A regény címe Kolónia, és alapjában véve egy bűnügyi történet, ami a Poszeidón nevű vízbolygón játszódik. Régóta nagy rajongója vagyok a műfajnak, ezért végre eljött az idő, hogy alkossak a témában. Ez már nem az első könyvem, általában a krimi/kalandregény vonalon szoktam mozogni, és ez ebben is tetten érhető. Igyekeztem mindig fenntartani benne az izgalmat, akárcsak a váratlan fordulatokat. Elsődleges célom a szórakoztatás, így a történet is ennek van alárendelve. Ha esetleg valakinek felkeltené az érdeklődését a könyv, remélem, hogy kellemes perceket okoz majd az olvasása! :)

Itt a fülszöveg a könyv hátoldaláról:

A teljesen víz borította, Poszeidón nevű bolygón Thalassa City városa jelenti az egyetlen kontinenst.
A nyüzsgő város harmóniáját azonban váratlanul egy xenobiológus halála zavarja meg, akinek holttestére egy sikátorban bukkannak rá. Cale Jonson nyomozóhoz kerül az ügy, aki teljes gőzzel veti bele magát az eset kivizsgálásába.
Amellett, hogy saját démonjaival is meg kell küzdenie, hamarosan kénytelen lesz rádöbbenni, hogy a gyilkosság hátterében egy sötét indíték áll, melynek titokban maradásáért ellenségei bármit képesek megtenni.
Rövidesen gyökerestül megváltozik az élete, ahogy magával a halállal kénytelen farkasszemet nézni…

A regény kapható a Libri és a Líra üzleteiben az alábbi linkeken:

https://www.libri.hu/konyv/kirsch_akos.kolonia-1.html

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/kolonia-2

Megosztanék egy rövid részletet is a könyv elejéből:

Cale Jonson mélyet szippantott a hűvös esti levegőből, hallgatva a zuhogó eső monoton kopogását. Bőrkabátját, melybe belekapott a szél, szorosan összehúzta magán. A várost körülvevő fal egyik tornyának eresze alól figyelte a kilencven méter mélyen zúgó óceán sötét tömegét. Hatalmas hullámok ostromolták a kolóniát, ami azután jött létre, miután a Földön feltalálták az antianyag alapú hajtóműveket, s az emberek rábukkantak erre a világra.
Thalassa City a kezdetektől egyfajta bolygóközi kikötő szerepét töltötte be. Óránként szálltak fel és le az űrhajók. Volt, amelyik turistákat, élelmiszert vagy egyéb árukat szállított, de a legtöbb transzport a tengermélyi ásványokkal megrakodva távozott a Föld felé. Mélyen az óceán fenekén ugyanis értékes kincsekre bukkantak az első bányászok. Zöld színű ásványokat tártak fel, amik feldolgozva hosszú távú energiaforrásként szolgáltak: hő és áramtermelésben sokkal hatékonyabbnak bizonyultak, mint bármilyen más, eddig ismert nyersanyag. A több tucatnyi távoli kolónia hajlandó volt bármit megadni az ásványokért, így a kereskedelmi utak igencsak fontos üzletnek számítottak.
Cale a helyi rendőrségnél dolgozott nyomozóként. Akárcsak az emberek anyabolygóján, a Földön, itt sem hazudtolták meg magukat: gyilkosság, rablás, erőszak… szinte mindennapossá váltak a bolygó negyedét kitevő városban.
A férfi, megelégelve az ácsorgást, belépett az őrtorony fülkéjébe, s elbúcsúzva kollégáitól a lift felé igyekezett. Minden este feljött ide ellenőrizni, hogy minden rendben zajlik-e. Beletartozott a munkakörébe. Sajnos a városnak szüksége volt hasonló ablaktalan tornyokra, melyeknek a csúcsán duplacsövű, automata lövegek helyezkedtek el. Ugyanis a helyi élővilág néhány méretesebb példánya hajlamos volt felkapaszkodni a falon, hogy átmásszon rajta. Veszélyes ragadozók voltak, melyek könnyű prédát láttak az emberekben. Cale még jól emlékezett a legutóbbi esetre, amikor egy Octorenix megtámadta a kolóniát. A polipszerű lény tapadókorongos csápjaival fürgén húzta magát egyre feljebb, miközben éles fogakkal teli állkapcsát zengő üvöltés hagyta el.
Gyíkszerű fejében sárga, gonosz szemek ültek, szürke bőrén foszforeszkáltak a fehér csíkok. A lövegek azonnal tüzet nyitottak, de legalább öt percig kellett lőniük az állatot, mire kiszenvedett. Ahogy már ezelőtt számtalanszor, a tornyok ismét megvédték a várost.

Egy ismerősöm készített illusztrációkat is a regényhez:

Az instagram oldalán több alkotása is megtalálható: https://www.instagram.com/timariblanka/

Itt pedig a borító látható:

További szép napot mindenkinek! :)