20. Pokoli Szomszédok 2: Vakáción

Az ördög sohasem alszik.

Furcsa egy kezdés, nemde? Bár már az előző rész is tetszett, a folytatás hozta meg azt a változatosságot (értem ez alatt a helyszínek, csínyek diverzitását) amit hiányoltam a korábban említett első epizódból. Talán közrejátszott az, hogy nyáron játszottam ezt a játékot, amikor kint hasonló körülmények uralkodtak, mint a szomszéd valószínűleg legrosszabb nyaralása során. Mindazonáltal a mai napig örömmel veszem elő ezt a darabot.

19. Hitman 2: Silent Assassin

„Padre, I have sinned.” – hangzott el 47-es első mondata.

Ekkor még nem tudtam, mit várhatok ettől a kopasz úriembertől, akinek a történetébe ezzel a résszel léptem be. Tudtam, hogy van első része, de ekkor kaptam új PC-t, akkoriban nagyon jónak számító konfigurációval, és hát, „ha már ajánlották, akkor teszek vele egy próbát” elven belevágtam. Amit kaptam élményt, az máig élénken él az emlékezetemben: új volt számomra az, hogy lopakodva, csendben, minimális áldozattal törekedjek a célszemély likvidálására, de ez természetesen nem ment ilyen könnyen elsőre, (sem másodjára) de később (tizedjére) természetesen igen. Máig emlékszem a recsegő padlós japán kastélyra, ahová a hóvihartól megnehezített látási viszonyok és az őrtornyokból árgus szemekkel figyelő mesterlövészek kijátszása után lehetett csak bejutni...

18. Tony Hawk's Pro Skater: Underground 2

Hello Buttnuggets!

Az egyik Tony Hawk játék, amit végigjátszottam. Nem rajongtam a gördeszkázásért, de miután láttam egyik haveromnál, ahogy „menő zenére menő trükköket tol” magam is ki akartam próbálni. Hamar megtetszett a mind a zene, mind a gördeszkázás, de a való életben csak az esés trükköt sajítottam el, de azt rendkívül profin. :D Általában maximalista vagyok játékok terén, hogy minden létező összegyűjthetőt megszerezzek, és ez itt is érvényesült, csak ugye itt abban mutatkozott meg, hogy 400 pont kellett a továbbjutáshoz, ám összesen 1000 volt elérhető, és addig nem voltam hajlandó továbblépni, amíg nem teljesítettem ezeket. Mit ne mondjak, szereztek pár szitkozódással teli tavaszi délelőttöt, délutánt :D

17. Half-Life 2

Welcome to City 17!

 Ahogy a fentebbi „bérgyilkosszimulátornál”, itt is az első rész végigjátszása nélkül vágtam bele a dolgok közepébe. Lenyűgözött a Source motor képessége, amit fizika terén tudott nyújtani. Annak ellenére, hogy "The Freemna" nem beszél, mégis volt valami, ami előre hajtott a játékban, aztán elérkeztem a "Tiltott városba". Az a para, amit Ravenholm nyújtott első végigjátszásra… Te jó ég. Még ma is élénken él bennem az üvöltés, amit a „gyors zombi” első megpillantásakor lehet hallani, és látni elfutni az egyik háztetőn. Nice Work.

16. Need for Speed: Most Wanted

"Nice pin-stipe!" 

 Húzta végig Cross őrmester a kulcsát a BMW M3 oldalán. Természetesen a 2005-ös játékról van szó. Ami igazán tetszett benne, az volt, hogy értelmet adtak a versenyzésnek. Nem csupán azért versenyeztem, mert kötelező, hanem mert szinte érezhető volt az előrehaladás a feketelistán. Sok „F*CK YEAH” pillanatot szerzett ez a játék, és a végén, a lezárt út bevonása roppant mód tetszett.

15. The Wolf Among Us

The big bad wolf.

