Ha csupán annyi lenne a kérdés, lehet-e egy mesterműhöz folytatást csinálni, a válasz viszonylag egyszerű volna: persze. Már a '70-es években is minden különösebb gátlás nélkül nyúltak hozzá a klasszikusokhoz. A bajok ott kezdődnek, hogy minden Keresztapa II-re jut vagy egy tucat olyan rémség, mint az Ördögűző 2. A Szárnyas fejvadász 2049 annyiban különbözik ezektől, hogy nem egy közönségsiker, hanem egy kultikus darab folytatása. Ridley Scott rendezését ugyan mostanra alapfilmként tisztelik, de még mindig nem egy Star Wars-matéria, amire franchise-t lehetne építeni. Egy lassú folyású, létkérdésekről elmélkedő sci-fibe oltott film noir, aminek egyedül pazar látványvilága kínál belépési pontot a tömegszórakozást váróknak. A Szárnyas fejvadászból bár számos különböző változat készült, ám abban osztoznak, hogy egyikük se igényelt folytatást. A pusztulásra ítélt androidokat, a replikánsokat üldöző és esetleg maga is közéjük tartozó Rick Deckard története pont annyi talányt hagyott maga után, amennyit kellett, azt se azért, hogy megadja a löketet egy második résznek. Több évtized után a készítők mégis úgy érezték, eljött az idő, hogy visszatérjünk a Philip K. Dick kitalálta borongós világba, amiből az előre várható anyagi bukás mellett sokak szerint egy az eredetihez felérő modern mestermű született. Ez utóbbit illetően vannak (spoileres) kétségeim.
Ridley Scott első visszatérése a sci-fihez nem egészen úgy sült el, ahogy azt remélni lehetett. A Prometheust a műfajra kiéhezettek a keblükre ölelték, ám egyre hangosabb lett azok véleménye, akik úgy látták, nem kiterjeszti az Alien-mítoszt, hanem rombolja. Ezek után kész örömhírként érkezett, hogy a Szárnyas fejvadász folytatását nem ő fogja rendezni. Utódja a pozícióra tökéletesnek tűnő Denis Villeneuve lett, aki egyéni hangú filmjeivel nolani népszerűségre tört. Az amúgy is a régi sikereiből élő Harrison Fordot nem lehetett túl nehéz meggyőzni, hogy térjen vissza, igaz a szerepe jóval kisebb, mint azt a marketing sugallja. A közel három órás filmben játszik kb. húsz percet, azt is egy az első rész fináléjára hajazó felejthető bunyót leszámítva minimális fizikai aktivitással tölti. Semmi gond, itt van nekünk az újgenerációs fejvadász, Ryan Gosling, akit úgy hívnak, mint Will Smitht a Men In Blackben, ami néha akaratlanul is mosolyra ingerelt. K ügynöknél már nem az a nagy kérdés, hogy replikáns-e - rögtön az elején kiderül, hogy az -, hanem valami egészen más, de erről majd később. A legérdekesebb vele kapcsolatban nem is ő maga, hanem holografikus barátnője, Joi (Ana De Armas). Személyében mintha A nő c. film lenne továbbgondolva, csak épp jóval leegyszerűsített és megszépített formában.
Az ritkán jó jel a karaktereket illetően, ha a legemberibb szereplő egy mesterséges lény. Erről tudna mesélni többek közt a Chappie is. A Szárnyas fejvadászban nem a hősnek távolról se nevezhető Deckard volt a legösszetettebb szereplő, a film története részben azzal lépett magasabb szintre, hogy a gyilkos replikánsok nem is voltak igazán gonoszak, lényegében csak élni akartak. A folytatás bár úgy tesz - méghozzá elég esetlenül -, mintha filozófiai mélységei lennének, de közben meglehetősen szimpla gondolatvilággal rendelkezik, ami mindent igyekszik a néző szájába rágni, nehogy szegény összezavarodjon. A szomorú szemű Ryan Gosling nem hagy sok kétséget afelől, hogy, amit tesz a replikánsokkal az helytelen, és maguk a készítők is elég direkte módon osztják le a szerepeket. Azt nem állíthatom, hogy minden fekete és fehér a filmben, de nem áll messze tőle. Ebből a szemszögből a folytatás legkínosabb pontja Jared Leto. A színész megint úgy túltolja a szerepét, mint az Öngyilkos osztagban, mégse ő az, akire az első követ vetném, hanem az írókra.
