laptos

laptos

Assassin's Creed 3

Első blog jellegű bejegyzésemet az Assassin's Creed harmadik részének kapcsán vetem online papírra. Noha rengeteg kritika és leírás található a világhálón mindenfelé, gondoltam, miért ne osszam meg én is személyes tapasztalatom.

Az Assassin's Creed sorozat első részének kapcsán kicsit az volt az érzésem, hogy az Ubisoft becsomagolta a Prince of Persia szériát egy másik dobozba, és úgy tették a boltok polcaira. Altair kalandja azonban rögvest megfogott, annak ellenére, hogy némely apróbb dolog bosszantott a játékban.

Számomra Ezio kalandja volt az, ami megragadott, és olyan élményt nyújtott, akár egy Gyűrűk Ura, vagy Star Wars jellegű hatalmas filmalkotás. Azt kell hogy mondjam, lenyűgöző volt, és a történet messze az egyik legjobb, amit videojáték nyújtott nekem valaha.

Az Ubisoft aztán megérezte ezt, mint a mágnes Vader sisakját. Nemsoká prezentálták a Brotherhoodot, ami visszaadta ugyanazt a mámort, csak gondolta "miért ne tegyek rá még egy lapáttal, hogy magamhoz láncoljalak, és ne legyen magánéleted".

Eztán a Revelations - kicsit izzadságszagúan ugyan - szintén beküzdötte magát a szívembe. Az egyetlen problémám az volt róla, hogy annyira jól kerestek Ezion, hogy mindenképp őt akarták főhősnek. Kicsit olyan érzést keltett, mintha a pénztárcámba akartak volna turkálni, hogy "mondd csak, akad még egy kis pénzed? na nem baj, akkor kiadjuk ugyanazt, itt-ott felextrázva, más helyszínen, könnyítünk a zsebeden." Ennek ellenére élveztem, frenetikus volt, és külön ajándékként tekintettem arra, hogy végre Altairról is megtudtunk ezt-azt, szerintem ez szuper volt.

Majd eljött a harmadik rész, játék számban az ötödik.

Miután jó hosszúra nyújtottam a bevezető szövegem, és az a maradék három ember is már facebookozik, aki talán belevágott a kis tapasztalat-megosztásom böngészésébe, már írhatok szabadabban és még hosszabban.

A jó dolgokkal kezdeném, mert szeretem úgy érezni, hogy optimista vagyok.

Vegyél meg! --> A játék a polcról integet. Szuper az illusztráció (és pont azt a képet nem szúrom be ide) egyszerűen kiabál, és ha már közelebb slattyogok hozzá, meglepetést is kínál: magyar felirattal került a boltokba, külön csillag jár neki.

Sokan vagyunk --> Desmod karakterével kezdünk (akinek a Revelations óta valamiért megnőtt az orra), vele szintén jut egy kis játék idő, még egy kis háttértörténet, kóbor szálakat ismerünk meg róla, az apjáról, kettejük kapcsolatáról, és kiderül, hogy egy ügyes, belevaló, méltó assassin. Ezen kívül Haytham Kenway is kameránk elé áll, vele is mászkálhatunk picit, és megtudhatjuk milyen is, mikor az ember egyszerre egy elegáns úriember, és egy könyörtelen gyilkos. Nekem régóta hiányzott egy ennyire kiismerhetetlen szereplő ebbe a sorozatba is. Sablon jellem az efféle ambivalens, tipikus "ami kell, az kell, ami jó, az jó" figura a filmek és játékok terítékén, de hiányérzetem lett volna, ha nem tűnik fel. És ott van még természetesen Connor, a főhősünk, akit szeretünk, mert erős, elszánt egyéniség, és köztudottan megfogja a vásárlót az olyasfajta sztori, amiben a főhős változáson megy át. Megfigyelhetjük, hogy lesz bújócskázó kisgyerekből egy igazi hős, egy legyőzhetetlen férfi. Végigkísérhetjük őt egy teljes jellemváltozáson.

