kryszisz

kryszisz

Gothic 3 - Forsaken Gods Enhanced Edition teszt

Egy remek játék vállalhatatlan és teljesen felesleges kiegészítője, mely még azt sem engedi meg, hogy láthasd a stáblistát!

A Gothic 3 a maga idejében egy lenyűgöző játék...lehetett volna, ha nem béta állapotban kerül a boltok polcaira. De sajnos így lett, kaptunk egy játékot, ami sok szempontból simán lekötözte a nagy ellenlábas Oblivion - t(hangulat, élettel teliség, fejlődési rendszer...), de a rengeteg programhiba miatt labdába sem rúghatott a Bethesda nagyágyúja mellett. Aztán teltek az évek, a rajongók áldozatos munkájával pedig jöttek a nagyobbnál nagyobb patch-ek, míg végül az Enhanced Edition utónévvel ellátva megkaptuk azt, amit 2006 - ban kellett volna: egy hihetetlenül addiktív, tartalmas és legfőképp bugmentes időtemetőt, amibe a mai napig érdemes hosszú órákat fektetni. Azt gondolhatnánk, a Joowood tanult az esetből, de elég csak egy kis időt eltölteni jelen cikkem alanyával és nyilvánvalóvá válik, hogy ez korán sincs így, sőt...Milyen lett hát az immáron Piranha Bites nélkül készült Forsaken Gods? A válasz egyben a teszt tételmondata is lehetne: Ugyanolyan, csak sokkal rosszabb!

 

ISMERŐS VIDÉKEN BOLYONGOK!


Gothic 3 lezárása(i) után azt gondolhatnánk, hogy Myrtana földjére végre beköltözött a hőn áhított béke akár az orkok (bár ez esetben a béke idézőjelbe tehető), akár a lázadók fennmaradásával. Ez azonban koránt sincs így, polgárháború tört ki ugyanis a vidék feletti uralomért nem sokkal azután, hogy Xardas-al leléptünk. Az egyik fél vezetője hű barátunk Gorn, aki Gotha városában rendezte be főhadiszállását, miután az alapjátékban megszabadítottuk a helyet az átoktól.(Értsd: kipucoltunk minden válogatott rémséget.) Vele áll szembe testvére Thorus, aki az ork hordák élére áll, s vezetőjük, Kan segítségével próbál diadalmaskodni az emberek felett. A Névtelen Hős visszatérése tehát szükségszerű, Myrtana-t újra egyesíteni kell, erre pedig nincs ugyebár alkalmasabb személy, mint az Élőhalott Sárkány, és Xardas legyőzője.

 
Kalandunk kezdetén Silden-ben térünk magunkhoz, a fent vázolt helyzetet pedig a halászfalu aktuális vezére,Anog mondja el, mert hát nem lenne a játék Gothic, ha nem amnéziával, és nehezen megszerzett képességeink elvesztésével indulna. Utóbbit elég pofátlan húzásnak érzem, lévén egy kiegészítőben hadd ne kelljen már mindent nulláról kezdeni.(Még ha önállóan futtaható is.) Itt azonban egy szál farmerruciban, szimpla egykezes karddal és alapképzettségekkel állunk neki a rendcsinálásnak, akinek ez nem tetszik az vagy beletörődik, vagy hagyja az egészet a francba.(Utóbbit javasolnám!) Az, hogy ki kezdte a viszályt nem derül ki egyértelműen, és nem is annyira lényeges, a játék ugyanis rákényszerít, hogy mindkét félnek dolgozzunk a történet aktuális szakaszában, így még a választás sem a mi reszortunk lesz. Végig meg van fogva a kezünk, csak ritkán adatik meg, hogy szabad kezet kapunk a döntéseinket illetően. A buliba később beszáll a paladinok vezére, a sokáig pártatlan Lee is, akit hossza huzavona után sikerül Gorn oldalára állítanunk. Ezúttal elmarad a megítélés rendszere, egy küldetés után sem kapunk jó pontot az aktuális félnél, ennélfogva nem lesznek egymást kioltó missziók sem, végig lineáris mederben halad a sztori, még ha a világ nyitott is.
És hogy milyen ez a világ? Nos, ha lenne "Legpofátlanabb kiadó" verseny, a Joowood az Activision és az EA mellett simán a jelöltek listájában lehetne, mert amit itt kapunk, az túltesz nagyjából mindenen, pláne, hogy pénzt is kérnek érte. Mivel a játék Myrtana újraegyesítéséről szól, nemhogy új területet nem kapunk, még a meglévőből is lecsípték a fejlesztők a sivatagi és a havas vidékeket. Ugyanazt a bejárható területet kapjuk tehát, mint 2006 - ban, 0 változtatással, és ami ennél is vérlázítóbb: 0 tartalommal.