Egy újabb darab. Bigby Wolf bőrébe bújva felfedezhetjük, hogy az élet nem feltétlenül meseszerű, még azok szereplőinek számára sem. Tetszik a mesék reális és egyben sötét megközelítése, a történet, a cselekmény, a karakterek. Az epizódokra bontás kissé zavaró volt, de főleg az egyes epizódok rövidsége miatt, amin már túl lehet lépni, hiszen minden rész megjelent.

14. Mortal Kombat (2011)

"Finish Him!" 

Gondolkodtam, hogy a 4. rész, vagy ez kerüljön-e ide, de végül emellett döntöttem. Az ok pedig egyszerű. Volt szerencsém játszani a PS2-es részekkel, majd jött a szódával elmenő Vs. DC rész, de az igazi áttörés ez volt. A Netherrealm megmutatta, hogyan kell rebootolni, tisztelve a játékot. Ilyen sztorit verekedős játékban sohasem láttam, valamint a rengeteg kihívás és a kripta méginkább kitolta, az amúgy sem rövid játékidőt. És végül, de nem utolsó sorban, milyen jó feszültséglevezetés valakit széttépni egy rossz nap után? :) Végezetül pedig, aminek rendkívül örültem, hogy 15 év után megtört a jég, és a Mortal Kombat újra megjelent PC platformon. Remélem a hamarosan megjelenő Mortal Kombat X is fenntartja ezt a minőségbeli szintet, bár az eddig látottak alapján aligha fogunk csalódni ;)

13. Far Cry 3: Blood Dragon

"I f*cking hate tutorials, and this one is terrible! "

Nos, lehet, hogy nem vagyok idős, de szüleim jóvoltából volt szerencsém a 80-90-es évek akciófilmein felcseperedni, így ez az eredetileg viccnek vett játék, ami tele volt ezen filmekre való utalásokkal durva meglepetésként ért. Macsó egysorosok, sablon történet, és a legfontosabb, hogy játék nem veszi komolyan magát – mintha egy régi akciófilmet néznék. Többször is végigvittem már, de még mindig vissza-vissza térek, hogy nevessek a játéktörténelem legjobb tutorialján, vagy hogy "blah blah blah kill blah blah blah…"

12. Call of Duty 4 - Modern Warfare

"Too much radiaton, we’ll have to go around."

Sokan az FPS műfaj mind egy-, mind többjátékos módbeli megreformálójaként tekintenek rá. Valóban így van? Nos, mivel nem vagyok nagy többjátékos fan, így az erre vonatkozó állításokat nem tudom első kézből megerősíteni. Nem véletlenül használom a megerősítés szót, mert az egyjátékos mód igenis más volt, mint addig bármi. Elég csak a csernobili küldetést megemlítenem. Ott rendesen kerestem az államat a járművek és katonák közötti kúszás közben, meg úgy az egész küldetésre vonatkozóan.

11. Assassin's Creed: Brotherhood

"Requiescat in Pace."

Bár elismerem, az Assassin’s Creed II egy nagyszerű játék, valahogy mégis a római kaland fogott meg az Ezio trilógiából. Hogy miért? Talán a Colosseum látványa, talán mert csak jó játék? Ekkoriban voltak nem kis hardverbéli korlátozásaim, utólag persze pótoltam a játékot, de amikor megjelent, jobb híján YouTube-n néztem végig a végigjátszását, de sem úgy nem nyújtott rossz élményt, sem elsőkézből átélés során sem. Nem számít, még most is bármikor felrohanok a legjellegzetesebb római építményre.

10. Grand Theft Auto: San Andreas

"Grove Street. Home."

Éppen kezdett eloszlani a rózsaszín köd, amit a Vice City hozott el (erről majd később), már meg is érkezett a San Andreas. Akkoriban nem volt még internetem, így elkerültek a játék érkezéséről szóló hírek minden formában, így elvárások nélkül ültem neki. Utólag visszanézve, ha elvárásokkal ülök le elé, akkor sem csorbult volna az élmény, amit nyújtott. Kondizás, bandaháborúk, kegyetlen jó beszólások, csavaros történet, szabadság, barátnők… elképzelni nem tudtam, hogy hogyan férhet bele ennyi minden egy játékba. Majd később lett internetem, és felfedeztem a moddolás lehetőségeit, ami jócskán meghosszabbította a játékba fektetett amúgy sem kevés óráim számát.