A Leto alakította Niander Wallace az érzéketlen vállalati főmufti és a magát Istennek képzelő tudós sablonját egyesíti mindennemű rétegeltségtől vagy emberi vonástól mentesen. Közte és az első rész teremtőfigurája, Tyrell között zongorázni lehet a különbséget. Wallace terjengős szövegei még a Wachowski-testvéreket is hajtépésre késztetné, hatásvadász jeleneteivel pedig inkább illene egy '60-as évekbeli Bond-film gonoszának, mint egy elvileg intelligens sci-fibe. Azért, hogy mi hülyék is megértsük, hogy nem neki kell szurkolni, mindjárt első megjelenésekor megöli az egyik teremtményét miközben szép tagoltan kifejti motivációit. Replikánsbabákat akar nagyüzemben, mert a jelenlegi modellek szülésképtelenek. Deckard és replikáns szerelmének, Rachelnek a gyermeke lesz hát a történet MacGuffinja. Alapnak nem rossz, hogy az érintettek rohangászni kezdjenek, ám a gondolati kibontást meghagyják a soha el nem készülő folytatásoknak, miképp a replikánsok belengetett felkelését is.
A sovány forgatókönyv is bőven elég ahhoz, hogy a Szárnyas fejvadász 2049-et soha a büdös életben ne lehessen az eredetivel együtt emlegetni, de van még más is. A film rendezője, Denis Villeneuve amilyen jó választásnak tűnt elsőre, épp annyira elhibázott lett. Egyre inkább úgy érzem, hogy a fickó pusztán zsonglőrködik az izgalmasnak tűnő gondolatokkal (pl. a rabszolgaságról), de nincs valódi mondanivalója. A Szárnyas fejvadász a díszes sci-fi körítés ellenére egy roppant személyes és bensőséges film volt, és pont ez a kettő az, amivel a folytatás adós marad. Mindazon érzelmek, amiket kínál patikamérlegen vannak kimérve. Akárcsak a vizuális megjelenése, mesterséges és steril hatást kelt. A dróton rángatott K ilyetén ideális főhőse. Egy tragikus Pinokkió, akinek Ryan Gosling, becsületére legyen mondva, igyekszik mélységet adni, ám ezt megtorpedózza a forgatókönyv, ami egész érzelmi utazását egy zárójeles lábjegyzetté silányítja. A helyet aztán olyan jól bevált, mégis ezúttal igen hamisan csengő lózungokkal töltik ki, mint, hogy az önfeláldozás tesz minket emberré, meg effélék. A kérdésre, hogy K Deckard fia-e, ugyan nem a várt választ adja, viszont a történetnek ez is csupán egy szappanoperás feszültséget adott.
Villeneuve van annyira rafinált, hogy kiváltsa a kívánt hatást, ám, ha mögé nézünk, ott kongó ürességet találunk. Önmagában vizsgálva tán nem is lennék annyira szigorú a filmjével. Elintézném annyival, hogy egy újabb tetszetős kinézetű sci-fi, mely többnek szeretne látszani, mint, ami, csakhogy nem másnak, mint a Szárnyas fejvadásznak a folytatása. Ehhez nem ártott volna felkötni a gatyáját. Annyi előnye volt, hogy olyan filmek, mint Ridley Scott klasszikusa, ma már alig-alig készülnek. Az, hogy Villeneuve mert lassú és meditatív lenni most, amikor a mozi túlnyomó részt az ingerek gyors kielégítéséről szól, elismerésre méltó, de ettől még nem lesz jó egy film. A Szárnyas fejvadász megelőzte a korát. A folytatás ideje akkor jöhet el, ha az emberek helyét A dolog lélektelen imitációi veszik át. Feldob pár labdát, például, hogy Deckard találkozása Rachellel esetleg meg volt tervezve, azonban leütni már nem meri őket. A film létének így nincs jogosultsága. Gondolatban elmarad az elődjétől. A látványvilága nem jelent mérföldkövet. A zenéje Vangelis csecsét szopja. Egy olyan kaliberű alakítást pedig amilyen Rutger Haueré volt, nagyítóval se lehet találni. Ha van igazság a földön, akkor idővel épp úgy fog eltűnni, mint a könnyek az esőben.