Játszani jó --> A játékot körüllengi a kulcsszó: szabadság. A GTA-sorozat is ezért szimpatikus sokaknak, mivel ott is az alapelv: "Semmit nem KELL csinálni." Miniküldetések árasztanak el a kötelező feladatok mellett, valamint ehhez kapcsolódik az életszerűség is, azaz, először szembesülünk azzal, hogy nincs semmink. A legjobb fegyverek, ruhák, eszközök eléréséhez pénz kell, ami nem száll az erszénybe magától. Nyuszikákat kell megnyúzni, szarvas gidákat kell csapdába ejteni, rókákat levadászni, azoknak prémét magunkhoz venni, és többek között ezzel kereskedünk. Ez hihetetlenül jó. Nem kell renoválni a fél várost az állandó bevételért, s miegymás (holott azzal sem volt gond), hanem közvetlen közelségből elérhetünk kis türelemmel nagy összegeket. A természet effajta megmozgatása bámulatos, és kitűnő ötlet. Ez abban is megmutatkozik, hogy a fákon ugrálhatunk Tarzant is megszégyenítő mozdulatokkal, vagy, hogy a gondtalan bolyongásunkat egy arra bóklászó medve, vagy egy magában portyázgató farkas könnyedén megzavarhatja. Zseniális.
A jól bevált városfelépítés a második részhez hasonlóan itt is megtalálható, vétek lett volna kihagyni.
A mozgás nem robotikus, hanem érvényesíti ez is a szabadságot, nem sablonos, épp ellenkezőleg: változatosnak is nevezhető.
Az események természetesen nem csak a természet lágy ölén zajlanak, hanem rendelkezésre áll két város is. Ez is tetszett. A városok kidolgozása szerintem fenomenális, a sikátorokat, tereket, házfalakat könnyedén harctérré változtathatjuk, legfőbb menekülési útvonalként szolgálnak, és a "viewpointok" felfedezésekor ámul az ember.
A történet maga sem összecsapott móka. Látszik, hogy nem egynapos projekt volt, szépen kibontakoztatja mondanivalóját izgalmassá téve azt, elvarratlan szálakat nem hagy maga után, és lehetőséget hagy a folytatásra. Nekem személy szerint ennél több nem is kell egy történettől, pláne ha ilyen magával ragadó, mint az Assassin's Creed III-é.

"Az új mindig jobb" --> Az újdonságok kapcsán kissé féltem, kifejezetten a muskéták és pisztolyok megjelenésétől. Úgy gondoltam, elronthatja a játékot, és ez lehet az a bizonyos "kivezető nyílás a Halálcsillagon", de kellemesen csalódtam. Nem vedlette át magát a lövöldözős RPG játékok sorába, hisz az elől töltős puskák úgymond "macerásak".  Jól jön nagyon sokszor, de mégsem tolja afelé a játékmenetet, hogy lődd le ezt- azt-amazt! Remek megoldás volt, és könnyen kezelhető. A legkiválóbb az eldobható penge volt, mely egy kötél segítségével visszarántja, felakasztja az ellenfelet. Igazán kiélhettem a kreativitásomat az eszköz használata közben.
Az ágyú kezelésének visszahozása a Brotherhoodból nélkülözhetetlen volt, de ezt a kor is igényelte.
A vízi csaták hallatán megint csak reményvesztett állapotba kerültem, de azt kell hogy mondjam, példás a kidolgozás a tengeri csatákat tekintve. Nagyon jól szórakoztam.
A legfontosabb újítás azonban Connor, és az évszázadok átugrása volt. Új szintekre emelte az Assassin's Creed sorozatot, remekül beleillett ezekbe az időkbe is, tökéletesnek is mondanám.

 

 

Nem vagyok elfogult (egyébként igen), belátom, vannak hibák is a játék kapcsán.

