2009 sok tekintetben egyfajta prológusát nyújtotta a játékiparnak. Elkezdődött egy olyan folyamat, amely a komolyság felé terelte a játékpiacot és a szórakoztatóipar többi ágával egyenértékűvé emelte azt. Ezek után egy áttörésnek kellett volna következnie, ami sajnos a következő két évben csak ímmel-ámmal valósult meg. Bár a technológiák és a pénz adott volt, hogy ízig-vérig komoly alkotások készülhessenek, mind audiovizuális szempontból (grafika, történet, design, zene), mind pedig játékmeneti innovációkat figyelembe véve, de sajnos a kiadók és a fejlesztők nem mertek elrugaszkodni a kitaposott ösvénytől túlnyomórészt. Kisebb lépések történtek ebbe az irányba, mind a két évben, de az igény a nagyobb fokú változásra egészen 2012-ig váratott magára. Ugyanis mind a gamerek, mind pedig a kritikusok több alkotást, amit a kiadó nagy becsben tartott lehúztak és így eladhatatlan termék lett, a fércmunkákat pedig kíméletlenül megtorolták mind a kasszáknál, mind pedig a szakavatott sajtóban, így több fejlesztőnek muszáj volt bezárnia a kapuit, ha nem a megfelelő igényeket képviselték termékeik. Sőt, egyes kiadók ellen is csődeljárás indul napjainkban (THQ és Atari kálváriája, ami 2013-ban tetőzött), így a játékipar pénzéhsége a jelen ütemterv szerint nem folytatódhatott. A játékosok igényes programokra vágynak, amelyek végre kihasználják mind a konzolok technológiáját maximálisan, mind felhasználják a különböző cross-over platformok nyújtotta lehetőségeket (írók normális történetet vigyenek a játékokba, legyen benne morális mélység, zenei téren is a filmekkel ekvivalens minőségű produktumok stb), mind pedig megpróbálják a sablon játékmeneti elemeket újfajta lehetőségekkel felváltani. Persze, az innováció még gyermekcipőben jár, amelyben 2013 és 2014 hozhat változást, a konzolgeneráció váltással érkező új lehetőségek ekkor mutathatják meg a foguk fehérjét. De nekünk még az idei terméssel kell foglalkoznunk, amely első bökkre is kevesebb produktumot tartogat számunkra, mint az elmúlt két esztendő. Egy kis statisztika: míg 2009-ben 33 játék terült nálam terítékre (mivel itt még nem volt meg a konzolom, így ez pusztán a PC-s címeket jelenti), 2010-ben már 52 darab játékot vettem górcső alá, addig a kicsit foghíjasra került 2011-es esztendőben 59 program várta, hogy véleményt nyilvánítsak róla. Addig 2012-ben ez a szám lecsökkent 40-re, beleszámolva a konzolos (X360) címeket is. Ez pedig csak egyet jelent: kevesebb játék, több idő, több pénz, és remélhetőleg magasabb minőségű produktumok.

Mielőtt viszont még belecsapnánk a lecsóba, addig az értékelés továbbra is 3 fő csapásvonal mentén halad. Elsőnek a grafika pontszáma, majd a zene – ami a hangok és szinkronok minőségétől kaphat még 5 plusz vagy épp mínusz pontot -, és végül maga a játékmenet. Ezekből összesen egy játék 300 pontot kaphat, amelyet végül elosztok hárommal, így jön ki a játék maximális pontszáma/százaléka.

Példa: Grafika: 85, Zene: 85(+5), Játékmenet: 85 az egyenlő 260-al, amely elosztva hárommal összesen 86,6 így összességében 87%-os játékról beszélhetünk.

De nézzük, ezek a remények beigazolódnak-e, vágjunk is bele!

/Ezt a kis bevezetőt leginkább magamnak írtam abba a dokumentumba, amibe a 2012-es játékkritikáimat fogom írni, és persze nagyjából tudom én is, hogy mire számíthatok, hiszen pontszámokat és kritikákat néztem, de most nem ez a lényeg: 

Az a lényeg, hogy kíváncsiak vagytok-e ezekre a megírt kritikákra, és feltöltsem-e ide őket - az eredeti blogomra kicsit ideje múltak már ezek a bejegyzések -, van-e rá esetleg kereslet. Várom a véleményeket és a válaszokat!/