maktub

maktub

Destiny 2 (PS4)

Megannyi változó minőségű DLC után végre megérkezett az igazi folytatás!

d2-1.jpg

Szeptember hatodika piros betűs ünnep volt a Destiny-rajongóknak. Még azoknak is, akik nem bocsájtották meg, hogy a lootjukat nem vihették át a folytatásba. Én is kiéhezve vártam már, hogy rávethessem magamat, és, ami szabadidőm csak volt, azt az elmúlt két hétben az újonnan megjelent akciójátékra fordítottam. A korábbi epizód botrányba hajló bemutatkozásából tanulva a Bungie ezúttal tartalommal alaposan ellátva indította útjára a hibái ellenére is elképesztően népszerű MMO shoooterének folytatását. A Destiny 2 a Star Wars mintáját követve sötétebb hangulatú. Mint A birodalom visszavágban, mindjárt a történet elején lerohanják az epizód főgonoszai, a böszme római légiósokra emlékeztető Cabalok, a jók bázisát. Az érinthetetlennek hitt utolsó városra, sőt még az őrzők erejét adó Utazóra is ráteszik a mancsukat. A halhatatlanságot adó fényre áhítozó vörös légió kíméletlen vezetője úgy dob le a hajójáról, ahogy egy legyet szokás lepöckölni a szélvédőről. Félhullaként a romok közt támolyogva apránként szerezzük vissza majd erőnket ill. képességeinket, a nagyjából 8-10 órás kampány nagyobbik részében pedig az életben maradt vezéreket kutatjuk fel, hogy aztán velük együtt vágjunk vissza az inváziós seregnek.

Hangulatában valóban epikus a több egybefüggő küldetésből álló végső harc, de egyébként meglehetősen könnyű, ahogy az odáig vezető út is mentes a nagyobb kihívásoktól. A kampány leginkább funkcionális szerepet tölt be, igaz teszi azt legalább ügyesen. A lényege ismételten, hogy megismerjük a Destiny világát. A visszatérő szereplőkben, mint Zavala és Ikora, több lett az élet, kiveszik a részüket a harcból, nem csak a toronyban osztják a bölcsességeket, egyes új segítőinkkel viszont érezhetően Cayde-6 népszerűségét akarták meglovagolni, azonban inkább irritálóak lettek, mint viccesek. Ezúttal a laza stílusú hunterból is néha már sok volt. A Destiny 2-ben a kampány tehát egy a kötelezőket hozó bevezető, aki viszont a befejezésével megállt és sietve kiküldte kritikáját a világhálóra, az korántsem a teljes csomagot vette górcső alá. A hétről-hétre más módosítóval ellátott, háromfős Nightfall strikeból a poszt megírásakor példul csupán kettő került ki. Ezeknél aztán nem lehet panasz a kihívásra, úgy is mondhatnám, rohadt nehezek! Szűk 11 perces időhatár van a teljesítésükre és minden egyes plusz másodpercért alaposan meg kell dolgozni. 

d2-2.png

A karakterfejlesztés, a lootolás az, ami sokkal könnyebb, mint korábban. Többféle módon is elérhetjük, amit akarunk. Az egzotikus felszerelések is gyakrabban hullanak, igaz még mindig lutri, hogy mi kerül a zsákunkba. A navigálás a helyszínek között gördülékenyebb, a bolygókon zajló nyilvános harci események is végre fel vannak tüntetve a térképen. Az előző rész rákfenéje volt, hogy a legnagyobb kihívásokat tartogató játékmódokhoz nem volt matchmaking. Ezen a guided gamesszel és az új klánrendszerrel igyekeztek javítani. Az előbbi sajnos elég kiforratlan, szó szerint még mindig béta-állapotban van. Az utóbbi remek ötlet, aktivitásra sarkal, hogy külön jutalmakat kapunk, minél több elfoglaltságban veszünk részt, és ezzel klánunkat is fejleszthetjük. Épp csak a klikkesedés veszélye erősödött így. A játék PvP része, a Crucible szintén elég felemás állapotban leledzik. Élvezetesek a meccsek és klasszak az új játékmódok, ám nagy hiba, hogy nem választhatunk közülük. Véletlenszerűen dob be a rendszer a két fő típus egyikébe. A második héten elindult a Trials of the Nine bajnokság, melyen szintén könnyebb lett exkluzív felszereléseket kapni. Már három győzelem után ad fegyvert, sőt a megnyert meccsekért kapott tokenekkel továbbiakat vehetünk. Nem kell flawlessnek lenni a legjobbakért, ennek ellenére a kufárok már hirdetik magukat a keresőoldalakon, hogy szívesen hozzásegítenek a hibátlan győzelemsorozathoz némi ellenszolgáltatásért cserébe. 

