Fable 3: szerepjáték tízéveseknek

Egy rövid kis merengés a Fable 3-ről, és arról, hogyan lehet egy alapvetően ennyire rossz, primitív és átgondolatlan játék mégis ennyire hangulatos és letehetetlen.

(Figyelem: spoilerek előfordulhatnak!)
Nem akarok most hosszan beszélni a Fable 3-ről, lévén két nap múlva egy másik magazinban úgyis ott lesz a teljes tesztem, akit érdekel a véleményem a játékról, majd olvassa el. Viszont miután azt a cikket leadtam körülbelül másfél hete, érlelődtek bennem a gondolatok, s aztán a napokban végül rájöttem, hogy igazából mi a Fable 3: egy szerepjáték a tíz éven aluli korosztálynak. S amint erre rájöttem, minden rögtön értelmet nyert: vannak akciójátékok gyerekeknek, vannak autós anyagok, kalandjátékok, platformerek, és most szerintem megszületett az első szerepjáték, ami nekik készült.
Már ha egyáltalán szerepjátéknak lehet ezt még nevezni a feleslegesen rommá egyszerűsített fejlődési rendszerrel (mondjuk a második rész is katasztrófa volt ebből a szempontból, csak az másképp), az öt perc után idegesítővé váló Sanctuaryval, az élet- és manacsík teljes hiányával, s az inventory és a komolyabb karaktermenedzsment megszüntetésével. De tegyük fel, hogy igen, mondjuk, hogy a Fable 3 még belefér az akció-RPG kategóriába, bár igazából csak azért nem aggatnám rá a hack&slash jelzőt, mert a harcrendszere annyira bugyuta, unalmas és egyszerű, hogy más h&s játékok megsértődnének -újabb bizonyíték arra, hogy ezt igazából a fiatalabb korosztálynak szánták. Mint ahogy ezt az elméletemet támasztja alá a halálosan gáz, Sims-szerű ismerkedés, és a Molyneux által hangzatosan felvezetett kézfogás-rendszer (LOL) is csak azoknak okoz bármiféle örömet vagy újdonságérzetet, akiknek koruknál fogva még nem volt lehetőségük túl sok játékkal tolni.
De, ami miatt ez a játék egyértelműen a gyerekeknek szól, az a röhejes, átgondolatlan, kizárólag végleteket felvonultató történetírás. Egyedül ugyanis ők gondolkodnak még a világról úgy, ahogy a Fable 3 megpróbálja előadni a komolynak és drámainak szánt döntéseit: vagy akkora adót szedsz be a néptől, hogy mindenkit nyomorba döntesz, és utálni fognak, vagy egyáltalán nem szedsz be adót, és akkor mindenki szeret. Köztes megoldás nincs, ugyan, miért is lenne? Olyan megoldás pedig aztán véletlenül sincs, hogy esetleg a nép tudtára adod, hogy most egy évig szükség lenne az együttműködésükre ahhoz, hogy meg tudd védeni őket a biztos haláltól (amiről egyébként ők is tudják, hogy jön), s ugyan légyszi, ezért ne utáljanak már annyira. Alapvető politikai döntések gyerekeknek; lehet, hogy érdemes lenne általános iskolai tananyagnak bevezetni.
Éppen ezért a királlyá választásod utáni döntések maximum egy tízévesnek érdekesek bármilyen formában, egy felnőttebb fejjel gondolkozó ember ezeket kiröhögi. Ráadásul legfeljebb szintén egy tízéves lesz az, aki nem jön rá azonnal, hogy exploitolni lehet a pénzszerzési rendszert, és így minden negatív következmény nélkül végig lehet vinni a jó oldalt. Összességében szerintem a Fable 3 egy kifejezetten gyengén designolt, olcsó megoldásokat felvonultató, túlságosan primitív és átgondolatlan, közepes anyag lenne, ha nem vinné el a hátán a brutális hangulata, a lenyűgöző atmoszférája, a questek változatossága, a humora, és a világbajnok szinkronbrigádja, John Cleese és Stephen Fry istenségekkel az élen. Ne értsetek félre, a Fable 3 azért nem egy rossz játék, még azt is megkockáztatnám, hogy a játszhatósága miatt akár meg is érdemli a 8/10 pontot, de végig azon gondolkodtam menet közben, hogy ez az egész olyan, mintha gyerekeknek készült volna. S mivel Peter Molyneux-nek van egy játékrajongó kisfia, valószínűleg ez így is volt.

