Jó napot mindenkinek, aki ezt nappal olvassa! Már az elején leszögezném, hogy ez egy egyéni és egyedi vélemény, sehol máshol fel nem lelhető, ezért ne kövezzetek meg, ha olyanokat írok egy-egy kedvencetekről. Én éppen így látom.

Szóval akkor kezdjünk is bele.

Ő itt Matt Bellamy a Muse gitárosa-frontembere. Az, hogy miképp ismertem meg a zenekart, férfi létemre kissé.. cink. Ennél szebb és költőibb szó nem is létezik arra - de Ti sem tagadhatjátok, amit én nem is akarok. Láttátok sokan az Alkonyat első részét igaz? Barátnő, meleg barát, nagymama, nagynéni, anya vagy akár a kíváncsiság vezérelt, de megnéztétek. Na a baseball-os jelenetre mindenki emlékszik, igaz? Ha nem felelevenítem egy kicsit:

És innentől egy újabb gyémántot tettem a gyűjteményembe - egy tüneményt a zeneiparban. Pedig sosem szerettem a brit dolgokat, a hideg kirázott a hülye angol humortól, a zenéiktől, a klimaxos énekesnőiktől, a nyálas bandáiktól stb. Ha U fuckin' K akkor is csak az ír része vonzott. Viszont a Muse... Őket átengedtem a szűrömön!
Matt hangja egyszerűen, csodálatos és amennyire kedves, legalább annyira durva. Nem értek én a zenéhez olyan profin, hogy megmondjam mennyit tud kiénekelni, de abban biztos vagyok, hogy amit ki tud, azt megtesz azért, hogy lenyűgözze az embereket.

A banda ezen a blogon kívül is megkapta a kellő elismerést az évek során - ez a szám pl. a legjobb gitárriffet vagy giffet vagy mit kapott. Erre emlékszem a Guitar Hero-ból! Talán az 5-ben volt benne? Nem tudom, de nagyon keményen tolják. Ezen a számon és az előzőn is látszik, hogy egy olyan bandáról beszélek, akiknek a zene a fontos. Érzelmeket közölnek ezen a csodás csatornán az emberek felé - üzeneteket. Aki hallgatja, más életeket él át.
Ez persze csak az én véleményem.

És hogy ne legyen túl hosszú, egy két szó pár számról az új The 2nd Law albumukról!

A banda elért arra szintre, hogy esetleg korszakalkotónak hívjuk őket - ha akarjuk és befogadta a fülünk és a szívünk a zenéit. Legalább annyira korszakalkotó, mint anno Freddy volt. Hát azt leszögezném, hogy a banda nem az új Queen, Abból csak egy volt, nem lesz "új". A zenekar neve Muse, és kijelentem - belőlük is egy van és egy is lesz!
A Queen lezárt egy korszakot, a Muse most nyitott egyet.

Szóval hamis azt állítani, hogy Ők az új Queen, mert nem így van. Ők nem jobbak, nem rosszabbak - mert nem akarnak azok lenni. Ők csak játszani akarnak.

Az album nyitószáma a Supremacy, itt mutatkozik meg Matt dalszerzői és szövegírói képessége igazán. Pár sor a szöveg, de a mondanivalója így is fantasztikus.

Ne mondjátok, hogy nem badass ahogy Matt énekel! A következő számok is egyszerűen azoknak is tetszenek, akik nem is szeretik a műfajt. Ugyanis minden szám, külön műfaj! Najó ez kicsit költői túlzás, de...

Bohókás, vicces és,, jópofa. Dallamos, ritmusos és elég jó ahhoz, hogy az egyik kedvencem legyen! Ennél többet nem tudok elmondani erről a számról, tessék szépen meghallgatni. A szövege nem az elgondolkodtatást szolgálja, hanem a teljeskörű kikapcsolódást.
És akkor nézzük a két zárócímet.

Két teljesen más műfaj, mint az előző címek, amikről szó esett, mégis kézenfogva járnak a többiekkel. Jól passzolnak a borongósabb számokhoz. Elmondani nem lehet, mert ezt érezni kell. Akit érdekel az album az járjon szépen utána!

Köszönöm a figyelmetek, mára ennyi lennék. Majd még jelentkezem, remélem jól szórakoztatok. A múzsa legyen veletek, pá!