A méret a lényeg --> Ha az ember nem csinálja meg a mellékküldetéseket, és nem veti bele magát az indián ének tiszteletébe, ezáltal nem is vadászik naphosszat, vagyis csakis a főküldetéseket csinálja meg, akkor rövid. Tudom, nem ez a lényeg, de a tény az tény. Ha csak a felkiáltójeleket hajkurásszuk a játék nagyjából 10 óra alatt végigvihető.

Hol a prológus vége? --> A bevezető szakasz hosszú. Ha a falakon mászó, háztetőkön parkour műveleteket végző Connorral akarok játszani, és vele kaszabolni, akkor bizony végig kell ülnöm apjának útját az újvilágba, az unalmassá is nyilvánítható indián gyerekek bújócskáját, a fákon csüngő tini kalandjait, stb. Ennyire nem szabadna elhúzni úgy gondolom.

Oszd meg és uralkodj --> Kissé zavaró, hogy egymásból táplálkozva a FarCry 3 is ugynan ezt a vadonban portyázó rendszert használja a tárgyak megvásárlásához, de ez már igazán csak szőrszálhasogatás.

 

Szerintem szuper játék, ami elképesztő élményt kínál. Izgalmas, mozgalmas, és ezt a dinamikát megalapozta a jó történet is. Köszönöm a figyelmet, várom a "hülye vagy, te hülye", és a "bízd inkább a profikra" kommentárokat. Jó Assassin's Creed-ezést mindenkinek!

8.
laptos
Köszönöm a véleményt és a dicsérő szavakat adam6751 és gatyamadzag!

#6: Alapvető problémának tartom, hogy a második rész a kedvenced, és nekem is az a kedvencem. Ha azt mondják nekem, hogy Assassin's Creed, Ezio első kalandja jut eszembe, és úgy vélem, hogy a harmadik résznek el kellett volna érnie azt a hatást, hogy ha meghallom a címet, akkor Connor-ra gondoljak, tehát egyetértek veled.

#5: A hiányosság terén a bosszantó dolog az volt, hogy az Ubisoft kezében valóban a forradalom alkotás lehetősége meg volt, mégsem éltek vele, ám emellett alapvető bug-okat elfelejtették orvosolni. Pl.: az animációkban a régi játékokban mindig az aktuális ruhát láttuk Ezion, a jelenlegiben pedig többször előfordul, hogy a fehér alap ruhát.
6.
adam6751
#5: A Ubi már a megjelenés előtt tisztázta hogy a játék nem a függetlenségi háborúról szól,csak hátteret ad Connor történetének mert róla szól a játék.Ezen nem is kéne meg lepődni. Amúgy ott volt Samuel Adams,Paul Revere...
Bár számomra még mindig a 2. rész a legjobb.
5.
#3: Nem akarom hogy magadra vedd, (bár sajnos nem tudok máshogy fogalmazni) de tényleg te vagy a béna. :) A legelső részben még talán volt kihívás a harcban, de itt speciel én már ásítoztam minden alkalommal. A túlerőt is pont ezért találták ki, hogy azért valami nehézség mégis legyen, még ha szerintem ezzel sem értek el semmit.

#2: A bevezető szerintem is irdatlanul hosszú volt. A történetre viszont nem tudom azt mondani, hogy rossz, csak azt, hogy más. Az előző részekben mindig az assassin-templar harc volt a középpontban. Habár AC2-ben Ezio fejlődése, változása ugyan elvett egy kis időt, a Brotherhood-ra már nem kellett ezzel foglalkozni. (Mármint volt egy "kifejlett" assassinunk, és a sztori újra teljesen a konfliktusra koncentrálhatott.) Az egész történetvezetés teljesen logikus volt, a célpontjaink nem csak azért voltak a célpontjaink, mert templarok voltak, hanem mert kiiktatásukkal a város, a nép is jobban járt.

