Nate Hope

Nate Hope

Kampókéz (2021) filmkritika

A fehérek rasszisták, a fehérek rasszisták, a fehérek rasszisták, a fehérek rasszisták, a fehérek rasszisták.

1902.png

Az 1992-ben bemutatott, eredetileg a legendás angol író, Clive Barker The Forbidden című novellájából készült Kampókéz minden idők egyik legjobb horrorfilmje, amely nem csak egy új rémalakot helyezett el a halhatatlan horrorikonok koponyákkal kirakott panteonjában, de a társadalomkritikus, már-már szimbolikus pszichológiai horroros hangvételének hála a slasher alműfaj szabályait is felrúgta – azaz úgy volt slasher, hogy tulajdonképpen nem volt teljesen az. Ugyan készült két folytatás Bernard Rose rendezéséhez, ezek inkább a címszereplő misztikumát csorbították, mintsem érdekes ötletekkel és gondolatokkal gazdagították volna a frencsájzt (a Kampókezet alakító nagyszerű és utánozhatatlan Tony Todd azért megtette a tőle telhetőt), így hát a belebegtetett negyedik rész terve sokáig a dobozban hevert. Mígnem 2018-ban, a komikus, komolyanvehetetlen mellékzöngéi után remek író-rendezővé avanzsáló Jordan Peele és a film dirigálásával megbízott Nia DaCosta leporolták a lassan harminc éves legendát, hogy a „spirituális folytatás” címkéjével tovább meséljék Kampókéz történetét, egyben át is értelmezzék azt. Ha jobban belegondolunk, tökéletesen evidens és magától értetődő, hogy pont most és pont így született meg ez az új film: az USA mindennapjait és az aktuálpolitikai, illetve társadalmi helyzetét, valamint a BLM mozgalom csúcsra törését, na meg Hollywood jelenlegi trendjeit nézve nem is érkezhetett volna jobbkor, és ezen a gondolatmeneten keresztül könnyű kikövetkeztetnünk, hogy a fekete kisebbségnek tényleg elengedhetetlenül szüksége volt erre a filmre, miközben ahhoz, hogy látatlanban is határozott elképzeléseink legyen afelől, hogy miről is fog szólni a 2021-es rész és hová fog kifutni a sztori mondanivalója, nemhogy szemüveg nem kell, de még az előzetesek megtekintésére sincs szükség – elég ismerni az eredeti filmet és tudni, hogy kik állnak az új Kampókéz mögött.  

3283.png

Így hát azok, akik szeretik a ’92-es alapvetést, tudják, hogy milyen világot élünk manapság, és látják, hogy milyen irányba tart az Álomgyár, ellenben kezd kicsit elegük lenni a fehérellenes propagandából és abból, hogy ma már gyakorlatilag nyugodt szívvel, következmények nélkül hirdethetik a különböző mozgalmak, hogy minden fehér ember rasszista és máglyára velük, de mindezek ellenére mégis jegyet vált az új Kampókézre, az gyakorlatilag szépen házhoz megy a pofonért. A történet 2019-ben veszi fel a fonalat: Anthony McCoy, az alkotói válságban szenvedő FEKETE festőt (igen, ha valaki szóba kerül a filmben, gyorsan hozzá is teszik, hogy milyen az illető bőrszíne – ennél erőltetettebb már csak az lenne, ha fel is írnák a homlokukra) ihletet keresve botlik bele az egykor nyomornegyedként működő, ma már a dzsentrifikációnak és a fehér felsőbbrendűségnek áldozatául esett Cabrini Greenben Kampókéz legendájába, és nemsokára a mendemonda megszállottjává válik, aminek köszönhetően megidézi a rémalakot, aki így újra gyilkolni kezdi a jónépet. A 2021-es Kampókéz tehát megpróbál egyszerre horror, mélyreszántó társadalomkritika és gondolatébresztő film is lenni, de amíg az eredetinek ez nagyszerűen ment, pont azért, mert finom érzékkel ragadta meg a fekete kultúra tragédiáját (ugye a film az 1992-es Los Angeles-i faji zavargások után néhány hónappal került a mozikba), mindenfajta felesleges túlmagyarázás nélkül, addig a 2021-es változat, ahelyett, hogy okosan utalgatna a jelenkor problémáira, vagy intelligensen körbejárná azt, egyszerűen csak indokolatlanul és erőszakosan a néző pofájába tolja az egészet.  