9. Batman: Arkham City

Why? Because I’m Batman.

Rocksteady, megint megcsináltad *mély meghajlás*. Jómagam felfogása az volt, hogy: „az Arkham Asylumot felülmúlni? Talán ugyanaz a szint, de jobb nem.”. Boy, I was wrong! De még mennyire. Mondhatni, pofonvágott a felismerés, hogy mekkorát tévedtem, és ezzel a lendülettel el is nyelt Arkham City, úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva, és nem is eresztett, amíg elő nem álltam Joker holttestével.

8. Heroes of Might & Magic III

Tisztán emlékszem. 8-9 éves lehettem. Éppen átmentem egyik barátomhoz, aki mondta, hogy tegnap új játékot vett, és szerinte nagyon király. Tyű. Ez volt az első szavam, amikor megláttam a csatát. Sárkányok, lovagok, te most viccelsz? Ilyen van?  Majd ha lesz gépem, kölcsönadod? Hagyták el a mondatok egymás utána a számat. Mire ez bekövetkezett csínját-bínját kitanultuk a játéknak, így nem maradt más, mint egymagam visszaállítani Erathia királyságát. Hiába van újabb, szebb, egyik sem érhet fel ehhez a sokak által a Heroes széria legjobbnak tartott játékához. A nemrégiben megjelent HD kiadást ugyan még nem szereztem be, de erősen gondolkodom rajta.

7. Mass Effect 2

"It’s good to back, huh Commander?"

A Mass Effect szériával csak nemrégiben ismerkedtem meg, de azonnal magával ragadott. Egyébként is szeretem a sci-fit, de ha BioWare féle szerepjátékkal keveredik, abból rossz nem sülhet ki. Az első Mass Effect ugyan elnyerte a tetszésemet, de a második volt az abszolút csúcs, ami igazán megfogott. Az újjáépült Normandy leleplezése, a Human-Reaper megpillantása, Shepard megnyilvánulása a játék végén, a korábbi választások következményei, a kapcsolatok kialakítása, a zenék, a harcrendszer. Mestermű.

6. Saints Row IV

„Saints Row IV – 2 nap maradt” - jelent meg a Steam fiókomban tavalyi év elején a játék.

Addig nem is foglalkoztatott, híreket sem olvastam róla, konkrétan annyi információval rendelkeztem, hogy valami elborult GTA klónról lehet szó. Letöltés kész. Játék indítása. ÚRISTEN. Aerosmith – I Don’t Wanna Miss A Thing-re mászni felfelé egy rakétán, aztán az elnöki székbe pottyanni, karakterkészítés, innentől pedig ment minden a maga módján. Nem sokkal ezután be is szereztem a játékot, majd elkezdődött Steelport fenekestől felforgatása, tonnányi nevetéssel :D

5. Star Wars Jedi Knight II: Jedi Outcast

"Kyle Katarn, at your service."

Mindig is hatalmas Star Wars rajongó voltam, így kapva kaptam az alkalmon ennek a játéknak a kipróbálásán. Nagyon jól nézett ki akkoriban. Tetszett, hogy kedvünkre lövöldözhettük a rohamosztagosokat. Aztán elérkezett a rész, ahol megkaptuk a fénykardot. Nos igen, a reakciómat nem tudom szavakba önteni, csak annyit tudok mondani, hogy olyan szinten a kedvenc fegyverem volt, hogy még most is kívülről tudom Quigon és Obi-Wan Darth Maul elleni párbajának minden részletét, hangokkal, mozdulatokkal együtt. :D Innentől kezdve nem volt megállás, álló rohamosztagos nem maradt előttem. Volt „valami apró kis” Desann is a végén, aki kicsit erősebb volt a többinél, de esélye sem volt velem szemben.

4. The Elder Scrolls V: Skyrim

Dovakhin? No!