A poszt eredetileg a Filmek a polcról blogon jelent meg.
Itt egy elgondolkodtató elemzés a filmről, ami a sok érdekes elemzések közül a kedvencem:
http://unusmundus.org/br/demiurgoszletaszitasa.htm
Persze ez csak az én véleményem.
Szoval ez a jelenet meg nyomokban se sugallja, hogy Wallace egy termekeny replikans akart letrehozni - annak erdekeben hogy vegso celja a csillagok, eden meghoditasa lehetove valjek- nem sikerul ami frusztarlja es megvalik a haszontalan replikanstol, mindez Luv szeme lattara (ami azert erdekes mert ugye az se lett kifejtve hogy hogyan programozza a replikansokat engedelmessegre (ez is egy modszer ra Luv eseteben pl.) ? Szoval szerinted ez a jelenet csak es kizarolag arra szolgal, hogy bemutassak Wallace milyen gonosz, hogy a hulyek is megertsek?
#15: Köszönöm! Nem számítottam ennyire pozitív visszajelzésre!
# 14: Jah, Lynchnek is elég jó a zenei ízlése. A Kék bársonyban is nagyon jól használja a dalok hangulatteremtő erejét.
Vagy egy kicsit tobb van ebben a jelenetben mint gondolnad. Mikor lattam, egybol az a kerdes vetodott fel bennem hogy miert nem sziven szurta, hanem kb oda szurt ahol a petefeszek van. Lehetseges magyarazat, ami szerintem kicsit arnyalja a kepet es nekem szimpatikusabb mint a te mert hulye a nezo ezert a gonosz megol egy repliakanst magyarazat:
Why did Wallace kill the latest replicant model?
So there’s two ways to take the scene where Wallace examines the new replicant model: that she was the latest of Wallace’s attempts to create a version that can procreate (which would be why he examines her so closely with his floating scanners before killing her), or she’s just the latest run-of-the-mill improvement that Wallace considers obsolete now that he realizes it’s possible to create one that can give birth. Either way, he specifically stabs her where her working reproductive organs would be, so it’s pretty clear what’s on his mind when he kills her.
Szoval a film nem nez minket hulyenek, hanem epp ellenkezoleg, idot es energiat kell raaldozni, hogy ossze aljon a kep, csak ugy mint az erdeti Blade runner-nel.
Bár mostanában meg George Lucas-t értem meg amiért szerinte a Disney semmi eredetit nem visz az új Sw-okba.
David Lynch amúgy azóta is csinált pár egyedi, remek darabot.
Pont a napokban hallgattam a Wild at heart dalait újra hosszú ideje és még mindig beleborzongok azokba a Chris Isaak dalokba.
Valóban más világ az övé, de szerencsére ő legalább nem erőltette és mikor látta, hogy a nagy költségvetés nem az ő zsánere, többé nem erőlködött Dűnéhez hasonló címekkel.
Nem úgy mint mások ugye...említhetném például a Jupiter felemelkedését XD
Pontosan így érzem én is, ez állandóan elkíséri az embert, ott él belül, hihetetlen egy dolog.
maktub: köszi a véleményt, én is így látom. David Lynch régen nagyon nagyképű volt, szó szerint nemet mondott még a Star Wars-ra is, mondván Ő annál nagyobb sikert készít.
De ezeket a sztorikat persze gondolom tudod te magad is XD
A múltkor egy plázában jártam, és középen egy sávban sok műanyag próbababa volt mindenféle divatos ruhákba öltöztetve üvegfalak között neonnal megvilágítva. Lelki szemeim előtt azonnal megjelent ott Zhora, és a fülemben felcsendült a Blade Runner blues…
Ez, az, gondoltam belinkelem, ne kelljen fáradnia senkinek aki kedvet kapna a hallgatására.
A blu-ray extráin is rengetegen beszéltek arról híres filmesek, hogy milyen hatással volt rájuk.
Nekem sokszor eszembe jutnak a szövegek is, mert pihenésképp gyakran ezt hallgatom.
(egyébként itt megjegyzem, hogy a 2. CD-n van ez a tétel: One Alone-nagyon ajánlom)
Olyankor eszembe jutnak képek, mondatok.
Sose felejtem el amikor először láttam ahogyan az itallal a kezében kilép az erkélyére és látszik az a mattfestmény háttér.