3282.png

Az aktuális Kampókéz remekül reprezentálja, hogy mennyire máshogy működik mostanság a filmipar, mint teszem azt harminc évvel ezelőtt. Akik jobban beleásták magukat a műfajba, azok nagyon is tisztában vannak vele, hogy a legjobb horroroknak mindig is volt valamilyen mögöttes témájuk és üzenetük, gyakran reflektáltak valamilyen társadalmi vagy aktuálpolitikai helyzetre, történelmi eseményre, szexuális, kulturális, vallási vagy pszichológiai jelenségre – sokkalta mélyebb dolgokról szóltak, miközben nem felejtették el saját identitásukat. Azaz komplex mondanivalóval rendelkeztek, mialatt alaposan ránk is hozták a frászt, ahogy az egy vérbeli horrorhoz illik. Az új Kampókéz azonban már a modern Hollywood hitvallását képviseli, ahol nincsenek misztikumok, nincsenek rejtélyek, halvány utalások, laza kikacsintások, a közönség agytekervényeit megtáncoltató, ködbe burkolódzó kérdések, csak a kőkemény, száraz üzenet, amit erőszakosan, minden áron a nézők szájába kell rágnia az alkotóknak, nehogy maradjon akárcsak egy hülye néző is, aki nem fogja fel a lényeget. Ennek megfelelően ötpercenként említik meg a fehér felsőbbrendűséget, a rendőri brutalitást, a kizsákmányolást, a feketék elnyomását, hogy tulajdonképpen tudatosan kényszerítették őket gettókba, meg hogy a feketék mindig, mindenben is jobbak, intelligensebbek, felvilágosultabbak a babonás fehéreknél, és mindezzel egyetlen egy, a napnál is világosabb végkövetkeztetésre lyukadnak ki: a fehérek rasszisták. Pont. Ennyi. Ez a fajta kommunikációs forma a művész és a befogadó között nagyjából ahhoz hasonlítható, mint amikor egy humorista kiáll a színpadra, és folyamatosan egymással összefüggéstelen szavakat puffogtat, azt várva, hogy a közönség térdét csapkodva nevessen rajta.  

