maktub

maktub

Kritika: Az Igazság Ligája (2017)

Akik Bosszúállók akartak lenni.

jus-title.jpg

Félig-meddig katasztrófaturistaként mentem el megnézni a DC-moziverzum új opuszát, melytől a Warner stúdió vezetői összekulcsolt kézzel várták a megváltást. Nem mintha Az acélemberrel elindított szuperhős-széria eddigi bevételeit számolgatva a luxusvilláik eladásába kezdtek volna, ám hosszútávú terveikre árnyat vetettek a filmjeiket kísérő heves negatív reakciók. Míg a rivális Marvelről lepattantak a kritikák, a DC és a Warner háza táján pánik lett úrrá, hogy a Watchmen óta egyre ritkábban vizionáriusnak kikiáltott Zack Snyder pejoratív értelemben is sötét felfogása a közkedvelt szuperhősökről egy csinos szakadékba vezeti őket. Az Öngyilkos osztagot is kapkodva igyekeztek az utolsó pillanatban átszabni, ám a film ugyanúgy fanyalgásokban részesült, mint másik nagy reménységük, a Batman Superman ellen. Az csak a szeretett Wonder Womannek köszönhető, hogy a Warner székházban nem vetették ki úgy magukat egymás után az ablakon az ügyvezetők, mint egy Monty Python-szkeccsben. Bármilyen rondán hangzik, az kapóra jött nekik, hogy Zack Snyder egy személyes tragédia miatt elhagyta a DC saját szuperhős-találkozójának, a majdnem kész Az Igazság Ligájának rendezői posztját. A helyére felvett Joss Whedontól, a Bosszúállókat összehozó kockaistentől azt remélték, hogy a Marvel-varázst képes beleszőni Snyder művébe. A serény újraforgatások hírét hallva a rajongók is abban bíztak, hogy Az Igazság Ligája inkább az ő filmje lesz, mint elődjéé, ám igazából egyiküké se lett.

Aminek a lehetősége kardként lógott a levegőben, hogy Snyder és a stáblistán csak társ-íróként feltüntetett Whedon alkotása olyan lesz, mint Frankenstein szörnyetege. Összevarrva ebből-abból, bután vicsorogva és a pénzünket követelve szabadul el, a nézők pedig vasvillás parasztokként rohamozzák meg a Warner székházat, hogy megint mit műveltek! Megnyugtatásul jelenthetem, hogy ennek a veszélye nem áll fenn. Az Igazság Ligájával a felsővezetés végre sikerrel magáévá tette a Marvel és a Disney közös jelszavát: Kreatív szabadság egy túrót, szórakoztatás mindenek felett! Ennek jegyében a film igyekszik kihajigálni mindent, amit Snyder koncepciózusan felépített. Az agyonbonyolított történetszövést és a búvalbélelt szuperhősöket síkegyszerűség, no meg persze móka és kacagás váltja fel. Ennek áldozataként maga a DC-moziverzum lett frankensteini teremtmény, amit előzetes átgondoltság nélkül rakosgattak össze. Nincs történeti, de még hangvételi egység sem a darabjai közt. Aki még emlékszik a Batman Superman ellen végére, az csak a fejét vakarhatja, hogy mire volt jó az a sugalmazás, hogy a sírba rakott acélember tán mégis él, ha Az Igazság Ligája úgy tesz, mintha az a pillanat meg se történt volna.

jus-2.jpg

A film elején Superman (Henry Cavill) halottabb, mint valaha, a világot pedig máris egy földönkívüli invázió réme fenyegeti. Batman (Ben Affleck) csapatot szervez, hogy megállítsa Steppenwolf seregét, akinek az a mániája, hogy minden bolygót meghódít, ami az útjába akad. Ha elárulom, hogy Supermant feltámasztják és a csipetnyi csapat többi tagjával összefogva legyőzik a rosszfiút, túlzás nélkül el is meséltem a teljes filmet. Őszintén bízom benne, hogy ez csak az olvasni nem tudók számára volt spoiler! A sztorit tehát maximálisan lebutították, és mivel ki volt adva, hogy az egész hacacárénak két órába bele kell férnie, fordulatokra nem vesztegették az időt. A film első fele abból áll, hogy Wonder Woman (Gal Gadot) vagy Batman odamegy az éppen soros regrutához, aki előbb esetleg nemet mond és csak később igent. A felvételt nyertek aztán gyorsan elfoglalják előre kikalkulált helyüket a bandában. Pókember, vagyis Flash (Ezra Miller) lesz a vicces gyerek, Thor, vagyis Aquaman (Jason Momoa) az izomagy, Fekete Párduc, vagyis Cyborg (Ray Fisher) pedig... rosszkedvű. Csóri Steppenwolfnak még ennyi szerepet se írtak, így ő csak jön, rombol, és néha fura arckifejezéssel az anyját, vagy kit emlegeti. Mivel tetőtől-talpig CGI segítségével alkották meg, nekem nagyon úgy tűnt, mintha csupán az Injustice 2 egy kiselejtezett dlc-karaktere lenne.

