Moziban akartam megnézni az új Superman filmet, de elmaradt, hát most pótoltam az utp-s kölcsönző segedelmével. Azon gondolkoztam bánnom kellene-e, hogy nem moziban láttam? Ki tudtam volna kapcsolni az agyam, csak a látvány élvezésének érdekében? Mert ebből a szempontból abszolút oda illő, viszont lehet bántam volna pénzt kiadni minden más miatt.
Azt is megpróbáltam eldönteni, hogy a központi karakter volt rosszabb vagy a történeti következetlenségek dühítettek inkább. Végülis szerintem a kettő összefügg, a karaktert érintő rossz döntések sora miatt tudtak csak darabos történetet kovácsolni. A dolog sajnos már a koncepció-kidolgozás során elbukott. Szinte hallom ahogy az ötletelés és a forgatókönyvre dolgozás közben többször arra apellálnak, felesleges ezt vagy azt megmutatni, a Smallville sorozatból ezt úgy is vágják.
Szóval hiába reboot, nem hagyták figyelmen kívül Superman tíz éven át tartó karakterépítését, ebben biztos vagyok.
Ha megtették volna akkor csúnyán kúrtítani kellett volna a filmvégi (mármint filmmásodikfeli) akcióorgián, bár elismerem attól tényleg simán merevedése lehet egy látványorientált akciórajongónak. Akkor biztos alapokra építve zúzhatták volna végig a folytatást, kevesebb történeti pacsmagolással. Anyagi szempontból nyílván kockázatosabb lett volna, a stúdió döntése így érthető.
De akkor is. Christopher Nolan nem adta volna a nevét az egészhez, ha lineáris a történetfolyam, csavartak hát egyet rajta. A párhuzamosan futó, időugrásos mesélés rendben is lenne, de sajnos így csak néhány flashbacket kapunk arról, milyen rohadtul kirekesztett volt az ifjú Clark. Hányatott sorsa ellenére is szilárd erkölcsű (amitől írói hiba miatt igazából többször eltér), lojális farmerfiú (extrákkal) lett. De hogy a picsában? Mert Kenték néhány flasbackben kioktatják? Ebben a fomában ezek nem többek mintha egy átlagos tinédzserre néha rászolnának, hogy "Ne szarj a szoba sarkában csak mert a haverjaid szerint vicces!". Máris megjelenik a Smallvillre építés, ott már úgy is láttuk milyen nehéz volt sokszor a helyes morális döntés mellett tartani az évek alatt (évek! nem három korosztályban!) ahelyett hogy kitörölne valakit egy ütéssel a térből és időből.
Szóval csak azt kaptuk a képünkbe, hogy szegény Clarknak olyan gyerekkora volt, aminek köszönhetően a Manson-féle sorozatgyilkosok születnek. Ezt még meg is tudták fejelni a felnőttkorra biztosított önmarcangolással. Hagyta az apját meghalni, sőt végig is nézte azt. A bajom itt is az, nem a Smallville-ből kellene ismernünk az inkognitó fontosságát, járjon az bármilyen nagy veszteséggel, hanem látnunk kellett volna ebben a filmben is ahogy erre nevelik. Akkor tényleg egy erős dramaturg lett volna a nevelőapa halála, így csupán röhejes.
Mivel feleslegesnek találták a helyes nevelési eszme alkalmazásának bemutatását, a hányatott sors ellenében, egyszerűen nem logikus, sőt, annak ellentmondó Superman emberiséggel szembeni lojalitása. Innentől minden Zodékat és a népeket érintő kérdésre adott reakciója zavarba ejtő.
Ha a film 148 percéből 110-et a karakter építésével, a fenti hibákat kiküszöbölve töltik el, némi akcióval lezárva, akkor megkapta volna mindenki a várt Batman-trilógia felépítésű Acélembert.
Meg sikerült adni a filmnek olyan negatív szart adnia, olyan lehangoló fost, mintha az egész filmen temetés lenne. "Az a faszom kivan, hogy Superman vagyok, elegem van, takarodni kéne innen" életérzés. Nem erről kellene szólnia.
Ezt az egészet úgy ahogy van, sokkal jobban fel kelett volna vezetni. Jól kezdi, Krypton pusztulat, utána gyerekkor, végignézzük 20 percben, kiközösítés, életvitel, felnő stb. Nem ez a mutatjuk a jelent, aztán 20 évet vissza 2 percig, ohh awseomeeee, király, aztán megint a jelen. Ez így szar. Rá nem jöttek, gondolom Nolan ötlete volt, rá vall az ilyen.
Akkor a szerelmi szál egy vicc, ezt a 14 éves amerikia kiscsajok is kinevették, igazából nincs is benne! Amin nagyon röhögtem, amikor a csaj -40 fokba követte a hajóhoz Superman, olyan szikán mászott, hogy fizikai lehetetlenség lett volna ott közlekedni, de -40 be tiszta haj, üde arc, még csak a lehetett sem látszódott, mint aki a szobából jött kii, csak húzott egy sapkát kabátot a fejére. És persze egy fényképező gépről kiszúrja vak sötétből Sumermant.
Akkor az egész olyan, hogy megnézed, holnapra már semmi hatása alatt nem vagy, de pozitívum a zene. Az valami eszméletlen lett. De ebből részegen jobb forgatókönyvet csinálok/csinálnak, mint ez. Ehhez nem kell ész! Senem több százmillió dollár.
Nekem nagy csalódás volt a film, számomra nem volt semmi mélysége, felszínes volt mindenki. Pedig még a színészek/színésznők is el lettek találva, mindegyiket kedvelem és lehetett volna belőlük mit gyúrni, az biztos. Pontosan amit mondasz, hogy nincs semmilyen komolyabb karakterépítés, ezzel meg nem is tudsz állást foglalni sehol. Viszont nem csak a karakterek, a történet is nagyon felszínes, lényegében az volt a fő kérdés, hogy melyik percben nem robban a képembe valami.
Egyáltalán nem tetszett. Ha már felhoztad a Smallville-t, a meglévő hibáin kívül én azt például imádtam, ahogy barátságként kezdte Lex és Clark. Eszméletlen ötlet volt és megannyi csavart, illetve izgalmat tartogatott. Egy hasonló egyedi megoldást vártam, de helyette még a minimum, vagy fogalmazzunk úgy, egy átlagos film elvárásait sem tudta hozni (lásd például a karakterek érdektelensége).
A vége felé már tényleg átjön a teljes szánalom érzése, mikor - SPOILER - Zod-ék megakarják ölni az édesanyját, engem meg abszolút nem érdekel, mert közömbös mindenki. Ugyanez volt a Lois-os jeleneteknél. - SPOILER VÉGE -
Arra meg csak pár szóban reagálnék, hogy ne legyen karakterépítés és előélet, mert már unalmas. Akkor nem reboot-otnak kell nevezni meg úgy beharangozni, de itt nem ez volt a helyzet. Egy történet azért van, hogy játszunk vele, ezt is lehetett volna csavargatni, modernizálni kicsit (itt az előéletre gondolok, mert a későbbiekben valóban van néhány "újítás"/frissítés), több egyedi megoldásokkal. Ehelyett ledarálták az eddigi már mindenki által ismert dolgokat, utána meg jött a CGI-parádé.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.