Közben érzed, ahogy Deckard fázik a hidegben.
Vele fáztam, együtt és az a filmes pillanat most már örökké elkísér.
Mint ahogy sok más is a régi részből.
Nagyon bánom, hogy minden nyitottságom ellenére az új rész alig-alig ad át ilyen érzéseket
A Dűne maga egy jó terv szerintem, mert legalább ezúttal nem egy olyan filmet/témát remake-elnének vele ami jól sikerült.
Amúgy is úgy hiszem, nem másra mint a fantázia teljes hiányára mutat rá, hogy manapság az a trend, hogy a klasszikusokat, a kultikus címeket forgatják újra...Ben-Hur, Robocop stb;
A Dűne egy új tendencia lehetne, majd kiderül.
A Prisoners egy erős belépő volt Hollywood-ba ez kétségtelen, de a Sicario már nagyon középszerű volt nekem, túllihegték, pontosan.
Nagyon sok jobb filmet ki tudnék emelnék az ő munkássága helyett, filmeseket akikkel jóval kevesebbet foglalkoznak.
Ez a Blade Runner már nekem nagyon az a mű-művészet kategória.
Az 50 az reális értékelés, s még lett volna egy kérdésem ezeken kívül, mert Jared Leto szerintem is egy pojáca.
Mit gondolsz mi lesz abból, ha esetleg tényleg ő kapja a főszerepet az új Tron filmben???
Ezzel pontosan így vagyok én is.
Alig voltam 10 éves, a 80-as évek végén, amikor szokásom volt, hogy a rádióban hallgatva a nekem tetsző számokat felvettem kazettára. Aztán ezeket a best of kazettákat hallgattam állandóan, de sokszor a rajtuk lévő zenéknek nem tudtam az előadóját, a szám címét sem, mert lemaradtam róla, vagy nem mondták be a rádióban, amikor ott hallottam őket. Így voltam többek között azzal a számomra igen kedves instrumentális muzsikával is, amit már legalább egy-két éve hallgattam rendszeresen mire megtudtam ki az előadó: Vangelis volt, és a Blade Runner zenéje. 1992-ben a szülinapomra azt a filmzenét kértem CD-n. Lenyűgözött, elvarázsolt.
Aztán egy agyonmásolt VHS kazettán eredeti hanggal, feliratosan megkaptam kölcsön a filmet. Óriási hatással volt rám. Komoly kérdéseket vetett fel, amikre azonban nekem kellett a választ megtalálnom. A saját válaszaimat. De elindított a keresés útján, és ahogy te mondtad Solomon: „egy olyan irányba amiért csak hálát tudok adni”
https://www.youtube.com/watch?v=PxcYXxYgq7A
1. Pazar a cikk és teljesen egyetértek.
2. Én is kívántam írni róla, hasonló keménységgel, s ez meghozta ismét a kedvemet.
3. Megdöbbentett mennyire hasonlóképp látod te is, pedig az egyik cikked alatt elejtett pár mondaton kívül nem is beszélgettünk róla.
4. A régit én is imádom, az életemet is elterelte egy olyan irányba amiért csak hálát tudok adni. Az első rész zenéje megvan a 3 CD-s ultraegyedi kiadásban, Vangelis mesterműve.
Az új rész zenéjéből, a 24 vagy nem is tudom mennyi tételből én mindössze 2-t találtam értékelhetőnek, amúgy egy olcsó újrázás, csecsszopás ahogy írod.
5. Dennis szerintem olyannyira túlértékelt mint C. Nolan.
Ez a sci-fi szerintem egy ÓRIÁSI BLÖFF, olyan mint az Interstellar.
Ott is mindenki mélységekről beszélt, de egy halálosan üres produktum volt szerintem.
6. A látványa nemhogy nem mérföldkő, de a hyper gazdagságú ipari faunával megáldott első részt még csak megközelíteni se tudja.
Egyedül a peremvidék szemétdombjai egyediek szerintem, még a fal maga, 1-1 épületbelső rész.
Kérdéseim:
-Mennyi pontot adnál a filmre? (Én 100-ból 30-40 között gondolkodom)
-Feliratos vagy szinkronizált verziót néztél?
"All those moments will be lost in time, like tears in rain"
Komolyan végig fut a hátamon a hideg basszus :D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.