maktub

maktub

Gyorsteszt: The Medium (Xbox Series X)

Az ősszel PS5-re költöző, egyszerre akár két valóságsíkon mozgó játékra nagy felelősség nehezedett bemutatkozásakor.

medium-title.jpg

A Microsoft aktuális konzolgenerációja megjelenésekor riasztóan szegény volt a gép megvásárlására buzdító játékokban. A Layers of Fear révén hírnevet szerzett lengyel Bloober Team alkotása, a némi csúszással elérhetővé vált The Medium ezt az űrt volt hivatott betölteni, vagy legalábbis enyhíteni rajta. A horrorra specializálódott csapat a kezdettől megosztja a játékosokat, így hát nem meglepő, hogy legutóbbi próbálkozásuk szintén vegyes visszajelzéseket kapott. Erős szkeptikussággal vágtam én is neki a The Mediumnak, melyben egy különleges képességekkel megáldott/megvert lány jár utána egy rejtélyes telefonhívásnak. Marianne saját életére is válaszokat remélve megy el egy intézetbe, ami egy megmagyarázatlan mészárlás miatt zárta be kapuit. A játék nagy fogása, hogy a főszereplőt irányítva nem csak két realitás, az élőké és a kísérteteké között fogunk mozogni, hanem olykor párhuzamosan mind a kettőben! A látványos technikai vívmány, miképp az előttünk kibontakozó sztori, magával tud ragadni, azonban a kivitelezésbe becsúsztak gikszerek és a játéknak idő kell, hogy magára találjon. 

A kóválygásban és tárgyvizsgálatban kimerülő bevezetőt követően a hangulat és a környezet egyre hatásosabb lett. A kiváló angol szinkron és a jól megírt központi karakter szintén hozzájárult ahhoz, hogy ne nyomjak idejekorán az „eltávolítás” ikonra. Érdemes úgy állni a The Mediumhoz, hogy inkább misztikus, mint horrorisztikus élményt nyújt! A történetmesélés a legfőbb erőssége, ebből adódóan viszont a tényleges játékmenet másodlagossá, sőt az alárendeltjévé vált. A Bloober Teamnek komoly nehézséget okozott mélységgel rendelkező játékmechanikákkal megtölteni a The Mediumot, ezért hamar leszűkül könnyen megoldható puzzle-k sorozatává, amit itt-ott megszakít egy rövidke menekülés vagy bujkálás a szörny elől. A kreatív igyekezet ezen a fokon is kimutatható, ám elúszik a lehetőség, hogy a játék magasabb szintre jusson. A felszínen bármilyen tetszetős lett a végeredmény, gyakorta előtűnnek bakik valamint kompromisszumok melyeket a grafikai megvalósítás oltárán kötöttek. A játék ahelyett, hogy demózná az Xbox Series X tudását, feltűnően rosszul gazdálkodik az erőforrásaival. Mint egy interaktív misztikus történetet kimondottan tudom ajánlani a rendes lezárást nem nyújtó befejezés ellenére is, de, aki egy igazi következő generációs horrorjátékban reménykedik, az nyugodtan sétáljon tovább.

ÉRTÉKELÉS: 70%

4.
maktub
#3: Az tény, hogy többet is kezdhettek volna ezzel a duplán folyó játékmenettel, de legalább alap szinten használták, nem csak egy látványos humbug volt. Egyedül az átvezetőknél éreztem úgy, hogy tök felesleges. Azt mutatni például, ahogy a lelkekkel társalogva a valós síkon beszélünk a nagy semmihez zéró értelemmel bírt.

A Dark Picture alkotóinak a korábbi játéka, az Until Dawn szerintem úgy félúton egy kipukkadt lufi lett, ezért nincs bizalmam az újabb próbálkozásaikban. A Medium a döcögős kezdetek után legalább végig tart egy szintet.
3.
crytek
Egynek jó volt.

A két világ egy képernyőn való megjelenítése meg full felesleges volt és csak a gépeket eszi meg mivel duplán kell számolni.
Egy sima snittel meg lehetett volna oldani hogy egy képernyő legyen mindig és max azt váltogatja ugyanis amíg az egyiken nem csinálod meg amit kell a másokon nem tudsz tovább haladni.
Nem váltja meg a világot de egyszer mindenféleképpen végigjátszható főleg a game pass miatt.

A Dark Pictures első részét most vittem végig. Lehet csak én vagyok vele így de az inkább egy film amiben néha kell gombokat nyomkodni..

2.
maktub
#1: A Dark Pictures széria idáig nekem teljesen kimaradt. Van egy kalandjáték beütése a Mediumnak, de szerintem elég casual szinten. Ahogy írtam, határozottan inkább a misztikum, mint a horror felé kacsintgat. Az utóbbiból pár elemet, például a túlvilági síkon a továbbjutást gátló húsfal kettévágását erőltetettnek és feleslegesnek is éreztem egy idő után. Van egy-két jump scare a játékban, de a frászkeltésre se igazán mennek rá. A történet kirakósként való összeállása az, amin én a legfőbb hangsúlyt éreztem. Ez a része a játéknak, a mi történt illetve miért történt szép fokozatos kirajzolódása abszolút működött is.
1.
RangerFox
Várom a PS5-ös megjelenést, kíváncsi vagyok már rá. Azt vettem észre magamon, hogy amennyire elvarázsolt és magával ragadott anno a 2015-ben a Life is Strange játékmenete és ahogy az environmental storytellinget alkalmazták, úgy annyira nem tud már lekötni ugyanez a mostanában megjelent kalandjátékokban (pl később LiS részek, Dark pictures sorozat). A horror/misztikum területén maradva pl. hogy viszonyítanád a Mediumot a Dark Pictures szériához?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...