jus-3.jpg

Ha már látvány, az többnyire a minimumát hozza annak, ami elvárható egy ekkora filmtől. Lehet, hogy csak nekem vannak túl nagy igényeim, de a filmen egyáltalán nem látszik, hogy 300 millió dollárt költöttek rá. Az elvi okokból sokat kritizált végső városrombolás Az acélemberben ezerszer epikusabb volt, mint bármi, amit Az igazság Ligája fel tud mutatni. Ami azt illeti, az effektek olykor kifejezetten cikin néznek ki. Egyes részekről, mint az amazonok és Steppenwolf összecsapásáról úgy ordít a green screen, hogy attól az arra érzékenyek szeme könnyen vérezni kezdhet. A földönkívüliek vizuális megtervezésekor se lengett ki a kreativitást jelző mérőóra, az fix. Ezeket a dögunalmas űrrovarokat bizonyára azért erőltették, mert az ő tucatjával való lemészárlásukra oda se bagózik a korhatár-bizottság. A nosztalgikus énem mindig kicsit beleborzongott abba, amikor Danny Elfman belecsempészte a jelenetekbe a Tim Burton rendezte Batman témáját. Ezt leszámítva sajnos a munkája meglehetősen jellegtelen lett. Mintha csak parancsba adták volna a zeneszerzőnek, hogy ne próbálkozzon semmi más egyénieskedéssel, mert rossz vége lesz. Ami dicsérhető a filmben, az a hősök közti laza dinamika. Sablonokra épül és többnyire a poénjai se szólnak nagyot, mégis működik. Superman visszatérése is bár megmártózik a hatásvadászatban, mikor ő és Louis Lane (Amy Adams) újra találkoznak, az valóban a film érzelmi nagyágyúja. 

jus-6.jpg

Az Igazság Ligája nem a rajta dolgozó két rendező, hanem leginkább a Warner cég filmje, mely annyira igyekszik utolérni mérföldekre elhúzott riválisát, hogy a kezét-lábát töri. A moziközönségnek még be se vezetett karakterekkel kiegészített csapatfilm színtiszta stúdiótermék a hátán a futószalag nyomaival. Nem lebecsülendő, azonban nem is meccsfordító eredménye, hogy van rendes eleje, közepe és vége, a köztük lévő időt pedig nagyobb bosszúságoktól és ásításoktól mentes állapotban lehet eltölteni. A veszteséglistára írható, hogy a karakteri irányváltásokat követni is képtelen Ben Affleck feltűnően a DC-moziverzumból való kijárat felé kacsingat, nem különben a Supermant alakító Henry Cavill. Neki legalább oka is van rá, bugyutára írt szövegeit ugyanis egysorosokra korlátozták. Gal Gadot az egyetlen a régiek közül, aki mintha élvezné is, hogy ott lehet. Az újak a morzsákat csipegetik arról álmodozva, hogy egy saját filmben majd kibontakozhatnak. A többre érdemes Diane Lanenek, Amy Adamsnek, J.K. Simmonsnak és Jeremy Ironsnak csak a morzsák morzsái jutnak. Az Igazság Ligájára rá lehet fogni, hogy egy lépés a megfelelő irányba, ám ez legfeljebb a DC-hősök kitartóbb rajongóit tölti el örömmel. Ha az év legnagyobb durranására vársz, menj csak tovább, nincs itt semmi látnivaló! Főképp nem 3D-ben. Aki a sima verziót napszemüvegben nézi, nagyjából ugyanazt kapja. Az Igazság Ligájából kikalapálták az előző DC-filmek hibáit és megpróbálták Marvelesre csiszolni. Olyannyira alaposak voltak, hogy az alkotás elvesztette az egyéniségét. Egy vállalható Bosszúállók-utánzat lett belőle, de minek is kéne beérni egy közepes másolattal, ha ott van az eredeti?