3280.png

Pedig amúgy a film nyugodtan működhetett volna ezek nélkül is. Nia DaCosta jó rendező, és ez a véres, trancsírozós jeleneteknél kristályosodik ki a legjobban (igaz, a néhány rövid pillanatra berángatott fehér gimnazista lányoknak csak annyi funkciójuk van, hogy Kampókéz jól legyilkolja őket a mosdóban, miközben egy afroamerikai lány, akit előtte jól megszekáltak a lemészárolt tinik, az egyik fülkében rémüldözik a sok vértől és a halálsikolyoktól – természetesen ő megússza az egészet ép bőrrel, de a fehér karaktereket egyébként az elejétől a végéig csúnyán bünteti a film), amelyek tényleg velőtrázóak, megborzongatóak és félelmetesek, sőt, a suspense-t is remekül használja, és ne felejtsük el John Guleserian operatőrt sem, aki az égbe nyúló toronyházak képét megfordítva olyan hihetetlenül hipnotikus, pulzáló hangulatot teremt, amit tanítani lehetne mindazoknak, akik modern horror készítésére adják a fejüket. Jordan Peele-el sem lenne semmi baj, hiszen alapvetően tehetséges fazon, de itt körülbelül ugyanannyira megszállott, mint a film főszereplője, és láthatóan annyira elvakította a rasszizmusa és feltehetően a kevert etnikuma miatt érzett öngyűlölete, hogy a Kampókéz inkább offenzív politikai kiáltvány, mintsem magvas gondolatokkal büszkélkedő horror. Jóformán ez az egész jelenség leírható azzal a hasonlattal, mint amikor egy művész olyan dologról akar írni, vagy olyan témában akar alkotni, ami nem érintette őt igazán, vagy csak felszínes ismeretekkel rendelkezik róla. Mert nagyon úgy néz ki, hogy az a helyzet, hogy nem szembesült olyan előítéletekkel, nem érte olyan fokú hátrányos megkülönböztetés, nem tapasztalt a saját bőrén olyan szintű tényleges elnyomást, mint azok, akiknek a mozgóképes szószólója szeretne lenni. Így a politikai üzenetnek, amit egy puccos, kényelmes, összkomfortos hollywoodi villa ablakából sugároz, semmi köze a valósághoz, csupán egy eltorzított, szélsőséges karikatúra, egy túltolt kényszerképzet arról, hogy minden fekete a körülmények áldozata, minden rendőr kizárólag fehér és rasszista, és mindegyiküknek csakis az a lételeme, hogy elnyomás alatt tartsa a kisebbséget.  

3281.png

Ennek köszönhető az, hogy a 2021-es Kampókéz műfaji filmként és társadalomkritikus fricskaként is megbukik, ennek köszönhető, hogy a címszereplő szinte minden eddigi misztikumát elveszítette, és ennek köszönhető az is, hogy a film végére konkrétan egyfajta igazságosztó szerepbe kerül, ami egyenesen röhej (szinte már A texasi láncfűrészes: Az örökség szint, de azért azt nem múlja alul), és hogy amíg az eredetiben fel sem merült, hogy etnikai különbséget tegyen az áldozatai között, addig itt már csak fehér embereket és rendőröket koncol fel. Mondjuk még mindig jobb, ha a mozivásznon csinálják ezt, és nem a való életben.

Candyman-movie-2021-poster.jpg

21.
Helium Prime
#20: +1 Bizony pontosan így van ahogyan leírtad!
20.
Fanboi
#2: Abban is van valami szomorúan vicces hogy vannak akik a fejüket annyiban az ülepükben hordják hogy nem tűnik fel mennyire borzalmasan túl van tolva a PC a filmek zömében és miközben rasszizmusról ajvékolnak a filmek zömében a fehért heteró férfi szinte kivétel nélkül negatív karakter vagy tele negatív jellemzőkkel míg a feka általában a vicces humoros tanult bölcs és jóságos. Rég szét van cseszve az egyensúly a PC jegyében...
Eleve szánalmas hogy egy szarházi börtöntöltelék aki képes volt terhes nő hasához is pisztolyt fogni ekkora mártír lett és szobrot kapott mert egy idióta rendór mégcsak nem is rasszista okból gondatlanságból megölte.... Elvégezte amit el kellett volna rég a bíróságoknak, de blm meg hős volt az a tetü... Aztán meglincsel a buta csürhe ha te BLM csoportba ALM-ezni vagyis All Lives Matterezni kezdesz... Ennyit meg arról ki a rasszista.
19.
Neotechtr
Mi ez itt?

A BLM egy Amerikára szabott és ott működő működő propaganda, mert ott vannak olyan szintű emberek többségben, akiken ez működik is. Azon a helyen minden második embernek van fegyvere és ez az egész dolog csakis és kizárólag arról szól, hogy megalapozza azt, hogy elvehessék az emberektől a fegyvereiket, mert az veszélyes rájuk annak fényében, amire készülnek. Ha ez megvan, akkor pont, hogy a BLM-re hivatkozva elvehetik a rendőrök fegyvereit is világszerte, mivel tudják, hogy a great reset miatt a rendőrök is a kormány ellen fognak fordulni egy ponton. Addigra már nem kéne, hogy legyen fegyverük. Ez ennyi és nem több.

