PROLÓGUS

Parga, Görögország

A telihold ezüstös fénye ragyogta be a vidéket, kirajzolva a hegyek zömök alakját, melyek néma óriásokként őrizték a várost, ahogy tették azt már évszázadok óta. A szirtek közt hangosan süvített a szél, kísérteties hangjával megtörve az éjszaka csendjét.

Parga szűk utcái szinte kihaltan várták, hogy új nap virradjon. A csend és a bizonytalanság úgy ülte meg a tájat, akár egy elhagyott temetőt. Mintha az emberek is érezték volna, hogy ezen az estén, jobban teszik, ha nem merészkednek ki otthonaikból.

Mert maga a Gonosz tévedt a környékre! Az ősi, tudatalatti félelem újjáéledt anélkül, hogy az emberek észrevették volna. Egy sötét árny várakozott kocsijában a kikötőtől nem messze, türelmesen figyelve az utcát, hol kocsik sora parkolt a járda mellett. Tudta, hogy hamarosan feltűnik a lány, aki után sóvárgott már hetek óta. Tíz méterre járművétől egy üzlet fénye szivárgott ki az útra. Hamarosan kialudt a világítés és egy karcsú, fekete hajú lány lépett ki az ajtón, s az alak szorosan megmarkolta a kormányt izgalmában. A lány gyönyörű volt, mintha maga Aphrodité, a szerelem istennője éledt volna újjá testében. Haja vízesésként omlott vállaira, hosszú szempillái igézően zöld szemekhez tartoztak, melyek megbabonázták a férfit.

Melisszának hívták, ismerték az egész városban és mindenki szerette kedvessége miatt. A férfiak naponta meglátogatták, hogy udvarlásaikkal ostormolják. A lánynak tetszett ez a fajta érdeklődés, noha nem akart komoly kapcsolatba bocsátkozni egy darabig. Alig pár hónapja szakított barátjával, akivel három évig éltek együtt.

Melissza megigazította retiküljét és elindult haza, egyenesen a kocsiban várakozó alak irányába tartva. A lány a város szélén lakott, legalább harminc percnyi járásra munkahelyétől, de mindig is szeretett a csendes környéken sétálni, élvezve a lágy estéket, a virágok illatát a levegőben és a sós tengeri szél érintését az arcán. Nem is sejtette, hogy mily veszély leselkedik rá ebben a percben.

A férfi képtelen volt levenni tekintetét a lány fehér topjáról, mely kiemelte telt keblei formás alakját. Ekkor eljött a pillanat! Melissza a kocsihoz ért és gyanútlanul készült elhaladni mellette, ám hirtelen az ajtó kivágódott és eltalálta, ledöntve a lábáról. Kábán terült el a betonon, s mikor felkönyökölt egy pár vászonnadrágba bújtatott, fekete bőrcipőt viselő lábat látott maga előtt. Kiáltani akart, de a lecsapó ököl eltalálta és elvesztette az eszméletét.

A férfi felnyalábolta áldozatát és berakta a kocsijába, majd amilyen gyorsan csak tudott, elhajtott a környékről. Szerencséje volt, mivel senki nem vette észre, s az évnek ebben a szakában még a nyári szezon sem indult be, így turistákat szinte nem is lehetett látni a városban. Miközben vezetett úgy vigyorgott, akár egy kisgyerek, aki megkapta hőn áhított ajándékát karácsonyra. Lassan elhagyták a várost, kanyargós szerpentineken haladva a hegyoldalon, honnan fennséges kilátás nyílt a sötéten hömpölygő tengerre. Hamarosan Anthoussza kis hegyi faluja közelébe értek, azonban a férfi nem hajtott be a településre, hanem letért az egyik mellékútra, mely a fenyvesek közé vezetett.

Melissza ébredezni kezdett, halkan felnyögve a fejébe hasító fájdalomtól. A férfi hirtelen a fékre taposott és megállt egy faviskó mellett, ahol végetért a földút. Körös-körül sűrű erdő sötétlett, távol mindentől és mindenkitől. Kiszállt és kirángatta a lányt a járműből. Melissza még kába volt, de felfogta, mi történik vele és sikítani akart kétségbeesésében, csakhogy elrablója befogta a száját és a kunyhóba vonszolta.

Odabent kosz és por fogadta őket, valamint egy szék és egy mocskos ágy az ablak alatt. Fogva tartója az ágyhoz húzta, miközben áldozata szabadulni próbált, mindhiába. Kapálózott, de az ismeretlen lefogta a karját, majd az ágyra dobta és ismét lekevert egy pofont, ami olyan erős volt, hogy egy pillanatra elfeketedett előtte minden. A férfi kihasználva az alkalmat, csuklóit szakszerű mozdulatokkal az ágy rácsához kötözte. Látszott, hogy nem először csinál ilyet. A lány halálra rémülten vergődött, akár légy a pókhálóban, de hiába.

Durva kéz tapadt a szájára, míg egy másik kigombolta farmerját és lehúzta nadrágját, hogy aztán az alsóneműjét rángassa le formás lábáról. Melissza szeméből könny csordult ki félelmében, majd szemei kitágultak, ahogy a férfi nemiszerve behatolt testébe. Újra és újra. Melissza számára ez volt a lehosszabb, legelviselhetetlenebb éjszaka mióta csak megszületett.

Egyben ez volt a legutolsó is ezen a világon.