d2-3.jpg

A Destiny 2, akár csak elődje, végső soron a Raidre van kihegyezve, melynek legfrissebb darabja a Leviathan névre hallgat. A feladataiban ismerős elemek köszönnek vissza. Van egy kicsi a Vault of Glassból, a King’s Fallból és a Wrath of the Machinesból is. Összességében rendkívül intenzív és kellően nehéz is. Nem elég ismerni, hogy mit kell csinálni, minden egyes szakasza olyan, mint egy tánc, melyek koreográfiáját a résztvevőknek figyelmesen kell követniük, különben hamar vége a dalnak. Elmondható, hogy normális csapatot találni a Destiny 2-ben legalább olyan nehéz, mint az egyben. Tengernyi a rossz játékos és a szociálisan visszamaradott egyén. Ahogy szinte minden tevékenység, a Raid is már főleg beváltható tokeneket ad. A megszerezhető cuccok bár nagyon babán néznek ki, különleges tulajdonságok terén nem túl kiemelkedőek, ami sajnos igaz a Trialsos fegyverekre is. Ha már témánál vagyunk, a puskák csodásan kidolgozottak és maga a lövöldözés még mindig hihetetlenül addiktív. A snipert és a rakétakilövőt egy helyre soroló új fegyverrendszert szokni kell, de az tény, hogy megteremti a maga dinamikáját. A grafika nem sokat változott. Még mindig bámulatosan néznek ki a bolygók, amikre ellátogathatunk, azonban lehetnének nagyobbak és akad bőven a korábbi részből felhasznált pályaelem. Kellemetlen azzal is szembesülni, hogy új ellenségek helyett a régiek módosított változataival kell megint beérni.

d2-4.jpg

A Destiny 2 lényegében ugyanazt nyújtja, amit az előző rész. Egy rendkívül gazdag multiplayer élményt és egy teljes világot, melyben mindig akad valami, amiért érdemes visszatérni. Ez a valami persze többnyire egy fincsi loot. A fejlődéshez elengedhetetlen temérdek farmolás az ember idegeire tud mászni, főleg, ha nem kapjuk meg a várt jutalmat erőfeszítéseinkért, viszont mikor végre összejön, az olyan sikerélményt ad, melyet kevés más játék, amivel dolgom volt. A Destiny 2 folyamatosan átalakulásban van, így még ez a kritika is csak egy pillanatnyi állapotot mutat róla. Nemsokára újabb frissítések jönnek hozzá és egész biztosan még rengeteget fognak csiszolni rajta, például a fegyverek kiegyensúlyozásán. Az előző részből visszahozott kevés egzotikus stukker egyike, a Mida Multi-Tool például olyan bika, hogy PvP-ben most kb. mindenki azt használja. Az újdonságok között is akadnak gyilkos darabok. A tömeget robbanótöltetekkel oszlató Sunshot hand cannon és a főellenfelek irtására kiváló Merciless fusion rifle a kedvenceim lettek, pedig korábban nem voltam nagy híve egyik típusnak se. Az újonnan megjelent gépfegyverekre és gránátvetőkre velük ellentétben ráfér az erősítés. Én legalábbis nem találtam meg velük a számításomat. Akármit hoz a jövő, lesz itt még elég tennivaló mind a Bungie, mind a játékosok részéről. 

ÉRTÉKELÉS: 75%

8.
Duken
elképesztő hogy egy kívülálló jobb összegzést adjon a játékról
mint bármelyik teszt amit eddig láttam, olvastam. köszi maktub
7.
maktub
#6: Feltétlen. Ahogy a posztban is céloztam rá, jó játékostársat találni nehezebb tud lenni, mint maga a Raid. :)
6.
RangerFox
#5: Persze, a rombolhatóság a játékmotor, meg az MMO stílus miatt nem kivitelezhető, de amikor egy lézerfegyverrel az ablakot lövöd, és nem törik be, az olyan low budget érzést kelt. Meg talán azért is vagyok ennyire érzékeny az ilyen témára, mert az év első 1/3-ában még előző generáción játszottam, és az azóta Ps4-en kipróbált valamennyi játékon látszódott, hogy ez igen, ilyet még nem láttam, wow. Na ennél már nem. Lehet azért, mert már hozzászoktam a current gen prezentációhoz, de ezek a grafikai megvalósítások hiányoznak nekem (Főleg hogy ilyen dolgok az előző generációban is voltak).