 

UGYANAZ DE MÉGIS MÁS


"Kit érdekel, ha ugyanaz a helyszín, ha van bent mit csinálni!" - gondolhatná az egyszeri rajongó, de sajnos el kell keserítsem. Hiába ugyanis a relatíve nagy játéktér, a Forsaken Gods lehangolóan kevés tartalommal bír, ami az alapjáték ismeretében szomorú, hisz ott rengeteg - bár legtöbbször egy kaptafára épülő - küldetés várta a játékost, szinte mindenki adott valami megbízást, és a reputáció rendszere is kellő motivációval bírt. Nos, itt a tennivaló kimerül abban, hogy kiirtunk minden ellenfelet ami él és mozog, összeszedjük az itt-ott elszórt, vagy ládákban található cuccot, és kirabolunk minden házat, ami a nem létező intelligenciának köszönhetően egyszerűbb, mint azt az ember gondolná. Mellékküldetés nagyjából nincs is, ami van az is inkább kötelező jellegű elfoglaltság, mert teljesítésük nélkül a fő vonulatban sem tudunk előrehaladni.(Vannak arénaharcok is, de 5 perc alatt lerendezhető az összes.) Ezek a missziók kimerülnek az oda-vissza futkosásban, illetve valaki/valami leölésében, hálát adtam minden egyes eszkort küldiért, ami legalább kicsit eltért a szokásostól. Kevés a nevesített NPC, egy településre betérve minden szembejövő egyén citizen, warrior, slave, trader és még sorolhatnám. A fontosabb szereplők sekélyesek és a végletekig sztereotipizáltak, senki sem lesz emlékezetes, a velük folytatott párbeszédek pedig olyan érdektelenek és vontatottak, hogy arra nehéz szavakat találni. A Névtelen Hős karaktere hihetetlenül antipatikus, ha valaki nincs vele egy nevezőn azt egyből meg kell ölni, csak neki lehet igaza minden kérdésben, inkább tűnik diktátornak, mintsem megmentőnek. Az azonosulás ezáltal lehetetlen, pedig egy RPG esetében ez lényegi szempont. Levágandó ellenfélből rengeteg található, de a gyatra harcrendszer miatt ezek eliminálása instant szenvedés, pedig most direkt a közelharcra gyúrtam, lévén az még kimaradt a szériában...meg is bántam nemegyszer. Új ellenségtípus is csak egy van, nevezetesen a troglodyte, de ezek a bestiák elég idegesítőek, túl gyorsan támadnak, a hangjuk pedig bárkit az őrületbe kerget. Rengeteg elszórt láda található a világban, így legalább a felfedező lelkületű játékosok megtalálhatnák a számításaikat, csakhogy ezek cirka 80%-a megköveteli a legalább kettes szintű zártörő képességet, így a tolvaj karakterek kivételével ezeket senki nem tudja majd kinyitni.(Kivéve varázslattal, de tekercs kevés van, a képesség pedig csak későn válik elérhetővé.) A lopakodás teljesen felesleges, a karakterek csak akkor veszik észre a lopást, ha az velük szemben zajlik, így játszi könnyedséggel kirabolhatunk bárkit, nem lesz következménye...ahogy annak sem, ha észrevesznek, hiába verünk ugyanis bucira mindenkit, nem lesznek az ellenségeink, miután felkelnek ugyanúgy viszonyulnak hozzánk, mint előtte, pusztán a nevük színe változik meg. Ez a baki már a patch mentes alapjátéknak sem volt a része, így végképp értelmetlen, hogy kerülhetett bele ebbe.