Ennek ellenére ebben a részben a játék eleje felé kapunk egy pár fős listát, őket el kell intézni. Pont. Függetlenségi háború? El lehet felejteni. Attól, hogy akkor játszódik, a készítők nem mélyedtek bele, a világ még mindig Connor körül forog. Folyton csak a népe védelme, meg Charles Lee, plusz néha napján (egyszer) véletlen egy csatában is részt veszünk. Ha el tudja fogadni az ember, hogy a történet kizárólag Connor-ra koncentrál, akkor az igenis jónak tekinthető. De ne hagyjuk magunkat beetetni azzal, hogy mi itt épp felszabadítjuk az amcsikat. (Ja, és hol maradtak a régi, a sorozatra jellemző valós személyek? Da Vinci? Machiavelli? Szulejmán? Bocs, de nem fogtam padlót attól, hogy koccolhatok Washington golyóival.)

Mindent összevetve, még mindig a kedvenc sorozatom utolsó darabjáról van szó, ami egy igenis jó játék, de még mindig nem tudok elmenni amellett, hogy volt ám a játékban potenciál, és fűt-fát ígértek nekünk, egyiket sem tudták igazán betartani. Így egyben a játék működik, de ha egy adott részére fókuszálok rá, akaratlanul is hiányosságokat látok. Egyszerűen idegesít, mert ott volt az Ubi kezében a lehetőség, hogy ismét forradalmit alkosson, de eladták magukat.

