvashattuk, a korábbi helyszínekhez képest egy jelentősen nagyobb csarnokot béreltek a szervezőt a Syma csarnok "személyében". Nem kis optimizmussal indultunk hát útnak...

Hozzátenném, a 10 órás megnyitót jócskán lekéstük, 11 óra is bőven elmúlt, mire sikerült megérkeznünk. Vidékről indultunk, a bő 2 órás kocsikázással teljesen reális időt futottunk. Az első döbbenet akkor jött, amikor megláttuk a kígyózó sort a bejáratnál... Nem akarnék nagyon tippelgetni, de sok száz fő ácsorgott az épület előtt akkortájt. Vagy talán ezer is, ha nem több... Oké, a mi jegyünk már a zsebünkben lapult, mi a gond? Az hogy szinte láttam magam előtt, ha ez a rengeteg ember beszabadul, nem ekkora, de 3x ekkora csarnok sem lesz elég. Sajnos igazam lett, ennél jóval nagyobb alapterület lett volna az optimális méretű. A csarnok hátulsó két, elővételiseknek fenntartott bejáratánál teljesen sima ügy volt a bejutás: gyors vonalkód szkennelés, majd a kötelező csuklószalagok felragasztása után be is léptünk. Ez legalább korrektül működött. A második döbbenet azonban bent ért...

Már itt, az előtérben lépni alig lehetett, ember ember hátán. A belső csarnokba lépve aztán ez az érzés határozottan meghatványozódott...  Az még csak hagyján, hogy minden kordonokkal volt elválasztva, hogy az eszméletlen létszámmal bíró tömeget valamilyen szinten kordában tartsák, ezt értettem is. De sok helyen ezeknél a kordonoknál is kígyózott a sor. Így nem, hogy kipróbálásra, de nézelődésre se nagyon nyílt lehetőség: a kivitt gépek jelentős része az elkerített területeken került felállításra. Mondanom sem kell, semmit nem sikerült kipróbálni, ez már rövid idő alatt meglehetősen frusztráló tudott lenni. Ezért jöttünk ennyit?! Megnézni sem igen lehetett semmit, szinte tolta a tömeg az embert előre, kis túlzással lassítani is alig-alig tudtunk. A tömeg áramlott, haladni kellett. Ez mellé társult egy fülsértő, éktelen lárma a nagyszínpad felől. Értem én, hogy ha már előadnak, az volt a cél, hogy értse akit érdekel. De konkrétan az egész csarnokban mást nemigen lehetett hallani. Beszélgetnünk tehát nem nagyon kellett egymással, a komunikációt innentől szűk jelbeszédre korlátoztuk. Kb. annyira hogy ráböktünk a köv. helyszínre: "menjünk át oda". Még annyit a témához, hogy a kissé túlvezérelt hangtechnika mellé még sikerült olyan kommentárokat összeválogatni, akik imádják a saját hangjukat. Konkrétan végig üvöltöttek, kiabáltak a mikrofonba. Ezt, így, szerintem ne...

Láttam az Assassin's Creed 4-et PC-n, igen meggyőző volt. Valamint a Battlefield 4-et az egyik stand óriás (nem túlzok!) TV-jén. Egyetlen szóval: döbbenet !!! A COD:Ghost egy külön kis sátrat kapott a csarnokon belül, esély nem volt beférni, így kimaradt. Kivetítő vásznon elkaptam azért pár részletet belőle. A PS4-ből üveg vitrinben láttam kiállított példányt, szerény véleményem szerint nincs az a VHS videomagnó utánérzése kívülről, mint a konkurens konzolnak. Sőt, egész next-gen külcsínnel rendelkezik. Az Xbox One Kinect kiegészítője, talán a nem hétköznapi körülményeknek "hála" nem remekelt, amennyit én láttam belőle, az alapján pár évre még szüksége lesz mire kiforrja magát. Addig vakításnak esetleg elmegy (szódával).

Pozitívumok még: a felettébb dekoratív cosplay-es hölgyek, izgalmasabbnál izgalmasabb, és igényesebbnél igényesebb jelmezekben. Nagyon tetszett a katonaság kiállítói standja is, ők az egyik hátsó sarokban "megbújva" (értsd: egy komplett Hummer páncélozott járművet is hoztak magukkal, gépágyustól) voltak megtalálhatóak. Fizikai teszteken vehetett részt, aki megfelelő kondiban érezte magát a tömeg előtti megmérettetéshez, valamint kihoztak pár darabot a felszerelésükből is. Pisztolyt, gránátvetős M4-et, Gepárdot és egyéb mesterlövész puskákat, valamint golyóálló mellényt és éjjellátókat tettek ki az asztalaikra. Megemelve egyik-másikat némiképp képet alkothat az ember ezeknek az embereknek a fizikai terhelhetőségükről. Le a kalappal előttük!

Kár, hogy az egész rendezvényt beárnyékolta a "kívülállóság" érzet. Ha valaki szeret közelharcot vívni egy-egy kontrollerért, billenytűzetért, hogy pár percet eltöltsön a kiszemelt játékkal, hát itt adódott rá lehetőség bőven. Akik viszont hozzám hasonlóan kiöregedtek már az ehhez hasonló megoldásokból, azoknak nagy csalódást okozott ez a rendezvény. Eredetileg azt terveztük, végig maradunk, egészen az esti zárásig. Így viszont nagyjából délután kettő óra magasságában már el is hagytuk a Syma területét, és ha már ennyit autóztunk, valami B-terv után nézzünk...

Ennyi volt számomra a PlayIT: egy keserű csalódás. Lehet, hogy csak kiöregedtem már ebből az egészből? Elnézve a jelenlévő korosztály átlagéletkorát (kb.13-18), a magam 38 életévével abszolúte nem odaillőnek éreztem magam. Talán, ha sikerül az egészet kultúrált mederbe terelni, egy szellősebb, tágabb teret biztosítani, nem üvöltetni a "szpíkereket", akkor talán... Ha több kipróbálási lehetőséget biztosítanak, ha kicsit is az "enyémnek" érezhettem volna ezt az egészet, más szájízzel távozok. Így azonban csak az elhatározás született, hogy ebből, így, ebben a formában, egyszer bőven elég volt...