 
Ami végleg aláássa a Forsaken Gods létjogosultságát az az, hogy a játék bugos, nem kicsit. A Gothic 3 esetében az Enhanced Edition jelző teljesen releváns volt, hisz tényleg egy kiforrott szerepjáték lett általa az alapmű, itt azonban csak egy jól csengő toldalék, mert ha a produktum ennél is rosszabb állapotba került forgalomba (márpedig így volt), az már emberiség elleni bűntett. A fent említett hiányosságokon túl jelen vannak az olyan apróságok, mint a levegőben lógó, vagy rángatózó hullák, itt-ott beakadó karakterek, összeomló hangok és zenék, de például a páncél szerepe is megkérdőjelezendő, a legerősebbek kivételével ugyanis teljesen használhatatlanok. Az ellenfelek sebzése sincs jól meghatározva, mert míg derék protagonistánkat egy troll két csapással hidegre tesz, addig egy egyszerű paraszt fahusánggal gond nélkül legyőzi úgy, hogy ő maga alig vesztett életerőt. Amíg azonban a fenti hibák megmosolyogtatóak tudnak lenni, az már kevésbé, hogy quest bugok is vannak, ezek közül az egyik (nálam legalábbis) konkrétan ellehetetlenítette, hogy végigvigyem a játékot. Lee és Gorntalálkozásakor ugyanis nem kapcsolt be a script, és így véget is ért a "móka". Nincs erre más szó: Szánalmas.

 
Na de hogy ne csak rosszat mondjak a játékról íme a pozitívumok: Mivel a Forsaken Gods nagyjából ugyanaz, mint a 3. rész, ami ott jó volt az jó itt is, ennélfogva a hangulat eszméletlen, nem igazán van a szériánál jobb atmoszférával rendelkező RPG, és ez alól az Elder Scrolls széria sem kivétel. Ott van aztán az élő világ szimulációja, amiben a sorozat szintén kiemelkedik a tömegből. Nem fogunk tétlenül bóklászó karakterrel találkozni Myrtana földjén, mindenkinek megvan a maga dolga, s bár minden cselekedet egy script csupán, öröm nézni ahogy az emberek egymással társalognak, esznek-isznak, főznek, a kovács felmelegíti a vasat, megformálja, lehűti, s végül megélezi...ezen életképek a legjobb részei az alkotásnak. A fejlődési rendszer is öröklődött, tehát küldetések és leölt ellenfelek után XP-t kapunk, szintlépéskor pedig 10 tanulási pont lesz a jutalmunk, amit alaptulajdonságok (erő, életerő, mana, állóképesség stb.) növelésére, vagy képességek elsajátítására költhetünk el.(Nincs egy darab új képesség vagy varázslat sem, de ezen már meg sem lepődtem.) Jól átgondolt szisztéma, de pontjainkkal megfontoltan kell majd bánni, mert - értelemszerűen - jóval kevesebb szintet fogunk lépni, mint előző kalandunk során. Újfent űzhetünk különféle szakmákat is, kovácsnak állhatunk, vadászhatunk, főzhetünk, és persze az alkímia is része a repertoárnak. Ezek az elfoglaltságok egyrészt remek pénzszerzési lehetőséget jelentenek, másrészt készíthetünk például extra sebzéssel bíró fegyvereket, vagy képességeinket permanensen megnövelő főzeteket is.(Persze a meglévő recept/tervrajz, illetve nyersanyagok függvényében.) Ami örvendetes és ténylegesen a fejlesztők javára írható az a unique tárgyak szerepeltetése, amikből sokkal több van, mint a 3. rész esetében. Az olyan legendás fegyverek megtalálása, mint a Heart of Cold, a Wrath of Innos, a Heartstopper vagy a Dragon's Tooth nagyszerű érzés, és általuk legalább lesz némi motiváció a szükséges képességek elsajátítására. Ezen jó dolgok viszont összességében kevésnek bizonyulnak, hogy a egy kicsit is a pozitív oldalra billentsék a mérleget, és ezt csak tetézi, hogy a technikai színvonal sem volt képes túllépni a 2006-os szinten.

 

KÜLSŐSÉGEK


Egy kiegészítőtől ugyan nem várja el az ember, hogy javuljon a grafikai színvonal, de mivel ebben az esetben vagy két év telt el az alapjáték megjelenése óta, azért egy minimális rácfelvarrásnak örültem volna. (Remek példa erre a Half Life 2: Episode One, amely messze szebb látványt nyújtott, mint az alapmű.) Az idő ugyanis nagy úr, pláne a játékvilágban, és ami 2006-ban gyönyörűnek számított, az pár évvel utána már finoman szólva sem szalonképes. Ami máig a motor erősségének mondható, az a dinamikus árnyékolás remek alkalmazása (immáron fáklya használat esetén is selymes szélű árnyékokat kapunk), a napszakok gördülékeny váltakozása, és a SpeedTree is teszi a dolgát. Ott vannak viszont a baltával faragott és sokszor ismétlődő, poligonszegény karakterek, a gyatra effektek (időjárás, varázslat), a darabos animációk, és az alacsony felbontású textúrák, amik felett nem lehet szemet hunyni. Mindezek mellé borzalmas optimalizáltság társul, igaz, hogy 2008-as konfigom van, de a motor meg 2006-os, így megbocsáthatatlan, hogy a játék szaggasson minden egyes fordulásnál, és ezen ráadásul a beállítások változtatása sem segít.