És optimalizálni is elfelejtettek.
4.
laptos
Köszönöm a hosszas véleménynyilvánítást, és az elismerő szavakat! Jól esett olvasni a kommented, Nomad010!
Nos igen, elfogult vagyok kissé már csak a második rész miatt is. Alapvetően nem hazudtolom meg magam: tetszett. Apróbb hibák, amikre rávilágítottál, valóban léteznek. Nem írtam le, ellenben valóban fejvakarást okoz, hogy Lee-t keresi állandóan. De nem szavad eltekinteni attól, hogy Ezio is bosszút állva kezdett bele az assassin létbe. A háztetőkön való futkosást valóban mellőzték, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem, ez el is került. Belegondolva igazad van!
A rövidségében abszolút egyetértek, ezt meg is említettem, ellenben ne feledjük el, hogy az AC 2-ben volt olyan küldetés, amikor kódex lapokat kell összeszedni városok szerte, és ha addig nem gyűjtötted be azokat, akkor az dob a játékidőn legalább egy órát.
Köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és végigolvastad, még olyan későn is.
3.
Nomad010
Én is meglehetősen nagy AC fan vagyok, és mikor megvettem a boxomat pár hete, rögtön kértem hozzá az ACIII-at, mivel borzalmasan vártam. A prológus szerintem is túl hosszú, eléggé elveszi az ember kedvét mire a végére ér, ráadásul külön szemétségnek éreztem, hogy nem Haytem a főszereplő, mivel Connor számomra annyira egy inkompetens barom, hogy azt nehéz szavakba írni. Mikor már tizenötödször tette fel a kérdést, hogy: "Where is Charles Lee?", nagyon a határán voltam, hogy hozzávágom a kontrollert a monitorhoz:hm Nem tetszett, hogy csak a bosszú hajtja, meg úgy egyáltalán, baromi ellenszenves a karaktere... Szemben az apjával! Haytam valami hihetetlen forma! Eleve szimpatikusak nekem az angolok, az elegeanciájuk, és a "mindenki kapja be, I'm a british!" világlátásuk miatt (borzalmas ember vagyok...), és ő hozta is a kötelező formát. Nagy érvágásnak éltem meg, hogy nem ő lett a játék főszerepljője, na de ennyit a karakterekről. (Pöppet fáradt vagyok, azt hiszem ez érződik is az írásomon is.)
A hajós részek. Azok a kiba.... hajós részek! Komolyan nem értem, mi tetszik benne annyira mindenkinek, nekem herótom volt tőlük, és alig vártam, hogy véget érjenek. Egy Assassin's Creedben, nem hajókázni akarok, hanem érdekes karakterekkel találkozni, tetőkön rohangálni, tornyokról leugrani, etc., etc...
És ha már megemlítettem: a tetők. Nem tudom Te, hogy vagy vele, de én jó, ha összesen háromszor jártam háztetőn a játék nyolc órája alatt (igen, csak a főküldetéseket csináltam meg, majd erre is kitérek), s ez baromi zavaró volt. A széles utcák, és a rengeteg őr miatt, rá voltam kényszerítve, hogy az úton rohangáljak. Bár így legalább lehetett gyönyörködni a mozgás animációban... És most, így belegondolva, nyilván tudatos volt, a parkour háttérbeszorítása a játékban, a k...edves fejlesztőktől, mert a mászás is annyira le lett egyszerűsítve, hogy az már fájt. De legalább az embereket látványosan tudtam félrelökni... Ehh.
Na és akkor a történet. Borzalmasan rövid! Nyolc óra egy Assassin's Creedtől, wadafak?! Annak idején, az AC2-ben is csak a fő-fő küldetéseket csináltam meg, de ott az 30 órát ölelt fel! (Jó, talán a városokat is felfedeztem kicsit...) Azt már meg sem említem, hogy a Homestead missionök, sokkal-sokkal jobb szórakozást nyújtottak számomra, mint a fő történet. Malac terelés FTW!!
S meglemítem a pénzt is. A pénzt, ami tök feleslegesen került a játékba. Végig tudtam úgy vinni a játékot, hogy egyetlen fegyvert vettem volna! Végig a tomahawk+hidden blade combóval játszottam, és ez bőven elég volt... Már amikor nem rohantam el inkább a harc elől, ami pont ugyan olyan borzalmas lett, mint az elődökben... sőt talán rosszabb. Nyilván én vagyok a béna (sőt biztos), de egyszerüen, ha harcra kerül a sor, 10 esetből nyolcszor meghalok. Hiába nyomom a blokkolást, ez a szerencsétlen csak áll ott,mint akit odaszartak, és nem csinál semmit. Ráadásul valaki mondja már el nekem, hogy hogy van az, hogy mikor megölök egy őrt, akit rajtam kívül senki nem lát, elkezdenek üldözni olyanok, akik nagyjából a város másik felén vannak?! És ez ÁLLANDÓAN így van, nem viccelek! A nevetséges túlerőről meg inkább nem is beszélek.
Összességében, nagyon-nagyon bánom a rá kiadott pénzt, ha visszacsinálhatnám a Far Cry 3-at venném meg. De legalább a Halo 4 jó üzlet volt...
Na, azt hiszem mindent leírtam a játékkal kapcsolatban amit akartam:hm
Maga a teszted egyébként nagyon tetszett, összeszedett, alapos (bár kicsit elfogult) munka, gratulálok érte:)
És ismételten elnézést kérek, ha a fogalmazásom olyan mintha egy négy éves írta volna, de baromi hosszú napom volt, többre nem tellik:/

(És ha valakit érdekel, van egy eladó ACIII-am X-Boxra...:D)
2.
laptos
Köszönöm a dicsérő szavakat, Monyo2012! Nekem is ez a véleményem a bevezetésről, az túlzás volt részükről. De egyetértek abban is, hogy érdemes végigjátszani, igazad van!
1.
Monyo2012
Jó kis blog ! A játék is jó, de a prológus... Hát az valami katasztrófa, haverom átjött,hogy kipróbáljuk és aprítsunk egyet a fehér kapucnis csodagyerekkel, erre apucival sétálgatás,meg bújócskázás. Utána 2 napig hagytam is pihenni a játékot. Gondoltam rá,hogy inkább hagyom a fenébe. AZTÁN újra nekiugrottam, meglett az assassinhacuka és vége lett életem leghosszabb prológusának. Megérte a végigszenvedni ? TELJES MÉRTÉKBEN !
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...