maktub

maktub

Gyorsteszt: Assassin's Creed - Odyssey (PS4)

A toporgás következményei.

ac-od1.jpg

Nem vagyok benne biztos, hogy lehet-e egyáltalán Assassin’s Creednek nevezni a franchise legújabb, az ókori Görögországba helyezett darabját. Az Origins-szel új utakra terelt sorozat már alig-alig emlékeztet régi önmagára, az Odyssey alcímű pedig még a korábbinál is látványosabban tör egy másik széria, a The Witcher babérjaira. Éppen csak az a történetmesélői szenvedély és tartalmi igényesség hiányzik belőle, ami annak harmadik részét etalonná avatta. Az aszaszinok és a templomosok háborújának előzményeire koncentrálna elvileg a sztori, ám ez olyan sovány háttérként van csupán jelen, hogy egy idő után le is válik a főszálról. Választható nemű hősünkkel utazásaink során leginkább elvesztett spártai családunkat egyesíthetjük újra. Mint egy igazi görög tragédiában, zűrös egy famíliánk van, tehát több esetben is döntenünk kell, hogy megöleljük vagy inkább megöljük a kedves rokonokat. A Ubisoft ezúttal a quebeci részlegének passzolta le az aktuális rész megalkotását, mely a legfőbb attrakciónak a küldetések során meghozott döntések messzire ható következményhálóját szánta. Ez valóban ad egy érdekes pluszt a játéknak, de közel sem akkorát, hogy elvigye a hátán. Főképp, hogy, mint sok mást, amit a konkurenciától ellestek, úgy ezt is a rutin uralta középszerűség jegyében építették be a játékmenetbe. Mit ér, hogy megválaszthatjuk, kivel fekszünk le és kit mentünk meg, ha az összes figura, akivel találkozunk annyira érdektelen, hogy a párbeszédek gyorsléptetése szokássá válik? 

Annak, hogy a Black Flag után újra központi szerepet kapott a hajózás, elvileg jó hírnek kellene lennie, de nem az. Az utazás a görög szigetvilágban lassú és nehézkes, köszönhetően annak, hogy a víz fizikája botrányosan elnagyolt. Egyszerűen nincs sodrásuk a hullámoknak, ezért hajózni olyan, mintha egy tál imbolygó zselében lavíroznánk. Mind a tengeri, mind a szárazföldi harc jóval unalmasabb és szimplább lett, hiába a technika fejlődése. Az ellenfeleink most is olyan buták, ha nem ostobábbak, mint a Black Flagben voltak. Az Odyssey-t meghatározza az a betegség, mely a cégnek szinte az összes open world címét: nevezetesen, hogy tennivaló rengeteg akad, de azok annyira egysíkúak, hogy a játékmenet rövid úton végtelennek tűnő önismétlésbe fordul. A nagy újításnak szánt - pár katona vagy hajó gyors lerohanására korlátozódó - régióuraló csaták is tök egyformák. Az elnyújtottságot súlyosbítja, hogy a karakterszint lépés iramát úgy belassították, hogy nem marad más választásunk, mint a századik szabadítsd ki / öld meg / szerezd meg feladatot is végrehajtani. Közben a fejvadászokra is ügyelnünk kell, akik egyből a nyakunkra jönnek, ha túl sok nyílt színi gyilkosságot követünk el. Még jó, hogy annyira hülyék, hogy egy nagyobb tetőre felmászva már elveszítik a nyomunkat. Az Odyssey-t nagyon kevés tartja egyben. A történet túlnyomó része – az értelmetlen jelenkori megszakításokkal - halovány endgame tartalomba fordul. El se akartam hinni, hogy a főszálnak már vége is van, és az volt a legyőzött főgonosz, akit én egy másodosztályú senkinek véltem. A templomosokat helyettesítő, leginkább a nevükben különböző szektások megtalálása is opcionális, ahogy a játék kevés boss-harca is melléktevékenységgé silányodott. A korhangulat, a hatalmas térkép felfedezése még mindig le tud kötni, de élményt maga után nem hagy. Alighogy meg lett a sorozat újítva, az Odyssey-vel máris visszatért a toporgáshoz. 