8.
fojesz
#7: Léteznek felnőttmesék is. Bárgyúnak tűnik, gyerekesnek tűnik, de mégis komoly mondanivaló van mögötte. Van erre pár jó példa, szerintem te is találkoztál már velük. (Arról nem is beszélve, hogy már a magyar népmesékben is olyan dolgok történnek, hogy letennéd a hajadat.)
7.
Ca$h
#6: "Plusz tegyük hozzá, hogy a Fable 3 egy mesekönyv. Mindig is az volt, a mesékre pedig jellemző ez a végletekben történő gondolkodás, ahogy minden olyan sallang is, hogy a legkisebb királyfi dugja meg a legjobb nőt."
6.
fojesz
#5: Én azt egy szóval nem mondtam, hogy ez egy gyerekmese lenne. Sőt!
5.
Ca$h
#3: Ebben igazad van, ez egy csodálatos mese, de kérdem én, ha ez egy mese és célja a gyerekek felkészítése a valós életre. Akkor helyes-e úgy felosztani a játékot, hogy ha igazságos vagy és mindenkinek a javát akarod, akkor szeretni fognak egészen addig a pillanatig amíg nem lesz pénzed megvédeni az országodat, amitől mindenki meghal aki szeretett. Vagy pedig kizsákmányolod őket, lesz pénzed megvédeni őket és mindenki életben marad úgy, hogy életük végéig gyűlölnek téged! Szerinted ez így helyes? Ez így jó? Ezt kell tanítani?
4.
InGen
#3: Azt nem vitatom, hogy a mesékhez hozzátartozik ez a fajta gondolkodásmód, de az sem fair, hogy a játék bugyutaságait azzal igazoljuk, hogy "dehát ez csak egy mese" :)

Egyébként meg ez rendben is lenne, csak fel kell tenni a kérdést, hogy mindez működik-e a játékban? És a válasz szerintem: nem igazán.

De ha megnézed a netes review-kat, a Mafia 2 után szerintem ez az egyik leginkább megosztó játék, látni a 2 ponttól a 10 pontig mindent, azt hiszem tényleg beállítottság kérdése.

Egyébként érdekes, hogy Molyneux folyton sír, hogy igazából még egy kiemelkedő játékot sem készített, mert az emberek top 5 listájában nincs benne egyik játéka sem. Könyörgöm, ha ilyen "mindenkinek egy csipettel" casual anyagokat készít, persze, hogy az emberek nem fogják berakni a Gears of War, a Halo, vagy a Starcraft mellé. :))
3.
fojesz
Xbox híján ugyan én még nem próbáltam a Fable 3-at, viszont nem hinném, hogy így beskatulyázható lenne a játék, hogy gyerekeknek készült. (Ha még el is tekintek attól, hogy 16 éven felülieknek ajánlják a játékot. És itt is eltekintek attól, hogy a gyerekek manapság sokkal durvább cuccokkal játszanak.)

Be kell látni, a leegyszerűsítés egyértelműen a casual közönségnek (amibe kétségtelenül beletartoznak a kisgyerekek is) szól, és valószínűleg még durvább lenne a helyzet, ha a Kinect bekerült volna a repertoárba. Molyneux mindezt azzal magyarázta, hogy így jobban bele tudod élni magad a kalandba (mármint életerőcsík és hasonlók nélkül), de szerintem nem ez játszotta a főszerepet.

Plusz tegyük hozzá, hogy a Fable 3 egy mesekönyv. Mindig is az volt, a mesékre pedig jellemző ez a végletekben történő gondolkodás, ahogy minden olyan sallang is, hogy a legkisebb királyfi dugja meg a legjobb nőt. A lényeg, hogy szerintem a Fable hangulatához hozzátartozik az ilyenfajta a történetírás, kvázi mesélés, és más kérdés, hogy felnőtt fejjel ki hogyan áll hozzá ehhez.
2.
drakecsaj
Én meg az élet és manacsík hiányán gondolkoztam el. Arra jutottam, hogy lehet hogy azért dobták azokat a kukába, mert a Kinectre szánták a játékot, és ezzel le akarták egyszerűsíteni a dolgokat.
Persze ez csak elmélet, én csak találgatok...
1.
mnmn1
hát sajnos ez se egy hc anyag!

am. várom a "másik magazint"
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...