 
Hangok terén is elég vegyes az összkép, a zenék, - mivel azok is maradtak - gyönyörűek, hol dübörög, hol alig hallhatóan szól a háttérben, nincs új darab, de így legalább ezt nem rontották el. A szinkron ezzel szemben borzalmas, a főszereplő hangja olyan öntelt, hogy már-már rám is átragadt, a többi karakteré pedig monoton, érezni, hogy csak úgy felolvasták az egészet, minimális ráfordítás nélkül. Ráadásul sok karakter más hangon szólal meg, ha csak simán megszólítjuk, mint ha rendes párbeszédet folytatunk vele. Az ellenfelek sipákolnak, visítoznak miközben csépeljük őket, nem kicsit nevetségessé téve az elvben komoly játékot. Szó mi szó a technológiai megvalósítás gyatra, de ha ez lenne a legnagyobb probléma, még meg is tudnék bocsátani a fejlesztőknek.

Hiába keresek, nem találok magyarázatot arra, hogy a Forsaken Gods hogyan jelenhetett meg, mert ez így ebben a formában édeskevés, a név tényleges meggyalázása. Még nem próbáltam a sokat ócsárolt negyedik részt, de annyi bizonyos, hogy ennél csak jobb lehet, és remélhetőleg az itt látottaknál soha nem lesz rosszabb játék Gothic néven, mert ennél egész egyszerűen nem lehet lejjebb...

 

PRO:


- Gothic hangulat
- Gyönyörű zenék
- Unique cuccok
- Élő világ illúziójának megteremtése

KONTRA


- 2006-os technológiai színvonal
- Tartalmatlan
- 0 újdonság
- Nincs új helyszín
- Borzalmas szinkron
- Bug bug hátán
- A név meggyalázása

Grafika: 30%

Hang: 55%

Játékélmény: 40%

Újrajátszás: Elsőre sem sikerült-.-


45%

 

 

TIPPEK - TRÜKKÖK


A Zöld Íjász: Akármilyen karaktert is indítunk, a kezdő íjat ne dobjuk el soha, mert ha kissé körülményesen is, de bármilyen ellenfelet ki lehet vele nyírni, hisz egyrészt nagyon lassú mind, másrészt nem követnek a végtelenségig, így kényelmes távolságból végezhetünk akár egy trollal is. Alacsony szinten farmolásra ideális, némi kitartással és türelemmel rengeteget fejlődhetünk ezzel a módszerrel.
Üsd vágd nem apád: Mint ahogy azt a tesztben már említettem, a játékban bárkit eszméletlenre verhetünk, nem lesz következménye, az XP-t viszont megkapjuk, és ki is zsebelhetjük őket, így duplán jól járunk, ha boldog - boldogtalant megcsapkodunk egy kicsit.
Ne reszkess betörő: Szintén szóba került, hogy az NPC-k intelligenciája egy doboz tejével vetekszik, így ha nem vagyunk közvetlenül egy karakter látómezejébe, gond nélkül lenyúlhatunk bármit, s ha észre is vesznek, érvénybe lép a fenti megoldás.
Peremvidék: Elég könnyű módszer egy magasabb szintű ellenfél legyőzésére, ha elcsaljuk egy szakadék, vagy egy kisebb kiemelkedés szélére. Ha ugyanis itt kezdjük el csépelni a delikvenst, nem, vagy csak nagyon lassan tud majd támadni. Könnyűszerrel hidegre vághatjuk így a legvérmesebb ellent is, csak bírjuk állóképességgel.
Áss: A játékban található ásó elég értelmetlennek tűnhet, hisz látszólag egy sírral sem tudunk mit kezdeni, de ez koránt sincs így. Ha látunk egy karóra tűzött koponyát keresztbe tett alkarcsontokkal, ott bizony kincs lapul, legtöbbször arany, vagy tulajdonságnövelő italok képében. Nincs túl sok ilyen sír, de érdemes felkutatni őket.
Bányássz: Gyors pénzszerzési lehetőség a bányászat elsajátítása, rengeteg helyen tudjuk ugyanis kamatoztatni, Geldern - ben például egy komplett aranybánya vár arra, hogy kifosszuk. A szerzett nyersanyagot aztán jó pénzért eladhatjuk, ezzel megoldva monetáris problémáinkat.
Cardio: Alapesetben ha fel akarunk venni egy tárgyat, akkor egy animációt kapunk, melyben hősünk szépen lehajol, alaposan meghosszabbítva a procedúrát. Ha viszont lopakodó üzemmódban tesszük mindezt (értsd: guggolunk) nincs időhúzás, szimplán bekerül a cucc az inventory-ba, és még a porckopástól sem kell tartania karakterünknek. Pusztán kényelmi szempontot szolgál ez a tipp, de hát azt meg ki nem szereti ugye.
Ruccanj kiMyrtana földje első blikkre elég behatároltnak tűnhet, de kellő ügyességgel simán ki tudunk menni a pályáról, ami a legtöbb esetben értelmetlen, de a fejlesztők - ha másra nem is - a felfedező lelkületű játékosokra gondoltak. Néhány esetben ugyanis a kívül eső pályarészeken is találhatunk kincseket, példának okáért a Geldern melletti, látszólag díszlet értékű várromnál a játék legerősebb számszeríja várja gazdáját, ami persze megköveteli a kellő képzettséget. De nem csak tárgyakat, különféle növényeket is összeszedhetünk, melyek közül a legtöbb permanens hatással bír, így végképp megéri elhagyni néha az amúgy sem túl érdekes helyszíneket, rosszabbul semmiképp nem fogunk járni.