ÉRTÉKELÉS: 60%

10.
KőbányaKispest
Jó neked hogy eddig tudtál a játékkal játszani. Én megláttam hogy hogy fut az a szerecsétlen karakter (mint aki beszart) és úgy döntöttem, hogy eleget láttam.
9.
godach
#5: Pedig kár. PL a Black Flag bátran mondhatom, hogy életem egyik legjobb játéka volt, pedig volt pár. Éééés sem a kalózokat, sem a Karib Tengert nem csipázom.
8.
maktub
#7: Szerintem semmiben nem történt előrelépés az Originshez képest, ami egyébként nekem is az egyik kedvenc részem lett a sorozatból. Innen szerintem hiányoznak azok a finomságok, amik ott megvoltak. Gondolok ezalatt például a kifosztható tombokra, melyekben voltak kisebb feladványok, amiket meg kellett fejtened az előrejutáshoz. Az Odysseyben nagyjából bemész-kimész, és slussz. A questline-ek közül egyedül az egyik sziget felszabadítása volt viszonylag érdekes, de annál is jellemzi az átgondolatlanságot, hogy mellékküldetésként jelent meg a befejezés. A szinteződés számomra az Originsben sokkal természetesebbnek hatott. Nem éreztem úgy, hogy folyamatosan rá vagyok kényszerítve arra, hogy minden kaptafa mellékküldetést megcsináljak csak azért, hogy elérjem a következő főmisszió ajánlott szintjét. A térképnél szintén úgy éreztem, hogy a mennyiség fontosabb volt a minőségnél. Sok az ismétlődő küllemű, töltelékként ható helyszín. Az általam eddig játszott DLC-k közül szerintem az Originséi feltétlenül a jobbak közé tartoznak. Én mindkettővel jól elvoltam.
7.
RangerFox
Láttam, hogy játszol vele, jó hamar a végére értél, én december óta csak 52%-nál tartok benne. Szeretnék pár dologra kitérni viszont, amiket a tesztben is megemlítettél. Szerintem az Origins a legjobb dolog, ami az AC franchise-szal történhetett, nagyon tetszett a játék, jobban, mint a W3. Az Odyssey helyzetét a Far Cry 4-hez tudnám hasonlítani. Az se lett jobb a 3-nál, csak több meg nagyobb. Itt is ez a helyzet. Az Odysseyvel ott javítottak a formulán, ahol csak tudtak, ennél többet nem is lehet kihozni ebből a formulából, ezért is jó, hogy szüneteltetik a sorozatot egy évig.

Vannak érdekes mellékszereplők is, néhány questline van olyan jó, mint amik a W3-ban vannak. A harcrendszerrel vannak problémáim, a fegyvereknek nem érezni a súlyát, nehezebb difficulty szinten van, hogy 10 percig kell csapkodni egy izmosabb ellent, ilyen szempontból a játék nem tiszteli a játékos idejét. A hajózás tényleg nem olyan izgalmas, mint a 4-ben, de a korhoz megfelelően ez érthető is. A szinteződés belassítását nem érzem, inkább arról van szó, hogy a játék rákényszerít, hogy mindenbe belekóstolj, amit a játék nyújtani tud (pl. ha a hajót akarod fejleszteni, akkor muszáj a szárazföldről is olyan táblákat gyűjtened, nem elég, ha nyersanyagokat farmolsz más hajók elpusztításával).

A játéknak van pár letagadhatatlan erénye, ilyen a felfedezés öröme, és a gyönyörű tájak. A térkép nagysága példaértékű, már-már túl nagy, sokáig nem lehet érezni/látni a progressiont, sok játékos elvesz egy ekkora világban. És rengeteg tartalommal van megtöltve ez a világ, amik korántsem annyira monotonak/önismétlők, mint mondjuk a Mafia3-ban, vagy épp a wildlands-ben. A DLC-s véleményeddel meg nem értek egyet, az Origins második dlcje ért valamit, a Hidden Ones nem igazán volt jó. Az Odyssey Season Pass tartalma sokkal jobb eddig, nem beszélve a két felújított játékról, valamint az ingyenes havi tartalombővítésről, amit minden játékos megkap.
6.
Duken
#2: De örülök hogy ezt mondod mert az Origins most olcsóbb is. Csak azért agyaltam Odysseyn mert azt jobban hájpolták meg felmagasztalták a kritikusok. De mivel adok a véleményedre Origins lesz a nyerő!
5.
Nyarlako
#4: Ebben a játékban alapvetően nem fér a fejembe miért kell a szintezes azon kívül még hogy le lehessen szarni az AI-t. Mondjuk én a 2 végén köztem egy nagyot, és azóta ra se néztem a sorozatra.
4.
maktub
#3: Az rpg-s elemekkel önmagukban nincs gond, inkább azzal, ha visszaélnek velük, ahogy arra céloztál.
3.
Nyarlako
Mellé a nettó baromságnak számító "rpg elemek" amik arra voltak jók hogy be lehessen tenni az xp boostert eladni. Magas szinten az emberek immunisak lesznek a hátbaszúrásra, teljesen logikus.
2.
maktub
#1: Egyértelműen az Origins, átgondoltabb és kidolgozottabb. A dlc-i többet érnek, mint az Odyssey. Ott a titkos társaság levadászásának például sokkal inkább érezni a tétjét, ráadásul a komolyabb vezérekhez egyéni boss-harc tartozik, amit a folytatásból kihagytak.
1.
Duken
Szuper teszt, ismertető! Szerinted az Ac Origins vagy az Ac Odyssey a jobb. Kettő között gondolkodom.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...