ÉRTÉKELÉS: 60%

A poszt eredetileg a Filmek a polcról blogon jelent meg.


17.
#16: *véleményt* helyére átlagot írnék inkább.
14.
#13: *filmek* után között lévő legértékesebb munkák
10.
#9: Oksa értem, persze érthető is, tudom, hogy mások is hasonlóan pontoznak, csak én tartozom a keményszívűek közé.
Nálam a nézhető, közepes olyan 20-30, a jobbak 60, aztán így megyek felfelé egészen a mesterművekig.

Mondjuk bennem ez azért jött létre, mert számtalanszor láttam 100-100%-okat kidobálva 1-1 teljesen más címre, de végül rá kellett jönnöm, hogy amíg az egyik tényleg egy évtizedes mestermű, addig a másik csak szimplán jó film, ami a hirtelen rajongás miatt lett felértékelve, itt pedig direkt nem a túlértékelést használnám mint kifejezést.
9.
maktub
#8: A 60% nálam a nézhetőnek illetve a közepesnek felel meg, ezt a szintet pedig a film (talán túlságosan is) stabilan hozza.
8.
Jó kritika lett, örömmel olvastam, de végén kissé meglepett a pontozás, lévén azért 60% nálam már egészen jó kategóriának számít, de persze ez a te döntésed, így tiszteletben tartom a véleményedet.

Személy szerint én már TELJESEN lemaradtam a szuperhősös filmek nagy részéről, néha 1-1 filmet megnézek de nem igazán köt le.
Galaxis őrzőiből egyet se láttam például, Bosszúállókból is csak elsőt, Amerika Kapitányból is csak elsőt.
Itt meg csak azt az Acélembert, de azon meg elaludtam.
Mondjuk idén már megnéztem moziban 2-t is, a Pókembert és a Thor-t.
Hát a Pókember az nagyon üdítő és friss volt, gyerekek szerintem imádják és legalább nem az akción és az effekteken volt a hangsúly.

A Thor meg olyan felemás, igazán primitív és népbutító ahogyan az erőszakot kezeli, bár ez többségéről elmondható ezeknek a filmeknek, viszont a poénkodás terén jó volt.
Ez az Igazság nekem már nem éri meg a mozijegyet.

Tehát én nem vagyok a követők között, de amúgy sem hinném, hogy ezeknek bármikor is lehetne története, lévén a hősök halhatatlanok, tehát részemről ennyi.
5.
maktub
#4: A Marvel-univerzumnak is megvannak a problémái, de azt meg kell hagyni, hogy rendkívül átgondoltan építik filmről-filmre. Mostanában a legtöbb, amire számítok tőlük, hogy megnevetettnek, ám egyébként maguk a hőseik meg a történeteik egyre kevésbé érdekelnek. Bevallom, amikor a sztori került előtérbe, a Thor: Ragnarököt is eléggé untam.
4.
PaprikaJancsi
Az egészben az a baj, hogy nekem (meg szerintem még sokaknak) tök mindegy, hogy hány pontot kap, mert még így is jobban élvezni mint az elfáradt Marvel univerzumot. Persze valószínűleg ez is ugyanúgy unalomba fog fulladni évek múlva, de most még friss és ropogós.
3.
Yanez
#2: Én is pontosan ezt remélem! Egy Nolan féle DC világ lenne a megoldás, ami nem kis munkát ígényelne, de meglenne a gyümölcse.
2.
maktub
#1: Kösz!
Én azért remélem, hogy a DC-filmek újra megtalálják a maguk hangját és nem az lesz, hogy a kevésbé sikeres konkurens követi a sikeresebbet. Popcorn moziban is kell a változatosság.
1.
Yanez
Klassz írás lett, mint mindig! A trailerek után nagyjából erre számítottam, sőt talán még rosszabbra is! A DC-nél inkább a hősök különálló filmjeit kedvelem jobban, noha annyi sok még nincs belőlük. A Marvel-nél pedig mindegy, mert egyformán szórakozom mindegyiken. Ezt is majd otthon nézem meg. Ezek popcorn mozik, és ehhez méltóan kell élvezni őket. Látvány, akció és jó kis szövegek. Minden másra ott van a többi film. :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...