7.
kryszisz
#6: Kiegek nekem is kimaradtak, de nemrég megvettem steam-en 1-3-at, viszont vagy a win7-et nem kedvelik, vagy a laptopos videókarit, de a menünél tovább egyik se megy, szóval nem tudom hogyan fogom pótolni őket-.- Pedig elvben azok is jók, a fenti expanziónak csúfolt förmedvénnyel ellentétben:)
6.
godach
#5: Emlékszem, pont a Morrowind-et toltam nagyba, már jópár száz órám benne volt, amikor haver hozta, hogy próbáljam ki. Először fél óra után kihajítottam a lemezt a gépből. Egyszerűen nem éreztem azt a szabadságot amit a TESIII-ban. Majd egyszer később próbáltam újra, és ahogy beértem a városba majd tanoncnak szegődtem, láttam a sok dolgozó NPC-t, mozogtak, végezték a mindennapi teendőjüket egyből belezúgtam a játékba. Meg is jött a kedvem, a kiegészítő nem volt meg, lehet újrakezdem majd ;)
5.
kryszisz
#4: Én is a másodikkal kezdtem, és egy örökké élmény volt!:) A 3. részt én is imádtam (még a fullbugos alapverziót is), főként az atmoszférát, nem hiába kapott helyet a Top 5 Hangulat listámon:D 4 meg sajnos nem támogatja a procimat, 20 fps-el pedig nem lett volna nagy élmény, így határozatlan időre az kimarad...
4.
godach
#3: Azzal ismertem meg a sorozatot, a 3.-at meg imádtam. Mégis ha csak 0,1 százalékkal, de az első rész nagyon bejött. Az atmoszféra valami állati, a régi és új, valamint szekta táborral együtt. De mindegyikből tudnék kiemelni fasza elemeket, amik egy életre megszerettették velem a szériát ;)
3.
kryszisz
#2: Nem is azzal van a gond, hogy unalmasak, sokkal inkább nagyon egy kaptafára épülnek (ölj meg x patkányt, gyűjts 10 gyógynövényt stb.) kevés az egyedi, kiemelhető darab, e téren a TES széria (azok közül is az Oblivion és a Skyrim) mérföldkövekkel jobb. De a Gothic így is közelebb áll a szívemhez:) Amúgy a 2. rész magasan a legjobb, szóval a javán túl is vagy akkor:D
2.
godach
Ó te jó ég, mennyit belevertem ezekbe, aztán a sok mellékküldetés és felfedezgetés miatt mindig vakvágányra kerültek a második rész kivételével. Pótolni kellene már.
Egyébként jó teszt, bár nekem a 3. részben nem volt unalmas, ismétlődő küldetésekkel dolgom.
1.
pendrivedealer
Jó sikerült teszt. A kiegészítőről meg annyit, hogy negatív példának tökéletes. Így nem szabad kiegészítőt készíteni. Pedig az alapjáték milyen jó.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...