Könnyű címkéket ragasztani egymásra a másikat bekategorizálva, de ahhoz hogy a másik emberre nyitottak legyünk már nem olyan egyszerű.Mi a megoldás?Ami talán segíthet nekünk a továbblépésben és a másik ember elfogadásában az a humor.Ezzel meg is adtam a választ a címben szereplő kérdésre.Hogyan különböztessük meg a fanatikus embert az egyszerű mezei rajongótól?

Az egyiknek van humorérzéke, a másiknak nincs.

Bár ez sok mindenre lehet válasz, egy másik ember jobb megismerésében is segítségünkre lehet a humorérzék.Lehet hogy valaki irritál minket, illetve a legkevésbé sem szimpatikus ez mégsem ok arra hogy rosszindulatúak legyünk vele szemben és ne viselkedjünk úgy ahogyan mi se szeretnénk ha viselkednének velünk.Gyógyír?Derű, és megint csak humor.Sokan akik számomra unszimpatikusak voltak de vették a lapot a humor által, elkezdtünk kommunikálni és megismertük megkedveltük egymást.Elkezdtük érteni egymás nyelvét.Sokszor az internetes civakodásoknak az oka a kommunikáció elcsúszása, az hogy félreértjük a másik embert és minket is félreértenek.

No de a témától nem szeretnék elkanyarodni!A másik módja hogy leteszteljük nem vagyunk-e fanatikusok,az az hogy képesek vagyunk-e elfogadni mások kritikáját (ez nem azt jelenti hogy egyet is kell értenünk vele)és személyeskedés nélkül vagyunk képesek válaszolni neki.Vagy rögtön támadunk, agresszívekké válunk és átcsapunk személyeskedő primitív hangvételbe:-Te ilyen meg amolyan vagy, stb!

Először talán magunkat kéne megvizsgálni és nem a másik emberen kezdeni, hiszen saját magunkat sem ismerjük igazán nemhogy a másikat.Szóval én kezdem a saját magam vizsgálatával:Fanatikus lennék-e?Hmm.Őszintén nem tudom a választ.Azt tudom hogy hajlamos vagyok rajongani dolgokért,hirtelen vagyok,könnyen lelkesedek, amolyan szangvinikus embertípus vagyok kis melankólikus beütéssel.(jó beütöttek az biztos...)

Tehát biztos fennáll a veszélye hogy fanatizmusba essek ami semmiképp sem jó, éppolyan káros mint az ellentéte, a közömbösség. Mindkét rossz tulajdonságnak az alapja pozitív.A fanatizmusra hajlamos ember alapjában véve derűlátó,lelkes ,míg a közömbösségre hajlamos, türelmes és nyugodt.Igazából rajtunk áll hogy a jó irányba fejlesztjük természetünket, vagy a rossz irányba kurvulunk el.(ez se mindig fekete fehér)A humor mindenképpen segítség lehet itt is,egyfajta nevelő hogy a helyes úton maradjunk és tudjuk néha elengedni a dolgokat.Még a saját magunkkal szembeni elégedetlenséget is.Miben lehetünk segítségére a másiknak?Talán ha a kritika mellett emberként kezeljük, még egy internetes fórumon is.Az biztos hogy az internet egy nagyon jó mérce (ha a kapcsolatok mélyítésére alkalmatlan is mert ahhoz személyes kontaktus kell)amivel tesztelhetjük önmagunkat hogy meg tudjuk-e őrizni emberségünket.Hiszen itt senki sincs aki egy rossz szó miatt érdemileg felelősségre vonhatna, itt egyedül mi vagyunk felelősek magunkért,...no meg egymásért.

Ugyanakkor ki az itt a GK fórumán aki sosem követett el hibákat vagy nem csinált hülyeséget illetve bánta meg hogy személyeskedésbe csapott át.Ha van ilyen kérem írja be kommentben a nevét mert az ilyet piedesztálra kell emelni.Többségében azt gondolom mindnyájan csináltunk olyat amit szégyellhetünk.Én biztos.Nem vagyunk büszkék erre és visszacsinálnánk ha tehetnénk,de kétségbe esnünk sem kell.Emberek vagyunk hibázunk, és ezt nem szégyen beismerni.Pacsi.

Talán leginkább ezzel a példával lehetne szemléltetni azt amit itt próbáltam elgagyogni:

A törvénytanítók és a farizeusok odahoztak Jézushoz egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak. Középre állították,  és megkérdezték Jézust: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. Mózes a Törvényben azt parancsolta, hogy az ilyet meg kell kövezni, hogy meghaljon. Te mit mondasz?”  Ezt azért kérdezték, hogy Jézust próbára tegyék, és vádolhassák valamivel. De ő nem válaszolt, csak lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre.  Mivel tovább kérdezgették, végül felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az dobja erre az asszonyra az első követ, aki bűntelen!” Majd újra lehajolt, és tovább írt a földre.

Ezt hallva, azok kezdtek elszállingózni. Először az idősebbek távoztak, majd egymás után mind eltűntek. Végül csak Jézus és a középen álló asszony maradt ott. Ekkor Jézus felegyenesedett, és megkérdezte: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”

 „Senki, Uram” — felelte az asszony.

Jézus ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezz!”