Floyd maga egy rendszeresen visszatérő börtöntöltelék bűnöző volt fiatal korától, kemény drogos és több erőszakos rablást is elkövetett. Egy terhes nőt rabolt ki a saját házában mindazok után, hogy már négyszer rohadt meg a börtönben és ötödszörre is vissza került.

Ne csináljunk belőle mártírt és lássunk már túl a dolgokon.
18.
Turley
#17: Az elejétől kezdve ugyanaz a véleményem, te vergődsz, hogy magyarázzam el neked amit nem értesz, mert nyilván nem érted, rém gyenge. Legközelebb majd jobban sikerül. De, hogy mondjak valami újat is, várom a következő blogod
17.
Scat
#16: Békejobbnak nevezni azt, hogy zsákutcába jutsz egy vitában, kisstílű menekülési terv. Hiszen nem tudtunk meg semmit a mozgalomról tőled, azon kívül, hogy, lelőtt feka ismerősök kellenek az értelmezéséhez, illetve mindemelett annyit nyújtottál, hogy szerinted én egy egoista, kelet-európai, elvtárs, rasszista, viktimizált és republikános lovag vagyok.

Minden "érved" következetesen a személyemmel kapcsolatos, szóval részemről vitának nevezni azt, amit nyújtottál, nagylelkű túlzás, de ennyit megadok, lásd kivel van dolgod.
16.
Turley
#14: Haver nyújtottam egy békejobbot, nem tehetek róla ha túl kicsi a sátrad,ahhoz, hogy elfogadd, nyílván nem jutottunk el sehova, mert jó kispolgári magyarhoz(lásd kelet európai nyomor korábban) hűen vagy viktimizálod magad, miként csak a te véleményed nem jó, vagy csak azt értelmezed ki a szövegből ami neked kedvez.Nézd meg a With Apologies to Jesse Jackson című south park epizódot, az talán összefoglalja annyira lebutítva a dolgot, hogy felfogod miről beszélek, mert kínos, hogy mennyire nem megy. Már énis borzasztóan meguntam, majd találkozunk a következő rasszista témánl
15.
Turley
14.
Scat
#13: Dehogy vezet vak, világtalant :)
Ne húzd rám a tájékozatlanságodat. Igaz, végül eljutottunk oda, hogy magad szerint nem ér semmit a véleményed.

Pedig kíváncsi lettem volna, szerinted mi ennek a félreértett és emberbarát mozgalomnak a kiindulópontja, azon kívül, hogy a néger ismerőseidet halomra lövik.
13.
Turley
#12: Nemtudom mire fel veszed ennyire magadra, én azt mondom, hogy egyikünk véleménye se ér szart sem a témában, csak az enyémnek nem az a kiindulópontja, hogy ez a mozgalom elpusztítja a fehér kultúrát jajne qq. Szobor döntögetésre és bolt rongálásra leredukálni is rém naiv dolog, nyilván a vandalizmust és a radikalizálódást én se támogatom döbbenetes módon. De nem fogjuk egymást úgyse meggyőzni, generic általánosításokban tudunk csak erről dumálni, vak vezet világtalant kategória.

Nate :

Szerintem se lett jó, ettől függetlenül nem gondolom, hogy baj lenne ha feszegeti a határokat egy film ilyen vagy akármilyen témában, végső soron a rendező dönti el mit akar üzenni. Spike Leenek csak az oldboy adaptációja nézhetetlen szerintem, a BlackKK témától függetlenül őrülten jól lett plánozva
12.
Scat
#10: Tehát a cikkekből összerakott véleményből is van a jó fajta (a tied), és a rossz fajta (nyilván az enyém).