Ez volt az én belépőm az Elder Scrolls szériába, és véleményem szerint ennél jobb nem is lehetett volna. Alduin megjelenése, az első sárkány megölése. Hasonlóan a fentebb említett San Andreasnál, itt is elcsodálkoztam a játékban található tartalom mennyiségétől, amit a kiegészítők csak fokoztak. Azonban a Skyrim tud valamit, amit a GTA sorozat egyik legnagyobb tagja nem. Olyan szintre emelni a látványt, az epikusságot, a bejárható területet (az a bizonyos 7000 lépcső, ugye?), a küldetések mennyiségét, a moddolhatóságot, ami párját ritkítja. FPS nézetben karddal sárkányt ölni? Hogy lehet erre nemet mondani?

3. Star Wars: Republic Commando

"Your designation will be RC-01/138."

Hú, már itt is a Top 3? Akkor felteszem a koronát az eddig játszott első személyű lövöldözős játékaim királyára, a Republic Commando-ra. Magam sem tudom hányszor, milyen nehézségen vittem végig, de még mindig képes ugyan azt az élményt nyújtani, mint annak idején elsőre, holott eléggé vírusosan ismerkedtünk meg egymással. Személyes emlékeim is kötődnek hozzá, így különösen közel áll a játék hozzám. Bár a grafikán már látni vélem az idő vasfogának hatását, a taktikai rész, és a könnyed kikapcsolódást nyújtó droid-ritkítás még mindig felemelő érzés. Ó, az a szellemhajó! Egy dolgot sajnálok, amivel nem vagyok egyedül, hogy még nem készült folytatás. Ha valami, hát ez biztosan megérdemelné. Ugyan jelentek meg könyvek erről a játékról, de azokat még nem olvastam, így hát, ha valaki olvasta már, akkor kérem, ossza meg tapasztalatait, lent a hozzászólásoknál! Addig is a játék megkapja a Delta 38 páncélja színét tükröző réz színű érmet!

2. Grand Theft Auto: Vice City

"I don’t have the money Sonny."

Megérkezett az ezüstérmes. Nyár, Miami, Tommy Vercetti. Nyerő triumvirátus. Spékeljük meg még jó pár fegyverrel (vagy talán: „puska kellett volna b*zdmeg” :D), egy jó sztorival, motorokkal, hajókkal, 80's zenékkel, az értelmetlen tombolás kecsegtető opciójával és máris több órányi szórakozás és kikapcsolódás az eredmény. Nem áll távol tőlem a 80-as évek hangulatának kedvelése, így Flash FM-et hallgatva végigmotorozni a strandon még mindig állati jó! Ugyan volt szerencsém előtte a GTA III-hoz, de Liberty City nem tett rajtam ilyen mély benyomást. A kedvenc küldetésem érdekes módon az, amivel korábban a legtöbbet szenvedtem, amikor RC helikopterrel kell az épület négy pontjára bombát rakni. Mikor először sikerült olyan annyira hangot adtam örömömnek, hogy azt hitték megőrültem! :D

1. Star Wars: Knights of the Old Republic

A long time ago, in a galaxy far far away…

Hölgyeim és uraim, megérkezett, itt van a győztes, a valaha készült legjobb Star Wars játék, ami majd 5000 évvel a birodalom létrejötte előtt játszódik, de ez senkit sem érdekel, mert annyira epikus: a régi köztársaság lovagjai! Eléggé egyértelmű, hogy mekkora játék a szememben a KotOR. A legteljesebb Star Wars élményt nyújtotta számomra. Fejest ugrottam bele, és nem eresztett, mái napig benne úszom. A folytatás sem volt rossz, de nem tudta felülmúlni Darth Revan kalandjait. Minden meg volt és van benne, ami engem leköt egy játékban: a jó történet, a befolyásom a végkifejletre, nagy terek, változatos mellék és főküldetések, többféle megoldás, ja és lézerkard / fénykard, ahogy tetszik. Így hát nem maradt más, mint hogy képletesen a KotOR nyakába akasszam a C3PO színét mintázó aranyérmet!

Nos ez lett volna az én 20 kedvenc játékom, remélem tetszett az összeállítás, és várom az általatok ajánlott játékokat lent a kommentekben! :D