Amúgy ha felhúzom a karakterem raid ready-re, akkor együtt is játszhatnánk majd. :)
5.
maktub
#3: A rombolhatóság nekem abszolút nem hiányzott, ezért nem említettem. Az AI-t illetően egyetértek, bár azért hozzá kell tennem, hogy a (jelenleg igen alacsonyan álló) átlag lécet azért megüti. A mikrotranzakciókat szerintem jól oldották meg. Egyrészt csak kozmetikai cuccokra vonatkoznak tudtommal, másrészt, ha elérted a 20-as szintet akkor minden alkalommal amikor betelik ez a szintlépő csík, kapsz egy csomagot, amiben ezek a megvásárolható cuccok vannak benne, plusz időről-időre valutát is kapsz, amivel megveheted őket. Nekem már lett egzotikus hajóm, emote-om és legendary siklómotorom. Ami Angry Joe-t illeti, egy darabig kedveltem a kritikáit, ám az utóbbi időben egyre inkább feltűnt milyen durván részrehajló tud lenni a srác. A Péntek 13 játékkritikája után végleg elvesztette a hitelét nálam.
4.
RangerFox
#3: Jah, persze a rombolhatóság teljes hiányát, és az üres tereket kihagytam a felsorolásból, pedig azok is elég zavaróak. De lehet, hogy csak nekem vannak ilyen elvárásaim 2017 év végére.
3.
RangerFox
#2: Nem akartam a blogom tartalmát lelőni, de leírom.
Kezdjük az AI-val. Borzasztó. A pályadizájn miatt néha rosszabbul működik mint az első részben. Sokszor csak elfut előttem, ha belelövök akkor se fordul meg, gyakran csak néz egy adott pontot az ellenség, és nem csinál semmit, vagy épp a falat lövi, ami mögött vagyok. Meg azt a megoldást választották, ami már 2012-ben is elavultnak számított, hogy egy adott pontig követ az ellenség, ha meglát, de ha azt a pontot túlléped, megfordul, és visszamegy az eredeti helyére. Meg persze az is vicces, amikor szabályosan ugyanazon a helyen futnak feléd ugyanolyan távolságól, és te mindet fejen lövöd. Ez nyilván hozzátesz az élvezethez, csak épp elég bután van kivitelezve.
A másik a látvány. Megjegyezted hogy sok az újrahasznosított elem, ami igaz is, de a játék legnagyobb részében történt előrelépés az előző részhez, ami jó. De a nyitott ajtók, amik mögött fekete köd van és nem tudsz bemenni (amik mögül az ellenségek jönnek permanensen)... Hát ilyen elavult megoldást tényleg régen nem láttam már. Meg sok textúra idejétmúlt (néhány fal, szikla, ajtó). Ezeket az asseteket az előző részből tették át, ami szerintem zavaróan feltűnő, mert alapjában véve szebb lett a játék.
Aztán nem ejtettél szót a mikrotranzakciókról (a gearsetek színezése, meg csak úgy szerezhetsz magadnak siklót). Azért ez is negatívan hat az összképre.
A kampányra visszatérve, tényleg tele van tömve cinematic átvezetőkkel, amik nagyon jók, de a vágás nagyon béna (főleg amikor a gonosz oldalra vált meg vissza). Meg a töltési idők az átvezetők előtt és után.. Miattuk nem olyan folyamatos a játék, ezt sokkal elegánsabban is megoldhatták volna.


De mindezeken felül ez a legélvezetesebb FPS, amivel valaha játszottam (és jó néhánnyal játszottam már). De ez az gunplay miatt van, a körítésen lehetett volna még dolgozni. Nagyon epikus jelenetek vannak benne, a zene hihetetlenül jó, és egy többé-kevésbé érdekes világot mutattak be nekünk. De ezért sokallom a 8 pontot, persze ez szubjektív. AngryJoe csinált egy egész pofás review-ot róla, ha van időd, és szereted a stílusát, majd nézd meg.
2.
maktub
#1: Milyen hibákra gondolsz konkrétan?
1.
RangerFox
Klassz írás lett, de azért két dologra kitérnék:
Elég sok olyan szót írtál bele, amit azok, akik nem ismerik a játékot, vagy nem játszanak vele, egyáltalán nem értenek.
Nem tértél ki jó néhány hibára, amik miatt a pontozással se értek annyira egyet.
Persze nagyon jó játék, és talán a legjobb First Person Shooter élményt adja, fejlődött is az első részhez képest, de ez nem adja egy 2017-es (sőt, mivel borítékolható, hogy 2 évig érkezni fog hozzá tartalom, teljes árú dlc-k, expansion pack-ek) így kicsit hiányérzetem van a játékkal kapcsolatban.De én is akarok írni egy kis szösszenetet a játékról ide, csak még nem értem a végére a kampánynak.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...