Igazi progresszív logika ez, illesz a blm felfogásba.

Egyébként szeretem a kultúrát, ezért is ítélem el az azt elpusztítani kívánó blm mozgalmat. Bár gondolom számodra a szobrok döntögetése és az emberek (plusz üzleteik) terrorban tartása csak egy félreértett retorikai fogás.
11.
Nate Hope
A Do the Right Thing egy remek film, ahogy az összes korai Spike Lee-mű (csak azóta már ő is elvakultan radikalizálódott), ez a Kampókéz viszont egyáltalán nem az, mert rettenetesen szélsőségesen mutatja be a feketék problémáját.
10.
Turley
#6: Örülök, hogy megnyugodott az egod most, hogy újra közép Európában vagy!

Elhiszem, hogy úgy érzed releváns a véleményed a blm kérdésről, szerintem nem az ameddig cikkekből rakod össze, mielőtt dörzsölnéd a tenyered, a saját véleményemet se gondolom annak csak nem rasszista alapból raktam össze. Ha ettől függetlenül szeretsz kultúrálódni, neked is ajánlom a lenti filmet, érinti a témát 30 évvel ezelőtt, de nem olyan formában ami irritálja a republikánus szívű lovagokat
9.
Turley
#5: Valószínűleg csak nem olvastam már el a reakciódat, bár az h fekete a karaktered a játékban nemtudom hol ment fel az eredeti téma alól, de sure
7.
Scat
#5: Akkor nem írta meg neked, hogy a cyberpunkban is látott képzelt rendőri erőszakot fekák ellen?
Nem lepne meg.
6.
Scat
#4: Miért, neked Floyd ismerősöd volt? :D
Ezt a hülye dumát.

Meg mióta feltétel, hogy lássak fekát ahhoz, hogy legyen véleményem? Látok eleget neten, vagy épp a Kampókézben is, az nem jó?
Csak akkor "legit", ha tőlem fél méterre lövik le? Nem tudtam, hogy van ilyen szabály :(

Ha szerinted is Közép-Európához tartozunk, akkor közép-európai emberek vagyunk. Örülök, hogy ezt tisztáztuk.
5.
Ooorky
#3: Ne foglalkozz vele, csak sjw szutykot ömleszteni jár ide, múltkor is belémkötött, hogy szidtam a cyberpunk-ot mert feketék is vannak benne, majd mikor belinkeltem a fekete karakteremről a screenshot-ot hirtelen eltűnt.
4.
Turley
#3: Gondolom sok ismerősöd lőtték le igazoltatás közben, és amúgy is sűrűn látsz fekete embereket ha Magyarországon élsz, hogy legit legyen a véleményed a témáról. Attól h földrajzilag középhez vagyunk közelebb még minden másban hurcolja az ország a keleti nyomort, sajnálom elvtárs
3.
Scat
#2: Mindig van valami szomorúan vicces abban, mikor Magyarországot Kelet-Európához sorolják.
Gondolom a kommunizmus miatt maradt így ez a néplélekben.

A blm-et pedig a "világ másik végén folyó lokális problémának" nevezni rettentően naív dolog. Mintha Európára semmi hatása nem lenne...
2.
Turley
Nemtudom ez baitnek van e szánva, mindenesetre az előző cikk király volt, ezt már nem olvastam végig. Mindig van valami szomorúan vicces abban ha egy kelet európai ember besértődik a világ másik végén folyó lokális problémákra, anélkül, hogy bármilyen reális perspektívája lenne a kérdésben. Egyébként nekem is jobban tetszett az előző film, de közel sem emiatt ami itt elhangzik. Ha ez ennyire kiakasztott ajánlom a 89es do the right thing című kult filmet.
1.
maktub
A Tűnj el!-t imádtam, de nekem már a következő filmjénél, az iszonyat túlértékelt Minél is az jött le, hogy Jordan Peele totál elszállt agyilag.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...