maktub

maktub

Gyorsteszt: Shadow of the Colossus (PS4)

Link másolása
A kolosszusok szebbek, mint valaha, de még mindig formában vannak?

shadow-1_1.jpg

A Team Ico 2005-ös alkotásának szeretettségét mi sem mutatja jobban, hogy Playstation 2-es debütálása óta a Sony gépének mindegyik generációjára kijött egy felújított változat belőle. A második épp a jelenlegire, mely remasterekben amúgy se szűkölködik. Most először fordult elő velem, hogy egy olyan játékot vettem meg ezek közül, mely korábban megvolt. A Shadow of the Colossus mély nyomokat hagyott bennem annak idején. Egyedisége, érzelmi ereje a legkülönlegesebb játékélményeim közé sorolták, pedig alapjaiban meglehetősen egyszerű. Egy névtelen vándor bőrébe bújunk, aki egy halott lányt visz egy tiltott földre. A lány felélesztéséért cserébe a titokzatos Dormin azt kéri tőlünk, hogy győzzünk le 16 kolosszust. Lényegében ennyi a játék, megkeresni és megölni ezeket az óriásokat. Segítségünkre ebben mindössze hű paripánk, Agro lesz, aki néha az agyamra ment, de a küldetés magányában nehéz volt nem megszeretni. A kolosszusokhoz varázskardunk fénye segít eltalálni, legyőzésük trükkjére pedig Dormin súg pár utalást, ha nem boldogulnánk. A játékot gyönyörűen felújította a Bluepoint Games, öröm ránézni! A belassulásokkal se kell végre megküzdeni. Külsőre tehát a Shadow of the Colossus jobban ragyog, mint egykoron, de vajon hozza ugyanazt a rendkívül élményt, amit régen? 

Meg kell, hogy mondjam, számomra nem. Más lehet ez annak, aki most játszik vele először, hisz a Shadow of the Colossus lényegi részét adja a felfedezés izgalma. Az, ahogy rájövünk minden egyes óriásnál a győzelem nyitjára. Az emlékeim ugyan már homályosak voltak, de így is hamar beugrott szinte mindegyik alkalommal mi is a trükk. Ettől függetlenül a játék nyújtotta kihívás mai szemmel csekélyke. Túl sok a segítség és a megoldás egyébként is nagyon adja magát. Kevesebb, mint hat óra alatt végig is mentem a játékon, pedig mentési pontot csak az óriások legyőzésekor ad. Az egyedüli, ami megkeserítette az életemet az a szörnyen rosszul öregedett irányítás. A kolosszusokon való mászás és kapaszkodás, aminek külön időlimitje van, idegtépően nehézkes tud lenni. A kamerakezelésre szintén ráfért volna egy alapos felújítás. Többnyire rendben van, de amikor nem, akkor nagyon nem. A Shadow of the Colossus hiába előzte meg tehát a korát, némely tekintetben idejétmúlttá vált. Mostanra inkább hat egy lelkes független címnek, mint egy AAA-kategóriás játéknak. Ami miatt mégis el-elkapott az a régi érzés vele kapcsolatban, az a hangulata. Ez a melankolikus, mesebeli atmoszféra, mely a káprázatos tájat, az egyszerre félelmetes és fenséges óriásokat, valamint a keserédesen lezárt történetet is meghatározza, még mindig lenyűgöző. A Shadow of the Colossus ma már szerintem egyáltalán nem az a kötelező darab, ami volt, ám megvannak a maga pillanatai. A rövid időre hatalmasnak tetsző összecsapások, no meg a kolosszusok bűntudatkeltően szomorú elhullása megragadnak az emberben. Ha a varázs egy része el is szállt, ez továbbra is a játéktörténelem egy ikonikus darabja, csodaszépen újracsomagolva.

ÉRTÉKELÉS: 70%

17.
17.
#14, #15: Ez sajnos így szokott lenni. (Számomra a Dishonored uncsi volt, dehát ezért csak én voltam a hülye, me' a Dishonored az kurvajó!) Most elsőre az Uncharted 4, a Last of Us, a Witcher 3 és az új Zelda ugrik be, amik szintén szent és sérthetetlen játékok, de ugyanez igaz a filmekre is, lásd az eredeti Star Wars-trilógia.

De a fordítottja is igaz, például - ha már SW - az új trilógiát (és ebből fakadóan bármit, amihez Abrams hozzányúl) nagyon népszerű gondolkodás nélkül szarnak címkézni manapság. Ott a ReCore, ami egy bőven vállalható játék lett, de erről nem olvas az ember, mert mindenhol csak azt találja, hogy borzalmas az egész.

Engem rohadtul idegesít ez, hogy valami csak tökéletes vagy játszhatatlan/nézhetetlen, mert a két véglet között nem létezhet semmi. De aki szerint mégis, azzal meg valami baj van...
15.
15.
maktub
#14: Úgy vettem észre, hogy sokan személyes támadásként fogják fel a kritikákat. Ha nem velük vagy, akkor ellenük, és eszerint reagálnak.
13.
13.
KaktuszPingvin
Én jót mosolyogtam DaemonX kommentjèn. :D Meglepett hogy másoknak ennyire negatívan jött át.
4.
4.
Duken
#3: Ez is igaz és nem akartam nyers lenni de a Shadow of the Colossus örök klasszikus marad. PunkTum. Szólottam! :D
3.
3.
maktub
#2: Talán, de csak talán az is lehetséges, hogy én pusztán másképp vélekedem a játékról, mint te!
2.
2.
Duken
Szerintem ez egy provokatív különcködő vélemény volt a részedről de szíved joga hozzá. Csak azon csodálkozok hogy pont a lényeg felett siklottál el. Az üzenete felett. Nem azért előzte meg korát mert nehéz volt hanem a története miatt. Ezért alapjaiban nem idejétmúlt, ahogyan egy Shakespeare mű sem az. Arra jó volt ez a "gyorsteszt" hogy tisztában legyek az írásaid relevanciájával. Szépen analizálsz csak a lényeget nem látod.
1.
1.
Yanez
Majd én is megírom a rövid kis beszámolómat, de időhiányában még nem fejeztem be. Abban egyetértek, hogy nem kötelező darab, de kizárólag abban az esetben, ha még nem volt hozzá szerencséje az embernek, máskülönben KÖTELEZŐ játék! Ahogy mondtad, itt a felfedezésben van a game titka, s annak hangulatában, ami a nem hard fokozat ellenére is óriási! Szerencsére nekem kimaradt anno ez a game, de most már látom, hogy vérbeli bűn kihagyni egy gamer számára!

Tetszett az írásod, köszi!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...